Okos Anya kreatív gyermeknevelés

 A hangok elkülönítését nyelvtörők segítségével tudjuk gyakorolni. Diszlexiás gyerekeknek különösen ajánlott.

Barna Béla bácsi bement a boltba,

bekente bajuszát büdös barna

boksszal.

*

Csalitban csicsergés, csattogás,

csörgedező csermelycsobogás.

Csonka cserfán csúf csóka cserreg.

Cserkészfiúk csapata cseveg,

csokrot csinálnak csillagvirágból,

csípéseket csalnak csalárd

csalánból.

Csiga csöndben csúszik

csicsóka csúcsára,

csipkés cserlevelen

cserebogár csápja.

*

Csendes csiga csinosítgat

kicsi csodás házacskáján.

*

Csengeri csikós itat a Tiszán,

három cserépcsengő cseng

a csengeri csikós csikójának

a nyakán.

*

Csóri csóka császkál

Csősz Csaba csabai cserepén.

*

Minden ember ember,

de nem minden ember

emberséges ember.

*

Ence, bence, kis medence,

kis medence a Velence.

Ne búsuljunk semmit, Vince,

tele van az icce, pince.

*

Két görög görgőn görget

egy gömbbé gömbölyödött

zöld görögdinnyét.

*

Az ipafai papnak fapipája van,

ezért az ipafai fapipa papi fapipa.

*

Jól járnak a molnárok

mikor jó nyár jár rájok.

*

Kedden kedvem kerekedett

kétkerekű kocsikán kocsikázni.

Kitört kedves kocsisom két keze.

Kedves kollégám,

kérek két kiló kámfort

kedves kocsisom két keze

kigyógyítására.

*

Kedden kedvem kerekedett,

kereket kereken kerekítettem

kerekre.

*

Két kurta kövi kígyó kovakövön kúsz,

mit tíz-húsz hízott hiúz húz.

*

Két kert között fireg-forog

törpe tarka kurta farkú

török tyúk.

*

Kilenc öles szénakazal.

*

Kőkút körül út,

körülfutja kurta nyakú,

rövid farkú tarka tyúk.

*

Kőkút, kerek kút,

Kerüld körül vágott farkú

Kusza tyúk!

*

Ordas farkas marta tarkabarka

bárány bőrébe kötött

könyvből tanuló gyönge

gyermekből lett bojtár báró

mondja,

hogy Köves Kelemen komám

kapujába két szép kék tarkabarka

kakas kukorékolja,

kilenc kurta farkú kakukk

kakukkolja,

hogy jobb egy lúdnyak

tíz tyúknyaknál.

*

Egy kupac kopasz kukac, meg

még egy kupac kopasz kukac,

az két kupac kopasz kukac.

*

Te meggymag vagy, vagy vadmeggymag vagy?

*

Répa, retek, mogyoró,

korán reggel ritkán rikkant a rigó.

*

Sárga bögre, görbe bögre.

*

Se széna, se szalma, se zab!

*

Nem minden tarka fajta szarka farka tarka,

csak a tarka farkú szarka fajta tarka farka tarka.

Ha szeretnél hasonló nyelvtörőket, mondókákat olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik!

 Kányádi Sándor: Róka-mondóka

Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!

Néhány hete a kezembe akadt egy cikk az eltűnő gyerekkorról és az elavult gyerekjogról.  Azóta is azon tanakodom, vajon mennyire van igaza a  cikkben szereplő pszichológusnőnek, aki ugyanis azt állítja, hogy a babablogok veszélyforrást jelentenek a gyermekekre, mivel a szülők a gyerekük mindennapjait teregetik ki és közben azzal sem törődnek, hogy mit fog szólni ehhez a gyerek nagyobb korában.

Igaz, hogy elsősorban a hírességek gyerekeire gondolt, akik kicsi koruktól a média állandó szereplői, de engem azért elgondolkodtatott ez a feltevés. Hiszen az internet tele van "mezei" anyukákkal, akik akár naponta többször is világgá kürtölik, hogy csemetéjük éppen mit csinált és mindezt természetesen fotókkal  illusztrálják.

Az utóbbi időben nagy divat lett  bloggereket hívni különböző TV-, rádióműsorokba; nagy példányszámú újságok készítenek velük riportokat és jónéhány blogból született már könyv is. Azt, hogy jelen pillanatban, ki minősül híres vagy hírhedt  bloggernek, a látogatók döntik el, tehát tulajdonképpen mindenki előtt nyitva áll ez a lehetőség. Akár előttem is ...

A fenti gondolatot folytatva elméláztam, mi lenne, ha - hála nektek kedves olvasóim - a hatalmas látogatottsági rekordomra tekintettel, kiadók tömkelege ostromolna, hogy könyvet készíthessen az eddig megjelent bejegyzéseimből, ami persze tartalmazná a saját gyerekeim  pisilési és egyéb magánjellegű szokásait, mert hát tapasztalat és példák felsorakoztatása nélkül  mégsem lenne ildomos észt osztani gyereknevelési ügyekben. Természetesen örülnék a felkérésnek és boldogan készülnék a nagy napra, amikor megjelenik ELSŐ könyvem és a könyvesboltok előtt kígyózó sorok várnak rám, hogy dedikáltathassák nehezen megszerzett példányaikat. Örömöm egészen addig tartana, amíg egy hatósági közeg meg nem jelenne egy hétpecsétes bírósági végzéssel, miszerint szép, szép, hogy tapasztalatlan szülőket segítettem, okítottam megszorult helyzetükben, DE közben a saját gyerekeim erkölcsi fejlődését veszélyeztettem, többszöri alkalommal lelki sérüléseket okozva. Ejnye-bejnye. Na, itt szerencsére kifogyott a kávé a csészémből és magamhoz tértem ...

Komolyra fordítva a szót, a blogoló anyukák (apukák) előszeretettel osztanak meg a nagyközönséggel olyan információkat is, ami egyébként egy normál beszélgetés során sohasem lenne beszédtéma. Gondolok itt a különböző betegségekre, tünetekre, rossz szokásra; a gyerekünk olyan viselt dolgaira, amit nem szívesen szellőztetnénk mások előtt, de a világháló természetesen más, már-már olyan mint egy megértő, nagy család. Bármit írsz, biztos, hogy lesz legalább 1 valaki, aki elolvassa és reagál rá. A meztelen fotókról, kakis pelusokról és egyéb intimitásokról már nem is beszélve. Bár ezek szerintem inkább a gyerek személyiségi jogait sértik, mintsem az erkölcsi fejlődését befolyásolják és mivel a gyerekek vajmi keveset tudnak a személyiségi jogaikról, ezért annyira talán nem is zavarja őket, hogy anyjuk (apjuk) , mit irkál róluk.

Kínos lenne, ha kiskamaszunk első szerelmét az hiúsítaná meg, hogy a leendő kedves rátalált a blogunkra, amelyben érzékletesen ecseteljük, mennyi problémát okoz még mindig a gyerekünk: miket vág a fejünkhöz egy hiszti során vagy olyan lusta, hogy ki sem lehet kergetni a szobájából.

Vagy képzeljétek el, amikor alkalmi ismerőseitekkel napok óta a gyereked óvónőjét fikázod és egyszercsak megjelenik a kommentek között: "hahó, itt az óvónéni személyesen ...". Kellemetlen, de bármikor előfordulhat.

Amikor elolvastam a cikket, az első gondolatom az volt, hogy azonnal törlöm a blogomat, aztán lenyugodtam és szisztematikusan végignéztem, - olvastam, van-e kompromittáló fotó, megjegyzés a gyerekeimről. Be kell vallanom, van - na semmi durva -, de nem vagyok biztos benne, hogy néhány év múlva nem lesznek miattuk kellemetlen pillanataim.

Személy szerint nem gondolom, hogy az írásaimmal károsan befolyásolom a gyerekeim életét, az azonban aggaszt, van-e jogom, illetve van-e jogunk kiteregetni a gyerekeink "szennyesét"? Egyértelmű, hogy egyetlen normális szülőben sem az a vágy buzog, hogy na én ebből most jól meggazdagszom; inkább a gyereknevelés szép, időnként nehéz pillanatait szeretnénk megosztani közeli és távolabbi barátainkkal, ismerőseinkkel. De akkor is! Engem nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a pszichológusnőnek mégiscsak igaza van. Lehet, hogy a gyerekjog hamarosan utoléri magát és büntetni fogják az ilyen "felelőtlen" szülői magatartást?

Ja, és a címnek mi köze a témához? Tényleg van olyan blogger(anyuka), aki a gyerekéről szóló történeteket megjelentette könyvben és ezért természetesen PÉNZT kap.

Szerintetek van realitása az aggodalmamnak? Na, nem a törvényre gondolok, hanem a blogolás (baba, gyerek) hogyan fér össze az erkölcsi normánkkal? Mert naplót írni, az oké, de megosztani mindenkivel?

A zenetanulás alapvető eszköze a hangszer. Kicsi gyerekeknek nem muszáj hangszert vásárolni, inkább készítsünk otthon a ház körül található mindennapi dolgokból. A hangszerkészítés nem egyszerű feladat, de a segítségünkkel nagyszerű hangszereket varázsolhatnak a gyerekek, nem is beszélve az együtt zenélés öröméről.

Kezdetnek talán a rumbatök a legjobb, amit készíthetünk egy műanyag flakonba öntött száraz lencséből. Különböző kombinációkkal más és más hangot lehet létrehozni, ezért kísérletezzünk mindenféle száraz ételféleséggel: borsóval, rizzsel, babbal, és használjunk különböző alakú műanyag flakonokat vagy edényeket.

Nyáron Rutkai Bori koncertjén voltunk, aki a másfél literes üdítős flakonba szórt kukoricadarát ajánlotta, szerinte ez a legjobb hangszer gyerekeknek, ő is ezt használta a koncerten.

Milyen hangszereket készíthetünk még otthon?

Dob: egy lufit kifeszítünk egy tálra és ragasztószalaggal rögzítjük, vagy zsírpapírt teszünk egy konzervdobozra és befőttesgumival rögzítjük. Dobként használhatunk bármilyen játéktartó dobozt, fazekat felfordítva és papírtörlő lefogyott gurigájával püfölve.

Csörgődob: egy papírtányér széléhez pici alufólia darabokat erősítünk.

Gitár: egy üres, kerek dobozra gumiszalagot húzunk, a nyakához pedig vonalzót használunk.

Cintányér: két lábos vagy fazék fedője.

A fésű köré tekert selyempapír vagy két kókuszdió összeütögetése szintén nagyon érdekes hangokat ad.

Diócsörgő: 6 db dióból készíthető. A félbevágott diók belsejéből kiszedjük a diót és egy-egy kb. 35 cm-es selyemszalagot ragasztunk a diókba, majd összeragasztjuk a dióhéjakat. Száradás után  összecsomózzuk a selyemszalagokat és egy botra kötjük.

Kasztanyetta: szintén dióból készíthető; kettéhajtunk egy 5 x 15-os kartonpapírt, belülről egy-egy fél dióhéjat ragasztunk, kívül pedig két keskeny kartoncsíkot.

Kis csengettyűket szinten minden boltban lehet kapni. Fűzzük fel őket egy szalagra vagy zsinórra - ne feledjünk el csomót kötni a végekre, hogy a csengők el ne csússzanak - és máris készen van a csilingelő karkötő vagy bokaperec.

Vegyünk nyolc befőttesüveget és töltsük meg őket különböző magasságig vízzel. Amikor gyermekünk megkoppintja az üvegeket, mindegyik más hangot fog adni és egy egyszerűbb dallamot is el lehet rajtuk játszani.

Mit játszhatunk a hangszereinkkel?

Kapcsoljunk be valamilyen zenét, majd kérjük meg gyermekünket, hogy a hallott zene ritmusában játsszon az otthon készített hangszereken. Az a legjobb, ha olyan hangszert használ, amit az adott zenében hall, pl. dob vagy gitár.

Felvehetjük az otthon készített hangszerek hangját, majd játsszuk le a felvételt, vajon gyermekünk meg tudja-e mondani, melyik hang melyik hangszeré.

Rendezzünk gyerekzsúrt: minden kis vendégnek adjunk egy otthon készített hangszert és alakítsunk zenekart. Ha családi házban lakunk, rendezhetünk zenés felvonulást is a kertben. A gyerekek olyan hangosan játszanak a hangszerükön, ahogy csak bírnak, biztos sikerre számíthatunk.

Az alábbi kis vers kiválóan alkalmas az otthon készített hangszerek által történő kísérésre:

Szalad az egér cin-cin-cin.

Ugrik a béka bre-ke-ke.

Úszik a harcsa pa-pa-pa.

Kezdődhet a va-cso-ra.

Sziszeg a kígyó sz-sz-sz.

Gólya így szól: kelepelek.

Aztán mindent megegyetek!

Ne legyetek éhesek!

Gyertek, gyertek, igyatok!

Nőjön meg a hasatok!

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blogértesítőre, nehogy lemaradj a folytatásról!

A zenéléshez az első lépés a figyelés, aztán a felismerés, végül pedig az ismétlés. Ha kisgyerek oda tud figyelni, készen áll arra, hogy játszon az első hangszerén: saját testén. Rengeteg különböző ritmus van, amit felhasználhat, s rengeteg mintát másolhat le.

Hogyan működik a ritmus tanulása a gyakorlatban?

Mutassuk meg a gyermekünknek, hogyan kezdheti el saját ritmusát. Tapsolhat a kezével, dobbanthat a lábával, ujjával ütögetheti a tenyerét, összeütheti a cipője sarkát, ütögetheti a combját, felfújt arcát és csettinthet a nyelvével.

Először csak az egyik módon (például a comb ütögetésével) mutassunk neki egy ritmust, hogy azt próbálja utánozni. Kezdjük egyszerű, rövid, szabályszerű ritmussal, melyben fokozatosan váltakoznak a rövid és hosszú ütemek.

Ha már képes valamely testrészével utánozni ezt, elkezdhetünk vegyes ritmusokat képezni. Két dobbantás és egy taps, vagy két taps és egy ütés a combon, stb.

Mutassunk a kicsinek dalokat, melyeket le lehet tapsolni. Azokat használjuk, melyeket jól ismer.

Süti, süti, pogácsa

Ádám, Éva

Ha jó a kedved ...

An-tan-té-nusz

Négyéves korára már képes lesz "leolvasni" egy ritmust, amit lejegyzünk neki. A hosszabb hangokra egy hosszú vonalat, a rövidekre rövid vonalat húzzunk.

Az alábbi kis verset akár az autóban vagy otthon is játszthatjuk foglalkoztató mondókaként:

Weöres Sándor: Kocsi és vonat

Jön a kocsi, fut a kocsi:

Patkó-dobogás.

(dobogjuk a ritmust)

Jön a vonat, fut a vonat:

Zúgó robogás.

(combunkon ütjük a ritmust)

Vajon hova fut a kocsi?

Három falun át!

Vajon hova fut a vonat?

Völgyön, hegyen át!

(tapsoljuk a ritmust)

Zim, zim, megy a gép, megy a gép,

Fut a sínen a kerék,

Forog a kerék.

(lábunkkal biciklizve utánozhatjuk a kerekek mozgását)

Zum, zum, nagy az út, nagy az út,

Fekete az alagút,

A masina fut.

(karunkkal imitálhatjuk a vonat ritmusát)

Ezzel  a kis játékkal gyermekünk megtanul utánozni egy tevékenységet: a kicsinek az a legjobb, ha aktívan részt vesz a dolgokban; ezt legegyszerűbben valamilyen tevékenységen keresztül teheti.

Egy filmrészlet, melyben gyerekek zenélnek és énekelnek (Szent Fülöp életéről szól):

 ... és magyarul egy kicsit más változatban:

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blogértesítőre! Még nincs vége a zenetanulással kapcsolatos sorozatnak!

Ranschburg Jenő: Különbség

A lányoknak milyen van, tegnap óta

már tudom,

mert akkor Zsoltival kilestük ezt a

kulcslyukon.

Nem érdekes! a dolgukat ők ülve

végzik el ...

de jó, hogy Zsoltival mi állva szoktuk ...

s van mivel!

Az egyik legjobb eszköz a gyermek figyelmi képességeinek javítására az, ha olyan feladatokat adunk neki, amelyekben hangokat kell azonosítani, meg kell állapítania jelentésüket és a bennük felfedezhető mintázatokat.

A hangok legnyilvánvalóbban a nyelvben mutatják meg magukat. Ha gyermekünk jól tud figyelni, akkor nemcsak sok barátot szerez, de jól fog teljesíteni az óvodában és az iskolában is, amikor a tanító néni utasításait kell követni. Bővül a szókincse, miközben hallja maga körül beszélni az embereket, és javulni fog koncentrációképessége is.

Mivel a gyermekek utánzással tanulnak, ezért nagyon fontos, hogy megtanítsuk a beszélgetés alapszabályát: a társalgás során egymást váltva beszélünk, mindig megvárjuk, amíg a másik befejezi a mondanivalóját és csak azután válaszolunk. Azt  hihetnénk, erről nem is kell beszélni, pedig a gyakorlat azt bizonyítja, ennek az alapvető szabálynak a be nem tartása sok konfliktus forrása a családban és tágabb környezetünkben is. Gondoljunk csak arra, milyen bosszantó, ha valaki állandóan közbekotyog és nem hagyja végigmondani, amit szeretnénk.

Ha már kicsi korban megtanítjuk gyermekünknek a kölcsönös tisztelet szabályát, megkönnyítjük a közösségbe való beilleszkedését és nem utolsósorban ezzel is védjük a családi békét.

Eltérő méretünknél fogva, próbáljunk úgy beszélgetni gyermekünkkel, hogy szemmagasságban legyünk vele, így  láthatja a szánkat. Mondjuk el neki, kíváncsiak vagyunk a gondolataira, de ez valóban így is legyen; a gyerekek nagyon érzékenyek, könnyen észreveszik, ha nem "igazi" a figyelmünk.

Hangok figyelése a gyakorlatban

Séta közben hívjuk fel a gyermek figyelmét a különböző hangokra: a madarak csiripelésére, a játszótéren szaladgáló gyerekek által keltett zajokra, a fűnyíró gép berregésére, a levelek zizegésére.  Amikor bemegyünk a városba, beszélgessünk azokról a hangokról, amelyeknek fontos, mindenki által ismert jelentése van: a rendőrautó szirénázása, a gyalogátkelőhelynél hallható pityegő hang, a toronyóra ütése vagy a fagyiskocsi hívogató dallama.

A lakáson belül is sokféle "hallanivaló" van, ha odafigyelünk: a kazán zümmögése, a csöpögő csap hangja, az óra ketyegése vagy az ablak alatt dolgozó kukásautó zaja.

Milyen hanggal kapcsolatos játékokat játszhatunk?

A hangok elrejtése

Keressünk néhány olyan dolgot, aminek jellegzetes a hangja és rejtsük el őket a kanapé vagy az ajtó mögé. Keltsünk zajt velük, gyermekünk pedig találja ki, hogy mi volt a zaj forrása. Gyűrjünk össze egy újságpapírt, kanállal gyengéden ütögessünk egy üvegpoharat vagy befőttesüveget, lapozzunk gyorsan át egy könyvet, "nyikorogtassunk" egy lufit.

Hangok megnevezése

Utazás közben jó unaloműző lehet a következő játék: amikor úton vagyunk az autóban, buszon vagy vonaton, kérjük meg gyermekünket, hogy próbáljon meg annyi hangot azonosítani, amennyit csak tud.

Az autóban például hallja a motor zaját, az irányjelző kattogását, a fűtőrendszer által befújt levegő hangját, a rádiót és más autók tülkölését.

Hangok felismerése

Kérjük meg a gyermeket, hogy csukott szemmel üljön le a szoba közepén. Óvatosan osonjunk a szoba valamelyik részébe, és onnét adjunk valamilyen halk hangot, például egy állathangot, vagy mondjuk ki a gyermek nevét. A gyermeknek ki kell találnia, hogy melyik irányból jött a hang, és arrafelé kell mutatnia. Ezután nyissa ki a szemét, hogy lássa, jól válaszolt-e.

Egy másik változata ennek a játéknak, ha egy lufit elütünk valahova a szobába, a gyermeknek pedig csukott szemmel kell kitalálnia a hang alapján, hogy hova esett. Ez a játék a szülinapi zsúrok egyik kedvence szokott lenni.

Egy kicsit másfajta hangok: A muzsika hangjai; itt egy részlet az eredeti filmből:

Magyarul pedig így szól:

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blogértesítőre, folytatás következik!

A zenével kapcsolatos fogalmak tanításához  nem szükséges zenepadagógiai végzettséggel rendelkeznünk, hiszen a kicsiknek  a környezetünkben található tárgyakkal tudjuk a legjobban szemléltetni a különböző hangokat, ritmusokat.

A világ tele van ritmussal: ilyen az óra ketyegése, az autó kerekeinek zakatolása, egy gépezet kattogása és zümmögése.

Hogyan tudjuk megtanítani a ritmust gyermekünknek?

1. Legelőször azt kell megtanítani, hol találkozhatunk ritmussal:

• álljunk meg és hallgassuk a forgalom zaját (az autók hangja, fékcsikorgás, dudálás, szirénázás, stb.),
• hallgassunk  hullámverést,
• a metrókocsik kattogását,
• a madarak csiripelését,
• a mosógép suhogását és pörgését.

2. Hangsúlyozzuk az együtt hallgatott ritmust: tapsoljunk vagy dobbantsunk.

3. Ki gondolná, hogy a mosógép nemcsak ruhatisztításra való? Tegyük a kicsi kezét a mosógépre, mikor épp a centrifugálás fázisába ér. Hívjuk fel a figyelmét a rezgés ritmusára.

4. Mikor a kicsi az ölünkben ül, ütögessük a hátát a zenére, vagy himbáljuk a térdünkön a lábunkkal ütött ritmusra.

A ritmus tanulása a gyakorlatban

A legkönnyebben úgy tanulja meg gyermekünk a ritmust, ha veszünk egy játékdobot vagy készíthetünk otthon is süteményesdobozból, fazékból vagy tepsiből és összehasonlíthatjuk a hangjukat.

Biztassuk a gyerkőcöt arra, hogy használja a kezét a dob ütögetésére, verésére és simogatására. Ha úgy érezzük, a dob hangját nem bírjuk elviselni, vehetünk helyette csörgődobot, azt is lehet ütni, mégsem olyan zajos.

Keressünk valamilyen erőteljes, egyenletes ütemű zenét (a 60-as évek rock zenéje tökéletes erre a célra), és hagyjuk a kicsit bekapcsolódni.

Milyen játékokkal segíthetjük a ritmus tanulását?

Az 1 éves babákkal már játszhatjuk az ének-paskoló játékot. Énekeljük a babánk kedvenc dalát és közben a dal ritmusára simogassuk, finoman paskolgassuk a pocakját vagy az arcát, esetleg mutatóujjunkkal kopogtathatjuk a hátát. Ezt a játékot játszhatjuk pelenkázás közben vagy fürdetéskor; fejlesztjük vele a baba ritmusérzékét és hallását.

A 2 éves gyermekekkel játszhatunk menetelőset. Tegyünk fel valamilyen ritmusos zenét, vagy énekeljünk egy vidám menetelős dalt:

Aki nem lép egyszerre,

nem kap rétest estére.

Pedig a rétes nagyon jó,

katonának (ide mondhatjuk a saját nevünket) az való.

A meneteléshez keressünk különböző játékhangszereket (dobot, trombitát, cintányérokat) vagy ha, nem sajnáljuk, fazékfedőket és a gyermekekkel a hátunk mögött vonuljunk végig a nappalin vagy az egész lakáson  a dal ütemére. Még élvezetesebbé tehetjük a játékot (különösen kisfiúknak!), ha néha katonai vezényszavakkal (Állj!, Fordulj jobbra! Balra át!) megszakítjuk a menetet és közben mutatjuk is a helyes irányt.

Háromévesekkel a következőt játszhatjuk:

Mondjuk az alábbi versikét és közben mutassuk a megfelelő testrészeket:

A fejem, a vállam, a térdem, a bokám,

a térdem, a bokám,

a térdem, a bokám.

A fejem, a vállam, a térdem, a bokám.

Ismételjük újra és újra a versikét, mindannyiszor újabb testrészeket behelyettesítve. Ha már elég sokat gyakoroltuk a mutogatást, fokozatosan gyorsíthatjuk a tempót - a játék így többnyire nagy nevetéssel végződik. Nagyobb gyerekek is kedvelik ezt a játékot (még a kisiskolások is).

Négyévesek játéka: üssünk ritmust! Magyarázzuk el gyermekünknek, hogy a zenei hangok különböző hosszússágúak lehetnek, és ez adja a dallam ritmusát. Üssünk a térdünkön egy nagyon egyszerű ritmust és neki ezt kell utánoznia, például: hosszú, rövid, rövid, hosszú vagy hosszú, hosszú, rövid, rövid, hosszú típusút. Bármilyen ritmust ki lehet próbálni, de legyen mindegyik rövid és egyszerű.

Ötévesekkel már bonyolultabb ritmusos játékot is lehet játszani. Üssünk ki egy ritmust gyermekünk hátán és próbálja meg kitalálni, melyik dal volt ez. Ha nagyon nehéz a feladat, adhatunk egy kis segítséget, például: "ezt szoktam énekelni esténként, amikor kicsi voltál", "ezt énekeljük, amikor valakinek szülinapja van".

 A taps hangsúlyozza a dal ritmusát, így a tapsolós játékok jók a ritmusérzék fejlesztésére. Az alábbi bejegyzésben találsz ötleteket a tapsolós játékhoz:

http://okosanya.blog.hu/2009/07/29/ritmuserzek_fejlesztese_tapsolos_jatekokkal

Egy kis bemelegítés a dobolás elviseléséhez:

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blogértesítőre, nehogy lemaradj a folytatásról!

Már az egészen kicsi gyerekek is imádják a zenét és pozítivan reagálnak rá. Menjünk el bármilyen szabadtéri koncertre, és látni fogjuk, hogy a pici tipegők boldogan táncolnak a színpad előtt, függetlenül attól, hogy milyen zene szól. Számukra egy jazz koncert ugyanolyan élvezetes lehet, mint egy "szabályos" gyerekkoncert.

Figyeljük meg a gyermekeinknél, hogy a zene egy bizonyos hangulatot hoz létre.  Ha táncolni vagy ugrálni szeretnénk, tegyünk be egy mozgalmas pop számot; ha nyugodt koncentrálásra van szükségünk, hallgassunk valami szép klasszikus muzsikát; az esti szertartáshoz pedig egy megnyugtató zongoradarabot, hogy nyugalomban tudjuk befejezni a napunkat.

A zene jó hátteret adhat a különböző tevékenységekhez (jobbat, mint a televízió!), de néha szakítsunk időt arra is, hogy teljes figyelmünket csak a zenének szenteljük.

Hallgassunk a gyermekünkkel együtt különböző stílusú zenéket: instrumentálist, vokálist, jazzt, bluest, klasszikust és természetesen népzenét is. Kérjük meg gyermekünket, hogy feküdjön le az ölünkbe, csukja be a szemét és simogassuk a haját. Miközben a muzsikát hallgatjuk, a gyerkőc próbálja meg kitalálni, milyen hangszerek hangját hallja. Beszélgethetünk arról is,  milyen gondolatok jutnak eszébe a zene hatására.

Óvodáskorú gyermekünknek adhatunk olyan feladatot, hogy rajzolja le, szerinte miről szól a darab, amit hallgatunk.

A közös koncertlátogatás nagyon izgalmas élmény a kicsik számára. Első alkalomként legjobb, ha egy szabadtéri koncertet választunk, vagy olyan ingyenes rendezvényt, ahol gyermekünknek lehetősége van a szabad mozgásra és bármikor elmehetünk, ha elfáradt vagy megunja a zenét. Bár - tapasztalatom szerint - inkább a túlpörgés szokott előfordulni, amikor a szokatlan élmény és hangos zene hatására gyermekünk annyira felizgatja magát, hogy utána nehéz letenni aludni. Többek között, ezért is célszerű inkább délutáni (alvás utáni) programként választani a koncertet.

A gyerekek nagyon szeretnek más gyerekekkel együtt táncolni, énekelni - keressünk a környékünkön olyan zenei foglalkozást, ahol gyermekünk ezt megteheti.

Hallgathatjuk úgy a zenét, hogy gyermekünket kinevezzük karmesternek és megbeszéljük vele, a zene ütemére mozgassa karját fel és le, valamint oldalra is. Amikor a zene hangosabb, lengesse a kezét a levegőben, amikor halkabbá válik, tegye kezét a szája elé.

Ha még nem voltatok hangversenyen és nem tudja elképzelni, mit kell tennie a karmesternek, mutatok egy videót, amiben egy fantasztikus karmester dirigál. Érdemes megnézni nemcsak a karmester, hanem a kicsik számára még ismeretlen (élőben még nem látott) hangszerek miatt is.

A gyerekeket nem nagyon kell megkérni, hogy táncoljanak a zenére, megteszik ezt kérés nélkül. Érdekes lehet azonban, hogy egy klasszikus zenei darab mit hoz ki gyermekünkből. Kapcsoljunk be olyan zenét, amelyben halkabb és hangosabb részek is vannak, kérjük meg gyermekünket, hogy táncoljon a zenére, közben testével formáljon nagy alakot, amikor a zene hangos, és kicsit, amikor a zene halk. Használhatunk a tánchoz kendőt, sálat, szalagot, stb., hogy látványosabb legyen az "előadás".

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blogértesítőre, nehogy lemaradj a folytatásról!

A zene új dimenziót nyit a tanulásban, akár zenehallgatásról, akár zenélésről van szó. A zene határtalan örömet hoz a gyermekek életében, akik már egészen pici koruktól rajonganak a zenéért. Gondoljunk csak a színpad előtt táncoló kis tipegőkre, akik élvezettel "ropják a táncot" a zene ritmusára.

A héten főleg a zenéről, ritmusról, hangszerekről, hangszerkészítésről, illetve olyan játékokról olvashatsz, amelyek arra ösztönzik a gyermekeket, hogy engedjék szabadon a fantáziájukat, ismerjék fel a ritmusokat és táncoljanak az ütemnek megfelelően.

Remélem, hasznosak lesznek a bejegyzések és sok örömteli percet éltek át, miközben az otthoni hangszereiteket barkácsoljátok, zenét hallgattok és az általam ajánlott játékokat játszátok.

Ha nem szeretnél lemaradni a zenével kapcsolatos bejegyzésekről, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új cikk kerül fel az oldalra.