Tegnap egy hároméves kisfiú beszédfejlődése miatt aggódó anyukának próbáltam tanácsot adni, este pedig egész "véletlenül" a kezembe került egy mesekönyv, benne az alábbi mesével:
Devecsery László: Hogyan tanult meg beszélni Jancsi?
Az egész család nagyon izgatott volt. Mindannyian ott ültek a kertben, az asztal körül. Anya, apa, nagyanya és nagyapa, de még a nagyobb testvér is, aki már igazán nagy legény volt, hiszen tegnap múlt ötéves.
Mindannyian a levegőbe néztek, mintha onnan várnák a megoldást. Nagyokat sóhajtottak, okosan mormogtak valamit az orruk alatt, … igaz, senki sem értette, mit is szeretne mondani a másik …
Ragyogóan sütött a nap. Jancsi ott ült a fűben, s jóízűen eszegetett egy gyönyörű, piros almát.
Az asztalnál ülők rápillantottak. Nagyapa hangosan megszólalt:
- Nézzétek, milyen szép, értelmes gyerek!
- Milyen kár, hogy nem tud beszélni! – tette hozzá a nagymama.
Anya és apa szomorúan nézett egymásra.
Ebben a pillanatban Jancsi megszólalt:
- Finalesz!
- Mit mondasz, kisfiam? – kérdezte édesapja.
- Finalesz! – válaszolta Jancsi.
- El kell vinni orvoshoz! Hároméves, s egyetlen értelmes szót sem mond! – szólt a nagymama.
- Finalesz, finalesz! – kiabálta Jancsi, elmosolyodott és ismét beleharapott az almába.
- Nem értem, kisfiam! Mondd szépen: alma! - mondta édesapja.
- Fin-al-esz! – felelte szépen, tagoltan Jancsi.
Az édesanya szemét elfutotta a könny. Gyorsan felugrott, s félig sírósan szólt:
- Közben főzök egy finom kávét! – azzal bement a konyhába.
Hamarosan kellemes illat szállt a közeli konyhából a kertbe. Mivel apán kívül más nem szokott kávét inni, ezért csak neki kiabált anya: - Győző gyere kávét inni! Megszólalt Jancsi is:
- Győgyekái!
Apa lehajolt hozzá, s mindenki köré sereglett:
- Mit mondtál, Jancsika?
A kisfiú megismételte:
- Győgyekái!
- Mondd szépen, Győző! – mondta a bátyja.
A nagyapa alighanem rájött valamire:
- Hiszen éppen azt mondja!
- Miért mondaná azt: - értetlenkedett a nagymama.
- Nem értitek?
- Azt sem értjük, hogy mit kellene értenünk! – válaszolta apa.
- Figyeljetek ide! – felelte nagyapó.
- Mást sem csinálunk jó ideje, mint rád figyelünk! – mérgelődött nagyanyó.
- Fiam, téged Győzőnek hívnak, nem igaz …
- Győzőnek, de akkor sem értem … - szólalt meg ismét apa.
- S mit mondott Jancsika?
- Győgyekái.
- És …?
- Mit és?
- Mit mondott a feleséged?
- Győző, gyere kávét inni!
- Csak nem azt akarod mondani …?
- Éppen azt akarom mondani! Győ, vagyis Győző, gye, azaz gyere, ká: kávét, i: inni. Tehát Győgyekái!
- A finalesz vajon mit jelent?
- Finom almát eszem! – mondta Jancsika.
Anya, aki közben kihozta apának a kávét, úgy elcsodálkozott, hogy örömében még a kávéspoharat is leejtette, kávéstul.
- Te tudsz beszélni? – kérdezte a bátyja.
- Tube! – válaszolta Jancsi mosolyogva – Tudok Beszélni! Tudok beszélni! Tudok beszélni!
- Jancsi tube! – kacagott nagyapó.
Ha tetszett a mese és szeretnél még hasonló meséket olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudja, ha új bejegyzés érkezik.
Utolsó kommentek