Az az igazság, hogy az önállóság támogatása elég bonyolult dolog. Sok szülőnek problémát okoz az elengedés, hiába érti a gyermek függetlenedésének fontosságát, főleg az anyákban működik egy belső visszatartó erő.
Mivel a szülők többsége nagyon elfoglalt, állandóan rohan, már csupán kényelemből sem engedi a gyermekét kibontakozni. Sokkal egyszerűbbnek és gyorsabbnak érezzük, ha mi magunk végezzük el a feladatot helyette. Megmondjuk mit egyen, milyen ruhát vegyen fel, bekötjük a cipőfűzőjét, begomboljuk az ingét,stb.
Másrészt pedig a szoros kötődés akadályoz bennünket, hogy elengedjük a gyermek kezét. Hiszen nincs nagyobb dolog annál, mint anyának lenni, a nap minden percében érezni, hogy szükség van ránk. A gyermekünk fejlődése feletti büszkeség és az egyre nagyobb függetlenségük miatt érzett öröm mellett pedig ott van a fájdalom és az üresség érzése is, amiért többé nem lesz szükségük ránk. Gondoljunk az első óvodai napra, amikor gyermekünket otthagyjuk "idegenek között", mi pedig céltalanul bóklászunk, mert hirtelen olyan üres lett a világ.
Kezdetben különösen nagy önmegtartóztatást és önfegyelmet igényel, hogy ne ugorjunk rögtön megoldani a problémát és ne akarjunk rögtön tanácsot adni.
Komoly kihívást jelenthet elsajátítani egy olyan nyelvet, mellyel gyermekünk felelősségérzetét támogathatjuk.
Például sok szülő számára embertpróbáló feladatnak tűnik, amikor egy beteg gyereknek kell beadni a gyógyszert, aki ugye már alapból nyűgös és rosszkedvű. A szintén fáradt szülőnek a "be kell venned a gyógyszert" helyett biztosan nehezebb azt mondani, hogy "látom, nem ízlik neked ez a gyógyszer, almalével vagy teával tudnád könnyebben bevenni?", de mindenképpen hatásosabb. Egy pillanat alatt megoldhatunk ezzel a módszerrel bármilyen problémát, hiszen már a választás lehetősége elég ahhoz, hogy elvegyük a gyermek rosszkedvét.
Nem egyszerű dolog szülőnek lenni, hiszen évekig elkötelezzük magunkat egy tehetetlen kis lénynek, aggódunk érte, virrasztunk a betegágya mellett, szervezzük a szülinapi bulijait, és közben folyamatosan azon dolgozunk, hogy egy napon majd legyen elég önbizalma elhagyni bennünket.
Utolsó kommentek