Csodálatos érzés, amikor először simogatjuk meg kisbabánkat. Puha bőre, apró kis ujjai, pici talpa mind-mind arra csábítanak, hogy megsimogassuk, megpuszilgassuk. Ez az élmény mindkettőnknek fantasztikus, a babának pedig elengedhetetlenül fontos, hogy szeretetünket a bőrén keresztül is érezhesse.
A sírós kisbabánk hamar megnyugszik, ha hallja a szívdobogásunkat és érzi közelségünket, kezünk melegét a bőrén. Ez a közelség táplálja a csecsemőnkben az ősbizalmat, hogy a világ szép és jó és minden rendben van körülötte.
Már a hathetes magzat is érzékeli a bőrén a méhen belüli világot: az ujját szopja, megérinti saját testét, a méh falát, keze beleakad a köldökzsinórba. Nem csoda, ha kezdetben nehezen viseli a kinti világot; hiányzik a jó meleg burok, félhomány, dörzsölik a ruhadarabok. Tudományos megfigyelések szerint a hordozókendő segítséget nyújthat az első hetekben, pótolva a méhen belüli biztonságérzetet. Szorosan hozzásimulva anyához, érezni melegségét, illatát, nincs is jobb dolog egy csecsemő számára.
A koraszülöttek körében végzett megfigyelések is azt bizonyítják, hogy a legjobb egészségügyi ellátás sem pótolhatja a testi érintkezést.
"A kis súlyú, koraszülött csecsemő jobban érzi magát, ha közel lehet anyja testéhez" - ezt állapították meg egy kolumbiai kórház koraszülött-intenzív osztályának munkatársai. A kórházi túlzsúfoltság és keresztfertőzések megszüntetése érdekében létrehozták a "kenguruprogramot", melynek az a lényege, hogy a koraszülöttek csak addig maradnak kórházban, amíg az állapotuk súlyos, azt követően pedig otthon gondozzák őket. Mivel a kolumbiai anyáknak is el kell valahogy látni a háztartást, kitalálták, hogy a pici babákat egy kendővel az anya mellkasára kötik, mint ahogy a kis kenguru ül az anya erszényében. Ennek a módszernek a használatával ugrásszerűen megnőtt az 1000 g feletti koraszülöttek túlélési aránya.
A fejlett országokban (így nálunk is) alkalmazott koraszülött-ellátás természetesen teljesen más - a szakértelmet és a jó minőségű eszközöket nem lehet és nem is szabad az otthoni ellátással kiváltani. A "kenguruprogramból" azonban nekünk is le kell vonnunk a tanulságot: óriási segítséget jelent, ha a csecsemő anyja közelségét élvezheti. Többé nem kell órákon át sírnia a kicsinek ahhoz, hogy megkapja, amit akar, hiszen anyja a folyamatos érintkezés következtében a kicsi minden rezdüléséből tudja, hogy éppen mire vágyik.
Az érintés nemcsak gyógyít, okosít is:
A kitartó sírás energiát emészt fel és ez az energia máshonnan fog hiányozni. A nyugodt, kiegyensúlyozott baba környezetének felfedezésével foglalkozik, játszik, tanul, egyszóval fejlődik. Nézzük hogyan:
5 hetes kor körül már felfedezi az ujjait, esetleg megtanulja ezek szopogatásával megnyugtatni magát.
6 hetes kor körül elkezd játszani a kezével és az ujjaival, élvezi a tapintás útján történő megismerést.
8 hetes kor körül a tenyerébe helyezett tárgyra rámarkol és nagy ívben mozgatja azt. Kedvét leli a meztelenségben, kezeivel érintgeti és kezdi megismerni a testét.
10 hetes kor körül már nem csupán nézegeti a tárgyakat, hanem megpróbálja megérinteni, bár gyakran mellé nyúl.
3 hónapos kor körül mindent a szájába vesz, ami a keze ügyébe kerül - mivel az ujjakkal való tapintása még nem elég fejlett, a nyelve viszont rendkívül érzékeny, így próbálja megismerni a különböző tárgyakat. Játékait ujjaival megérinti, bökdösi, ujjait külön-külön vagy az egész öklét a szájába teszi, majd kiveszi, nézegeti azokat.
4 hónapos kor körül a szülő arcát bökdösi, simogatja, ütögeti, jelezve mennyire kötődik hozzá. Ügyesen megmarkolja a legkülönfélébb dolgokat, a nagyobb darabokat két kézzel tartja.
6 hónapos kor körül kezeivel elkezdi felderíteni a tárgyak anyagait.
7 hónapos kor körül a fogáshoz, markoláshoz már nemcsak a tenyerét, hanem hüvelyk- és mutatóujját is használja - kialakul az ún. csippentőfogás.
10 hónapos kor körül a tárgyakat nemcsupán megfogni tudja, hanem elengedni is, sőt, élvezi azok dobálását.
1 éves kor körül érett csippentőfogással apró dolgokat - morzsát, borsószemet -vesz fel a földről. Élvezi a tárgyak dobálását, dobozok, fiókok ürítgetését és újrapakolását, serpenyők, lábasok rendezgetését.
Gyermekünk fejlődését az segíti a leginkább, ha hagyjuk, hogy minél több élményt szerezzen. Még akkor is, ha kavicsokban turkál a játszótéren vagy gyümölcsdarabkákkal maszatol - időnként töröljük meg a kezét nedves törlőkendővel.
Utolsó kommentek