Amikor nagylányommal egy szép januári napon elkezdtük az ovit, jövet és menet nézegettük a parkban a kismadarakat. Az én érzékeny lelkű pici lányom naponta eltervezte, hogy milyen ruhákat és cipőket készítsek a kismadaraknak, mire megyek érte délután az oviba és aztán majd hazafelé rájuk adjuk.
Persze minden nap megbeszéltük, hogy a kismadaraknak már van tollruhájuk és nem olyanok, mint a kutyusok, akik divatosabbnál divatosabb kis kabátkákban szaladgálnak. A madárkák nem is tudnának elrepülni, ha felöltöztetnénk őket és inkább eleségről gondoskodjunk, mint ruháról. Minden délután megbeszéltük ezeket a dolgokat, de aztán reggel kezdődött minden elölről és én nagyon élveztem a fantáziája szárnyalását.
Nem olyan régen írtam egy könyvajánlót és ugyancsak ebben a könyvben találtam egy nagyon aranyos verset a cinegékről és az ő Barbie csizmájukról:
Jász Attila: Égszínkék cinkék
Égszínkék kékcinkét
láttam egy ág végén.
A hó súlya ringatta,
éhségtől ingatta
két kicsi lábacska.
Kimentem sürgősen
szotyival kezemben,
de nem volt már senki ott,
csak az ág vége mozogott.
Délután szüleim nem hitték,
hogy egy szép
égszínkék kékcinkét
láttam egy inogó ág végén.
Visszajöttek. Oda nézz.
Az égszínkék kékcinkék.
Nézd, apa,
nézd, nézd, nézd.
Ülnek az ág végén.
Már késő.
De itt egy visszatérő.
Mégiscsak itt vannak.
Nézd, apa, megfagynak.
Nem fagynak, nyugodj meg,
nem fognak.
Hadd kavarja csak
a szél a porhavat,
alatta találnak magvakat.
De az égszínkék kékcinkék
olyan kis picinykék,
biztosan buták is
szegénykék …
Szegénykék.
Mégis milyen szép a tolluk,
a szárnyuk, a sapkájuk.
És nézd, apa,
nincs is csizmájuk.
Csizmát húzunk hát,
sapka, sál és kabát,
kiteszünk pár Barbie csizmát
a kis meggyfa alá.
Úgy látszik, nemcsak az én gyerekem rendelkezik ilyen nagyfokú szociális érzékenységgel, ha már a költőt is megihlette.
A 2011. év madara sokak meglepetésére a széncinege. Eddig mindig olyan madarat választottak, amely veszélyeztetve volt vagy nagyon lecsökkent az állománya. A széncinege viszont pont azért lett az év madara, hogy pozitív példaként álljon előttünk, ha odafigyelünk a környezetünkre és óvjuk azt, akkor milyen szép eredményeket érhetünk el.
Ha többet szeretnétek tudni az év madaráról, kattintsatok ide:
Bár még tart az etetési időszak, de hamarosan már készülődnek a költéshez a cinegék, ehhez pedig akár az erkélyünkre is helyezhetünk ki odúkat. Ha ti is szeretnétek ilyet, olvassátok el a következő cikket:
Még elég hideg van és ahogy kinézek az ablakon, látom, ahogy naponta jönnek a kihelyezett eleségre a cinkék, úgyhogy, ha van kedvetek, még barkácsolhattok egy gyors madáretetőt a következő oldalon található ábra alapján és olvashattok sok érdekességet a különböző cinkefajokról:
http://www.operencia.com/gyermekoldalak/elovilag/allatok/madarak/a-cinegemadar
Akár iskolások számára is hasznos lehet a következő linken található színező. A kicsiknek elég kinyomtatni a rajzokat, hogy kiszínezzék egy előtte megbeszélt kép alapján. A nagyobbak viszont már önállóan színezzenek vagy akár fejből le is rajzolhatják a madarakat, így biztosan felismerik, ha a kirándulások alkalmával látják.
http://www.nimfea.hu/programjaink/zoldszem/rajz.htm
Végül egy érdekesség azoknak, akiket komolyan foglalkoztat a madárvédelem:
http://www.kepeslap.vnet.hu/eszk/pdf/ujsag/20090304.pdf
A Képes Levelezőlap Gyűjtők Egyesületének Kiadványában többek között régi madaras képeslapokat mutatnak be. Szinte hihetetlen, de az 1900-as évek elején is már létezett madárbarát kert kihelyezett odúkkal és madáritatókkal. A képeslapokon nemcsak szép fotók, de hasznos információk is szerepeltek buzdításképpen. Mint pl.: "Egy cinege pártól elpusztított rovarmennyiség egy évi szaporulatával közel három mázsára rúghat."
Ha tetszett a cikk és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.
Utolsó kommentek