Naponta több millió szülő kérdezi gyermekétől, hogy "MIÉRT?". Miért kell a tejet a fejedre önteni ahhoz, hogy cornflakset reggelizhess? Miért rajzolgatsz ahelyett, hogy a matekházidat írnád? Miért a nappaliban mosod a fogad? Ezek és ehhez hasonló kérdések hangzanak el nap mint nap. Vajon miért csinálnak csupa olyasmit a gyerekek, amit nem kellene: verekednek, csúnyán beszélnek, már kora reggel összevesznek a testvérükkel, állandóan elégetlenkednek valami miatt.
Mivel nálunk is szintén mindennaposak a fenti kérdések, ezért utánaolvastam, hogy vajon MIÉRT?
Ha hiszik, ha nem, van logika a gyermekek rosszalkodásában, sőt, jó hír: meg lehet előzni!
A gyermekek ugyanis egyetlen okból rosszalkodnak, mégpedig azért, mert kielégítetlen szükségleteik vannak. És most lelki füleimmel hallom, ahogy sokan felhördülnek: "milyen szükségleteik lehetnek, mikor egész nap főzök nekik, mindig van tiszta ruhájuk, körülöttük ugrálok, mindent megveszek, amit a MINIMAX-on látnak ...".
Ezeken a fent említett alapszükségleteken kívül azonban van még néhány "titokzatos" igény, amit viszont szerencsére egyszerűen ki lehet elégíteni.
1945-ben, amikor végetért a II. világháború, a számtalan megoldandó probléma között ott volt annak a sok ezer árvának a gondozása is, akik elveszítették a szüleiket. A svájciak, akiknek sikerült a háborúból kimaradni, egészségügyi dolgozókat küldtek más országokba, hogy segítsenek leküzdeni a felmerült gondokat. Az egyik orvos azt a feladatot kapta, végezzen kutatást, miként lehet az elárvult csecsemőket a legjobban gondozni.
Az orvos beszámolójában a következőket jelölte meg, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kicsik életben maradjanak:
- gyakori bőrkontaktus,
- óvatos, de azért erőteljes mozgatás, például: mindenhova magukkal cipelés, térden lovagoltatás, stb.
- szemkontaktus, mosolygás, színes, élettel teli környezet,
- hangok, éneklés, beszéd.
A lényeg, hogy a csecsemőket nemcsak táplálni, melegen tartani és tisztába kell tenni, hanem testi érintkezésre, szeretetre is szükségük van.
De mi a helyzet a nagyobb gyermekekkel és a felnőttekkel?
Az egészen kicsik szeretik, ha hozzájuk érnek, dajkálják őket, a kisgyermekek is, csak nekik már nem mindegy, hogy ki. A kiskamaszok sokszor ügyetlenül fejezik ki, hogy mennyire szükségük van a szeretetre, ezért is fordul elő a rengeteg konfliktus.
Mindenkinek szüksége van arra, hogy elismerjék, megdicsérjék, őszintén érdeklődjenek személye iránt. A mindennapi rohanásban gondoskodunk ugyan gyermekeink testi szükségleteiről, a többiről viszont hajlamosak vagyunk elfeledkezni, pedig azok legalább annyira fontosak.
A gyermekeknek emberi természetű ingerekre van szüksége, ezért nem elegendő a tévé elé ültetni őket.
Ha azt szeretnék, hogy gyermekük boldog legyen, akkor nagyon fontos betartani a következőket:
- mindennap beszélgessenek vele az őt érdeklő dolgokról, oviról, iskoláról, barátokról, stb.
- őszintén figyeljenek oda, ne csak "kötelező" kérdéseket tegyenek fel,
- szeretettel, ne kötelességszagúan dicsérjék meg a teljesítményét, amennyiben okot adott rá.
Amennyiben viszont nem teljesülnek a fenti szükségletek, bizony előfordul, hogy a szülők úgy értékelik," rossz a gyermekük", "már megint nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna".
Mit tehetnek a szülők? Próbálják felismerni azokat a helyzeteket, melyben nem teljesül gyermekük pszichológiai szükséglete és gondoskodjanak a megelőzésről.
A gyerekek azért ugrándoznak, ficánkolnak,
... mert unatkoznak.
Mi a teendő? Több ingert kell biztosítani a gyermekeknek: menjenek mozogni a szabadba vagy látogassanak meg egy játszóházat, hívják át a gyerekek barátait. Tegyenek meg mindent azért, hogy ne érezzék magukat bezárva.
... mert nemkívánatosnak érzik magukat.
Találni kell egy olyan időpontot, amikor kikapcsolják a telefont, abbahagynak minden munkát és csak a gyermekekre figyelnek. Hagyni kell, hogy a gyermek irányítsa a játékot, ezáltal is erősítve az érzelmi kötődést. Sok gyermek számára a szeretet bizonyítéka, ha a szülő szívesen játszik vele.
... mert ezzel hívják fel magukra a figyelmet.
Ha egy gyermeknek választani kell aközött, hogy figyelemre sem méltatják vagy éppen elpáholják, bármilyen meglepő, az utóbbit fogja választani. Mert a gyermekek inkább szeretik, ha rossz dolgok történnek velük, mintha egyáltalán nem történik semmi. Természetesen, ha a szülők részéről biztosított a rendszeres pozitív figyelem, a gyermek sem a rosszalkodást fogja választani.
Utolsó kommentek