Okos Anya kreatív gyermeknevelés

Tegnap egy hároméves kisfiú beszédfejlődése miatt aggódó anyukának próbáltam tanácsot adni, este pedig egész "véletlenül" a kezembe került egy mesekönyv, benne az alábbi mesével:

Devecsery László: Hogyan tanult meg beszélni Jancsi?

Az egész család nagyon izgatott volt. Mindannyian ott ültek a kertben, az asztal körül. Anya, apa, nagyanya és nagyapa, de még a nagyobb testvér is, aki már igazán nagy legény volt, hiszen tegnap múlt ötéves.

Mindannyian a levegőbe néztek, mintha onnan várnák a megoldást. Nagyokat sóhajtottak, okosan mormogtak valamit az orruk alatt, … igaz, senki sem értette, mit is szeretne mondani a másik …

Ragyogóan sütött a nap. Jancsi ott ült a fűben, s jóízűen eszegetett egy gyönyörű, piros almát.

Az asztalnál ülők rápillantottak. Nagyapa hangosan megszólalt:

-          Nézzétek, milyen szép, értelmes gyerek!

-          Milyen kár, hogy nem tud beszélni! – tette hozzá a nagymama.

Anya és apa szomorúan nézett egymásra.

Ebben a pillanatban Jancsi megszólalt:

-          Finalesz!

-          Mit mondasz, kisfiam? – kérdezte édesapja.

-          Finalesz! – válaszolta Jancsi.

-          El kell vinni orvoshoz! Hároméves, s egyetlen értelmes szót sem mond! – szólt a nagymama.

-          Finalesz, finalesz! – kiabálta Jancsi, elmosolyodott és ismét beleharapott az almába.

-          Nem értem, kisfiam! Mondd szépen: alma! -  mondta édesapja.

-          Fin-al-esz! – felelte szépen, tagoltan Jancsi.

Az édesanya szemét elfutotta a könny. Gyorsan felugrott, s félig sírósan szólt:

-          Közben főzök egy finom kávét! – azzal bement a konyhába.

Hamarosan kellemes illat szállt a közeli konyhából a kertbe. Mivel apán kívül más nem szokott kávét inni, ezért csak neki kiabált anya: - Győző gyere kávét inni! Megszólalt Jancsi is:

-          Győgyekái!

Apa lehajolt hozzá, s mindenki köré sereglett:

-          Mit mondtál, Jancsika?

A kisfiú megismételte:

-          Győgyekái!

-          Mondd szépen, Győző! – mondta a bátyja.

A nagyapa alighanem rájött valamire:

-          Hiszen éppen azt mondja!

-          Miért mondaná azt: - értetlenkedett a nagymama.

-          Nem értitek?

-          Azt sem értjük, hogy mit kellene értenünk! – válaszolta apa.

-           Figyeljetek ide! – felelte nagyapó.

-          Mást sem csinálunk jó ideje, mint rád figyelünk! – mérgelődött nagyanyó.

-          Fiam, téged Győzőnek hívnak, nem igaz …

-          Győzőnek, de akkor sem értem … - szólalt meg ismét apa.

-           S mit mondott Jancsika?

-          Győgyekái.

-          És …?

-          Mit és?

-          Mit mondott a feleséged?

-          Győző, gyere kávét inni!

-          Csak nem azt akarod mondani …?

-          Éppen azt akarom mondani! Győ, vagyis Győző, gye, azaz gyere, ká: kávét, i: inni. Tehát Győgyekái!

-          A finalesz vajon mit jelent?

-          Finom almát eszem! – mondta Jancsika.

Anya, aki közben kihozta apának a kávét, úgy elcsodálkozott, hogy örömében még a kávéspoharat is leejtette, kávéstul.

-          Te tudsz beszélni? – kérdezte a bátyja.

-          Tube! – válaszolta Jancsi mosolyogva – Tudok Beszélni! Tudok beszélni! Tudok beszélni!

-          Jancsi tube! – kacagott nagyapó.

Ha tetszett a mese és szeretnél még hasonló meséket olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudja, ha új bejegyzés érkezik.

Jurij Druzskov: A nyuszi szarvacskája

Egy csacska nyulacska éjszaka kiszaladt az erdei tisztásra, felnézett a fényes holdra és hangosan-hangosan rázendített:

Hejehuja, mak-mak,

hejehuja bikkmakk!

Meghallotta ezt a sündisznó és így szólt a nyuszi csemetéhez:

-          Nagyon bátran énekelsz, de mégis nem lenne jobb, ha hazamennél!? Még valakit megijesztesz vele!

Hejehuja mak-mak,,

hejehuja bikkmakk!

-          felelte a nyuszi, és körbeugrándozott a tisztáson, mint egy labda.

Egyszerre csak megpillantotta a saját árnyékát. És az árnyékának olyan hosszú-hosszú füle volt, mintha csak szarv lett volna.

-          Lám csak, mim van nekem! Nosza, gyerünk döfködni! – kiáltotta oda a sündisznónak.

-          Ugyan, hogyan tudnék én döfködni, amikor nincs is szarvam? – gondolta a sündisznó és elbújt a fűben.

-          Áhá, megijedt tőlem – mondta a nyuszi -, akkor hát nincs kivel öklelőzni. Huh, milyen félelmetes külsőm lehet!

Alaposan megbámulta az árnyékát, a füleit, előre-hátra lengette, majd rázendített újra:

Hejehuja mak-mak,

hejehuja bikkmakk!

Szétcsapta a füleit és nagy büszkén magasra tartotta az orrát.

Az égen lassan úszott a kétszarvú hold, és hozzá-hozzáütődött a felhőhöz.

-          Hé, te hold, velem gyere öklelőzni! – kiáltott fel hozzá a kisnyúl. De azalatt a hold már eltűnt egy felhőben. A nyuszi elnevette magát nagyokat ugrándozott és büszkén énekelte:

-           

Nem mer senki vívni velem

beléjük állt a félelem!

Hejehuja haj!

Azonban – ki tudja miért? – a holddal együtt az árnyéka is eltűnt. A nyulacska izgatottan tapogatta meg a feje búbját: bizony nem szarvak voltak rajta, csak fülek.

-          Jaj – mondta a nyuszi -, mégis inkább hazafutok. Ideje már lefeküdni.

Te is aludj, ha eljön az este. De nehogy azt hidd, hogy a nyuszi olyan butácska volt. Csak egyszerűen a kicsik és a gyengék néha szeretnék azt hinni, hogy a fülecskéjük szarvnak látszik.

Ha tetszett a mese és szeretnél még több nyuszis mesét olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha újabb mese érkezik. Egy hétig garantáltan minden nap új mese!

Mivel hamarosan itt a húsvét, a nyuszizás ideje, ezért úgy gondoltam, egy hétig mindennap kaptok egy új nyuszis mesét, ezzel is készülődve az ünnepre.

Fésűs Éva: A fogfájós nyuszi

Képzeljétek, gyerekek, mi történt! …  Egy nyuszikának a mezőn megfájdult a foga. Valószínűleg úgy esett meg ez a nagy baj, hogy kemény káposztatorzsára harapott.

Panaszosan makogott a nyuszi és nem tudta, mitévő legyen. A pofácskája hamarosan dagadni kezdett, s amikor a barázdabillegető meglátta, ijedtében még billegetni is elfelejtett.

Lekonyult a nyuszi füle bánatában és csak üldögélt a rét közepén. Gyógyfüvecskék kínálták magukat orvosságnak a fájós fogára, vadvirágok legyezgették a daganatot, de hát mindez nem sokat használt.

Észrevette a nyuszi, hogy egy mókus mogyorót ropogtat az erdőszéli fán. Elkezdett vele beszélgetni.

-          Mak-mak, de jó neked, mókuska!

-           Mi bajod van, nyulacska.

-          Fáj a fogam, mókuska.

-          Ki  kell húzni, nyulacska!

-          Ki húzná ki, nyulacska.

-          Nem fog fájni, mókuska?

-          Csak egy kicsit, nyulacska.

Gyáva volt a nyuszi, de foga már annyira fájt, hogy mégis elindult az erdőbe. Messziről hallatszott Harkály doktor kopácsolása. Amint közeledett hozzá, egyre jobban inába szállt a bátorsága.

-          Sárgarépás jó napot! – toppant eléje hirtelen a róka. – Mi lelte azt a szép nyúlpofikádat, hogy

ekkorára dagadt?

-          Éppen most megyek fogat húzatni – reszketett a nyuszi -, de nagyon félek, mert Harkály doktornak éles a csőre.

-          Ó, ó – sopánkodott a róka -, hiszen nem is kell ahhoz a harkály! Ide süss, nyulacska! Majd én rákötök egy vékony indát a rossz fogadra, megrántom és úgy kihúzom, hogy cseppet sem fog fájni.

Valójában persze azt gondolta a ravasz róka, hogy a fogára kötött indánál fogva szépen hazavezeti az ostoba nyulacskát a rókalyukban várakozó fiainak. Azoknak ma éppen ilyen gyönge nyúlhúsra támadt kedvük.

A nyuszi ezt nem tudta, ezért izgatottan mozgatta a bajuszát.

-          Komolyan mondod, Róka bácsi?

-          Úgy ám, füles öcsém! Sohasem fog többé fájni a fogad! No, gyere csak közelebb, nem bántalak. Tátsd ki szépen a szádat! Így ni! Biz, ez csúnya  fog, de már rajta is a hurok. No, most gyere szépen velem, amerre vezetlek!

Vitte a róka a megszeppent nyulacskát és már majdnem a rókalyuknál voltak, s be  is húzhatta volna oda szépen, de akkor az egyik rókafi, a legéhesebbik, kidugta a fejét és elkiáltotta magát:

-          Hozza a papa a pecsenyét!

Ettől a nyuszi úgy megijedt, hogy hátrarántotta a fejét, s nyomban kirepült a szájából a fájós fogacska. A róka meg, aki húzta az inda másik végét, hanyatt bukfencezett, és legurult a domboldalon, bele a jéghideg patakba.

Felröppentek a madarak a fákról, összeszaladtak az őzek és makkot dobáltak egymásnak a mókuskák, úgy örültek, hogy a ravaszdi pórul járt.

A nyuszi pedig megszabadult fájós fogától, s ma is vidáman ugrál a barázdában.

Aki nem hiszi, menjen ki a mezőre és kérdezze  meg tőle.

Ha tetszett a mese és szeretnél még további nyuszis meséket olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új mese érkezik. Egy hétig garantáltan minden nap új mese.

Kinyílott az idő, mint egy virág,

Barkázik, rügyezik a fűzfaág.

Kétkerekű bicikli,

Csigabiga gyere ki,

Fussunk versenyt két keréken,

Osztozkodjunk egy lepényen.

Csigabiga, told ki szarvadat,

Én is tolom talicskámat,

Majd megmondom, hol apád,

Kertek alatt kutat ás.

Csigabiga gyere ki!

Szebb világ van ideki.

Bújj ki kapud aljába!

Ló búsuljon magába.

Öt-hat tücsök muzsikál,

Ha a lábad táncra áll.

Járod akár száz napig,

Míg bocskorod elkopik.

Csigabiga gyere ki!

Szebb világ van ideki!

Katicabogárka röppenj el!

Jönnek a törökök, visznek el!

Kerék alá tesznek, onnan is

kivesznek.

Hideg vízbe tesznek, onnan is

kivesznek.

Katicabogárka, röppenj el!

Szállj, szállj, pille, kútkávára,

Onnan meg a pap házára!

Szállj le pille, pap házára,

Szegény ember szakállára!

Szállj le pille, tejet adok,

Ha megiszod majd még adok!

Ess, eső ess eső

Fűbe, fába

Búza bokorjába:

Olyan legyen az én hajam,

Mint a csikó farka:

Még annál is hosszabb,

Mint a Duna hossza:

Még annál is hosszabb,

Mint a világ hossza.

Ess, eső, ess,

Zab szaporodjék,

Búza bokrosodjék.

Az én hajam olyan legyen,

Mint a csikó farka,

Még annál is hosszabb,

Mint a Duna hossza.

Csigabiga nyújtsd ki szarvadat,

Szántsunk, vessünk, boronáljunk,

nekem is, neked is,

más jó embernek is!

Vessük el a kis magocskát,

kapunk érte kalászocskát!

Gólya, gólya, gilice,

Látom lábad mi lelte?

Török kislány megvágta,

Magyar kislány gyógyítja,

Síppal, dobbal, nyári hegedűvel.

Gyere haza nyárba

Fekete ruhába.

Tejet adok kiskanálba,

Úgy menj el a nagyvilágba.

Hess el, gólya, hess el!

Azt mondják a cinegék,

Itt a tavasz, nyitni kék.

Nem fúj már és nem havaz,

Itt van, itt van a tavasz.

Méhe, méhe

kis méhecske,

döngicsélő

énekeske:

Jaj, be szép vagy!

jaj, be víg vagy!

De vigyázz, hogy

a mézeddel

künn ne maradj!

Én kis pintyőke vagyok,

hernyókat pusztítok,

fogdosom a férgeket,

dúdolok szép éneket.

Hess el, sas,

sastollas,

akkor vagy te hatalmas,

mikor libát lophatsz!

Ne vidd fiát,

ne vidd anyját,

csak vidd el a rossz pásztorát,

üllőre, csattogóra,

ángyomasszony ablakára.

Hosszú lábú gólya bácsi!

Mit akar kend vacsorázni?

-          Békahúst, brekeke,

Ejnye bizony, jó lenne!

-          Tessék hát belőle! –

Mind elugrik előle.

Gólya, gólya, gilice,

kendervágó vadréce,

látom lábadat,

piros cipellődet,

addig nem adom oda

öreganyád kulcsát,

míg százat, vagy ezret nem

kerülsz!

Bújj be béka, a bokorba,

erre lépdel most a gólya,

ha rád talál hosszú csőre,

nem mégy többet esküvőre.

Héja, héja lakatos,

látom, lábad maszatos,

addig csibét nem adok,

míg azt el nem takarod,

csörlőre, csattogóra,

ángyomasszony ablakára!

Bárányt terel a nap-pásztor,

csípi a nyájat a szél – ostor.

Lökdös-bökdös a göndör nép,

csillog-villog, porzik az ég.

Csigabiga futkos, elcsavarog,

rétre szaladnak a szélkakasok.

Macska mekeg, kék kecske ugat,

vadászt lőnek a szürke nyulak.

Ha tetszettek a mondókák és szeretnél még további mondókákat olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

Néhány napon belül megérkezik a három vándor, zsákjukban végre a jó kis tavaszi napsütéssel, meleggel és vidámsággal.

Összegyűjtöttem egy-két verset a tavaszthozók köszöntésére:

Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

Sándor napján megszakad a tél,

József napján eltűnik a szél,

Zsákban Benedek

Hoz majd meleget,

Nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:

Minden kislány férjhez adatik,

Szőkék legelébb,

Aztán feketék,

Végül barnák és a maradék.

Rákos Sándor: Három vándor

Baktat három vándor:

Benedek, József, Sándor –

elől megy Sándor,

Sándor után József,

József után Benedek:

ők hozzák a meleget!

Drégely László: Tavasz hívása

Sándor, József, Benedek,

Vártunk rátok eleget,

Sok volt már a télből,

Hóból, hideg szélből –

Hozzatok meleget,

Zöldellő rügyeket,

Madár dala szálljon,

Lepke táncot járjon,

Süssél nap, fényes nap,

Hozz meleget mindennap!

Osvát Erzsébet: Mondóka

Sándor, József, Benedek,

fagyoskodtunk eleget.

De fukarul őrzitek a meleget!

Három ravasz zsugori,

bontsátok a zsákot ki!

Fusson a hideg,

jusson a meleg:

erdőre,

mezőre,

libalegelőre,

a kiskertbe,

házba,

házunknak udvarára.

Gyertek szaporán,

hozzátok a zsákot,

bontsátok a zsákot!

Irgum-burgum-murgum,

meddig várjunk rátok?!

Kulcsár Ferenc: Mondóka

Sándor, József, Benedek

hoz majd meleget, eleget.

Sándor, a vándor,

télből lépked,

lába nyomán a fű megéled.

József, a jámbor,

szellőn nyargal,

erdőn-mezőn át tavaszi dallal.

S mit tesz a bajuszos Benedek?

Zsákból meleget ereget.

Osvát Erzsébet: Három cimbora

Sándor, József, Benedek

hozza már a meleget.

Mindhármukon hátizsák

Jönnek hegyen-völgyön át.

Elöl Sándor billeg-ballag,

a nyomában József baktat.

Hátul szuszog Benedek …

Cipelik a meleget:

Sándor viszi a mezőre,

József viszi az erdőbe.

A megmaradt meleget

tóba szórja Benedek.

Ha tetszettek a versek és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

Ma este ámulva néztük a lányokkal, hogy szakad a hó hatalmas pelyhekben. Remélem, ez tényleg a tél utolsó dobása volt és holnaptól már tavasz lesz ...

Összegyűjtöttem nektek néhány márciusról szóló versikét:

Fecske Csaba: Március

Huss tél,

fuss,

füttyents március!

Rikkants rigó

vidáman:

élni jó!

Hó szaladjon, rügy fakadjon,

zöldüljön a rét,

kölyökszél hordja szét

szántó-vetők víg énekét!

Tarján Iza: Március

Szilaj csikó, Március,

velem most a rétre fuss!

Kitrappolunk a szobából

zöld fűbe, hol

tavasz táncol,

medvebarna nagykabátom

vígan a sarokba vágom,

sutba dobva sál és sapka,

hajamban a szél szalagja,

rámzúdul a fényözön,

virágokba öltözöm.

Minden pezseg, nyüzsög, él;

nem volt, nem is lesz több tél!

Marsak: Március

Kásás a hó, márciusban,

nincs már jég az ablakon,

Tapsi nyuszi fut a réten

és a képen, a falon.

Tócsa ül az utakon,

patak fut a rétre,

Kint sürög már a napon

hangyák fürge népe.

A medve is útrakel,

nedves fák közt lépked,

A sok madár énekel,

a hóvirág ébred.

Fazekas Anna: Márciusi madárdal

Havas tölgyek tar ágai

dajkálják a telet,

de csitt! „csivitt” cseng, s hallani,

„csivitt” a feleletet.

Csivitt, csivitt, a hangja itt

csattog a ház felett,

csivitt, csivitt, tán holnapig

csacsog cinkém, cseveg.

Csivitt, csivitt, forrás fakad,

megújul rét, berek,

csivitt, csivitt, szántja a nap

ekéje az eget.

Kányádi Sándor: Márciusi versike

Tavaszt csörög a szarka,

tavaszt.

Zöldülni kezd a barna

haraszt.

Zsendülni kezd a zsenge

határ.

Erőre kap a gyönge

bogár.

Szelídülnek az ordas

szelek.

Barkákat hány a bokros

berek.

Bukfencet vet a játszi

patak.

Már csak a hegyen látni

havat.

Szécsi Margit: Március

Déli szellők, fújjatok csak,

játsszatok a hajamon.

Olvassz havat, melengető

márciusi szép napom.

Fagyos folyó megáradjon,

vessen bimbót minden ág.

Szebb a somfa gyenge szirma,

mint a szürke jégvirág.

Március van, március van.

Ember s állat érzi már,

dong a kaptár, szárnyat rezget

százezernyi kismadár.

Szalai Borbála: Március

Vízdermesztő zimankós tél,

messzi fuss!

Nem látod, hogy megérkezett

március?!

El is tüntet minden nyomot

utánad,

fölszárítja a tükröző

tócsákat.

Március a tavasz első

futása:

bársony barkát tűzdel ki a

fűzfára.

Simogatva rügyet, bimbót

kelteget,

eltakarít minden komor

felleget.

Szedd a lábad zimankós tél,

messzi fuss!

Hogyha nem mégy, úgyis elűz

március!

Ha tetszettek a versek és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

A héten az óvodában már lázasan készültek a gyerekek a március 15-i ünnepre: zászlót festettek, verseket, dalokat tanultak.

Akinek már ovis a gyerkőce, az tudja, milyen aranyosak ezek a kis törpék, ahogy egyenesre kihúzzák magukat, a kis kezükkel mutatják a kardot és határozottan mondják az alábbi verset (kislányként különösen):

Weöres Sándor: Megy az úton ...

Megy az úton a katona,

zúg a vihar, fúj a szél,

zúg-búg, fúj a szél,

a katona sose fél.

Mitől félne? Kezibe kard,

gonoszoknak odavág,

dirr-durr, odavág,

sose bántsák a hazát.

Akinek még kicsi a gyermeke, készüljön fel rá, nagy élmény lesz. Annyira komolyan tudják venni ezt a számukra ismeretlen, de izgalmasnak tartott érzést (hazaszeretet). Bár ez egy nagyon aranyos, kifejező, tényleg gyerekeknek szóló versike, szerintem kétévesen is megtanulható. Főleg, ha képeket is mutatunk hozzá és mesélünk a katona "bácsikról".

A pici lányom a vers után hozzátette, ha majd ő katona lesz, mindig elől megy a csatában és győzni fog. Én mosolyogva bólogattam és magamban örültem, hogy ennek a valószínűsége mennyire elhanyagolható. Mikor aggódó anyai szívem megnyugodhatna, hogy szerencsésen kimaradtunk az influenzajárványból,  most csak az hiányozna, hogy csatába menjen ...

Összegyűjtöttem még néhány gyerekeknek szóló verset március 15-re:

Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó

Paripám csodaszép pejkó,

Ide lép, oda lép, hejhó!

Hegyen át, vizen át vágtat,

Nem adom, ha igérsz százat.

Amikor paripám ballag,

Odanéz valahány csillag.

Amikor paripám táncol,

Odanéz a nap is százszor.

Drégely László: Pereg a dob …

Pereg a dob:

Tra-ta-ta,

Most kezdődik

A csata.

Papírcsákó

Fejemen,

Ezt a csatát

Megnyerem.

Lovam seprő:

Nyi-ha-ha,

Vágtat, mint egy

Paripa,

Kardom is van:

Fakanál,

Aki nem fut,

Pórul jár!

Rákos Sándor: Egy bátor vitéz

Ki szalad ott, mi szalad ott?

egy bátori vitéz szalad ott.

Futván az ellenség elől,

hegyes bajszú hőscincér szalad ott.

Falu Tamás: Március 15-e

Zászlót készítettem

rajzoltam, festettem

ahogyan csak tudtam

legjobban, legszebben.

Fel is ragasztottam

Vékony nyírfaágra

kis zászlóval megyek

ma az óvodába.

Egész úton vígan

lengetem a szélbe

várom, óvónéni

megdicsér majd érte.

Donászi Magda: Szél, szél

Szél! Szél!

Fújdogálj!

Hullj! Hullj!

Napsugár!

Az ünnepi

zászlók szárnya

lobogjon a

napsugárba!

Szél! Szél!

Fújdogálj!

Hullj! Hullj!

Napsugár!

Gáspár János: Vesszőparipám

Leng, leng kicsi fa,

Majd, majd valaha

belőlem is lesz egy kicsi

lovas katona.

Ló, ló, paripa,

száján zabola;

gyí te, gyí te tüzes csikó,

vágtass amoda!

Lebben a serény

félre kis legény,

Árkon-bokron, mint a fecske

átrepülök én!

Amadé László: A szép fényes katonának

A szép fényes katonának

Arany gyöngy élete,

Csillog-villog mindenfelől

Jó vitéz fegyvere.

Szép élet!

Víg élet!

Soha jobb nem lehet!

Hopp hát jöjjön katonának,

Ilyent ki  szeret!

Szikrát üt a paripája,

Nagy városon nézik

Hogy jó lovas és vitéz is,

Mindenütt dicsérik.

Szép élet!

Víg élet!

Soha jobb nem lehet!

Hopp hát jöjjön katonának,

Ilyent ki szeret!

 A kedvenc tavaszi dalunk, minden március 15-i ünnepségen elhangzik: napok óta ezt énekeljük (ennek ellenére éjszaka jó nagy hó esett, a reggelt hógolyózással kezdtük, délután lehet, hogy szánkózni is fogunk?):

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom
Minden madár társat választ, virágom, virágom

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom
Te engemet, én tégedet, virágom, virágom

Zöld pántlika könnyű gúnya, virágom, virágom
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom

De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom
Mert azt a bú földig húzza, virágom, virágom

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

Bár pénteken szakadó hóesésben jöttünk haza az oviból, ma reggel pedig - 4 fokban  újra kesztyűt kellett húznunk; rendületlenül hiszek abban, hogy a TAVASZ eljön.

Naponta mondogatjuk az alábbi tavaszváró mondókákat - mint valami mantrát -, hátha meghallgattatik az égben és a kikelet végre tényleg kivirít.

Sándor, József, Benedek,

Zsákban hoznak meleget.

Szedtem virágot,

Sárga tulipánt,

Fehér rezedát.

Valakinek odaadom,

De előbb még megszámolom.

Ha neked jut tizenhárom,

Te leszel a párom!

Süss föl Nap,

kendermag,

bibic, bibic

hol anyád?

Kertek alatt kutat ás.

Teríts alá

köpenyeget,

adjon Isten

jó meleget!

Hozd el fiam a horgot,

hadd rántom le a Napot!

Hozd el koldus a Napot,

adok egy rossz kalapot!

Egyedem-begyedem, bébicske,

Hová való menyecske?

Szántóföldre kapálni,

Egérlyukba bújkálni!

Ess, eső, ess,

Három hétig ess!

Hullj a rétre,

A vetésre,

Ess, eső, ess!

Essél eső, essél,

Bugyborékot vessél,

Búza bokrosodjon,

Árpa szaporodjon.

Biri, biri, bárány,

alig áll a lábán,

kiviszik a zöld mezőre,

édes fűre, legelőre.

Csigabiga bácsi, bújjál ki,

Szántunk, vetünk, boronálunk

ideki!

Csigabiga gyere ki,

ég a házad ideki!

Szántsunk, vessünk

neked is, nekem is,

még a kerek tónak is.

Csigabiga gyere ki,

szép idő van ideki!

Tejet adok, vajat adok,

ha megeszed, többet adok.

Tücsök koma gyere ki!

Szalmaszálon húzlak ki.

Házad előtt megsüllyedtem,

Hat ökröddel vontass ki!

Húzzad, húzzad magadat,

Én is húzom magamat,

szél fújja szoknyámat,

lobogtatja ruhámat,

hopp!

Bíbici Panna,

Rákezdi Vince,

Akit ér, akit ér,

majd elviszi a nagy szél!

Szállj el, szállj el,

Katicabogárka

Hozzál nekem arany cipőt,

arany ruhát.

Szállj el, szállj el,

Katicabogárka.

Hernyó, hernyó leesett a fáról,

így múlt ki a világból.

Héja, héja vaslapát,

ne vidd el a kislibát,

se apját, se anyját,

csak a libapásztorát!

Gólya, gólya, gilice!

Mitől véres a lábad?

Török gyerek elvágta,

Magyar gyerek gyógyítja

Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.

Gólyát látok,

Szeplőt mosok,

mind a válladra rakom,

hadd vigye el

messze földre:

kedves babám elébe!

Béka, béka, brekeke,

jól vigyázz a csőrödre,

mert a gólya erre jár,

megeszen a csőrivel.

Fecskét látok,

szeplőt  mosok,

hónom alá csapok.

Csipicsóka, picsóka,

fészket rakott a csóka,

Ángyomasszony kertjében,

fügefa tetejében.

Tarka szarka, ugrálok,

húst eszem, ha találok,

beszélni megtanulok,

de lopni is jól tudok.

Mátka, mátka, mátkálunk,

száz esztendeig szánkálunk,

mától fogva komák vagyunk.

Hej, húshagyó, húshagyó,

engem itthon hagyó!

Elhozta az Isten

piros pünkösd napját,

mi is meghordozzuk

királyné asszonykát.

Réce, ruca, vadliba,

jöjjenek a lagziba,

kést, kanált hozzanak,

hogy éhen ne haljanak.

Ha jönnek, lesznek,

ha hoznak esznek.

Piros pünkösd napján

mindenek újulnak,

a kertek, a mezők,

virágba borulnak.

Én kis méhe,

szépek szépe,

vígan élek,

mézt készítek,

s örömdanát döngicsélek.

Szomorú a kis pacsirta,

Mind a két szemét kisírta,

Nem szeret a zöld erdőben,

Jobb szeret a sík mezőben.

Gyuri, ülj a térdemre,

Lovagoljunk Enyedre,

Ott árulják a rózsát,

Köss belőle bokrétát!

Gyepen mentem, gyepen jöttem,

Aranygyűrűm elvesztettem.

Hold meglátta, Napnak adta,

Csillag az ujjába dugta.

Sétálunk, sétálunk,

erdőt-mezőt bejárunk,

dimbet-dombot megmászunk,

mikor aztán elfáradunk,

egy kis dombon lecsücsülünk,

csüccs!

Tücsök koma, gyere ki, gyere ki,

Házad előtt megsüllyedtem,

vontass ki, vontass ki!

Ess, eső, ess!

Anyóka répáját,

Apóka búzáját,

Lányok lenvirágát,

eső, füröszgesd!

Mi van ma? Mi van ma?

Piros pünkösd napja,

Holnap lesz, holnap lesz

A második napja.

Gyere tavasz, várva várlak,

Hozz zöld ruhát, fának.

Fújj szél, meleg szél,

Jön a tavasz, fut a tél.

Csipcsirip, csipcsirip

Kikelet kivirít.

 Ha tetszettek a tavaszváró mondókák és szeretnél még hasonlókat olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

Múltkor a gyerekek által elmondható (leírható) verseket gyűjtöttem össze nőnapra, most pedig néhány olyan verset szedtem össze, melyet én is szívesen kapnék (hallanék) a páromtól.

Nyerges András: Üzenet

Lányok,

Őrizzétek magatokban a fű szökellő zöldjét.

Őrizzétek magatokban a suhogó kartonruhákat

meg a kicsi szandált és a fonott szatyorkát.

Őrizzétek meg a hideg forralatlan tej jó ízét

meg a zsömlék barátságos ropogását

meg azt, ahogy a tricikliző fiúk megnéznek titeket

ha kenyérért szaladtok a boltba.

Vigyázzatok azokra a pici sikításokra is,

ahogy valaminek örültetek és emlékezzetek rá,

milyen mozdulattal dőltetek hátra a padon

a nevetéstől, hogyan kalimpált lábatok,

mennyi ideig tudtatok nézni valami furcsát,

néha egészen különöset mondtatok a vízről

a fákról meg a záporokról, és csodálkoztatok

hatalmas

szemmel és szerettétek a tükörben nézni magatok:

nőttetek-e, híztatok-e,

van-e még szeplő a szemetek alatt?

Legyetek napszemű fények,

legyetek frissesség hajnalai

reggelre mindig újnak születő egek,

mert nélkületek olyan ami új,

mint híd nélkül a folyó

s a szerelem szerelem nélkül.

Janits Rainis: A lét szépsége a nőtől fakad

A lét szépsége a nőtől fakad,

nélküle a terhet el nem viselnénk –

És kedvesség a nőtől fakad,

Nélküle árnyat, haragot lehelnénk.

Stefan George: Te fénylő gyengéd …

Te fénylő gyengéd mint a reggel

Te karcsú tiszta mint a láng

Te forrás titkos édes nedvvel

Te nemes törzs nevelte ág.

Velem jársz napsütötte réten

Bezáporozod estemet

Árnyékában fényt gyújtasz te nékem

Te hűs szél forró lehelet.

Minden gondom vágyam te vagy csak

Téged szív be lélegzetem

Minden italban téged iszlak

Minden illat te vagy nekem.

Te forrás titkos édes nedvvel

Te nemes törzs nevelte ág

Te fénylő gyengéd mint a reggel

Te karcsú tiszta mint a láng.

(A kedvencem:)

Tóth Endre: Asszonyok, gyönge nők

Honnan veszitek az erőt,

törékeny, gyönge nők,

fáradhatatlan asszonyok?

Honnan veszitek az erőt,

honnan a türelmet,

hogy nem csüggeszt el

se rossz férj, se gyermek

s a vége-nincsen sok dolog?

Honnan veszitek az erőt,

ti szorgos, fürge nők?

Rohantok hajnalban, korán,

vár a munka száz csarnoka:

a föld, a gyár, az iroda,

a műhely vagy az iskola,

hol áldott kezetek nyomán

átalakul a nyersanyag

s a sziklából is víz fakad.

Honnan veszitek az erőt,

asszonyok, gyönge nők?

Mennyit dolgoztok, hogy az otthon

tisztán és derűsen ragyogjon

s benne a férj, a család

jól érezhesse magát.

Asszonyok, gyönge nők,

mikor észre sem veszitek,

-          otthon, az utcán, a munkában,

vagy mikor megálltok sóváran

egy pazar kirakat előtt,

hányszor elnézlek titeket

és olyankor gondolatban

minden férfi nevében

meghajlok előttetek.

Weöres Sándor: A nő

A nő: tetőtől talpig élet.

A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé:  mind, mely élő és halott,

úgy, amint két-kézzel megfoghatod;

a férfié; minderről egy csomó

kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –

a világot dolgokká széthabarja

s míg zúg körötte az egy-örök áram,

cimkék között jár, mint egy patikában.

Hiában száll be földet és eget,

mindég semmiségen át üget,

mert hol egység van, részeket teremt,

és névvel illeti a végtelent.

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,

 alkot s rombol, de igazán nem él

s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –

ha  nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven

csak az aprózó észnek idegen.

A tétlen vizsgálótól összefagy;

mozogj és mozgasd s már királya vagy:

ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,

oly férfit vár, kitől mozgásba jő.

Alakja, bőre hívást énekel,

minden hajlása életet lehel,

mint menny a záport, bőven osztogatva;

de hogyha bárki kétkedően fogadja,

tovább-libeg s a legény vérig-sértve

letottyan cimkéinek bűvkörébe.

Valóság, eszme, álom és mese

ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;

mindent, mit párja bölcsességbe ránt,

ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.

A világot, mely észnek idegenség,

bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;

és végső, királynői díszruhája

a meztelenség.

Bars Sári: Március 8.

Rátok gondolok én

E tavaszi napon

Édesanyám, néném,

Húgom, nőrokonom.

Tanár néni és ti

Lányok az osztályban,

Doktornő, kihez a

Rendelőbe jártam.

S aki búzamezőn

Kévéért hajladoz,

S akit gyárban érnek

Virradó hajnalok,

Aki hivatalban

Írógépen kopog,

Kiknek forró szíve

A békéért dobog,

Sok kedves, dolgos nő

Rokon és nem rokon

Itt a mi hazánkban

S távoli tájakon,

Tirátok gondolok

A mai nőnapon,

Nélkületek szegény

Volna ez a világ –

Bókolva köszöntsön

Ibolya, hóvirág.

Donkó László: Nőnapi köszöntő

Virágot legszebb csokorral,

köszöntést legszebb szavakkal

illik ma mondani.

Őt köszöntjük, aki

emberré fölnevel,

ki magához emel

s ezer jót érdemel,

ma őt köszöntjük, őt:

a drága, drága nőt!

Minden jót gyermek-szívünkből,

sok szépet boldog örömből

illik ma nyújtani.

Őt köszöntjük, aki

életet ad nekünk,

hogy élünk, szeretünk

ma őt köszöntjük, őt:

a drága, drága nőt!

Ha tetszettek a versek és szeretnél hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezett.

Már csak néhány nap és itt van a nagy nap és itt van néhány versike, hogy legyen mivel felköszönteni bennünket:

Nina Cassian: Nők napjára

Március hónapja

csupa ragyogás …

Csokrát szorongatja

minden óvodás.

Hóvirágját tartja

Sára is kezében,

dolgos édesanyja

megköszöni szépen.

De mást is hozott még

ajándékba Sára:

anyu arcán ott ég

csókja tűzvirága.

Majtényi Erik: Nőnapi köszöntő

Egy szál virág kettő

bársony szirom feslő.

Két szál virág három,

karcsú zsenge száron.

Négy szál virág öt,

zöld levél között.

Minden virág gyönge

szirma édesanyám néked nyit ma.

Erdő-mező bokrétája,

néked virít nők napjára.

Kányádi Sándor: Köszöntő március 8-ra

Tavaszodik, virág nyílik:

hóvirág, ibolya.

Összeszedtem, mit csak leltem,

ebbe a kis csokorba.

Tavaszodik, a hegyekről

patakokba fut a hó.

Soká éljen, édesanyám,

S még száz évet nagyanyó!

Majtényi Erik: Március 8.

Napsugár szól: itt vagyok!

Olvadnak a jégcsapok.

Megtelik a Malomárok,

kinyílnak a hóvirágok.

Hóvirágok, ibolyák,

mennyi kedves kis virág!

Telik egy szép csokrocskára

jó anyámnak – Nők napjára.

Szalai Borbála: Az első hóvirág

-          Hallod-e napocska!

Hol késik meleged?

Nézz csak a naptárba:

Nők napja közeleg!

Hol szedjek anyunak

néhány szál virágot?

Hiába keresek,

egyet sem találok.

Kiskertünk dermedten

alszik a hó alatt,

sarkában tőzike,

hóvirág nem fakad …

Hallja a napocska,

leheli melegét …

Reped a hópaplan,

csermely fut szerteszét,

s hó alól álmosan

kidugja buksiját

kiskertünk sarkában

az első hóvirág.

Sebaj, hogy nem nyílt ki!

Beteszem pohárba,

S hófehér szirmait nőnapra kitárja.

Szalai Borbála: Nőnapi üzenet

Mostanában hangosabban

zengenek a cinegék,

nefelejcsszín köntösében

tavaszt ígér már az ég.

S bár a nap még gyéren hinti

melengető sugarát,

fehér bársony ünneplőbe

öltözött a hóvirág.

Kökörcsin is bontja szirmát,

felébredt a tőzike …

Érzik, tudják: itt a tavasz

legkedvesebb ünnepe.

S márciusnak ezen a szép

napsugaras ünnepén

valamennyi pajtásomtól

üzenetet hoztam én.

Tinektek szól, édesanyák,

a nőnapi üzenet:

boldogságot,

békességet,

sok örömet,

hosszú éltet

kíván minden kisgyerek!

Szalai Borbála: Meglepetés

Jó ideje

azon törtem buksimat,

nők napjára

mit is adjak anyunak.

Megvettem én

egy nagy csokor virágot –

Boldog leszel,

anyu, hogyha meglátod!

De örömöd

akkor lesz csak még nagyobb,

ha ehhez egy

szép képet is rajzolok,

s nagy betűkkel

ezt írom rá: „Anyukám,

kicsi lányod

köszönt téged nők napján!”

S amikor ma átadtam

a virágot,

Képzeljétek,

gyerekek, hogy mit látok:

Jó nagy doboz

csoki van az asztalon,

nekem szólt e

meglepetés – nőnapon!

Tóth István fordítása: Nőnap

Hallottad már anyukám?

Most tudtam meg éppen

Nőnap van, mint eddig is

volt már minden évben.

Mondta is az óvónéni,

Hogy ma világszerte

minden anyut, minden nőt

Forrón ünnepelnek.

Ma én magam felmosok,

Elmegyek a boltba,

S neked kötök a mezőn

Virágot csokorba.

Nem olyan nagy munka ez,

Hamar készen lennék.

Ma én olyan jó leszek,

Mint-mint sohasem még.

Itt pedig néhány ötlet nők napjára:

okosanya.blog.hu/2010/03/01/hovirag_sablonok_es_hoviragos_versek

Ha tetszettek a versek és szeretnél még hasonlókat olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.