Gyakorlott szülők már tudják, hogy erre a kérdésre automatikusan a "nem én voltam" válasz érkezik. Ebből pedig következik, hogy "valaki hazudik", és minél jobban próbáljuk az igazságot kideríteni, a gyerekek annál jobban bizonygatják ártatlanságukat.
Például "valaki" kiborította az építőkockákat a nappali közepére, miután mi épp befejeztük a szokásos nagytakarításunkat.
Ilyenkor mi a megoldás?
Ne a bűnöst keressük, hogy megbüntethessük, hanem mutassuk ki, mennyire felbosszantottak: "Borzasztóan feldühít, ha semmibe veszitek a munkámat." Erre nagyvalószínűséggel kórusban rázendítenek: "akkor sem én voltam", "a Bori volt", "nem, a Kamilla volt".
Ekkor jön el a lehetőség, hogy tudomásukra hozzuk: "Nem érdekel ki tette, senkit nem akarok hibáztatni, viszont szeretném, ha többet ilyen nem fordulna elő."
Ha nem okolunk és nem büntetünk, azzal segítünk gyermekeinknek, hogy ne a bosszúra koncentráljanak, és lehetőséget adunk nekik, hogy felelősségteljes lépést tegyenek.
"Most pedig szeretném, ha mindketten segítenétek összepakolni az építőkockát". És erre viszont garantáltan az a válasz fog érkezni: "Igen, mami".
(Bátran ki lehet próbálni, saját tapasztalat.)
Utolsó kommentek