Már csak egy nap és hivatalosan is beköszönt az ősz. Bár az egy héttel ezelőtti zuhogó esőhöz képest most csodaszép az idő, de sajnos ott tornyosul fejünk felett az óvoda- és iskolakezdés "réme".
Kimondva vagy kimondatlanul ott zizeg a feszültség bennünk, körülöttünk, hogy vajon, milyen lesz, fogjuk-e bírni, lesz sírás-rívás vagy hátra se néz és puszi nélkül beszalad a terembe?
Megannyi kérdés és gondolat augusztus utolsó napjaiban.
Sajnos nem vagyok sem varázsló, sem jó tündér, aki egy pálcasuhintással megoldhatná a gondjaitokat, elsimíthatná homlokotokról a ráncokat. Hozzátok hasonlóan én is csak egy "mezei" anyuka vagyok, akinek ugyanúgy görcsbe rándul a gyomra, ha a hétfő reggelre gondol. De tudjátok a felhők felett mindig kék az ég ... :)
Ami hasonló helyzetekben segíteni szokott: egy jó kis kirándulás a természetbe. Nem muszáj egész napra elmenni, elég néhány órára belevetni magatokat az erdőbe, hallgatni a madarak énekét; ha ügyesen és halkan közlekedtek, akár még őzikéket is láthattok.
Már lehet gyűjteni különböző terméseket, faleveleket, amikből aztán otthon barkácsolhattok valami kis őszi díszt az ovisnak a gyerekszobába, vagy a kis elsős íróasztalára. Tapasztalatom szerint ez mindig jól jön, mert eszébe juttatja a kis lurkónak a családdal töltött kellemes órákat és erőt kap az előtte váró izgalmak könnyebb elviseléséhez. Hiszen tudja, érzi, hogy ott vagytok mellette és bármi baj vagy rossz dolog történik, otthon mindig szeretettel várják és megnyugodhat a karotokban.
Itt van egy kedves őszi vers Finy Petrától:
Az Őszkirály
Az Őszkirály, amerre jár,
A földre bíbort hajigál,
A sok vörös mind szétpereg:
Izzik a bérc, a bús berek.
Vörös a domb, vörös a lomb,
Kabátomon rikít a gomb,
Vörösen fut a nyurga út,
Vörös a víz, mit rejt a kút.
Vörös az ég, vörös a kék,
Piros a por, a polc, a szék,
Piros a tej, a vaj, a sajt,
A füst növeszt piros tarajt.
Az Őszkirály, amerre jár,
A földre bíbort hajigál,
A sok piros meg szétszalad,
Kifesti mind az arcokat.
Annyira kifejező képek vannak a versben, hogy akár le is festhetitek és utána természetesen ne kerüljön a "süllyesztőbe", hanem tegyétek ki a falra, palatáblára vagy ahol, a legtöbbször látjátok. Érezze a gyerkőc, hogy fontos az alkotása és ezáltal ő maga is.
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.
Utolsó kommentek