Ma este ámulva néztük a lányokkal, hogy szakad a hó hatalmas pelyhekben. Remélem, ez tényleg a tél utolsó dobása volt és holnaptól már tavasz lesz ...
Összegyűjtöttem nektek néhány márciusról szóló versikét:
Fecske Csaba: Március
Huss tél,
fuss,
füttyents március!
Rikkants rigó
vidáman:
élni jó!
Hó szaladjon, rügy fakadjon,
zöldüljön a rét,
kölyökszél hordja szét
szántó-vetők víg énekét!
Tarján Iza: Március
Szilaj csikó, Március,
velem most a rétre fuss!
Kitrappolunk a szobából
zöld fűbe, hol
tavasz táncol,
medvebarna nagykabátom
vígan a sarokba vágom,
sutba dobva sál és sapka,
hajamban a szél szalagja,
rámzúdul a fényözön,
virágokba öltözöm.
Minden pezseg, nyüzsög, él;
nem volt, nem is lesz több tél!
Marsak: Március
Kásás a hó, márciusban,
nincs már jég az ablakon,
Tapsi nyuszi fut a réten
és a képen, a falon.
Tócsa ül az utakon,
patak fut a rétre,
Kint sürög már a napon
hangyák fürge népe.
A medve is útrakel,
nedves fák közt lépked,
A sok madár énekel,
a hóvirág ébred.
Fazekas Anna: Márciusi madárdal
Havas tölgyek tar ágai
dajkálják a telet,
de csitt! „csivitt” cseng, s hallani,
„csivitt” a feleletet.
Csivitt, csivitt, a hangja itt
csattog a ház felett,
csivitt, csivitt, tán holnapig
csacsog cinkém, cseveg.
Csivitt, csivitt, forrás fakad,
megújul rét, berek,
csivitt, csivitt, szántja a nap
ekéje az eget.
Kányádi Sándor: Márciusi versike
Tavaszt csörög a szarka,
tavaszt.
Zöldülni kezd a barna
haraszt.
Zsendülni kezd a zsenge
határ.
Erőre kap a gyönge
bogár.
Szelídülnek az ordas
szelek.
Barkákat hány a bokros
berek.
Bukfencet vet a játszi
patak.
Már csak a hegyen látni
havat.
Szécsi Margit: Március
Déli szellők, fújjatok csak,
játsszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág.
Szebb a somfa gyenge szirma,
mint a szürke jégvirág.
Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.
Szalai Borbála: Március
Vízdermesztő zimankós tél,
messzi fuss!
Nem látod, hogy megérkezett
március?!
El is tüntet minden nyomot
utánad,
fölszárítja a tükröző
tócsákat.
Március a tavasz első
futása:
bársony barkát tűzdel ki a
fűzfára.
Simogatva rügyet, bimbót
kelteget,
eltakarít minden komor
felleget.
Szedd a lábad zimankós tél,
messzi fuss!
Hogyha nem mégy, úgyis elűz
március!
Ha tetszettek a versek és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.
Utolsó kommentek