Mivel hamarosan itt a húsvét, a nyuszizás ideje, ezért úgy gondoltam, egy hétig mindennap kaptok egy új nyuszis mesét, ezzel is készülődve az ünnepre.

Fésűs Éva: A fogfájós nyuszi

Képzeljétek, gyerekek, mi történt! …  Egy nyuszikának a mezőn megfájdult a foga. Valószínűleg úgy esett meg ez a nagy baj, hogy kemény káposztatorzsára harapott.

Panaszosan makogott a nyuszi és nem tudta, mitévő legyen. A pofácskája hamarosan dagadni kezdett, s amikor a barázdabillegető meglátta, ijedtében még billegetni is elfelejtett.

Lekonyult a nyuszi füle bánatában és csak üldögélt a rét közepén. Gyógyfüvecskék kínálták magukat orvosságnak a fájós fogára, vadvirágok legyezgették a daganatot, de hát mindez nem sokat használt.

Észrevette a nyuszi, hogy egy mókus mogyorót ropogtat az erdőszéli fán. Elkezdett vele beszélgetni.

-          Mak-mak, de jó neked, mókuska!

-           Mi bajod van, nyulacska.

-          Fáj a fogam, mókuska.

-          Ki  kell húzni, nyulacska!

-          Ki húzná ki, nyulacska.

-          Nem fog fájni, mókuska?

-          Csak egy kicsit, nyulacska.

Gyáva volt a nyuszi, de foga már annyira fájt, hogy mégis elindult az erdőbe. Messziről hallatszott Harkály doktor kopácsolása. Amint közeledett hozzá, egyre jobban inába szállt a bátorsága.

-          Sárgarépás jó napot! – toppant eléje hirtelen a róka. – Mi lelte azt a szép nyúlpofikádat, hogy

ekkorára dagadt?

-          Éppen most megyek fogat húzatni – reszketett a nyuszi -, de nagyon félek, mert Harkály doktornak éles a csőre.

-          Ó, ó – sopánkodott a róka -, hiszen nem is kell ahhoz a harkály! Ide süss, nyulacska! Majd én rákötök egy vékony indát a rossz fogadra, megrántom és úgy kihúzom, hogy cseppet sem fog fájni.

Valójában persze azt gondolta a ravasz róka, hogy a fogára kötött indánál fogva szépen hazavezeti az ostoba nyulacskát a rókalyukban várakozó fiainak. Azoknak ma éppen ilyen gyönge nyúlhúsra támadt kedvük.

A nyuszi ezt nem tudta, ezért izgatottan mozgatta a bajuszát.

-          Komolyan mondod, Róka bácsi?

-          Úgy ám, füles öcsém! Sohasem fog többé fájni a fogad! No, gyere csak közelebb, nem bántalak. Tátsd ki szépen a szádat! Így ni! Biz, ez csúnya  fog, de már rajta is a hurok. No, most gyere szépen velem, amerre vezetlek!

Vitte a róka a megszeppent nyulacskát és már majdnem a rókalyuknál voltak, s be  is húzhatta volna oda szépen, de akkor az egyik rókafi, a legéhesebbik, kidugta a fejét és elkiáltotta magát:

-          Hozza a papa a pecsenyét!

Ettől a nyuszi úgy megijedt, hogy hátrarántotta a fejét, s nyomban kirepült a szájából a fájós fogacska. A róka meg, aki húzta az inda másik végét, hanyatt bukfencezett, és legurult a domboldalon, bele a jéghideg patakba.

Felröppentek a madarak a fákról, összeszaladtak az őzek és makkot dobáltak egymásnak a mókuskák, úgy örültek, hogy a ravaszdi pórul járt.

A nyuszi pedig megszabadult fájós fogától, s ma is vidáman ugrál a barázdában.

Aki nem hiszi, menjen ki a mezőre és kérdezze  meg tőle.

Ha tetszett a mese és szeretnél még további nyuszis meséket olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új mese érkezik. Egy hétig garantáltan minden nap új mese.