Kutatások igazolják, hogy a szerepjátékok tágítják a gyermek elméjét. Négyéves korig a gyermekek azt hiszik, hogy mi is ugyanazt látjuk és tapasztaljuk, amit ők. Amikor játékból mások bőrébe bújnak, megtanulnak "túlnézni" önmagukon", mások szerepének eljátszása megerősíti bennük ezt a képességet.
Ilyen játék például a nyuszi, hopp, amikor nyusziként kell körbe-körbe ugrálni, vagy az ugorj lovacskám nagyobb gyermekeknek, ahol különböző akadályokkal egy kis díjugrató pályát kell felállítani, amit gyermekünknek lovacskaként át kell ugrani. Kifejezetten jó olyan napokra is, amikor az időjárás nem teszi lehetővé a szabadtéri játékot.
Születésnapokon, amikor egyébként is rengeteg lufi van a lakásban (de persze, lehet spontán alkalmakkor is) lufifelhőset is játszhatunk. A gyermeknek az a feladata, hogy tartsa fenn a lufit a levegőben addig, ameddig csak tudja anélkül, hogy a lufi egyszer is megérintené a földet (használhatja a kezét, fejét, lábát, akár a testét is). Nagyobbik lányommal úgy szoktunk versenyezni, hogy közben számolunk (a végén már a rengeteg nevetés miatt esik le a lufi).
Vigyázat! Apukáknak csínján kell bánni az utolsóként felsorolt játékkal, mivel ők olyan erővel képesek ütni a lufit, hogy esetleg "romba döntik" közben a lakást. Mint legutóbb nálunk: kedvenc nappali lámpánkról az egyik virágkehely alakú búrát letörte a játék hevében, és virágcserép is repült már a polcról.
Tapasztalatom szerint a gyerekek óvatosabbak, de ez nem is csoda, hiszen kiskorúktól azt hallják, hogy mit nem szabad. Apukák viszont mire felnőnek, elfelejtik, hogy mire kell vigyázni.
Utolsó kommentek