A héten az óvodában már lázasan készültek a gyerekek a március 15-i ünnepre: zászlót festettek, verseket, dalokat tanultak.
Akinek már ovis a gyerkőce, az tudja, milyen aranyosak ezek a kis törpék, ahogy egyenesre kihúzzák magukat, a kis kezükkel mutatják a kardot és határozottan mondják az alábbi verset (kislányként különösen):
Weöres Sándor: Megy az úton ...
Megy az úton a katona,
zúg a vihar, fúj a szél,
zúg-búg, fúj a szél,
a katona sose fél.
Mitől félne? Kezibe kard,
gonoszoknak odavág,
dirr-durr, odavág,
sose bántsák a hazát.
Akinek még kicsi a gyermeke, készüljön fel rá, nagy élmény lesz. Annyira komolyan tudják venni ezt a számukra ismeretlen, de izgalmasnak tartott érzést (hazaszeretet). Bár ez egy nagyon aranyos, kifejező, tényleg gyerekeknek szóló versike, szerintem kétévesen is megtanulható. Főleg, ha képeket is mutatunk hozzá és mesélünk a katona "bácsikról".
A pici lányom a vers után hozzátette, ha majd ő katona lesz, mindig elől megy a csatában és győzni fog. Én mosolyogva bólogattam és magamban örültem, hogy ennek a valószínűsége mennyire elhanyagolható. Mikor aggódó anyai szívem megnyugodhatna, hogy szerencsésen kimaradtunk az influenzajárványból, most csak az hiányozna, hogy csatába menjen ...
Összegyűjtöttem még néhány gyerekeknek szóló verset március 15-re:
Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó
Paripám csodaszép pejkó,
Ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
Nem adom, ha igérsz százat.
Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a nap is százszor.
Drégely László: Pereg a dob …
Pereg a dob:
Tra-ta-ta,
Most kezdődik
A csata.
Papírcsákó
Fejemen,
Ezt a csatát
Megnyerem.
Lovam seprő:
Nyi-ha-ha,
Vágtat, mint egy
Paripa,
Kardom is van:
Fakanál,
Aki nem fut,
Pórul jár!
Rákos Sándor: Egy bátor vitéz
Ki szalad ott, mi szalad ott?
egy bátori vitéz szalad ott.
Futván az ellenség elől,
hegyes bajszú hőscincér szalad ott.
Falu Tamás: Március 15-e
Zászlót készítettem
rajzoltam, festettem
ahogyan csak tudtam
legjobban, legszebben.
Fel is ragasztottam
Vékony nyírfaágra
kis zászlóval megyek
ma az óvodába.
Egész úton vígan
lengetem a szélbe
várom, óvónéni
megdicsér majd érte.
Donászi Magda: Szél, szél
Szél! Szél!
Fújdogálj!
Hullj! Hullj!
Napsugár!
Az ünnepi
zászlók szárnya
lobogjon a
napsugárba!
Szél! Szél!
Fújdogálj!
Hullj! Hullj!
Napsugár!
Gáspár János: Vesszőparipám
Leng, leng kicsi fa,
Majd, majd valaha
belőlem is lesz egy kicsi
lovas katona.
Ló, ló, paripa,
száján zabola;
gyí te, gyí te tüzes csikó,
vágtass amoda!
Lebben a serény
félre kis legény,
Árkon-bokron, mint a fecske
átrepülök én!
Amadé László: A szép fényes katonának
A szép fényes katonának
Arany gyöngy élete,
Csillog-villog mindenfelől
Jó vitéz fegyvere.
Szép élet!
Víg élet!
Soha jobb nem lehet!
Hopp hát jöjjön katonának,
Ilyent ki szeret!
Szikrát üt a paripája,
Nagy városon nézik
Hogy jó lovas és vitéz is,
Mindenütt dicsérik.
Szép élet!
Víg élet!
Soha jobb nem lehet!
Hopp hát jöjjön katonának,
Ilyent ki szeret!
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom
Minden madár társat választ, virágom, virágom
Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom
Te engemet, én tégedet, virágom, virágom
Zöld pántlika könnyű gúnya, virágom, virágom
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom
De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom
Mert azt a bú földig húzza, virágom, virágom
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.
Utolsó kommentek