A kéz a száj mellett testünk másodikként kialakuló nagy érzőközpontja. Ingerérzetének fejlődése a tenyér és az ujjak fogó és tapintó érzékelését segíti elő.
A kisgyerek szembeül velünk, ökölbe szorítja a jobb kezét, mi a bal kezünket. Jobb kezével egyszer az ő öklére, egyszer a sajátunkra ütünk ritmikusan:
Egyedem-begyedem tengertánc,
Hajdú sógor, mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet,
Csak egy darab kenyeret.
*
Így törik a diót: kop-kop-kop,
Úgy meg a mogyorót: rop-rop-rop.
Egyik tenyerünkbe fektetjük a gyermek ökölbe szorított kezét, a másik öklünkkel ütögetjük.
Töröm, töröm a mákot,
Sütök vele kalácsot.
*
Töröm, töröm a mákot,
Sütök neked kalácsot,
Uccu tolla motolla,
Neked adom Boriska.
A gyermek ökölbe szorított kezecskéire ritmikusan "kalapálunk" a mi öklünkkel:
Kaszálj, Pista, kalapálj,
Holnap délig meg ne állj!
(Pista helyett a gyermek nevét is mondhatjuk.)
*
Uccu tóla, motóla,
Nekem adom, anyuka.
*
Így törjük össze
A csontját a rossznak:
Reccs, reccs, reccs!
A két öklünket gyorsan forgatva mondjuk:
Tekerem, tekerem, tekerem az orsót,
Töröm, töröm, töröm a borsót.
*
Badacsonyi rózsafán
Két szál vessző,
Szőtték, fonták,
Összeroppantották,
Ropp, ropp, ropp!
*
Töröm, töröm a mákot,
Sütök vele kalácsot,
Tisztítom a mogyorót,
Annak adok, aki jó.
Hámm, hámm, hámm!
Te ismersz olyan mondókát, amit kézzel lehet játszani?
Utolsó kommentek