Okos Anya kreatív gyermeknevelés

Ezt a kis mondókát igazi sütés-főzés közben is lehet mondogatni, de kiválóan alkalmas a babakonyhai tevékenységek kísérésére is.

Sütni, főzni, kavarni,

hogy kell tortát csinálni?

Lisztet bele szórni,

tojást bele ütni,

vajat hozzá tenni,

cukrot bele rakni!

Sütni, főzni, kavarni,

így kell tortát csinálni!

Csokit kell rá kenni,

mandulát rá rakni,

tejszínhabbal enni,

végül sok-sok ribizli!

Ha tetszett a mondóka és szeretnél még hasonló mondókákat olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

Húsvétkor - többek között - az a jó, hogy már elég kellemes idő van ahhoz, hogy a szabadban töltsük a nap nagy részét.

Bár ilyenkor a kapott játékok miatt nem probléma a gyerekek energiáinak a "lekötése", azért ajánlok néhány kifejezetten húsvéti, tojásos játékot, amibe a játékos kedvű felnőttek is beszállhatnak.

 Ami szükséges a  játékokhoz: megfelelő mennyiségű színes (kemény)tojás

Tojásfutás

A kertben vagy a réten egy bottal célvonalat rajzolunk. A gyerekek meghatározott távolságban felsorakoznak egymás mellett. Kezükben kanalat, azon pedig egy-egy tojást tartanak. Kinyújtott karral, a lehető leggyorsabban kell a célhoz eljutniuk. Az nyer, aki elsőnek érkezik. Az utolsó a győztesnek adja húsvéti tojását. Aki leejti a tojást, kiesik a játékból.

1, 2, 3 - záptojás

Ez a játék ugyanúgy zajlik, mint a "Kint a farkas, bent a bárány!", csak itt zsebkendő helyett tojást használunk.

Tojásdobálás (egészen kicsikkel is lehet játszani, biztosan élvezni fogják)

A tojásokat kedvünkre dobálhatjuk a réten mindaddig, míg össze nem törnek. Ekkor elfogyasztjuk a törötteket, és újakkal játszunk tovább.

Tojásgurítás

A gyerekek egymás mellé egy sorban állnak fel, mindegyikük kezében egy-egy tojás. Körülbelül kétméteres távolságra tőlük, a fűbe helyezünk egy tojást. A gyerekek sorra megpróbálják a földön levő tojáshoz a lehető legközelebb gurítani a húsvéti tojásukat. Aki eltalálja, vagy sikerül a legjobban megközelítenie, elnyeri a többi játékos elgurított tojását.

Tojásütközet

Két gyerek egy-egy tojást tart a kezében. Akár a hegyes, akár a tompa végével társának tojásához üti a sajátját. Az összetöröttet nyereményként kapja az a gyerek, akinek a tojása egészben marad.

Tojástapogatás

Egyik gyereknek kendőt kötünk a szemére. Négykézlábra kell ereszkednie, és kézzel ki kell tapogatnia a földön elhelyezett tojásokat, melyek közül annyit tarthat meg, amennyit öt perc alatt össze tud szedni. Mindenkire kerüljön sor.

Jó szórakozást a játékokhoz!

Ha tetszettek a játékötletek és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

A mai mese különlegessége, hogy a III. országos mesefesztivál díjazott gyermek meseírójától származik:

Szaka Péter: A húsvéti nyúl

Valamikor réges-régen még a mezei pocok hozta az ajándékot a jó gyerekeknek. Minden évben neki küldték el kívánságaikat, ő pedig szorgalmasan összegyűjtögette a meglepetéseket. Nem is hívták másként, mint húsvéti pocoknak.

Történt egyszer nagypénteken, hogy a húsvéti pocok egy tisztás kellős közepén az utolsó ajándékokat rendezgette kosarába. Már nagyon fáradt volt, így nem vette észre, hogy ellensége, a sas köröz a feje felett. A madár sem volt rest, kihasználta a kínálkozó alkalmat, és lecsapott a magasból. Éppen tátotta volna hatalmas csőrét, hogy egészben lenyelje zsákmányát, amikor a pocok könyörögni kezdett:

-          Kérlek, ne egyél meg, madarak királya! Én vagyok a húsvéti pocok, így ha elpusztulok, nem kapnak a gyerekek ajándékot az ünnepen!

-          Hiszi a piszi! De tudod mit? Ha tényleg te vagy a húsvéti pocok, akkor én is kérek tőled meglepetést. Adj nekem valamit! – parancsolta a sas.

-          Sajnos te még egy pirinyó csoki tojást sem érdemelsz, mert gonosz vagy! Meglepetést csak jók kaphatnak!

-          Akkor te leszel a vacsorám! – mondta a sas, azzal bekapta a kis rágcsálót, és már repült is tovább.

Ebben a pillanatban megállt minden élet a tisztáson. A madarak abbahagyták éneküket, az őzek leszegték fejüket, a mókusok befejezték az ugrándozást, a pókok sem szőtték tovább hálójukat. Halálos csend telepedett a tájra, csak a megválaszolatlan kérdések tolongtak a fejekben: „Mi lesz most a gyerekekkel? Ki viszi el nekik a húsvéti ajándékokat?” Végül az aprócska nyúl szólalt meg:

-          Szegény pocok! Még az élete árán is megvédte a húsvéti ajándékokat: nem jutalmazta meg azt, aki gonosz! Én vállalom, hogy átveszem tőle a stafétabotot, ne maradjanak meglepetés nélkül a jó gyerekek!

Ettől a naptól kezdve húsvétkor a nyúl hozza az ajándékot mindenkinek, aki megérdemli. De ha belenéztek egy húsvéti nyuszi szemébe, mindig láttok benne egy könnycseppet elődje, a hős húsvéti pocok tiszteletére.

Ha tetszett a mese és szeretnél még további nyuszis meséket olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új mese érkezik.

Kolozsvári Grandpierre Emil feldolgozása: A kisnyúl

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt egy kisnyúl. Ez a kisnyúl jó étvággyal legelészett a réten, s hogy még jobban legelészhessen, felakasztotta a csengettyűjét egy fiatal fára.

Mire a kisnyúl jóllakott, megnőtt a fa. Olyan magasra nyúlott, hogy a kisnyúl hasztalan ágaskodott, a csengettyűjét nem érte el. Kérte tőle, adja vissza.

-          Nem adom én, eleget adtam már! – válaszolt a fa.

Megharagudott a kisnyúl, s elment a fejszéhez.

-          Kérlek, fejsze, döntsd le a fát, nem akarja visszaadni kis csengettyűmet.

A fejsze a fejét rázta.

-          Nem döntöm én, eleget döntöttem már!

Elment a nyúl a kőhöz.

-          Kérlek, kő barátom, csorbítsd ki a fejsze élét, a fejsze nem akarja ledönteni a fát, a fa nem akarja visszaadni a kis csengettyűmet.

-          Nem csorbítom, eleget csorbítottam már!

Nem boldogult itt sem a kisnyúl, a patakhoz járult hát.

-          Kérlek, patak, mosd ki a követ, a kő nem akarja kicsorbítani a fejsze élét, a fejsze nem akarja ledönteni a fát, a fa nem akarja visszaadni a kis csengettyűmet.

De a patak csak ennyit mondott:

-          Nem mosom én, eleget mostam már!

„Az ökör csak megsegít” – gondolta a kisnyúl.

-          Kérlek ökör komám, idd ki a patakot, a patak nem akarja kimosni a követ, a kő nem akarja kicsorbítani a fejsze élét, a fejsze nem akarja ledönteni a fát, a fa nem akarja visszaadni kis csengettyűmet.

Az ökör bődült egyet:

-          Nem iszom én, eleget ittam már!

„Majd a mészáros!” – reménykedett a kisnyúl.

-          Kérlek, mészáros, vágd le az ökröt, az ökör nem akarja kiinni a patak vizét, a patak nem akarja kimosni a követ, a kő nem akarja kicsorbítani a fejsze élét, a fejsze nem akarja ledönteni a fát, a fa nem akarja visszaadni a kis csengettyűmet.

-          Nem vágom én, eleget vágtam már!

Erre úgy megharagudott a kisnyúl, hogy meg sem állott a bolháig.

-          Édes-kedves bolha komám, csípd meg a mészárost, a mészáros nem akarja levágni az ökröt, az ökör nem akarja kiinni a patakot, a patak nem akarja kimosni a követ, a kő nem akarja kicsorbítani a fejsze élét, a fejsze nem akarja ledönteni a fát, a fa nem akarja visszaadni kis csengettyűmet.

-          No, majd meglátjuk!

A bolha megcsípte a mészárost, a mészáros levágta az ökröt, az ökör kiitta a patakot, a patak kimosta a követ, a kő kicsorbította a fejsze élét, a fejsze kivágta a fát, a fa visszaadta a kis csengettyűt. A kisnyúl csilingelni kezdett a csengettyűvel, s még most is csilingel,  ha azóta el nem vesztette.

Ha tetszett a mese és szeretnél még további nyuszis meséket olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

Sarkadi Sándor: Húsvéti mondókák

Birka, barka, berkenye,

Eljött húsvét reggele:

Rózsavizet Erzsónak,

Piros tojást Ferkónak!

Harangoznak Húsvétra,

Leszakadt a tyúklétra:

Kezdődik a locsolás –

Nekem is jut egy tojás.

Locsolózni járok,

Piros tojást várok:

Ákombákom, mákom –

A húszast se bánom!

-          Szabad-e locsolni?

Én kicsike vagyok,

A fogaim nagyok.

Adjanak egy kalácsot

Hogy harapjak nagyot!

Ma jöttem egy tojásért,

Holnap jövök leányért.

Ha nem adnak tojáskát,

Ülü vigye tyúkocskát!

Palotai Gyöngyvér: Korán reggel

Korán reggel útrakeltem,

Se nem ittam, se nem ettem.

Tarisznya húzza a vállam,

Térdig kopott már a lábam.

Bejártam a fél világot,

Láttam sok-sok szép virágot.

A legszebbre most találtam,

Hogy öntözzem, alig vártam.

Piros tojás fehér nyuszi,

Locsolásért jár egy puszi!

Palotai Gyöngyvér: Húsvét

Itt a Húsvét, eljött végre

A szép lányok örömére.

Mert a lányok szép virágok,

Illatos víz illik rájuk.

Kis Húsvétkor nem locsolnak,

Hervadt virág lesz

már holnap.

Ne fuss hát el szép virágom,

Locsolásért csók jár, három!

Sarkadi Sándor: Húsvéti páros

Húsvét hajnalodik,

Lehet-e locsolni?

Mivel locsolnál meg,

Locsolkodó legény?

Rózsa harmatával,

Harmatozó rózsa.

Mit kívánsz cserébe,

Locsolkodó legény?

Nyíló barkaágat,

Három hímes tojást.

Tessék, barka ága,

Tessék, hímes tojás.

Kufár Róza: Locsoló-vers

Hajnali harmatban,

selyemfüves réten,

ezer virág friss illatát

kalapomba mértem.

Rozmaringos hintón

repültem idáig,

kék nefelejcs, tulipános,

takaros kis házig.

Van ennek a háznak

olyan virágszála,

kinek harmat rózsavíztől

kivirul orcája.

Tóth Károly: Húsvét napján

Hol e háznak fehérnépe?

Ifjú lányka, kedves nénje, -

Csoda illat üvegembe,

Így készültem az ünnepre.

Erdőn, mezőn, ahol jártam,

Egy puttonyos nyulat láttam.

Puttonyába festett tojást,

Gyönyörűet, színest, csodást.

Sárga foltost, felhő-kéket,

Ibolya színűből négyet.

Barna héjast, mint fű-zöldet,

Osztogatni alig győzte.

Locsolkózni szabad? Lehet?

Várom, - mi lesz a felelet.

Fazekas Anna: Húsvéti vers

Kásás lett a hótakaró,

olvadozik, szörcsög a hó,

beisszák a szomjas rögök,

szellő jár a tar fák között.

Ám a pocs-pocs, vizes földbül

hóvirág-szár kél, kizöldül,

bokrok ágán bársony barka,

közeledik Húsvét napja.

Készül hímes, piros tojás,

megkezdődik a locsolás.

Húsvét hétfőn egész nap,

aki öntöz, tojást kap.

Végh György: Kleofás a didergő kis tojás

Volt egyszer egy kis tojás,

úgy hívták, hogy Kleofás.

Bimm-bamm, dáridom.

Megvette egy nyuszika,

nyuszi-lány volt: Zsuzsika.

Bimm-bamm, dáridom.

Megkérdezte Zsuzsika:

„Kell-e neked szép ruha?”

bimm-bamm, dáridom.

„Persze – mondta a tojás -,

fázik ám a Kleofás!”

Bimm-bamm, dáridom!

Befestette Zsuzsika,

a húsvéti nyuszika.

Bimm-bamm, dáridom.

Nem fázik már a tojás:

a zöldbundás Kleofás!

Bimm-bamm, dáridom!

Drégely László: Nyúlkergető

Tapsi koma, rajta,

Fussál erre-arra,

Először Icához,

Aztán a Macához.

Az egyik ad répát,

A másik egy vékát,

Tojást mérjél azzal

Virágzó tavasszal,

Húsvét ünnepnapján:

Fuss! Fuss! Fuss!

Szabó Lőrinc: Húsvét vasárnap

Húsvétvasárnap

egész tucat

tojást találsz a

virágok alatt.

Itt? Ott! Hol? Amott,

a tüskebokorban!

Fuss ide, amoda,

dugdossa a laboda!

Drégely László: Három nyuszi

Kis kút, nagy kút,

Közte út fut.

Rajta három

Tapsifüles

Szamárháton

Kukutyinba

Igyekszik –

Hol a zabot

Kihegyezik.

Ha tetszettek a versek és szeretnél még hasonlókat olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

Gárdonyi Géza: A kis csacsi meg a nagy nyuszi

-          Kelj fel kis csacsi fiam – szólt hajnalban a nagy csacsi az istállóban. – Kiviszlek ma a mezőre.

Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájának és kérdezi a fülét vidáman megbillentve.

-          Mi az a mező, anyukám?

-          A mező – feleli a nagy csacsi – nem egyéb, mint egy nagy-nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétől a másikig sohase tudod végigenni.

Ez tetszett a kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezőre. Amint ott legelésznek, egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi:

-          Jaj, de megijedtem.

-          Mitől?

-          Furcsát láttam.

-          Mit láttál?

-          Icike-picike kis csacsikat.

-          Mekkorákat?

-          Mint a fülem.

-          Nem lehet az.

-          De bizony. Úgy ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed.

Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fű között. Éppen mosakodtak.

-          Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat látok? – kiáltott a kis nyúl.

-          Nem nyulak ezek, te kis csacsi – szólt az öreg nyúl.

Az öreg szamár pedig azt mondta erre a fiának:

-          Nem csacsik ezek, te kis nyúl.

És mind a ketten barátságosan néztek egymásra.

Mikor jól megnézték egymást, a kis csacsi hazament a nagy csacsival és a kis nyuszi a nagy nyuszival.

Ha tetszett a mese és szeretnél még további nyuszis meséket olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új mese érkezik.

Tordon Ákos: A titokzatos tojásfestő

Nád-országon innen, Sás-országon túl, két vadalmafa között terült el Szarkaláb király birodalma. Volt benne három rozzant viskó, három földbe vájt putri, no meg egy kidőlt-bedőlt falú, erről-arról támogatott kunyhó. Abban a kunyhóban éldegélt Riogi bácsi, szarkaláb király nyugalmazott udvari madárijesztője.

Húsvét közeledtekor vette a kalapját, s kopogó falábán elbicegett valamerre. Hogy merre, senki se tudta, senkinek se mondta, ezért is nevezték el „titokzatos” Rioginak. Hej, pedig be sokan is szerették volna tudni: hová tünedezik el húsvét tájt az öreg Riogi bácsi?

Bizony, mindmáig se tudná senki, ha egy kotnyeles kis csóka el nem kotyogta volna a Csókatéren a Garabonciásnak, aki aztán elhíresztelt fűnek-fának. Így tudtam meg én is.

Riogi bácsi ringyes-rongyos köpönyegében, lyukas kalapjában egyenest Kökörcsin felé vette az útját. De nem ment a városba, a kalácsvári keresztútnál befordult a kökörcsini Nagyerdőbe. Ám ott is csak a Kerek Tisztásig ballagott. A Kerek Tisztás kellős közepén belefújt egy fűzfa sípba. A harmadik sípszóra – uramfia! – odasereglett a világ minden rókája.

Kis róka, nagy róka, megtermett és apróka, mind köréje gyülekezett, mind elébe állt.

Amikor a legöregebb sánta róka is elővánszorgott, imígy dörrent rájuk a vén madárijesztő:

-          Emlékeztetőül hívott egybe titeket, Nyúlrettegi Rókanépség, Riogi, a Mezők Ura, hogy figyelmeztessen a rég megkötött egyezségre!

Erre a legöregebb róka mély meghajlások közepette Riogi bácsi elé sántikált, s minden rókák nevében így felelt:

-          Mezők Ura, biztosítlak, a Nyúlrettegi Rókanépség jól tudja, mi az egyezség: húsvét előtt egyetlenegy nyúlnak sem eshet bántódása a kökörcsini Nagyerdőben!

A sunyi rókanépség bólogatott sűrűen, s hajlongott alázattal, miközben karban zúgta ezer és ezer rókatorok:

-          Rókaháj és rókamáj, ezt ígérte a rókaszáj, s ígéretünket megtartjuk, a nyulakat békén hagyjuk, fessék meg a hímes tojásokat, s vigyék széjjel a világba, addig nem lesz egyiknek se bántódása!

Riogi bácsi helyeslően bólintott a fejével, s hármat tapsolt a kezével. A harmadik tapsolásra tenger nyúl gyűlt a tisztásra.

-          Kedves Tojásfestő Nyuszik, van-e felpanaszolnivalótok?

Jaj, lett ere sírás-rívás, s a legöregebb nyúl térdre borult az öreg madárijesztő előtt:

-          Hallgasd meg a mi panaszunk, Mezők Ura! Igaz, hogy a rókanép most nem keret meg egy nyuszit sem, békén hagynak bennünket, de egy ismeretlen ellenségünk minden áldott éjjel összevissza maszatolja a Legszebb Húsvéti Tojásokat!!! Hiába állítottunk őrséget, éjszakáról éjszakára odalesznek a Legszebb Hímes Tojások!!! Jaj nekünk!!! Mit tegyünk???!!!

Héthatárba hallatszott a nyuszik zokogása.

Riogi bácsi erősen törte a fejét, s közben mind egy szálig alaposan szemügyre vette a rókákat, de azok állták a tekintetét. Bizony, nem jutott a Rejtély nyomára. Végül is azt határozta el, hogy ő  maga lesz a strázsa.

Hanem ötöd fertály órányi strázsa után ott nyomta el az álom a Tojásfestő Műhely kapujában. Hortyogása elhallatszott Kalácsvárig, Kökörcsinig.

Amikor a kökörcsini öreg torony rossz órája elütötte az éjfélt, egy nyúlbőrbe bújt apróka, icipici kis róka lopakodott a Tojásfestő Műhelybe.

Belebotlott egy vödörbe, beleesett két csöbörbe, összekevert egy tucat festéket, s aztán nagy áhítattal, egy tűzre való, ócska meszelővel sorra bemaszatolt a legszebb tojásokat.

No, az első csörömpölésre felébredt Riogi bácsi, de nem termett tüstént talpon, félig hunyt szemhéja alól lesett ki a nyúlbőrbe bújt garázdálkodó rókafira. Hanem, amikor a Legislegszebb Hímes Tojást vette a kezébe, egyszeriben hozzáugrott, s fülön csípte őkelmét:

-          Lesz nemulass, feketeleves, csúf idő, hó fújta szeles! – dörrent rá keményen Riogi bácsi a pórul jártra. – Nem mented az irhád, te rosszcsont!

Hanem azért a másik kezével csak belenyúlt szakadt lebernyege lyukas zsebébe, igazlátó pápaszeméért, hadd lásson be véle a kis imposztor szívébe! No, de alighogy föltette az orrára, máris leesett az álla:

-          Szélforgó és papramorgó, ki hinné: nem rossz szándékkal jött szegény, meg akarta tanulni a tojásfestés csínját-bínját, művészetét, de a nyuszik elkergették. Ezért jött hát éjente nyúlbőrben, túljárva az őrség éberségén. Festeni akart.

-          - Így van, így, szóról szóra – szepegte a csupa festék rókafi.

-          Ó, de ilyet! Sose hitem volna! – csapta össze a kezét Riogi bácsi.

Ám, hogy elengedte a kicsi róka fülét, az – uzsgyi! – elszaladt, tán még most is szalad.

A tenyércsattanásra felébredtek a nyulak, s mind a műhelybe tódultak. Riogi bácsi egy szuszra elmondta a történteket. Elszállott a mérgük, kacagtak a nyuszik, s megígérték, tűvé teszik a kis rókáért az erdőt, s megtanítják tojást festeni.

Lehet, hogy azóta meg is találták. Ha húsvétkor egy-egy kevésbé sikerült tojás kerül a kezetekbe, azt tán éppen a róka festette.

Ha  tetszett a mese és szeretnél még hasonló nyuszis mesét olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új mese érkezik. Egy hétig garantáltan minden nap új nyuszis mese!

Enyedy György: Tojásfestés  - bökkenőkkel

Pár nappal húsvét előtt jókora plakátot szegeztek ki a Kerekerdő közepén álló bikkfa törzsére:

FIGYELEM, FIGYELEM!

NAGY HÚSVÉTI TOJÁSFESTŐVERSENYT

RENDEZÜNK KEREKERDŐ

VALAMENNYI TAPSIFÜLES NYUSZIJA RÉSZÉRE.

A LEGSIKERÜLTEBB HÚSVÉTI TOJÁST

MALOMKERÉK-NAGYSÁGÚ KÁPOSZTAFEJJEL

JUTALMAZZA A VERSENYBIZOTTSÁG.

-          Ejha! – álmélkodott Tapsi Lajkó, amikor elolvasta a plakátot. – Hallod, Miska? – fordult a pajtásához. – A legsikerültebb tojást malomkerék-nagyságú káposztafejjel jutalmazzák!

-          Hallom, hallom – bólogatott Makmak Miska.

-          Nevezzünk be mi is a versenyre! – indítványozta Tapsi Lajkó.

-          Hát nevezzünk!

-          Az ám! De valami nagyszerű ötlet kéne!

-          Úgy bizony!

-          Hopp! – rikkantott fel ekkor Tapsi Lajkó. – Kitaláltam valamit: fessünk virágokat a tojásokra!

-          Virágokat?! – meresztett nagy szemeket Makmak Miska.

-          Hát persze! Virágokat! Ez teljesen eredeti ötlet! – lelkendezett Tapsi Lajkó. – Virágos tojásokról még sosem hallottam.

-          Én sem – ismerte be Makmak Miska.

-          Fogjunk hát nyomban hozzá a festéshez!

-          A legelső tojásra harmatos rózsaszálat pingálok! – jelentette ki Tapsi Lajkó, mihelyt hazaértek és előszedték az ecsetet meg a festékesbögréket.

-          - Jó! – egyezett bele Makmak Miska, és az ecsetet bemártotta a piros festékbe.

-          Így ni! – mondta elégedetten Tapsi Lajkó, amikor elkészült a rózsával.

-          Most még szárat festek neki – két levélkével! … Addsza a zöld festéket!

-          Máris adom! – készségeskedett Makmak Miska, és a zöldfestékes bögre után nyúlt. – Azazhogy mégsem … Sajnos, nincs zöld festékünk! Kifogyott! – motyogott szomorúan.

-           Micsoda-a-a-a? Kifogyott a zöld festék?! – ijedt meg Tapsi Lajkó.

-          Egy csepp sincs a bögrében!

-           Akkor hogyan fessek szárat a rózsának? Nem mondanád meg?! – fortyant fel Tapsi Lajkó.

-          Nem tudom – nyögte Makmak Miska.

-          Telefonálnunk kell a festékgyárba, hogy küldjenek sürgősen zöld festéket … Irány a posta! – pattant fel Tapsi Lajkó.

-          Halló! Tarkabarka Festékgyár?! – lihegett bele a kagylóba a futástól kifulladva.

-          Igen! Itt a Tarkabarka Festékgyár beszél!

-          Küldjenek kérem sürgősen egy bögre zöld festéket Tapsi Lajkó címére a Kerekerdőbe …

-          Sajnos, egy szemernyi zöld festékünk sincs raktáron – hallatszott akkor a kagylóból. Egy jó tanáccsal azonban szolgálhatunk: keverjen a krrk-krk-katt festékhez krrrk-katt festéket, és olyan szép zöld színt nyer, hogy no!

-          Halló! Halló! Ismételje meg, kérem, amit mondott, mert recsegett a készülék! – kiáltott bele Tapsi Lajkó izgatottan a kagylóba.

Akkor azonban nagyot kattant valami, és a telefon elnémult.

-          Letette – dadogta Tapsi Lajkó kétségbeesve. – Csak annyit hallottam, hogy valamilyen festéket kell keverni valamilyen festékhez, és szép zöld színt nyerek.

-          Akkor nincs más hátra, minthogy végigpróbáljuk valamennyi festéket – csillant fel Makmak Miska szemecskéje.

-          Mondasz valamit! – rikkantott fel erre Tapsi Lajkó. – Futás haza!

Otthon legelőször is piros festéket kevertek a sárgához, és narancsszínt kapta. Aztán kékkel elegyítették a pirosat, aztán lila színt nyertek. Majd a piros festékhez kevertek fehéret, és az eredmény rózsaszín lett. Végül a fehérrel és a feketével próbálkoztak, zöld helyett azonban hamuszürkét kaptak.

Már egészen elszontyolodtak, amikor Makmak Miskának mentőötlete támadt.

-          Te Lajkó! – kiáltott fel izgatottan. – A sárgához még nem kevertünk kék festéket!

-          Az ám! – kapott a fejéhez Tapsi Lajkó, és kék meg sárga festéket löttyintett hirtelen egy tálacskába, majd amikor az ecsetjét végighúzta egy hófehér tojáson, nagyot ugrott örömében:

-          Hurrá!!! Megvan a zöld festék! – és nyomban nekilátott, hogy megfesse a piros rózsa hiányzó szárát és levélkéit.

De pingált még a tojásokra másféle virágokat, kék nefelejcset, lila orgonaágat, és olyan gyönyörűre sikerült valamennyi, hogy cseppet sem csodálkoznék, ha a versenybizottság neki ítélné oda a malomkerék-nagyságú káposztafejet.

 Ha tetszett a mese és szeretnél még további nyuszis meséket olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudja, ha új mese érkezik. Egy hétig garantáltan minden nap új nyuszis mese!

Mészöly Miklós: Kerekecske-dombocska

Nézd csak, itt a tenyerem! Nincsen benne semmi sem.

Ha kinyitom – akkor sincs, ha becsukom – akkor sincs.

De most mutasd: hol a tiéd?

Most majd én nézek a tenyeredbe!

Meglátom, mi búvik benne …

Ó, hát itt sok minden van! Van egy kis házacska, házacska mellett kertecske, kertecskében kutacska, abból iszik egy nyulacska.

Jót ivott a nyulacska.

Nézi a nyúl, nézegeti: de szép ez a házacska! Hogy lehetne bemenni? Házacskában aludni?

Körbejárja, kerülgeti – de az ajtót csak nem leli.

Itt sincs ajtó, ott sincs ajtó, hopp! – de itt egy kicsi ablak!

Odamegy az ablakhoz, kapirgálja, kopogtatja – aztán bátran bezörget.

Ám a házból egy mérges hang azt kiáltja:

-          Kuvik! Kuvik! Ki jár itt? Zöld a szemem, világít!

Megijedt a nyulacska.

Ide szalad, oda fut, de előbbre mégse jut.

Kerekecske-dombocska – itt szalad a nyulacska!

Erre megyen, itt megáll, itt egy körutat csinál.

Erre-erre- zöld mezőre, jó forrásra, legelőre.

Ide ugrik, oda ugrik – itt elbújik, ott felbukik,

Bokor alatt megbúvik!

Búvik, búvik, furakodik!

Ott nem látja meg a kuvik, aki kicsi házában lakik …

Kuvik, kuvik – vik-vik-vik!

Ha tetszett a mese és szeretnél még további nyuszis meséket olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudja, ha új mese érkezik. Egy hétig minden nap garantáltan új mese!

Már február végén olvasni lehetett, hogy megérkezett Magyarországra az első gólya Tüskevárra, aztán március 23-án a nagyhalászi gólya, Halász visszatértét is észlelték a webkamerák.

Ha érdeklődtök a gólyák iránt, a nagyhalászi gólyapár életét már webkamerán keresztül is figyelhetitek, a gólyablogban pedig rengeteg érdekes hírt olvashattok a gólyákkal kapcsolatban, sőt Twitteren is követhetitek őket.

Mi ma délután, a kőszegi kirándulásunkból hazafelé jövet láttuk meg az idei első gólyánkat , valahol Kőszeg és Szombathely között sétálgatott egy szép zöld mezőn. Ezen felbuzdulva összegyűjtöttem néhány gólyás verset:

Osváth Erzsébet: Gólya a réten

Tágas réten

egymagába,

mintha volna

rét királya,

fehértollú

gólya lépked –

keres, kutat

eleséget

két éhes kis

kelepének.

Csőrében a

csemegével

méltósággal

tekint széjjel.

Egy szarkaláb

mosolyog rá

kék szemével.

Pósa Lajos: Gólya

Gólya, gólya, kelepelő,

De magas a kéménytető!

-          Szeretem én a magasat,

Belátom a nádas tavat.

Délibábos nagy rónát,

Bólingató vadrózsát.

Csanádi Imre: Boglyán gólya

Érik a fű,

vágják rendre,

rend szénából

kis petrence,

petrencéből

kerek boglya, -

mit látsz róla,

öreg gólya?

Tücsköt,

bogarat, -

neked is jut,

ha marad!

Siklósi János: Gólyák

Gólya sétál

a sárban,

kint a széles

határban.

Ifjú gólyák

kísérik,

az ezüst tó

széléig.

Ha békát nem

találnak,

a szittyásban

halásznak

kelepelnek

órákszám

a sás közt a

Főutcán.

Palotay Gyöngyvér: Mondóka

Hosszú lábú gólya

Álldogál a tóba!

Csőre ki se látszik,

Békát vacsorázik.

-          Hosszú lábú gólya bácsi,

mit akar kend vacsorálni?

-          Békahúst, brekeke,

ejnye bizony, jólesne!

-          Tessék hát belőle! –

Mind elugrik előle.

 (népköltés)

Mondóka

Béka, béka, brekeke,
jól vigyázz a bőrödre,
mert a gólya erre jár,
megeszen a csőrivel.

Gryllus Vilmos: Kémény tetején

Kémény tetején kelepel a gólya.
Fészkét gallyakból, kis ágakból hordja.
Belseje néhány puha-pihe szalma,
gólyafiókák kicsi birodalma.

De mikorra aztán vége van a nyárnak,
felnőnek a gólyák, csak az őszre várnak.
Messzire szállnak, napsütötte délnek,
övék már az egész világ, mégis visszatérnek

Békás tóra gólya szállt

Békás tóra gólya szállt,
Kerek tóba besétált.
Hajlottak a fűszálak,
Intettek a békának:

Béka vigyázz!
Ki ne bújj!
Guggolj le és lapulj!

De a béka nem ügyelt,
Intő szóra nem figyelt,
Kiugrott a tópartra,
Hamm, a gólya bekapta!

(játékos mondóka, ölbevéve a gyermeket a végén a nyakába "harapunk".)

Mondóka

Éhes volt az öreg gólya,
békát fogni ment a tóra.
Ám a béka sem volt rest,
Vízbe ugrott egyenest.

Boglya tetején áll egy gólya...

Boglya tetején áll egy gólya,
Koromfekete szárnya tolla.
Hosszú a lába, sűrű a sása,
Kis kacsa fürdik fekete tóba'.

További gólyás verseket, dalokat, meséket itt olvashattok.

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.