A mai világunkban gyermeket nevelő szülők fontosnak tartják, hogy gyermekük okos legyen. Ezért a gyermeket születésétől fogva folyamatosan próbálják "fejleszteni".Viszont vannak olyan szülők, akik azt mondják, minek, én sem vagyok zseni, a gyerekemnek se kell annak lenni.
Mi is az igazság? Lehet okos szülőnek buta gyereke vagy buta szülőnek okos gyereke?
A szülők gyermekükkel kialakuló kapcsolatát nagymértékben befolyásolja, hogy természetpárti vagy neveléspárti álláspontot képviselnek.
A természetpártiak szerint, ahogy sok fizikai tulajdonság a szülőktől öröklődik, úgy a pszichológiai jellemvonások szintén örökölhetők. Ezért van az, hogy a gyerekeknek gyakran ugyanolyan a személyiségük és a modoruk, mint a szüleiké. Ezzel ellentétben a neveléspártiak azt hangsúlyozzák, hogy sok jellemvonást befolyásol a baba környezete, ahogy a családban felnő.
A gyermekfejlődéssel foglalkozó szakemberek szerint a baba fejlődésére legnagyobb hatást az öröklött tulajdonságai és a neveltetésének környezete közötti kölcsönhatás gyakorolja.
Szülőként tehát aktívan részt kell venni gyermekünk fejlesztésében, hiszen amit teszünk gyermekünkkel,az nagyban befolyásolja hosszú távú fejlődését.
Egy gyermek "okosságát" nemcsak IQ-val (intelligence Quotient) mérhetjük, hiszen az utóbbi évek kutatásai alapján kiderült, hogy van még egy faktor, ami legalább annyira fontos, mint az intelligencia. Ez pedig az EQ (emotional Quotient),amely az érzelmi szintet méri.
Az IQ észbeli képességeket mér, mint a problémamegoldó, érvelési képesség és új ötletek megértése. Az EQ pedig azt mutatja meg, hogy mennyire kezeli jól valaki az érzelmeit, illetve milyen módon viszonyul más emberekhez.
Mint az IQ az EQ is részben velünk született adottság, de a gyerekkori leckék tanítanak meg bennünket arra, hogy miként kezeljük a belső adottságainkat és hogyan viszonyuljunk az érzelmeinkhez.
Miért elsősorban a szülőké ez a feladat?
Mert az emberi agy legfolyamatosabb és legdrámaiabb változása még az iskoláskor előtt megy végbe.
Gyermekünk nagyon érzékeny kis lény, érzelmi szükségleteit tekintve pedig teljesen ránk van utalva. A kisbabák szeretik, ha állandóan velük vagyunk és nemcsak azért, hogy megetessük, öltöztessük, hanem azért is, hogy biztonságban érezzék magukat. A csecsemők még az agyukkal nem tudják felfogni, hogy miért érzik azt, amit éreznek. A szülők feladata, hogy összekössék a kettőt, azt, hogy mit érez a baba és ezt hogy nevezzük.
Nagyon sok játékot ismerünk a baba beleérző képességének és önbizalmának növelésére.
Utolsó kommentek