Okos Anya kreatív gyermeknevelés

A kisbaba számára  nagyon fontos, hogy megtapogathassa, ami a keze ügyébe kerül, sőt a szájával is megbizonyosodjék róla, hogy az valóban olyan, amilyennek látszik. Mindent megfog, amit elér,  és így rengeteg tapasztalatot szerez.

Az érzékeléssel kapcsolatos játékok kellemesek és izgalmasak. A következő játékokkal segítsük gyermekünk fejlődését, hogy minél több tapasztalatot szerezhessen.

Már 4 hónapos kortól lehet az alábbi gyakorlatokat végezni:

• cirógassuk kezét, arcát tollal,
• adjunk a kezébe puha labdát, rongybabát, majd kemény tapintású tárgyat (pl. kanalat, építőkockát),
• kisméretű labdát forgassunk a kezében, hogy érezze a sima, gömölyű felületet,
• mutassuk meg és engedjük, hogy különböző tárgyakkal üsse az asztalt,
• gyengéden vakargassuk a hátát, hasát, kezét, lábát,
• puszilgassuk meztelen testének különböző pontjait (ne csiklandozzuk!),
• a baba kezével simogassuk meg a baba fejét, haját.

Hat hónapos kortól:

Töltött zoknik: készítsünk régi zoknikból kis zsákokat, töltsük meg mindegyiket mással: rizzsel, babbal, habszivaccsal. Jól varrjuk össze a nyílásokat! Ezekkel a külsőre egyforma, ám más tapintású és súlyú zsákokkal érdekes tapasztalatokat szerezhet kisbabánk, ha rakosgatja, ide-oda dobálja őket.

Nyuszi és süni: pelenkázás közben érintsük meg különböző tapintású anyagokkal (kefe, vattacsomó, plüss állatka) a meztelen bőrfelületet. Mondjunk hozzá kis mesét: most jön a nyuszi, utána a süni. Így segítünk a kisbabának a különböző ingerek tudatosításában és megnevezésében.

Kétéves kortól:

Könyv az ujjbegyeknek: gyűjtsünk különböző tapintású anyagokat (bársony, smirgli, rajzpapír, selyem, frottír, szőrme) és fűzzük össze őket könyv formájúvá. Csukott szemmel tapogatva lapozgassa végig kisgyerekünk a füzetkét, és az érzékelt lapról mondja el, milyen érzés, mire emlékezteti (például cicára).

Hároméves kortól:

Közeledő méhecske: a gyerek becsukott szemmel fekszik. Könnyedén megérintjük mutatóujjunkkal, és rögtön el is vesszük kezünket. Mutassa  meg, hol szúrta meg a zümi. Nagyobbak meg is nevezhetik az adott testrészt. Aztán szerepet cserélünk.

Amikor azt tervezzük, mikor lenne a legalkalmasabb időpont a második (vagy harmadik, negyedik) gyermek érkezésére, jónéhány gyakorlatias kérdést kell végiggondolnunk.

• Anyagilag megengedhetem-e magamnak, hogy kettő vagy több gyermeket neveljek?
• Fizikálisan és érzelmileg készen állok-e a második gyermek érkezésére?
• Van-e a közelben megfelelő intézmény, ha idővel vissza szeretnék menni dolgozni?
• Megfelelő mennyiségű tapasztalatot gyűjtöttem-e a szülői feladatokról első gyermekem nevelése során?

Továbbá figyelembe kell vennünk azt is, hogy

• olyan időpont, amely mindenki számára jó, nem létezik,
• "ideális" korkülönbség sem létezik: minden korkülönbségnek megvan a maga előnye és hátránya,
• elsőszülött gyermekünknek nincs szüksége "barátra", ne akarjunk neki jót a kistestvér születésével, gondolván, hogy kettesben már nem fognak unatkozni,
• léteznek ún. "többemberes" gyermekek, akik egyébként is sok energiát emésztenek fel, melléjük nem biztos, hogy be kellene vállalni egy kistestvért,
• párunknak mi a véleménye a dologról: lehet, hogy ő már szeretne kimozdulni otthonról velünk együtt, hosszabb utazásokra, nyaralásokra vágyik, nem pedig újból egy síró-rívó kiscsomagra.

Még akkor sem biztos, hogy zökkenőmentes lesz a baba érkezése, ha a fenti kérdésekre egyértelműen pozitív válaszaink születtek. Ugyanis a második gyermek érkezése nagyban különbözik az elsőétől. Mitől annyira más? Mert megváltoztunk magunk is, a család is, párkapcsolatunk is átalakult és természetesen anyagi helyzetünk is megváltozott.

A legtöbb anya a második terhessége alkalmával jóval fáradékonyabb, mint az elsőnél, hiszen lehet, hogy még mindig nem tudjuk végigaludni az éjszakát első gyermekünk miatt. Ráadásul idősebbek lettünk, állóképességünk sem ugyanolyan jó, mint az első terhességnél. Ezek után születik meg a második baba, akinek érkezése fenekestül felforgatja elsőszülöttünk életét.

Bármennyire gondot fordítottunk táplálkozásunkra és mozgásunkra a terhesség alatt, tény, hogy fizikai képtelenség ugyanakkora figyelmet fordítani az első gyermekre a kicsi megszületése után, hiszen az újszülöttnek szinte folyamatos gondoskodásra van szüksége az első hetekben. Ráadásul a kialvatlanság miatt jóval türelmetlenebbek vagyunk; igen fárasztó dolog két (vagy több) gyermeket nevelni. Sokat segíthet a megfelelő napirend kialakítása, valamint, ha már előre készülünk az idősebb testvér érzéseire. Ugye ismerős az a mondat, hogy "Anya,  inkább vidd vissza a kórházba!" Az idősebb gyermeket megzavarhatja a kicsi sírása is, megijedhet, félbeszakíthatja játékát miatta.

Igyekezzünk midennap néhány "kistestvérmentes" órát tölteni a nagyobb gyermekkel, amikor csak rá és senki másra nem kell figyelnünk. Ilyenkor tegyünk meg mindent, hogy különlegesnek és fontosnak érezhesse magát, foglalkozzunk olyan dolgokkal, amit gyermekünk leginkább kedvel.

Egy kicsit hirtelen jött a tavasz, de nem baj, használjuk ki a jó időt és töltsünk minél több időt a szabadban.

Keressünk olyan helyet, ahol jó nagy, szabad tér áll gyermekünk rendelkezésére és nem árt, ha van egy (jó) játszótér is a közelben, vagyis keressünk egy PARK-ot.

Egy jó parkban sok széles, nyílt terület van és persze játszótér is mindenféle korosztály számára. Adott a lehetőség, hogy gyermekünk szabadon rohangáljon, anélkül, hogy bárkit zavarna. Ne feledjük azonban, hogy sokkal nagyobb kedvvel fog szaladgálni, ha mi is csatlakozunk hozzá!

A dobálós és elkapós játékok nem csak az ügyességet fejlesztik, hanem a társas készségeket is, ezért érdemes magunkkal vinni egy labdát. Bármilyen meglepő, a lányok legalább annyira élvezik a focizást, mint a fiúk.

A park hatalmas fái, bokrai szinte hívogatnak egy jó kis bújocskára, amit egészen kicsi gyermekkel is lehet játszani. Már az 1 évesekkel is lehet kukucskálósat játszani egy jó nagy fa körül. A két kezével tud kapaszkodni, ahogy körbe megy és hatalmas kacagás lesz, ha egyszercsak szembe találja magát velünk.

A  nagyobb és ügyesebb fiúk-lányok megpróbálkozhatnak a fáramászással is, természetesen szülői segítséggel és felügyelettel. Tapasztalatom szerint az a legmegbízhatóbb módszer, ha egy fürge apuka (lehet anyuka is) megmutatja, hogyan kell felmászni, kapaszkodni, hova lehet biztonságosan lépegetni és meddig. A gyerekek egymással versenyeznek majd, hogy ki tudja jobban utánozni a bátor apát (anyát).

Tanulás a parkban

A parkokban sok alkalom nyílik a természet és a vadon élő állatok tanulmányozására. Ha gyermekünkkel rendszeresen járunk parkba, megfigyelhetjük a táj változását a különböző évszakokban. Gyűjthetünk mindenféle dolgot: falevelet, makkot, gesztenyét, tobozt és díszíthetjük vele a lakást évszakonként. A virágok és termések kapcsán megtaníthatjuk gyermekünknek, hogy melyik virág, illetve bogyó mérgező, honnan tudja felismerni.

A gyermekek nagyon szeretik az állatokat közelről nézni, imádják a kacsákat etetni, meglesni a mókusokat, madarakat és rovarokat. Vigyünk magunkkal kenyeret, kiflit, amivel tudják etetni az állatokat (nem baj, ha közben maguk is jól belakmároznak belőle). Célszerű egy kis bogárgyűjtő dobozkát beszerezni, ha csemeténket érdeklik a rovarok. Már léteznek olyan tartók, melynek a teteje nagyítóval felszerelt, így jobban megvizsgálható a bogárka (a www.tengerecki.hu-n láttam nagyon jó dolgokat kiránduláshoz, bogarászáshoz). Nagyobb gyermek le is rajzolhatja, vagy lefényképezhetjük, hogy később is elő tudjuk venni, ha kérdése lenne gyermekünknek. Utána viszont engedjük el, ne kínozzuk és gyermekünknek is magyarázzuk el az állatokkal való helyes viselkedés szabályait.

A park játszóterén sokkal több alkalma van gyermekünknek a testmozgásra, mint otthon. A hinták, csúszdák, mászókák mind arra szolgálnak, hogy fejlesszék ügyességét és erejét.

Egy parkban töltött mozgalmas délutánt követően biztosan jó étvággyal fog enni és nem lesz gond az alvással sem.

A közeli park arra is jó, hogy új barátokat szerezzünk gyermekünk és nem utolsósorban a magunk számára. A gyermekek jobban élvezik a játékot, ha többet vannak és közben a szülőknek is lehetősége nyílik egy kis gyermeknevelési eszmecserére.

Ha mégsem sikerülne egy jó kis csapatot összehozni, akkor se csüggedjünk, a következő játékokkal biztosan jól fognak szórakozni gyermekeink:

1 gyermekes játék:

Készítsünk "kaput" két pulóverből, kőből vagy faágból. Álljunk be a kapuba és védjük ki a gyermek lövéseit. Azután cseréljünk helyet és adjunk kis kapusunknak lehetőséget néhány szép védésre.

Tapasztalatom szerint minden gyermek szeret főzőcskézni (igen, még a fiúk is!), ezért kereshetünk egy levágott fatörzset vagy egy kis gödröt, és a parkban található különböző dolgokból, pl. fűszálakból, virágokból, termésekből csaphatunk egy jó kis főzőcskét. Az sem utolsó szempont, hogy szórakozás közben megmozgatja a fantáziáját, miközben kitalálja a különböző "kotyvalékok" összetételét és nevét.

2 gyermekes játék: Labda a takaróban

Vigyünk magunkkal egy kisebb takarót (a kiságy takarója a legjobb) és egy labdát. A két gyermek kifeszíti a plédet, mi feldobjuk a labdát, nekik pedig el kell kapniuk a takaróval. Váltsuk egymást a labdadobásnál.

Nektek van kedvenc parkotok? Ha igen, írjátok, meg hol található és miért a kedvencetek? 

Csodálatos érzés, amikor először simogatjuk meg kisbabánkat. Puha bőre, apró kis ujjai, pici talpa mind-mind arra csábítanak, hogy megsimogassuk, megpuszilgassuk. Ez az élmény mindkettőnknek fantasztikus, a babának pedig elengedhetetlenül fontos, hogy szeretetünket a bőrén keresztül is érezhesse.

A sírós kisbabánk hamar megnyugszik, ha hallja a szívdobogásunkat és érzi közelségünket, kezünk melegét a bőrén. Ez a közelség táplálja a csecsemőnkben az ősbizalmat, hogy a világ szép és jó és minden rendben van körülötte.

Már a hathetes magzat is érzékeli a bőrén a méhen belüli világot: az ujját szopja, megérinti saját testét, a méh falát, keze beleakad a köldökzsinórba. Nem csoda, ha kezdetben nehezen viseli a kinti világot; hiányzik a jó meleg burok, félhomány, dörzsölik a ruhadarabok. Tudományos megfigyelések szerint a hordozókendő segítséget nyújthat az első hetekben, pótolva a méhen belüli biztonságérzetet. Szorosan hozzásimulva anyához, érezni melegségét, illatát, nincs is jobb dolog egy csecsemő számára.

A koraszülöttek körében végzett megfigyelések is azt bizonyítják, hogy a legjobb egészségügyi ellátás sem pótolhatja a testi érintkezést.

"A kis súlyú, koraszülött csecsemő jobban érzi magát, ha közel lehet anyja testéhez" - ezt állapították meg egy kolumbiai kórház koraszülött-intenzív osztályának munkatársai. A kórházi túlzsúfoltság és keresztfertőzések megszüntetése érdekében létrehozták a "kenguruprogramot", melynek az a lényege, hogy a koraszülöttek csak addig maradnak kórházban, amíg az állapotuk súlyos, azt követően pedig otthon gondozzák őket. Mivel a kolumbiai anyáknak is el kell valahogy látni a háztartást, kitalálták, hogy a pici babákat egy kendővel az anya mellkasára kötik, mint ahogy a kis kenguru ül az anya erszényében. Ennek a módszernek a használatával ugrásszerűen megnőtt az 1000 g feletti koraszülöttek túlélési aránya.

A fejlett országokban (így nálunk is) alkalmazott koraszülött-ellátás természetesen teljesen más - a szakértelmet és a jó minőségű eszközöket nem lehet és nem is szabad az otthoni ellátással kiváltani. A "kenguruprogramból" azonban nekünk is le kell vonnunk a tanulságot: óriási segítséget jelent, ha a csecsemő anyja közelségét élvezheti. Többé nem kell órákon át sírnia a kicsinek ahhoz, hogy megkapja, amit akar, hiszen anyja a folyamatos érintkezés következtében a kicsi minden rezdüléséből tudja, hogy éppen mire vágyik.

Az érintés nemcsak gyógyít, okosít is:

A kitartó sírás energiát emészt fel és ez az energia máshonnan fog hiányozni. A nyugodt, kiegyensúlyozott baba környezetének felfedezésével foglalkozik, játszik, tanul, egyszóval fejlődik. Nézzük hogyan:

5 hetes kor körül már felfedezi az ujjait, esetleg megtanulja ezek szopogatásával megnyugtatni magát.

6 hetes kor körül elkezd játszani a kezével és az ujjaival, élvezi a tapintás útján történő megismerést.

8 hetes kor körül a tenyerébe helyezett tárgyra rámarkol és nagy ívben mozgatja azt. Kedvét leli a meztelenségben, kezeivel érintgeti és kezdi megismerni a testét.

10 hetes kor körül már nem csupán nézegeti a tárgyakat, hanem megpróbálja megérinteni, bár gyakran mellé nyúl.

3 hónapos kor körül mindent a szájába vesz, ami a keze ügyébe kerül - mivel az ujjakkal való tapintása még nem elég fejlett, a nyelve viszont rendkívül érzékeny, így próbálja megismerni a különböző tárgyakat. Játékait ujjaival megérinti, bökdösi, ujjait külön-külön vagy az egész öklét a szájába teszi, majd kiveszi, nézegeti azokat.

4 hónapos kor körül a szülő arcát bökdösi, simogatja, ütögeti, jelezve mennyire kötődik hozzá. Ügyesen megmarkolja a legkülönfélébb dolgokat, a nagyobb darabokat két kézzel tartja.

6 hónapos kor körül kezeivel elkezdi felderíteni a tárgyak anyagait.

7 hónapos kor körül a fogáshoz, markoláshoz már nemcsak a tenyerét, hanem hüvelyk- és mutatóujját is használja - kialakul az ún. csippentőfogás.

10 hónapos kor körül a tárgyakat nemcsupán megfogni tudja, hanem elengedni is, sőt, élvezi azok dobálását.

1 éves kor körül érett csippentőfogással apró dolgokat - morzsát, borsószemet -vesz fel a földről. Élvezi a tárgyak dobálását, dobozok, fiókok ürítgetését és újrapakolását, serpenyők, lábasok rendezgetését.

Gyermekünk fejlődését az segíti a leginkább, ha hagyjuk, hogy minél több élményt szerezzen. Még akkor is, ha kavicsokban turkál a játszótéren vagy gyümölcsdarabkákkal maszatol - időnként töröljük meg a kezét nedves törlőkendővel.

Biztosan sok kisgyermekes szülőnek ismerős az a helyzet, amikor motorral (biciklivel, rollerrel) indulunk el a játszótérre, aztán hazafelé már cipelhetjük nemcsak gyermekünket, hanem a  közlekedési eszközt is. Ráadásul közben még azt hallgathatjuk, hogy csemeténk ott és rögtön éhen-szomjan fog halni. Vajon engedjünk a nyafogásnak vagy inkább a spártai szigort alkalmazzuk?

Amennyire fontos, hogy az újszülött sírására minél előbb válaszoljunk, legalább annyira fontos, hogy óvodáskorban fokozatosan sajátítsa el gyermekünk az önuralmat, türelmet és kitartást, képes legyen vágyainak kielégítését kis időre elhalasztani. Ez a képesség ad neki erőt azokhoz a feladatokhoz, amelyek nem nyújtanak azonnal sikerélményt - ez is szükséges a zökkenőmentes iskolakezdéshez.

A megfelelő szokások kialakítása nagy segítséget tud nyújtani a fenti képességek elsajátításához:

• Járjunk rendszeresen kirándulni. A természetben észrevétlenül edződik kitartásunk, erőnlétünk.
• Ne vásároljunk úton-útfélen ennivalót. Az öt főétkezés mellett nem éhezik meg csemeténk annyira, hogy ne bírná ki hazáig, a következő tartalmas, egészséges étkezésig. Esetleg feldarabolt gyümölcsöt vihetünk magunkkal.
• Vízzel, gyümölcsteával csillapítsuk szomjunkat.
• Hosszabb útra vigyünk magunkal kis műanyag palackban innivalót, így útközben nem kell édes, szénsavas italt vennünk.
• Ne végezzünk el semmit gyermekünk helyett, amire már önállóan is képes. Az elhúzódó öltözködés, rendrakás miatt rövidülhet a játékra vagy mesére fordítható idő. Tapasztalatom szerint a gyermekek sokkal hamarabb szeretnének önállóak lenni, mint azt szüleik gondolják, ezért csak az elején fog fennakadást okozni a gyakorlatlan kis kezek munkája.

Több hónapja van már napirenden nálunk kisebbik gyermekem orrmandula műtétje. Egy vírusos felsőlégúti fertőzés után durrant be az orrmandulája még az ősz végén és azóta kínlódunk vele. Néhány nap szünet után újra kezdődik a váladékozás, szüttyögés, horkolás. Az első hetekben rettenetesen zavart bennünket, ahogy vacsora közben szörtyögött az orra, de aztán lassan megszoktuk.

Az első fül-orr-gégész azt mondta, hogy most és azonnal ki kell venni, persze mondott hozzá egy jó borsos árat is, mivel magánklinikán voltunk. Mielőtt bárki azt hinné, hogy sznobizmusból mentünk magánorvoshoz, ki kell ábrándítsam: a mi városunkban szinte lehetetlen egy kicsi gyermekkel kivárni a sort a kórházi fül-orr-gégészeten, ugyanis nincs orvos, kb. 60-70 beteget kellene ellátniuk egy délelőtt.

Igy maradt a jól bevált kedvenc doktor bácsink, ő viszont Ausztriában rendel. Minő csoda, ott működik a bejelentkezés és senkinek nem kell a beteg gyermekével éhesen, türelmetlenül órákat a rendelőben tölteni. Szerencsénkre kiderült, hogy a pici lányom állapota nem olyan súlyos, mint gondoltuk, csak egy kicsit kellemetlen elviselni a tüneteket. A következőkkel nyugtatott meg bennünket:

Az orrmandula megnagyobbodása igen gyakori állapot kisgyermekkorban. Eltávolítani csak akkor kell, ha komoly panaszokat okoz. Nyolc-kilencéves kor után a legtöbb esetben kezelés nélkül is elsorvad. Műtétre lehet szükség, ha:

• gyakran fülgyulladást okoz,
• a fülkürt szellőzésének megakadályozásával tartós nagyothalláshoz vezet,
• gyakran arcüreggyulladást okoz,
• az éjszakai alvás nyugalmát zavarja,
• a gyermek szája szinte állandóan nyitva van, mert nem kap az orrán át levegőt.

A tünetek csökkentésére Sterimar folyamatos használatát javasolta a doktor bácsink.

Extra tipp: a fogorvosunk azt tanácsolta, hogy lógassuk minél többet fejjel lefelé  a gyermeket és akkor hamarabb visszahúzódik az orrmandulája. (Állítólag ez egy jógagyakorlat: kipróbáltuk, sőt folyamatosan csináljuk. Ami számunkra észrevehető (mivel az orrába nem látunk bele): a gyakorlat után könnyebben ürül ki a váladék az orrából és nem szüttyüg hangosan.

Az az igazság, hogy az önállóság támogatása elég bonyolult dolog. Sok szülőnek problémát okoz az elengedés, hiába érti a gyermek függetlenedésének fontosságát, főleg az anyákban működik egy belső visszatartó erő.

Mivel a szülők többsége nagyon elfoglalt, állandóan rohan, már csupán kényelemből sem engedi a gyermekét kibontakozni. Sokkal egyszerűbbnek és gyorsabbnak érezzük, ha mi magunk végezzük el a feladatot helyette. Megmondjuk mit egyen, milyen ruhát vegyen fel, bekötjük a cipőfűzőjét, begomboljuk az ingét,stb.

Másrészt pedig a szoros kötődés akadályoz bennünket, hogy elengedjük a gyermek kezét. Hiszen nincs nagyobb dolog annál, mint anyának lenni, a nap minden percében érezni, hogy szükség van ránk. A gyermekünk fejlődése feletti büszkeség és az egyre nagyobb függetlenségük miatt érzett öröm mellett pedig ott van a fájdalom és az üresség érzése is, amiért többé nem lesz szükségük ránk. Gondoljunk az első óvodai napra, amikor gyermekünket otthagyjuk "idegenek között", mi pedig céltalanul bóklászunk, mert hirtelen olyan üres lett a világ.

Kezdetben különösen nagy önmegtartóztatást és önfegyelmet igényel, hogy ne ugorjunk rögtön megoldani a problémát és ne akarjunk rögtön tanácsot adni.

Komoly kihívást jelenthet elsajátítani egy olyan nyelvet, mellyel gyermekünk felelősségérzetét támogathatjuk.

Például sok szülő számára embertpróbáló feladatnak tűnik, amikor egy beteg gyereknek kell beadni a gyógyszert, aki ugye már alapból nyűgös és rosszkedvű. A szintén fáradt szülőnek a "be kell venned a gyógyszert" helyett biztosan nehezebb azt mondani, hogy "látom, nem ízlik neked ez a gyógyszer, almalével vagy teával tudnád könnyebben bevenni?", de mindenképpen hatásosabb. Egy pillanat alatt megoldhatunk ezzel a módszerrel bármilyen problémát, hiszen már a választás lehetősége elég ahhoz, hogy elvegyük a gyermek rosszkedvét.

Nem egyszerű dolog szülőnek lenni, hiszen évekig elkötelezzük magunkat egy tehetetlen kis lénynek, aggódunk érte, virrasztunk a betegágya mellett, szervezzük a szülinapi bulijait, és közben folyamatosan azon dolgozunk, hogy egy napon majd legyen elég önbizalma elhagyni bennünket.

Húsvét táján nagyban megy a sütés-főzés minden otthonban. A gyermekek is szívesen segítenek az ünnepi sütemény elkészítésében, ha szabadjára engedhetik fantáziájukat.

Néha még a tapasztalt anyukáknak is problémát okoz, hogy mit vásároljanak a nyári születésű babáknak, hiszen addig lehet, hogy csak téli babaruhatárról kellett gondoskodniuk.

Ehhez nyújtok most egy kis segítséget.

Alapöltözet a nyári babáknak:

2-3 db hosszú ujjú body

6-7 db rövid ujjú body

2-3 db vékony kabátka

5-6 db vékony zokni

2 db hosszú ujjú rugdalozó

3 db ujjatlan rugdalozó

2-3 db napozó

2-3 db hálózsák (ujjatlan)

1-2 db "napkalap": a babák fejét és szemét védi a tűző naptól

2 db cérnasapka

15-20 db textilpelenka

1 db kapucnis frottír fürdőlepedő

2 db pelenka anyagú fürdőlepedő (babakifogó)

Jó, ha van, de nem szükséges:

1 db pólyapárna

2 db pólyahuzat

1 db angolpólya

2-3 db előke

1-2 db cérnakesztyű (ha a baba gyakran megkarmolja magát)

Nyári ágynemű

2 db ágynemű-garnitúra nyári paplannal

2-3 db lepedő

2 db vékony pléd

Kezdő anyukák számára a legszükségesebb babagondozási cikkek:

olaj

testápoló

napozókrém

fürdetőkrém

popsikrém

hintőpor

törlőkendő

pelenkázótáska

kád (rögzítővel vagy állvánnyal)

csúszásgátló

fürdetőszivacs

vízhőmérő

pelenka

körömolló vagy csipesz

hajkefe

szobahőmérő

lázmérő

orrszívó

pelenkatartó vödör (hasznos, de nem feltétlenül szükséges)

Terhességünk alatt gondoljunk arra, hogy nemcsak magunkat tápláljuk, hanem a bennünk lakó babát is. Ez persze nem azt jelenti, amit nagyanyáink szoktak javasolni: "egyél lányom, mert kettő helyett eszel". Nem kell túlzásba vinni az evést, sokkal inkább arra kell törekednünk, hogy jó minőségű, változatos, fehérjedús, vitaminokban és ásványi sókban gazdag, lehetőleg frissen készült ételeket együnk.

Próbáljunk meg ellenállni az édességeknek, a szénsavas italoknak, a befőtteknek, a tasakos desszerteknek és leveseknek, valamint a csokoládénak. A főétkezések között nyers zöldség és friss gyümölcs ajánlott.

Ha odafigyelünk az étkezésünkre, ideális esetben megfelelő mennyiségű vitamin és ásványi só kerül a szervezetünkbe, de néhány kismamának szüksége lehet kiegészítésre.

Kinek lehet szüksége vitamin pótlására? Olyan kismamák,

• akik súlyhiányosak, leromlott állapotban vannak, vagy terhességük előtt egyoldalúan táplálkoztak
• akik még maguk is növésben vannak (olyan fiatalok)
• akik közvetlenül terhességük előtt túlsúlyosak voltak
• akik szigorú diétát tartanak - például vegetáriánusok vagy makrobiotikus kosztot fogyasztanak
• akik allergiásak bizonyos létfontosságú élelmiszerekre - például a tehéntejre vagy a lisztre
• akik előzőleg már elvetéltek, vagy gyermekük halva született
• akiknek az utóbbi két évben három terhességük volt
• akik krónikus betegségben szenvednek ás állandó orvosi felügyelet alatt állnak
• akinek ez már sokadik terhessége
• akik igen nehéz fizikai munkát végeznek, vagy akik nagy idegi megterhelés alatt állnak
• akik dohányoznak, isznak vagy gyógyszereket (esetleg kábítószert) szednek.