Okos Anya kreatív gyermeknevelés

A napokban jelent meg egy cikk az "okos baba" programról, melyben egy anyuka büszkén mutatta be 13 hónapos okos babáját, aki több állat közül sikeresen kiválasztotta a mókus képét.

Ezen én jót mosolyogtam, ugyanis nemcsak az "okos baba" programban résztvevő babák képesek erre a "mutatvány"-ra, hanem minden kisbaba, akivel anyukája foglalkozik.

A babákat 8-9 hónapos korukban már érdeklik a könyvek: izgatja őket maga a könyv, mint tárgy, amit meg lehet fogni, a képek, a lapozás és egyáltalán a könyv megérintése, kézbe vétele. Sőt a baba a szájával is igyekszik megismerkedni a számára ismeretlen tárgyakkal, ezért ügyeljünk, hogy mindig az életkorának megfelelő könyvet adjuk a kezébe (leporelló, textilkönyv, fürdőkádban mosható lapozgatók, stb.).

Hogyan olvassunk a babával?

Mutassunk rá egy képre és nevezzük meg! Ha egy képre sokszor rámutatunk és mindannyiszor elmondjuk a képen látható dolog nevét, a baba lassacskán meg fogja tanulni az adott szót.

Többszöri ismétlés után kérdezzük meg a kicsit: "Hol a napocska (nyuszi, labda, stb.)?"  Várjuk meg, hogy babánk rámutasson a megfelelő képre!

Hagyjuk, hogy a baba kézbe vegye a könyvet, nézegesse, lapozgassa, miközben beszélünk a képen látható dolgokról. Ezek a játékos felfedezések építik számára az utat a jó beszédkészség és a majdani olvasás felé.

A mi történetünk:

A pici lányom 8 hónapos lehetett, amikor megláttam egy könyvet kedvenc könyvesboltunk polcán.  Egy évszakokról szóló keménytáblás könyv volt óvodásoknak, de megvettem, mivel tele volt felhajtható, kihúzható képekkel és sok hasznos  információval.

Gondolom, kitaláljátok a folytatást: ennek a könyvnek köszönhetően az én kicsi babám 8 hónapos korában felismerte a mókust, a sünt, a hörcsögöt, rengeteg zöldséget és gyümölcsöt, meg sok minden mást. Nem kellett mást tennem, csak naponta többször elővettük és nézegettük.

Hasonlóan kedves és hasznos a Naphegy kiadó böngésző sorozata: sok-sok hónapon keresztül ezek voltak a kedvenc könyveink.

Az "okos baba" program talán az egyetlen olyan fejlesztési módszer, ami élesen megosztja a kismamákat és anyukákat.

A módszert alkalmazók természetesen dicsérik és nagyon elégedettek az elért eredményekkel, az ellenzők viszont nem értik, miért van szükségük a kisbabáknak olvasás tanítására, illetve matematika és nyelvek tanulására már kisbabakorban. A múlt héten jelent meg egy cikk kedvenc női lapomban az okos baba módszerről.

A cikkben szereplő anyuka a 13 hónapos kislányát vizsgáztatta éppen, aki könnyedén felismerte a mutatott állatos kártyák közül a mókus képét. De ezenkívül szókártyás, számos és idegen nyelvi elemeket is tartalmaz a program, amivel már egészen kicsi babánkat is fejleszthetjük.

 dr. Vajda Zsuzsanna pszichológus szerint a siettetett fejlesztés akár káros is lehet, mivel a folyamatosan fejlesztett gyerekek életéből kimarad az önálló játék képessége.

Néhány hónappal ezelőtt hasonló témában írtam egy blogbejegyzést, ahol dr. Vekerdy Tamásra hivatkoztam, ugyanis én is azt látom, hogy a szülők "őrült" módon ragadnak meg minden lehetőséget gyermekük fejlesztésére.

Véleményem szerint (ahogy ezt korábbi cikkemben is megírtam) a kicsi babánknak és nagyobb gyermekeinknek is

már a pocakunkban kezdődő szeretetteljes kapcsolatra van leginkább szüksége, testi és lelki értelemben vett érzelmi biztonságra - majd szabad játékra, mesére,  dúdolókra, mondókákra, versikékre, különböző kreatív tevékenységek (homokozás, gyurmázás, festés, stb.) lehetőségére, beszédben és cselekvésben jó mintákra, melyeket utánozhat.

A fórumokat olvasgatva elég sok olyan véleményt találtam, ami engem megriasztott: én például nem szeretném, ha a 2 éves gyerekem olvasna és 100-ig tudna számolni, a kínai nyelv perfekt tudásáról nem beszélve.

Természetesen foglalkozni kell a kicsikkel, de a saját személyiségüknek és ritmusuknak megfelelően. Rengeteg olyan fejlesztő játék létezik (ingyen!), amellyel hasonló eredményeket lehet elérni, anélkül, hogy beleavatkoznánk gyermekeink spontán fejlődésébe és megakadályoznánk az önálló játék kialakulásának képességét.

A program alapvetően elősegítheti az iskoláskori tanulás könnyebbé tételét, mivel az "okos baba" módszert használók már rengeteg tudással és információval rendelkeznek. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ezek a kis "zsenik", akik már kétévesen olvasnak, számolnak; mit fognak csinálni az iskolában, hiszen számukra már nem lesz semmi "új a nap alatt". A magyar közoktatás - szerintem - nincs felkészülve az "okos babák" fogadására.

A témában megjelent egy másik cikk dr. Vekerdy Tamás és dr. Ranschburg Jenő véleményével. Ebben volt néhány mondat, amit szeretnék a figyelmetekbe ajánlani ; akár a kreatív gyermeknevelés mottója is lehetne:

"Ha én a kertemben elültetek egy kis tuját, tőlem függ, mekkorára nő, vagyis attól, milyen talajba teszem, hogyan gondozom, táplálom. De almafa sosem lesz belőle! Minden gyerekben benne van születése pillanatában a saját személyisége lényege, a magja. A szülő és a szűkebb környezet sokat segíthet, vagy árthat, de ezt a lényeget nem változtathatja meg."

Nektek mi a véleményetek az "okos baba" programról?

A babának mind az öt érzékszerve működik a születése pillanatától: az újszülöttnek már nem kell megtanulnia látni, hallani, tapintani, viszont meg kell tanulnia értelmezni az érzékelt jeleket. Mivel azonban a babák nem tudják elmondani, mit éreznek vagy gondolnak, nekünk kell kitalálni az ingerekre adott reakcióikból.

Az újszülöttek ugyan nem tudnak játszani, sőt játékot sem tudnak fogni a kezükbe, viszont lenyűgöző érdeklődést mutatnak környezetük iránt.

Lehet, hogy túlzásnak tűnik, de az újszülött baba is unatkozhat, főleg, ha nem a jó alvók közé tartozik, ezért ki kell találnunk valamit, hogy lefoglaljuk. A legjobb megoldás, ha házimunka közben is a közelünkben van babahordozóban vagy kendőben, így folyamatosan beszélgethetünk vele, énekelhetünk neki vagy mondókázhatunk.

Az újszülött baba legjobb szórakozása a séta, ahol élvezheti az elé táruló látványt és hangokat. Gondoskodjunk változatos útvonalakról és élményekről. A csecsemő figyelmét csak azok a látványingerek ragadják meg, amiket tisztán érzékel, legfeljebb ötven centiméter távolságra képes látni.

Az újszülött ideje nagy részét háton fekve tölti, ezért jó megoldás lehet, ha a  nézelődést változatos helyeken teheti meg. Kiteszünk egy takarót vagy játszószőnyeget a nappaliba, bevisszük a hálószobába vagy babahordozóban a konyhapultra is tehetjük, amíg főzünk, mosogatunk. A helyszínek váltogatásával nagyobb esélyünk van az unalom elkerülésére.

A baba nem látja részleteiben azokat a tárgyakat, melyek 25 centiméternél távolabb vannak tőle, de mivel minden érdekli, ezért örülni fog, ha ölünkbe vesszük és körbehordozzuk a lakásban. Megmutatjuk a függönyt, a szobanövények leveleit, a falon a díszeket, vagy az ablak előtt álló fa leveleinek játékát.

A baba szobájában, a babakocsiban legyenek érdekes tárgyak, amiket nézegethet. Nem érdemes drága zenélős forgókra költeni, amit úgyis csak egy-két hónapig tudunk használni. Kössünk inkább  fel egyedi darabokat a kiságya fölé (pl. plüssállatokat , színes szalagokat, zörgő dobozokat, stb.), később érdekes képeket, fotókat tehetünk a kiságy oldalára. Vida Áginál olvastam,  ő reklámújságokat tett a járóka oldalára és a fiúk nagyon szerették.

Tipp: az újszülött baba a pasztell színekkel szemben az élesebb kontrasztokat részesíti előnyben. Vágjunk ki fekete-fehér kartonból különböző mintákat és ezt erősítsük a kiságyra. Cseréljük gyakran a körülötte lévő tárgyakat, hogy mindig találjon valami újat.

Mit játsszunk az újszülöttel?

Az újszülött baba nagyon szereti a szoros testi érintkezést - ha megölelgeted, felveszed, járkálsz vele, ha a hátát simogatod, masszírozod.

Szereti a puszilgatást és a ringatást. Miközben ringatjuk és puszilgatjuk a babát, énekelhetjük neki a következő mondókát:

Á, á, babuci,

Vigyáz rád az anyuci.

Pelenkázás közben is énekelhetjük ezt a dalocskát, közben megpusziljuk a pici orrát, a lábacskáit és az ujjait.

Az első hetekben az emberi arc megfigyelése a legjobb játék a számára. Különböző arckifejezésekkel és hangokkal fejleszthetjük a baba látását és hallását.

A baba nagyon szereti hallani a hangunkat. Amikor becézgetjük, arra késztetjük a babát, hogy ő is adjon ki hangokat, ezzel pedig fejlesztjük nyelvkészségét.

Kutatási eredmények igazolják, hogy a kisbabával veleszületik a zene iránti fogékonyság. Már az egészen pici babákat is megnyugtatja az ismerősen csengő zene. Az ismétlődő jellegű dallam különösen megnyugtató hatással van a kisgyermekekre, mivel ez az anyaméhben hallott hangokhoz hasonló.

Színes, tarka tárgyak mozgatásával elősegíthetjük a baba látásfejlődését, továbbá  agykapacitásának növekedését.

Az egészen kicsi babáknál is megfigyelhető, hogy szívesen hintáztatják magukat a zene ütemére, olykor még gőgicsélnek is közben.

Ha a karunkban tartott csecsemőnknek dúdolgatunk, énekelünk, azzal fejlődését szolgáló élményeket biztosítunk számára. Kísérletek igazolják, hogy minél többet öleljük magunkhoz a babánkat, annál önállóbb és magabiztosabb lesz később.

Öleljük magunkhoz csecsemőnket és ringassuk előre-hátra, közben énekeljünk egy egyszerű szeretgető mondókát. Például: Cini-cini, kisbaba, édesanyja csillaga. A mondóka végén pusziljuk meg a baba fejét vagy az orrát.

Számtalan dal és mondóka létezik, amelyekkel csecsemőnket elszórakoztathatjuk, de a babák azt is élvezik, ha csak néhány rövidebb mondókát, verset ismétlünk újra meg újra.

Nagyon szeretik a babák a következő mondókákat:

Kerekecske gombocska

(ujjunkkal kis köröket rajzolunk a baba tenyerébe)

Itt szalad a nyulacska!

(ujjainkkal fellépegetünk a baba karján)

Erre szalad, itt megáll,

itt egy körutat csinál, (könyökénél karikát írunk)

ide bújik, ide be,

kicsi gyerek kezibe.

(a hóna alá érve megcsiklandozzuk)

Ez elment vadászni (rábökünk a hüvelykujjára)

Ez meglőtte, (mutatóujja)

Ez hazavitte, (középső ujja)

Ez megsütötte, (gyűrűsujja)

Ez az iciri-piciri mind megette. (kisujja)

A mondóka közben sorra megfogjuk a csecsemő ujjait, a hüvelykujjától a kisujja felé haladva.

Cicuska, macuska,

Mit főztél Katuska,

Kevertem babocskát,

Sütöttem pampuskát,

Ide raktam, oda raktam,

Utoljára jól belaktam.

A mondóka közben simogassuk csecsemőnk arcát, kezét, majd a végén csiklandozzuk meg.

Töröm, töröm a mákot, (két öklünket egymáshoz ütögetjük, mintha mozsár lenne)

Sütök neked kalácsot, (két tenyerünket egymáshoz lapogatjuk, minta gyúrnánk)

Megzsírozom, megvajazom, (egyik tenyerünkkel körbesimítjuk a másik tenyerünket)

Az egészet neked adom. (kinyitjuk két tenyerünket, mintha nyújtanánk neki a kalácsot)

Másik variáció: a csecsemő két kezét vagy öklét játékosan ütögessük össze a mondóka ütemére.

A gyerekek imádnak séta közben gyűjtögetni, ezért mindig legyen nálunk egy kosárka vagy legalább egy zacskó, amibe a kincseket hazavihetjük.

Bátorítsuk gyermekünket, hogy faleveleket, tobozokat, magvakat, gyümölcsöket, bogyókat, magházakat és lehullott virágokat gyűjtögessen.

Otthon rendezzük el az asztalon vagy polcon (mi az ablakpárkányt használjuk erre a célra) a talált kincseket. Ha szükséges, használjunk kézikönyvet a termések, falevelek meghatározásához.

A kéregminták gyűjtése egy kicsivel több előkészületet igényel, de megéri a fáradtságot: a gyerekek nagyon élvezik.

Vigyünk magunkkal kisebb papírlapokat, ragasztószalagot és puha ceruzát. Válasszunk ki egy fát, ragasszuk a papírt a fa törzsére a kicsi szemmagasságában. A gyerkőc balról jobbra satírozza végig az egész papírt a puha ceruzával vagy zsírkrétával.

Ismételjük ezt meg másik fán is. A kéregrajzokat tegyük borítékba, amíg hazaérünk. Otthon dekorálhatjuk vele gyermekünk szobáját vagy lefűzhetjük. Levelekről ugyanígy készíthetünk lenyomatokat.

Kutatási eredmények bizonyítják, hogy a zene jótékonyan hat az agyi fejlődésre, fejleszti az összetett gondolkodást, és elősegíti a szülő és gyermek közötti kötődés kialakulását.

A következő dalocskát nagyon szokták szeretni a gyerekek. (Csak zárójelben teszem hozzá, hogy az oviba szoktatáskor ezt énekelgettük reggelente az ovi felé sétálva. Nekünk nagyon bejött: azóta is sokszor hallom, ahogy dúdolgatja.)

Énekeljük a dalt és kísérjük szimbolikus mozdulatokkal:

A part alatt, a part alatt
Három varjú kaszál, három varjú kaszál.
Róka gyűjti, róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.

Bolha ugrik, bolha ugrik,
Hányja a szekérre, hányja a szekérre.
Mén a szekér, mén a szekér,
Majd a malomba ér, majd a malomba ér.

A malomba, a malomba
Három tarka macska, három tarka macska.
Egyik szitál, másik rostál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág.

Szürke szamár vizet hoz már,
Tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.
Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
Kemencébe rakja, kemencébe rakja.

Medve várja, medve várja,
Kisült-e a cipó, kisült-e a cipó.
Tyúk a cipót csipegeti,
Hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi.

Próbáljuk gyermekünket is bevonni a játékba: a mozdulatok mutogatásába és az éneklésbe is - az ismétlődő sorok ezt megkönnyítik.

Egy kis videós segítség a mozdulatok utánzásához:

Ha pedig könyvben szeretnétek nézegetni, a megrendelésére itt van lehetőség.

A két év körüli kisgyerekek agya olyan, mint a szivacs: mindent könnyen magába szív. Mihelyst hall valamit, a memóriája azonnal működésbe lép, főleg, ha mozgásos tevékenység is társul hozzá.

Jó módszer a mondókák tanulására, ha a verssorok utolsó szavát hangsúlyosabban ejtjük, és valamilyen mozgásos tevékenységet is kapcsolunk hozzá. A kisgyerekek így még könnyebben megjegyzik a szöveget.

Íme egy példa - ne feledjük kihangsúlyozni a rímes szavakat!

Hátamon a zsákom, zsákomban a mákom

(Imitáljuk, mintha a hátunkon zsákot cipelnénk.)

mákomban a rákom, kirágta a zsákom,

(Ujjainkkal mutassuk a rák ollóit.)

kihullott a mákom, elszaladt a rákom.

(Ujjainkkal játsszuk el a szaladó mozgást.)

Tipp : Hátamon a zsákom címmel régebben megjelent egy cd is (kifestővel), melyen hasonló gyermekmondókák, versek, rigmusok és altatódalok találhatók. Minden mondókához és dalhoz van egy kis rajz, amit cd hallgatás közben a kisgyerek kiszínezhet.

Bizonyára veletek is előfordult már, hogy nem álltatok a sarkatokra az esti mese olvasása idején. Ilyenkor szokott előfordulni a "még egyet, még egyet!" című műsor, amit én egyáltalán nem tartok főbenjáró bűnnek, hiszen melyik gyerek ne szeretne mesét hallgatni, és melyik szülő ne szeretne mesét olvasni (na ne, ugye ezt nem mondod komolyan?).

Én imádok mesét olvasni, és ha lehet, akár többet is hajlandó vagyok elolvasni, bár nálunk az alap az kettő, vagyis 1 + 1, merthogy 1 a nagynak és egy a kicsinek.

 A hétköznapokban azonban nem árt kordában tartani a meseolvasást, ugyanis a másnap reggeli kialvatlanságból fakadó nyűgösség leküzdése nem tartozik a kedvenc anyai feladataim közé.

De még ennél is rosszabbul járhatunk, ha nem megfelelően választjuk ki az esti mesét, hanem esetleg gyarló módon gyermekünkre bízzuk a választást. Ebben az esetben számíthatunk a hajnali 2-kor felhangzó keserves sírásra, amivel kábán, álomittasan nem igazán tudunk mit kezdeni. Ez ugyanis a rémálmok helye és ideje, amit azonban gondos meseválasztással elkerülhetünk.

Pici lányom rémálmát a következő mese váltotta ki: A liba és a hal.

"A liba mindennap lejárt a tóhoz megmártózni. A hal ott várta őt. Hamarosan összebarátkoztak. Lúdanyó el sem tudta képzelni, hogy miért jár a lánya mindennap fürödni. Egyik nap elhatározta, hogy követi őt, és így vette észre, hogy beleszeretett egy jelentéktelen halba.

Lúdanyó mérget öntött a tóba, hogy a lánya ne találkozhasson többet  a hallal. A tó vize másnapra zöldessé vált.

A liba, mint mindig, kiment a tóhoz, a hal azonban soha többé nem jött, és a liba belehalt bánatába."

Picikém többször is kérte, hogy olvassam el és én gyanútlanul meg is tettem, bár közben megbeszéltem magammal, hogy ez a könyv nem tetszik nekem,  száműzetésre ítélem a gyerekszobából (mentségemre legyen mondva, ajándékba kaptuk).

Hajnalban arra ébredtem, hogy ráugrott a gyerekem a fejemre, össze-vissza tapogatott és közben azt kiabálta, hogy valaki mérget öntött a számba és meghaltam. Az ijedtségtől egyébként tényleg majdnem frászt kaptam, így néhányszor megismételtettem vele, hogy mi is az oka a halálra rémisztésemnek. Aztán nagy nehezen rájöttem, hogy mi történt: éjszaka bementem a szobájába becsukni az ablakot, félig felébredt és ez az esemény meg a mese összefolyt a kis fejében és ez okozta a zűrzavart. Reggelig nagyon sokszor el kellett neki mondanom, hogy csak én voltam a szobájában, senki más nem jöhetett be, meg egyébként is itt vagyok, élek, senki nem öntött mérget a számba. Még másnap is ennek a hatása alatt volt(unk), ő az ijedtségtől én meg az álmosságtól.

Ott és akkor nagyon sajnáltam, hogy nincs egy vacak kandalló vagy legalább egy kemence a lakásunkban, hogy minél előbb tűzre vethessem ezt a borzalmas könyvet.

Bár természetesen a saját felelősségemet sem hagytam ki a dologból: hiába vertem volna azonban a fejemet a falba, az sem segített volna a történteken.

Levontam a következtetést: legközelebb az ajándékba kapott könyveket először a-tól z-ig elolvasom egyedül, utána adom a gyerekem kezébe; továbbra is fenntartom magamnak a jogot, hogy én válasszak esti mesét, kivételes esetekben (mert azért ilyenek is vannak!) pedig a felülbírálat jogát ítélem meg magamnak a nyugodalmas éjszakáink érdekében.

Az idézett mese a fenti képen látható mesekönyvben található; senkit sem biztatok a megvásárlására.

Nektek voltak már hasonló rémes meséitek?

Többen kérdeztétek már tőlem, mi különbözteti meg a hagyományos gyermeknevelést a kreatív gyermekneveléstől?

Nem szeretnék túl hosszú magyarázatba bocsátkozni, de az egyik fő jellemzője a kreatív gyermeknevelésnek, hogy nem cipelünk a hátizsákunkban több kilónyi gyermeknevelési szakirodalmat, abból remélve megoldani az épp adódó "helyzetet". Továbbá nem szorongatjuk a markunkban egyetlen gyermekpszichológus telefonszámát sem, hogy ugyan már most és azonnal adjon tanácsot, mit tegyünk az épp dacoló, hisztiző, kamaszodó, stb. gyermekünkkel.

A kreatív gyermeknevelés szerintem arról szól,  hogy az általunk hallott, olvasott hasznos tippeket, ötleteket megpróbáljuk a saját családunk, gyermekeink boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá tétele érdekében okosan, ügyesen, kreatívan alkalmazni. Nem másokkal, más gyerekekkel összehasonlítva, hanem saját, illetve gyermekeink személyiségének a legjobban megfelelő megoldást választva.

A gyermeknevelés egyáltalán nem könnyű feladat, a kreatív gyermeknevelés pedig végképp nem az. Ahhoz, hogy jól "csináljuk" a dolgunkat, nagyon jól kell ismernünk elsősorban saját magunkat, aztán persze a gyermekeinket, akiknek (jó esetben) ugyanaz az anyukája és az apukája, viszont a legritkább esetben rendelkeznek ugyanolyan képességekkel és személyiségjegyekkel. Ez pedig csak még jobban megnehezíti a feladatunkat, a születési sorrendről már nem is beszélve, ami szintén befolyásolja gyermekünk viselkedését, hozzáállását a családi szereposztásban.

Amikor egy kisbaba megszületik. fantasztikus boldogság a szüleinek, de ugyanakkor - valljuk be őszintén - rettenetes nyűg is. Már semmi nem lesz olyan, mint régen: nincs éjszakai kimaradás, nem lehet napokra eltünni otthonról, sőt még egy jót aludni sem lehet.

Az évszázadokig jól működő nagycsalád modell ma már csak a múltté, anyának is muszáj részt vennie a  piszkos anyagiakért folytatott küzdelemben. Ebből viszont egyenesen következik, hogy már nem nincs annyi időnk a gyerekekre, munka után mi is fáradtak, nyűgösek vagyunk és bármennyire jó anyák szeretnénk lenni, lehet, hogy rosszul reagálunk le egy olyan helyzetet, aminek aztán a jövőben komoly következményei lesznek.

Néhány gyermekpszichológus "feltalálta" már a jó gyerekké nevelés titkát: akik megfogadják tanácsait, elégedettek az eredménnyel ugyan, azt azonban ne felejtsük el, hogy gyermekünk nem tudományos kísérlet alanya, akit a szabványhoz kell alakítanunk. A kisgyermekünk egyedi, önálló, érző kis lény, aki szeretetteljes bánásmódot igényel, nem pedig tudományos elveket.

A kreatív gyermeknevelés megfelelő keretet biztosít ahhoz, hogy gyermekedből boldog, kiegyensúlyozott felnőttet nevelj. Legfontosabb kellék ehhez a szeretet, a türelem és a jó értelemben vett szolgálat, melynek során áldozatot hozunk a későbbi jó szülő-gyerek kapcsolat érdekében (nem tévesztendő össze a mártíromsággal, aminek viszont negatív hatása van a gyermeki lélekre).

Te hogy neveled a gyermekeid? Mi a véleményed a kreatív gyermeknevelésről?

A 3 és fél éves kicsi lányom most van abban a korban, amikor minden mese érdekli; nemcsak az Anna és Peti könyvek, hanem a már nagyobbaknak való Hanna utazása vagy Berg Judit Ruminije is.

A gyakori könyvtárlátogatásaink alkalmával viszont csak és kizárólag Hófehérkét, Jancsi és Juliskát, Csipkerózsikát, Hamupipőkét választ és olvastatja velem rögtön ott a helyszínen és bárhogy próbálom lebeszélni, haza is cipelteti a már unalomig ismert meséket tartalmazó könyveket.

Régebben már írtam egy cikket a gyerekkönyvekről és idéztem is az egyik mesekönyvből.  A számtalan változatban és minőségben megjelenő könyvek még mindig tudnak meglepetést okozni: a régebbi bosszankodásaimat azonban felváltotta az élvezet, már képes vagyok a lányokkal együtt kacagni egy-egy "modern" verzió olvasása közben. Időközben ugyanis rájöttem, ha tőlem folyamatosan jó és élvezhető meséket kapnak, akkor nem olyan nagy baj, ha néha belefutunk egy-egy más kategóriába tartozó mesekönybe.

A gyerekek legjobban úgy szerezhetnek tapasztalatot, ha a másik oldalt is megmutatjuk nekik. Aztán már csak reménykedhetünk, ha már egyedül fognak válogatni a könyvespolcról, akkor a JÓ MESEKÖNYVET veszik le.

Végül álljon itt legújabb felfedezésünk a Jancsi és Juliska meséből: "Ebben a szörnyű helyzetben az volt az egyetlen szerencse, hogy a boszorkány igen-igen rosszul látott. Ráadásul Juliska jól be is vajazta a szemüvegét, így aztán a banya alig tudott tájékozódni. De hiú volt ő is, mint minden nő, s a világért se vallotta volna be még magának se, hogy csupán foltokat lát."

Ha nektek is vannak hasonló "kincsetek", osszátok meg velünk!