Múltkor a gyerekek által elmondható (leírható) verseket gyűjtöttem össze nőnapra, most pedig néhány olyan verset szedtem össze, melyet én is szívesen kapnék (hallanék) a páromtól.
Nyerges András: Üzenet
Lányok,
Őrizzétek magatokban a fű szökellő zöldjét.
Őrizzétek magatokban a suhogó kartonruhákat
meg a kicsi szandált és a fonott szatyorkát.
Őrizzétek meg a hideg forralatlan tej jó ízét
meg a zsömlék barátságos ropogását
meg azt, ahogy a tricikliző fiúk megnéznek titeket
ha kenyérért szaladtok a boltba.
Vigyázzatok azokra a pici sikításokra is,
ahogy valaminek örültetek és emlékezzetek rá,
milyen mozdulattal dőltetek hátra a padon
a nevetéstől, hogyan kalimpált lábatok,
mennyi ideig tudtatok nézni valami furcsát,
néha egészen különöset mondtatok a vízről
a fákról meg a záporokról, és csodálkoztatok
hatalmas
szemmel és szerettétek a tükörben nézni magatok:
nőttetek-e, híztatok-e,
van-e még szeplő a szemetek alatt?
Legyetek napszemű fények,
legyetek frissesség hajnalai
reggelre mindig újnak születő egek,
mert nélkületek olyan ami új,
mint híd nélkül a folyó
s a szerelem szerelem nélkül.
Janits Rainis: A lét szépsége a nőtől fakad
A lét szépsége a nőtől fakad,
nélküle a terhet el nem viselnénk –
És kedvesség a nőtől fakad,
Nélküle árnyat, haragot lehelnénk.
Stefan George: Te fénylő gyengéd …
Te fénylő gyengéd mint a reggel
Te karcsú tiszta mint a láng
Te forrás titkos édes nedvvel
Te nemes törzs nevelte ág.
Velem jársz napsütötte réten
Bezáporozod estemet
Árnyékában fényt gyújtasz te nékem
Te hűs szél forró lehelet.
Minden gondom vágyam te vagy csak
Téged szív be lélegzetem
Minden italban téged iszlak
Minden illat te vagy nekem.
Te forrás titkos édes nedvvel
Te nemes törzs nevelte ág
Te fénylő gyengéd mint a reggel
Te karcsú tiszta mint a láng.
(A kedvencem:)
Tóth Endre: Asszonyok, gyönge nők
Honnan veszitek az erőt,
törékeny, gyönge nők,
fáradhatatlan asszonyok?
Honnan veszitek az erőt,
honnan a türelmet,
hogy nem csüggeszt el
se rossz férj, se gyermek
s a vége-nincsen sok dolog?
Honnan veszitek az erőt,
ti szorgos, fürge nők?
Rohantok hajnalban, korán,
vár a munka száz csarnoka:
a föld, a gyár, az iroda,
a műhely vagy az iskola,
hol áldott kezetek nyomán
átalakul a nyersanyag
s a sziklából is víz fakad.
Honnan veszitek az erőt,
asszonyok, gyönge nők?
Mennyit dolgoztok, hogy az otthon
tisztán és derűsen ragyogjon
s benne a férj, a család
jól érezhesse magát.
Asszonyok, gyönge nők,
mikor észre sem veszitek,
- otthon, az utcán, a munkában,
vagy mikor megálltok sóváran
egy pazar kirakat előtt,
hányszor elnézlek titeket
és olyankor gondolatban
minden férfi nevében
meghajlok előttetek.
Weöres Sándor: A nő
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, eleven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.
Bars Sári: Március 8.
Rátok gondolok én
E tavaszi napon
Édesanyám, néném,
Húgom, nőrokonom.
Tanár néni és ti
Lányok az osztályban,
Doktornő, kihez a
Rendelőbe jártam.
S aki búzamezőn
Kévéért hajladoz,
S akit gyárban érnek
Virradó hajnalok,
Aki hivatalban
Írógépen kopog,
Kiknek forró szíve
A békéért dobog,
Sok kedves, dolgos nő
Rokon és nem rokon
Itt a mi hazánkban
S távoli tájakon,
Tirátok gondolok
A mai nőnapon,
Nélkületek szegény
Volna ez a világ –
Bókolva köszöntsön
Ibolya, hóvirág.
Donkó László: Nőnapi köszöntő
Virágot legszebb csokorral,
köszöntést legszebb szavakkal
illik ma mondani.
Őt köszöntjük, aki
emberré fölnevel,
ki magához emel
s ezer jót érdemel,
ma őt köszöntjük, őt:
a drága, drága nőt!
Minden jót gyermek-szívünkből,
sok szépet boldog örömből
illik ma nyújtani.
Őt köszöntjük, aki
életet ad nekünk,
hogy élünk, szeretünk
ma őt köszöntjük, őt:
a drága, drága nőt!
Ha tetszettek a versek és szeretnél hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezett.
Utolsó kommentek