Okos Anya kreatív gyermeknevelés

Bár a tegnapi havazás nem ezt igazolja, március 20-án mégis beköszöntött végre a tavasz. A Nap ezután egyre hosszabb íveket ír le az égbolton és megindul az alvó természet újjáéledése. Hamarosan rügyezni fognak a fák, bokrok, kinyílnak a nárciszok, tulipánok, miközben a hóvirág és tőzike már lassan hervadásnak indul.

A tavaszt köszöntő vidámságunk, lelkesedésünk közben azonban jó, ha odafigyelünk arra, hogy számos tavasszal virágzó növény mérgező. Vigyázzunk, nehogy gyermekünk puszta kíváncsiságból a szájába tömje és elrágcsálja a növényeket.

A tünetek lehetnek:

• hasfájás, hányás, hasmenés

súlyosabb esetben:

• légzési és szívpanaszok
  
• keringési rendellenesség
  
• idegrendszeri ártalmak

léphetnek fel.

Színes, illatos, de veszélyes virágaink:

• gyöngyvirág
  
• nárcisz
  
• aranyeső
  
• gyűszűvirág.

A hóvirág és a nárcisz egyetlen hagymájának elfogyasztása is halálos lehet.

A gyöngyvirág minden része   mérgező, még a vázájában lévő víz megivása is halált okozhat.

Ha parkokban, erdőben sétálunk, a piros színű bogyókra, termésekre ügyeljünk, mivel ezek veszélyesek, szintén nem fogyaszthatók.

Gondolom, nem én vagyok az egyedüli anyuka, aki frászt kap attól, ha a gyerekei "birkózni" akarnak. Hajlamosak vagyunk csupán gyermekünket védve mellőzni a veszélyes játékokat.

A mi családunkban hosszú-hosszú éveknek kellett eltelnie, és "okos anyának" nagyon-nagyon sokat olvasnia, hogy elfogadja végre gyermekei kedvenc játékát, a "szaladgálóst". Ez a játék arról nevezetes, hogy ezt "csak" Apával lehet játszani, mégpedig úgy, hogy körbe-körbe rohangálnak a lakásban és üvöltöznek. Bevallom nemegyszer már az őrület határán voltam, nem értettem, mire jó ez, főleg akkor, amikor teljesen gyanútlanul olvasgatva egyszercsak a  hátamon landolt mindkét gyermekem vagy előlről "támadva" leverték a szemüvegem.

Mígnem aztán felfedeztem az okát, hogy miért is szeretik a gyerekek az ilyen rohangálós, hancúrózós játékokat.

Az emberi agy kutatása közben arra felfedezésre jutottak, hogy a fizikai szinten zajló "interaktív" játék nagyon fontos a hosszú távú érzelmi egészség szempontjából. Ennek a játékformának természetes stresszoldó hatása van és erőteljes pozitív érzelmi állapothoz vezet.

A "birkózás" létrejöhet felnőtt-gyermek és gyermek-gyermek között egyaránt. Kötetlen játékról van szó, mely által a gyermek a boldogság és öröm állapotába kerül és gyakran visongás, sikoltozás kíséri.

Fiús anyukáknak különösen ajánlom figyelmébe a "birkózást", mert bármilyen hihetetlen, de  a füvön való birkózás az agy egészséges fejlődésének alapfeltétele. Nem csupán a futási vagy mászási kényszer levezetésére szolgál, hanem a magasabb rendű agy fejlődését is elősegíti. Ennek következtében a "birkózós" fiúk a későbbiekben jobban tudják majd kezelni érzelmeiket és könnyebben megbirkóznak a stresszhelyzetekkel is.

A következő játékokat kislányokkal is lehet játszani a magasabb rendű agy fejlesztése érdekében:

• Tegye száját a gyermek hasára és "pfujjogjon" rajta.
• Tegyen úgy mintha meg akarná enni az ételét. Én a következőket szoktam mondani a kislányomnak: "Jaj, a mami olyan éhes! Megeszem a Borcsa fülét, vagy előbb az orrocskáját?"
• Üldözze, kapja el, és "falja fel". A gyerekek nagyon szeretik, ha üldözik őket. Mondja azt neki:"Én egy éhes oroszlán vagyok, ó milyen fincsi lesz ez a kislány!" Utána kezdje üldözni. Nálunk Apa az oroszlán, aki üldözi a lányokat és ha elkapja őket, fel is falja, aztán tovább folytatódik az üldözés, amíg ki nem fáradnak (helyesebben, amíg Apa bírja, a lányok rendszerint "még, még" kiáltásokkal jelzik, hogy nekik még nem volt elég).
• Fejjel lefelé fordítás. A legtöbb gyermek szereti, ha fejjel lefelé fordítják és körbeforgatják, természetesen vigyázni kell, hogy a játék biztonságos legyen (esetleg ágy vagy kanapé felett tartani).
• "Mi van a zoknidban?" Fogja meg a lábát és mondja azt neki: "Azt hiszem, egy golyó van a zoknidban" Ő ilyenkor rendszerint vigyorog és a fejét rázza. Aztán lehet folytatni: "Hát, akkor kígyók, kisegerek vannak a zoknidban." Végül húzza le zokniját és kiáltson fel: "Nahát, hiszen ezek lábujjacskák!".
• Margit, a virág. Fogja meg a gyermek kezét és kérdezze meg tőle: "Mesélhetek Neked Margitról, a virágról?" (Vagy bármilyen képzeletbeli személyről.) Rajzolja le az ujjaival a kézfejére vagy a karjára (ezzel sok-sok oxitocin felszabadulását idézi elő az agyában). Meséljen neki egy történetet Margitról, például elment fagyizni a barátnőivel, vagy biciklizik.
• Messzelátó. Ez négyévesnél idősebb gyermekek számára alkalmas játék. Adjon a kezébe papírtekercset vagy a vécépapírtekercs gurigáját és mondja azt, hogy az egy messzelátó. Magyarázza el neki, hogy ha ezen keresztül néz dolgokat, azok nagyobbnak, vagy kisebbnek fognak látszani. Amikor belenéz, önt lássa, miközben valamilyen cselekvést utánoz, amiről ő beszél, például: "Azt látom, hogy egy apró manó javítja a cipőjét." Vagy: "Látok egy elefántot, aki felhőt eszik". Tíz forduló után cseréljenek.

Naponta több millió szülő kérdezi gyermekétől, hogy "MIÉRT?". Miért kell a tejet a fejedre önteni ahhoz, hogy cornflakset reggelizhess? Miért rajzolgatsz ahelyett, hogy a matekházidat írnád? Miért a nappaliban mosod a fogad? Ezek és ehhez hasonló kérdések hangzanak el nap mint nap. Vajon miért csinálnak csupa olyasmit a gyerekek, amit nem kellene: verekednek, csúnyán beszélnek, már kora reggel összevesznek a testvérükkel, állandóan elégetlenkednek valami miatt.

Mivel nálunk is szintén mindennaposak a fenti kérdések, ezért utánaolvastam, hogy vajon MIÉRT?

Ha hiszik, ha nem, van logika a gyermekek rosszalkodásában, sőt, jó hír: meg lehet előzni!

A gyermekek ugyanis egyetlen okból rosszalkodnak, mégpedig azért, mert kielégítetlen szükségleteik vannak. És most lelki füleimmel hallom, ahogy sokan felhördülnek: "milyen szükségleteik lehetnek, mikor egész nap főzök nekik, mindig van tiszta ruhájuk, körülöttük ugrálok, mindent megveszek, amit a MINIMAX-on látnak ...".

Ezeken a fent említett alapszükségleteken kívül azonban van még néhány "titokzatos" igény, amit viszont szerencsére egyszerűen ki lehet elégíteni.

1945-ben, amikor végetért a II. világháború, a számtalan megoldandó probléma között ott volt annak a sok ezer árvának a gondozása is, akik elveszítették a szüleiket. A svájciak, akiknek sikerült a háborúból kimaradni, egészségügyi dolgozókat küldtek más országokba, hogy segítsenek leküzdeni a felmerült gondokat. Az egyik orvos azt a feladatot kapta, végezzen kutatást, miként lehet az elárvult csecsemőket a legjobban gondozni.

Az orvos beszámolójában a következőket jelölte meg, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kicsik életben maradjanak:

• gyakori bőrkontaktus,
  
• óvatos, de azért erőteljes mozgatás, például: mindenhova magukkal cipelés, térden lovagoltatás, stb.
  
• szemkontaktus, mosolygás, színes, élettel teli környezet,
  
• hangok, éneklés, beszéd.

A lényeg, hogy a csecsemőket  nemcsak táplálni, melegen tartani és tisztába kell tenni, hanem testi érintkezésre, szeretetre is szükségük van.

De mi a helyzet a nagyobb gyermekekkel és a felnőttekkel?

Az egészen kicsik szeretik, ha hozzájuk érnek, dajkálják őket, a kisgyermekek is, csak nekik már nem mindegy, hogy ki. A kiskamaszok sokszor ügyetlenül fejezik ki, hogy mennyire szükségük van a szeretetre, ezért is fordul elő a rengeteg konfliktus.

Mindenkinek szüksége van arra, hogy elismerjék, megdicsérjék, őszintén érdeklődjenek személye iránt. A mindennapi rohanásban gondoskodunk ugyan gyermekeink testi szükségleteiről, a többiről viszont hajlamosak vagyunk elfeledkezni, pedig azok legalább annyira fontosak.

A gyermekeknek emberi természetű ingerekre van szüksége, ezért nem elegendő a tévé elé ültetni őket.

Ha azt szeretnék, hogy gyermekük boldog legyen, akkor nagyon fontos betartani a következőket:

• mindennap beszélgessenek vele az őt érdeklő dolgokról, oviról, iskoláról, barátokról, stb.
  
• őszintén figyeljenek oda, ne csak "kötelező" kérdéseket tegyenek fel,
  
• szeretettel, ne kötelességszagúan dicsérjék meg a teljesítményét, amennyiben okot adott rá.

Amennyiben viszont nem teljesülnek a fenti szükségletek, bizony előfordul, hogy a szülők úgy értékelik," rossz a gyermekük", "már megint nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna".

Mit tehetnek a szülők? Próbálják felismerni azokat a helyzeteket, melyben nem teljesül gyermekük pszichológiai szükséglete és gondoskodjanak a megelőzésről.

A gyerekek azért ugrándoznak, ficánkolnak,

... mert unatkoznak.

Mi a teendő? Több ingert kell biztosítani a gyermekeknek: menjenek mozogni a szabadba vagy látogassanak meg egy játszóházat, hívják át a gyerekek barátait. Tegyenek meg mindent azért, hogy ne érezzék magukat bezárva.

... mert nemkívánatosnak érzik magukat.

Találni kell egy olyan időpontot, amikor kikapcsolják a telefont, abbahagynak minden munkát és csak a gyermekekre figyelnek. Hagyni kell, hogy a gyermek irányítsa a játékot, ezáltal is erősítve az érzelmi kötődést. Sok gyermek számára a szeretet bizonyítéka, ha a szülő szívesen játszik vele.

... mert ezzel hívják fel magukra a figyelmet.

Ha egy gyermeknek választani kell aközött, hogy figyelemre sem méltatják vagy éppen elpáholják, bármilyen meglepő, az utóbbit fogja választani. Mert a gyermekek inkább szeretik, ha rossz dolgok történnek velük, mintha egyáltalán nem történik semmi. Természetesen, ha a szülők részéről biztosított a rendszeres pozitív figyelem, a gyermek sem a rosszalkodást fogja választani.

Ha megfigyeljük a mesét hallgató kisgyermeket, azt vesszük észre, hogy ugyan ránk néz, de nem bennünket lát, hanem azt a belső képet, ami a mesehallgatás közben képződik benne, olyan, mintha ébren álmodna. Lelki szemei előtt megelevenedik a történet.

Azáltal, hogy mi magunk is beleéljük magunkat a történetbe, a mesemondás vagy olvasás ritmusával, dallamosságával segítjük a gyermeket a belső kép minél élvezetesebb kialakításában.

Akik szeretnek olvasni, bizonyára nem ismeretlen előttük ez a belső "mozizás", hiszen kislányként ki ne képzelte volna magát Csipkerózsikának vagy fiúként, ki ne harcolt volna Tenkes kapitányként a labancok ellen. (Bár azt hiszem, ma már inkább a lányok körében Barbie a "menő", a fiúk pedig Harry Potterért lelkesednek.)

A belső képkészítést a pszichológia elaborációnak nevezi, feldolgozásnak. Belső képekben dolgozzuk fel feszültségeinket, vágyainkat, düheinket.

Amikor gyermekünket leültetjük a televízió elé, "hiszen úgy imád mesét nézni", pont a számára olyan fontos belső képkészítésről szoktatjuk le, pedig a gyermekeknek rengeteg feldolgoznivalójuk van.

A kisgyermek testi mozgás közben dolgozza fel élményeit és építi be ezeket a személyiségébe. Továbbá a mozgás emeli az endorfinszintet is, vagyis hozzájárul a gyermek képességeinek kibontakoztatásához, fejlődéséhez.

A képernyő mozdulatlanságra kényszeríti a gyermeket és ezáltal megakadályozza  az élmények feldolgozását. A megjelenő külső kép blokkolja a belső képkészítést, ezért tévénézés közben nem történik meg az a jótékony belső kép áramlás, amit a gyermek mesehallgatás közben átél.

Mivel tévénézés közben nincs mozgás és lelki feldolgozás, ezért a legártatlanabb témájú filmnézés is feszültséget és agresszíót okoz. Nem beszélve arról, hogy a gyermekek által nézett műsorok nagyrésze durva, kegyetlen, nem gyermekeknek való szörnyűség. A rajzfilmek is torz világot, erőszakot ábrázolnak, semmi közük a valósághoz. A gyermekek viszont előszeretettel utánozzák a látott agressziót, de a következményekkel nincsenek tisztában, hiszen a filmekben számtalanszor előfordul, hogy pl. meghal valaki, aztán a következő pillanatban felpattan és a történet folytatódik (Tom és Jerry).

A helyes televíziózás szabályai:

• csak olyan műsort nézzen meg a gyermek, amit előre kiválasztottak
  
• lehetőség szerint valamelyik szülővel, hogy közben és utána is tudjanak beszélgetni a látottakról, így is segítve a foldolgozást

Emellett gondoskodjunk arról, hogy gyermekünk mindennap

• a korának megfelelően mozogjon
  
• játsszon
  
• esténként mesét hallgasson.

Ha a fentieket betartjuk, biztosan nem kell tartanunk attól, hogy gyermekünk kezelhetetlenül agresszív lesz.

Első gyerekem születése után egy-két hónappal már élénken foglalkoztatott a kérdés, hogy honnan fogom tudni, ha jön a baba foga? Ugyanis az én pici lányomnak már 3 hónapos korában úgy ömlött a nyála, hogy mindenki azt mondta: "biztos, a foga jön". Az első pici fehérségre azonban még további három hónapot kellett várni. Akkor viszont egyértelmű jelek mutattak arra, hogy ez itt valóban a FOGZÁS kezdete.

Ha az alábbi jelek közül valamelyiket (esetleg többet is egyszerre) észleljük, szinte biztos, hogy útban van a fogacska:

fájdalom: ez egyértelműen észrevehető

ingerlékenység: egy-két nappal a fogacska kibújása előtt a kisbaba nyűgös és rosszkedvű lehet és a megszokottnál jóval anyásabb. Nálam mindkét lányom szinte egész nap csak cicin akart lenni, így volt elviselhető számukra a fogzás okozta kényelmetlenség.

arcpír: szakkönyvek szerint a baba arcán piros foltot figyelhetünk meg. Ilyet én nem tapasztaltam.

nyáladzás: a fogzás idején termelt többletnyál miatt a kisbaba folyatja a nyálát. Én naponta többször is átöltöztettem őket, annyira nedves volt a ruhájuk.

rágcsálás, rágás, harapás: a baba minden szájába kerülő dolgot megrág. Előszeretettel rágcsálja a kulcscsomót, mert az hideg és jó kemény, valamint ilyenkor fordulhat elő az első ciciharapás is, amiről viszont le lehet szoktatni.

duzzadt íny: egyértelműen látszik az enyhe gyulladt vagy duzzadt terület az ínyén

felriadás: az addig jó alvó baba, aki rendszerint végigalussza az éjszakát, felébred az éjszaka közepén, nyűgösködik és nem akar visszaaludni. Épp a napokban mesélte pici lányom kis barátjának édesanyja, akinek 10 hónapos a babája, hogy valamelyik éjszaka éjfél körül felébredt a kicsi és 2 órán át nem volt hajlandó visszaaludni, először csak sírdogált, aztán mikor sikerült felébreszteni a nagytesót és apukát is, elkezdett beszélgetni velük. Anyuka ezt úgy értelmezte, hogy "csak rosszalkodott", pedig sajnos ez is a fogzás egyik mellékhatása. Mikor látta, hogy nem hagyják magára a fájdalmával, megnyugodott és ezért nem sírt, a nyugtalansága viszont nem hagyta aludni. Tapasztalatom szerint ki kell várni azt az 1-2 órát, amíg kifárad és akkor magától is elalszik. Én mesét szoktam nekik olvasni és az összebújástól meg a folyamatos halk beszédtől viszonylag gyorsan elálmosodtak és utána már reggelig aludtak.

hőemelkedés: a fogzás okozhat enyhe hőemelkedést is. Figyelem! Lázat viszont nem, tehát, ha 38 felett mutat a hőmérő, mutassuk meg orvosnak a babát, ott már valószínű, hogy valami másról van szó (pl. valamilyen vírus, baktérium okozta fertőzés). Ismeretes, hogy fogzás közben legyengül az immunrendszer, ezért olyankor jobban megtámadhatják a vírusok, baktériumok a kicsi szervezetét.

fájós popsi: bár az okát még szakemberek sem tudták megállapítani, de nagyon sok szülő észrevette, hogy fogzáskor kiütéses lesz a baba popsija és hígabb a széklete. Ezt én is tapasztaltam, elég csúnyán megviselte a kis popijukat, még a Neogranormonn kenőcs sem használt, úgyhogy mandulaolajjal szoktam kenegetni a bőrüket.

A fogzás valóban sok kényelmetlenséggel járhat, de szerencsére sokféle lehetőségünk is van a baba megnyugtatására.

A csecsemők és kisgyermekek alvási szokásaival kapcsolatos kutatások megerősítették a következőket:

A csecsemők sokkal inkább hajlamosak a felébredésre, mint a felnőttek, mivel átlagos alvásciklusuk csak 50 perces.

A tartós és visszatérő gyermekkori alvászavarok nagyon gyakoriak az iskoláskor előtti években.

Az ötévesnél fiatalabb gyermekek körülbelül 25 %-a szenved valamilyen alvászavarban.

A szülők jelentős hányada panaszkodik gyermeke sírósságáról vagy túlérzékenységéről a születés utáni első három hónapban.

Tehát kedves Anyukák, nem kell elkeseredni, fogadjuk el a fenti tényeket és akkor nem fogjuk kudarcként megélni gyermekünk "nemalvását".

Nekem mindkét gyermekem "kóros álmatlanságban" szenved és ebből következik, hogy én pedig "kóros kialvatlanságban". De a nagyon már látom a folyamatos fejlődést, hétvégenként néha már az is előfordul, hogy reggel 7-ig alszik. A kicsi meg olyan, mintha össze lenne kötve a naggyal, ahogy meghallja a motoszkálást a másik szobából, már ugrik is fel azzal, hogy "mama, én már kialudtam magam".

Néhány apró trükk az alvás megkönnyítéséhez:

• Bújjunk össze és olvassunk mesét. A testi kontaktus hatására oxitocin aktíválódik a gyermek agyában, melytől elálmosodhat. Csak hangulatos fényű olvasólámpát használunk, esetleg hallgassunk közben valamilyen nyugató hatású zenét. Én mindkét gyermekemnél az Esti csendben-t kapcsoltam be, ezzel is jelezve, hogy közeledik a lefekvés ideje (még nem olyan régen is, pedig már 3 éves lesz a kicsi).
• Este ne kapjon olyan ételt, ami ébren tartja. Nehéz húsos, fűszeres ételeket, melyeket nehezen emészt meg a szervezet, illetve állandóan szomjasak utána. A csokoládé sem jó ötlet, mivel serkentő hatású koffeint tartalmaz. (Ez utóbbit a Csokoládé c. film főhősével készült riportban olvastam. Ők sem adnak csokoládét lefekvés előtt a gyermekeiknek, mivel úgy vették észre, hogy felizgatja őket.) Nekem eszembe sem jutott addig, hogy esetleg a csoki miatt nem bírom őket lefektetni, teljes nyugalommal szoktam kiosztani az esti csokiadagokat. Na azóta változtattam ezen "jó szokásomon" és igazából nem is hiányzik nekik.
• Ha fél a sötéttől, egy éjszakai őrlámpa égjen a szobában. Komolyan kell venni a gyermek félelmeit és szorongásait és meg kell nyugtatni, ellenkező esetben a félelem aktivizálhatja és akkor biztosan nem fog elaludni.

Amikor elhatározzuk, hogy megejtjük a napi bevásárlást, nem is gondolunk arra, hogy ezáltal is tanulási lehetőséget biztosítunk gyermekünknek. Inkább a nyűg, hiszti jut sokaknak eszébe, pedig igazán élvezetessé is tehetjük a dolgot.

Egy bevásárlás során gyermekünk nagyon sok új dolgot tanulhat.

Fontos szabály: a legjobb olyan időpontot választani, amikor gyermekünk nem fáradt vagy éhes, máskülönben a bevásárlás biztos sírásba, hisztibe torkollik.

Indulás előtt döntsük el, mi az, amit vásárolni szeretnénk és ezt írjuk is fel. A listaírásba gyermekünk is besegíthet: ha kicsi, akkor "diktálja", hogy  mit szeretne (és így megúszhatjuk a bolti nagyjelenetet is), ha már kisiskolás, akkor esetleg a listaírást is rábízhatjuk. Mi kicsi koruktól úgy szoktattuk a lányokat, hogy ha megyünk vásárolni, egy valamit választhatnak. A nagynál ez már nem okoz problémát, a kicsivel viszont tényleg jobb otthon tisztázni és akkor célirányosan ahhoz a pulthoz megy, ahol a kedvence található és nem rámol bele semmi mást a bevásárló kosárba.

A vásárlás során nagyon sok étel nevét megismerhetik a gyermekek, főként a zöldség- és gyümölcsosztályon. Városi gyermekeknek ez különösen ajánlott, hiszen ők nem látják a maguk természetes környezetében a zöldségeket, csak a levesben, főzelékben.

Nagyobb gyermekünket megkérhetjük, hogy a bevásárló listáról húzza ki azokat a dolgokat, melyeket  már a kosárba tettünk. Közben elmagyarázhatjuk, hogy melyik ételnél mire kell vigyázni, nehogy összetörjenek vagy nyomodjanak (pl. tojás, gyümölcs). A férjem például a helyes pakolásra tanítja őket (engem is), logisztikusként fontosnak tartja a megfelelő helykihasználást.

Ha kisebb boltba megyünk vásárolni, ott a "vásárlási kommunikációt" tanulhatja meg. Hogy kell kérni az egyes árukat, hogy kell fizetni és a köszönésről sem szabad elfeledkezni. Pici lányom (hamarosan 3 éves lesz) nagy élvezettel megy be egyedül a boltba, vásárol és fizet (nagyon jót tesz a gyermek önérzetének, ha képességeinek megfelelő feladattal bízzuk meg és azt jól teljesíti). A boltos lányok mindig megdicsérik és természetesen én is, így egyre jobban erősödik az önbizalma.

+ feladat (ezt szintén élvezni szokták a gyerekek): kérjük meg gyermekünket, hogy segítsen kipakolni a vásárolt dolgokat, először csoportosítsa őket, majd segítsen elpakolni.

Kutatások igazolják, hogy a szerepjátékok tágítják a gyermek elméjét. Négyéves korig a gyermekek azt hiszik, hogy mi is ugyanazt látjuk és tapasztaljuk, amit ők. Amikor játékból mások bőrébe bújnak, megtanulnak "túlnézni" önmagukon", mások szerepének eljátszása megerősíti bennük ezt a képességet.

Ilyen játék például a nyuszi, hopp, amikor nyusziként kell körbe-körbe ugrálni, vagy az ugorj lovacskám nagyobb gyermekeknek, ahol különböző akadályokkal egy kis díjugrató pályát kell felállítani, amit gyermekünknek lovacskaként át kell ugrani. Kifejezetten jó olyan napokra is, amikor az időjárás nem teszi lehetővé a szabadtéri játékot.

Születésnapokon, amikor egyébként is rengeteg lufi van a lakásban (de persze, lehet spontán alkalmakkor is) lufifelhőset is játszhatunk. A gyermeknek az a feladata, hogy tartsa fenn a lufit a levegőben addig, ameddig csak tudja anélkül, hogy a lufi egyszer is megérintené a földet (használhatja a kezét, fejét, lábát, akár a testét is). Nagyobbik lányommal úgy szoktunk versenyezni, hogy közben számolunk (a végén már a rengeteg nevetés miatt esik le a lufi).

Vigyázat! Apukáknak csínján kell bánni az utolsóként felsorolt játékkal, mivel ők olyan erővel képesek ütni a lufit, hogy esetleg "romba döntik" közben a lakást. Mint legutóbb  nálunk: kedvenc nappali lámpánkról az egyik virágkehely alakú búrát letörte a játék hevében, és virágcserép is repült már a polcról.

Tapasztalatom szerint a gyerekek óvatosabbak, de ez nem is csoda, hiszen kiskorúktól azt hallják, hogy mit nem szabad. Apukák viszont mire felnőnek, elfelejtik, hogy mire kell vigyázni.

Szakemberek szerint már március elején időszerű elkezdeni a védőoltások beadatását.

Bár gyermekorvosunk szerint inkább a kirándulások alatti folyamatos vizsgálódás a megoldás.

Ilyenkor mit tehet egy okos anya? Hát persze, hallgat a szívére ... és vagy bepánikolva elrohan mégiscsak a gyermekorvoshoz és feliratja az egész oltási sorozatot vagy marad a körömcsipesz.

Az oltási sorozat három szérumból áll, de már a második után 14 nappal kialakul a védettség. A telljes védelem eléréséhez azonban szükséges a hamadik oltás is, amelyet az első szérum beadásától számítva egy éven belül kell beadatni. Ahhoz, hogy tartós legyen a védettség, ötévente emlékeztető oltásra van szükség.

Az orvosok azért szokták ajánlani az oltást, mivel megvéd a kullancscsípés terjesztette agyvelőgyulladás ellen. A vírusos agyvelőgyulladás nem jár bőrtünettel, magas lázról, szédülésről, járásbizonytalanságról lehet felismerni a betegséget.

A leggyakoribb, kullancs által terjesztett fertőzés a Lyme-kór, amit ellen azonban nincs védőoltás, de ha időben észrevesszük (a csípés helyét két hétig kell figyelni), antibiotikummal gyógyítható. Tünetei: gyűrű alakú, vándorló bőrpír, de előfordulhat szívpanasz, zsibbadás, ideggyulladás (ezek gyermekek esetében azért veszélyesek, mert nem tudják elmondani a fenti jeleket, csak azt érzik, hogy valamiért rosszul vannak).

Egy kísérleti kutatás során azt állapították meg, hogy ha huszonnégy órán belül sikerül eltávolítani a fertőzött kullancsot, a fertőződés valószínűsége minimális, negyvennyolc óra múlva már harminc százalék, három nap elteltével pedig csaknem száz százalék.

Tehát a legfontosabb szabályok:

• azokban a hónapokban, amikor gyakran vagyunk kint a szabadban, gondosan át kell  nézni a gyermek testét és fejbőrét

   

• mikor megtaláltuk, minél hamarabb, egyetlen rántással, csipesz segítségével távolítsuk el az apró vérszívót. Nem baj, ha leszakad a feje és a bőrben marad, mert a kórokozók a potrohában találhatók. A "műtét" után fertőtlenítsük a sebet.

   

+ 1 jótanács: Semmiképpen sem szabad bepánikolni, mivel remegő kézzel, idegeskedve sokkal nehezebb eltávolítani ezt a makacs "bogárkát".

Tapasztalatból tudom, hogy milyen érzés az, amikor aggódó anyuka (én) találkozik élete első kullancsával, ami természetesen a gyermeke combikáján legel éppen. A fejhangon való visítozás nem ijesztette el a kullancsot, családom többi tagját viszont igen (pedig nem is vagyok szőke). Mentségemre legyen szólva azóta megtanultam nagyon profin "műteni". És mivel az első alkalommal a nagy ijedtségtől az is gondot okozott, hogy mi is az az alkohol, amivel fertőtleníteni lehet, beszereztem egy nagy üveg  Spiritus salicylatust (szalicilsavas alkohol).

 A mai világunkban gyermeket nevelő szülők fontosnak tartják,  hogy gyermekük okos legyen. Ezért a gyermeket születésétől fogva folyamatosan próbálják "fejleszteni".Viszont vannak olyan szülők, akik azt mondják, minek, én sem vagyok zseni, a gyerekemnek se kell annak lenni. 

Mi is az igazság? Lehet okos szülőnek buta gyereke vagy buta szülőnek okos gyereke?

A szülők gyermekükkel kialakuló kapcsolatát nagymértékben befolyásolja, hogy természetpárti vagy neveléspárti álláspontot képviselnek.

A természetpártiak szerint, ahogy sok fizikai tulajdonság a szülőktől öröklődik, úgy a pszichológiai jellemvonások szintén örökölhetők. Ezért van az, hogy a gyerekeknek gyakran ugyanolyan a személyiségük és a modoruk, mint a szüleiké. Ezzel ellentétben a neveléspártiak azt hangsúlyozzák, hogy sok jellemvonást befolyásol a baba környezete, ahogy a családban felnő.

A gyermekfejlődéssel foglalkozó szakemberek szerint a baba fejlődésére legnagyobb hatást az öröklött tulajdonságai és a neveltetésének környezete közötti kölcsönhatás gyakorolja.

Szülőként tehát aktívan részt kell venni gyermekünk fejlesztésében, hiszen amit teszünk gyermekünkkel,az nagyban befolyásolja hosszú távú fejlődését.

Egy gyermek "okosságát" nemcsak IQ-val (intelligence Quotient) mérhetjük, hiszen az utóbbi évek kutatásai alapján kiderült, hogy van még egy faktor, ami legalább annyira fontos, mint az intelligencia. Ez pedig az EQ (emotional Quotient),amely az érzelmi szintet méri.

Az IQ észbeli képességeket mér, mint a problémamegoldó, érvelési képesség és új ötletek megértése. Az EQ pedig azt mutatja meg, hogy mennyire kezeli jól valaki az érzelmeit, illetve milyen módon viszonyul más emberekhez.

Mint az IQ az EQ is részben velünk született adottság, de a gyerekkori leckék tanítanak meg bennünket arra, hogy miként kezeljük a belső adottságainkat és hogyan viszonyuljunk az érzelmeinkhez.

Miért elsősorban a szülőké ez a feladat?

Mert az emberi agy legfolyamatosabb és legdrámaiabb változása még az iskoláskor előtt megy végbe.

Gyermekünk nagyon érzékeny kis lény, érzelmi szükségleteit tekintve pedig teljesen ránk van utalva. A kisbabák szeretik, ha állandóan velük vagyunk és nemcsak azért, hogy megetessük, öltöztessük, hanem azért is, hogy biztonságban érezzék magukat. A csecsemők még az agyukkal nem tudják felfogni, hogy miért érzik azt, amit éreznek. A szülők feladata, hogy összekössék a kettőt, azt, hogy mit érez a baba és ezt hogy nevezzük.

Nagyon sok játékot ismerünk a baba beleérző képességének és önbizalmának növelésére.