Amikor január 6-án megláttam az egyik nagyáruház polcán a kipakolt húsvéti díszeket (miközben én magamban éppen azon morfondíroztam, mit írjak a vízkeresztről), menthetetlenül éreztem, alig néhány nappal újév után már lőttek a fogadalmamnak. 

Pedig annyira megígértem magamnak, hogy az idén aztán "rendes időben" készülődöm minden sátoros és sátor nélküli ünnepre, akkor is, ha kisegerek potyognak az égből.  

Hála a "multimarketingnek", elég hamar kiderült, már megint lemaradtam a versenyben.

Bár volt néhány izzasztó pillanatom, amikor teljesen komolyan körülnéztem az üzletben, nem lehetséges-e vajon,  hogy nem is vízkereszt napja van, hanem március akárhányadika és csak én mászkálok bundás bakancsban és sídzsekiben. Szerencsére kiderült, valóban vízkereszt, de ennek ellenére húsvéti nyuszi.

Úgyhogy a vízkeresztes bejegyzésnek lőttek, az ihlet elment, de annyira, hogy amikor a napokban az egyik kedves olvasóm farsangi versikéket emlegetett, rá kellett jöjjek, jé, az idén még farsang sem volt. Mentségemre legyen szólva, ama bizonyos naptól kezdve ádáz harcot vívok különböző vírusokkal és baktériumokkal. Úgy néz ki, a csatából én kerültem ki győztesen és a lányok meggyógyultak; az élet visszatérhet a rendes kerékvágásba, vagyis jöhetnek a farsangi versikék.

Cenge kérte a farsangi versikéket, ezért úgy illik, hogy az ő versei kerüljenek az élre, aztán jönnek az én gyűjtéseim:

Cenge nyuszis és pókemberes jelmezhez való versikéi:

Tapsifüles a nevem, a káposztát szeretem. Futok én árkon-bokron, hegyen - völgyön. Nálam fürgébb nincs -e földön!

Pókember az én nevem,
Ki bajban van megmentem.
Felmászok a falon,
Mint pók az asztalon.

Én vagyok a muskétás,
fegyverem a muskétám.
Alabárd a segítségem,
kalapom oh be szép ékem.

A vámpírok örökké élnek
épp ezért semmitől sem félnek.
Vámpírok bálja, rémes éj,
Véred kiszívom, óh de ne félj.
Csillapul szomjam, elég már,
Jön a hajnal, koporsóm vár.

Én vagyok a kalóz,
a legnagyobb hajós.
Elrablom a kincsedet,
Várok rád a tengeren!

Öreg kutya, vakk, vakk, vakk,
ha nem muszáj, nem ugat.
Kicsi kutya, vekk, vekk, vekk,
csihel-csahol, bereked.

Bohóc vagyok nem tagadom,
csörgő sipkám neked adom!
Cintányérom összeverem,
bukfencezek a fejemen.
Jókedvemet nem tagadom,
viccet mondok, ingyen adom...

Boszorkány a mesterségem,
kotyvasztom a mérgeket...
Csúf varangyos béka leszel,
hogyha főzök majd neked.
Seprűnyélen szálltam eddig,
nem füstölgő vonaton...
Békanyájam harmadával
megtelne a Balaton.

Ördögfinak szült az anyám,
pokol mélyén házam, tanyám,
onnan jöttem kecskeháton,
a rossz gyermek jó barátom:
csúfolkodó, önző gyermek,
aki testvért, pajtást ver meg,
tőlem kapja ajándékát:
két zsák bolhát, ötszáz békát.

Matyi volt a rendes nevem,
a Ludas csak rám ragadt.
Döbrögi úr megveretett,
s elvetette ludamat.
Kéznél tatom eszem s botom,
tanúsítja Döbrögi!
Megverettem: visszaadtam
háromszor is már neki.

Karib-tenger az én hazám,
A nevem Jack Spero Kapitány.
A Földön engem mindenhol ismernek,
A legénységem tagjai nagyon tisztelnek.
Lakatlan szigetről is megszöktem,
Mert két teknőst a lábamhoz kötöztem.
A világ végéről visszatértem,
Hogy ezt most nektek elmeséljem!

Csörög már a kasztanyét,
spanyol táncosnő fürgén lép.
Peng a gitár, dobban a padló
a flamenco ritmusától.

Jancsi Bohóc becses nevem,
lapátfülem nem szeretem,
de ha vékony a pokrócom,
fülemmel betakarózom.
Orromat sem adnám másnak,
jó lesz krumplipaprikásnak!
Bukfencezem, hasra esem,
kenyeremet így keresem.

A bohóc
Egyet lépek, kettőt botlok.
Szabóm varrta ezt a fodrot.
Kezemben egy sétapálca.
Víg mosolyom nem csak álca.
Gurgulázva nevetgélek.
Járjuk együtt! Szeretnétek?

A kalózkapitány
Ki lehet e bátor
kapitány?
Arcán sebhelyekben
nincs hiány.
A jobbik szemével
Nézeget,
mankós bottal fürgén
lépeget.
Hej, a kalózélet
csuda jó!
Hullámokon vágtat
a hajó.
Vár reám egy békés
kis sziget,
elrejtem a rablott
kincseket.

Tavasztündér
Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.

A mérges gomba
Fejem búbján pörge kalap,
gallér feszül vállamon.
Kalapomon barna foltok…
Mérges vagyok - vállalom.
Erdőszéli bokrok alján
a sok eső rám csorog.
Eljöttem hát farsangolni,
bocskoromban táncolok.

Én vagyok a törökbasa,
Kinek jó ételtől nagy a hasa.
Lakhelyem egy nagy palota,
Meglátogat a szultán is maga.
 
Hárememben sok szép lány,
Hastáncot lejt szaporán .
Kívánságom lesi mindahány.
Ugye irigyled kiskomám?

Én vagyok a királylány,
ki most éppen eléd állt.
Fejemen van koronám,
Csillog-villog a ruhám.

Királylány vagyok én,
Szőke hajam földig ér,
Régóta egy toronyban élek
A sárkánytól nagyon félek.
Várom a herceget, hogy megmentsen
És engem egyszer feleségül vegyen

Hercegkisasszony a nevem
toronyszoba a lakhelyem
Bergengócia várába
gyertek hozzám vacsorára.

Én vagyok a lisztes molnár,
fehérebb a hulló hónál.
Szemöldököm, hajam deres.
Hogyha jó barátom keres,
megvan már a búvóhelyem,
hogy jó komám meg ne leljen!
Ő nem kígyó, se rúgós ló -
ámde ő a - kéménykotró!

Hol egy lavór, hol egy teknő?
Én vagyok a Kéményseprő.
Arcom kormos, ruhám szutykos,
minden gyerek tőlem futkos.
A kutyák meg majd megvesznek,
mikor engem észrevesznek.
Ám külsőmre nincsen gondom,
így is a szerencsét hordom.

Illatos virág vagyok,
tarka rétről érkezem,
lenge szellő karján táncol
száz barátném még velem.
Szorgos méhnek édes mézet
ád a kelyhem nyáron át,
hallgatom sok kis madárka
égbe szálló víg dalát.

Hókusz, pókusz! Zötyögős busz
hozott ide, itt vagyok.
A legjobbik Varázslónak
hívnak kicsik és nagyok.
Kalapomban meglapuló
hószín nyuszit meglelem,
sétapálcám, ha óhajtom,
rózsacsokrot is terem.

Én vagyok a legjobb Robot.
Engem nem a gólya hozott,
nem születtem, mégis vagyok,
okos lettem, mint a nagyok...
Néhanapján, hogyha kéred,
leírhatom a leckédet.

Cigánylány vagyok én, kérem,
ott lakom a faluvégen.
Szemem kökény, gyöngy a fogam,
irigylik is tőlem sokan!
Ha fölcsendül a muzsika,
megtáncoltat Balog Zsiga,
roma csávók legjobbika.

Én vagyok a méhecske,
Mindenem a mézecske.
Virágokra repdesek,
A kaptárban pihenek.
Virágról-virágra repdesek,
Friss harmatot szürcsölgetek.
Mikor elkap a nyári zápor,
Virágok kelyhe felettem sátor.

Ici-pici s nagyon fürge,
farka hosszú, szőre szürke.
Nózijával szimatol,
sajtot-diót kiszagol.
Kirágja a liszteszsákot,
megkóstolgat diót-mákot.
Minden lyukba belefér!
Ki lehet más? Az egér.

Ha még további jelmezekhez való versikéket szeretnétek, akkor a következő linkeken találtok jó néhányat:

http://www.gyermekversek_es_mondokak.abbcenter.com/?cim=1&id=75442

http://otletsarok.hu/index.php?/rc-tag/4587.html

Terveim szerint még további farsangos verseket és farsangi köszöntőket hozok nektek, csak bírjátok kivárni ...

Ha tetszettek a versek és szeretnél még farsanggal kapcsolatos bejegyzéseket olvasni, akkor iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.