Osvát Erzsébet: Mennyi apró Télapó
Hull a hó,
hull a hó.
Mennyi apró Télapó!
Igaziak,
elevenek,
izgő-mozgó
hóemberek.
Nagykabátjuk
csupa hó.
Honnan e sok
Télapó?
Kik ezek,
kik ezek,
az apróka
Télapóka-emberek?
Óvodások mennek sorban,
záporozó habos hóban.
A ti gyerkőcötök már "megírta" a levelét a Mikulásnak?
Donászy Magda: A kíváncsi bocs
Mackó bácsi odújában
Szokatlanul nagy a csend.
Téli-módi aluvásra
Készülődnek odabent.
Frici, a kis kölyökmackó,
Már egy hete elaludt.
Mackó néni két tüskével
Beszögezte a kaput.
Mackó bácsi leverte a
Makrapipa parazsát.
Átölelte Mackó nénit
Brumma! Brumma! Jóccakát! –
Hanem annyit izgett-mozgott,
Forgolászott, csapkodott,
Mancsa karma kitépte a
Kockás karton-huzatot.
A dagadó dunnaciha
Ásítozva kiszakadt,
Szálltak egymás hegyén-hátán
A tollpihe-madarak.
Lelkendezve keringőztek:
- Seje-huja! Haja-hej:
Frici mackó orrán táncolt
Pihécske és Tollpehely.
A bocs orrát dörzsölgette,
Háromszor is hapcizott.
Saját magát orrba vágta:
- Mégiscsak sok, ami sok!
Kik vagytok és mit akartok?
A két pihe kacagott.
Titkon összesúgtak-búgtak,
Becsapták a kis bocsot.
- Hópihécskék vagyunk. Látod?
Ruhánk puha és fehér. –
- Mumma mama azt mesélte,
A hó hideg, mint a dér!
- A te mamád alszik télen
Azt se tudja, mi a hó!
- Mackó nagymamád se látta:
Milyen a jó Télapó!
- Gyere, Pihe! – hívta Pehely:
- Csúszkáljunk a patakon. –
- Gyere te is! – csalták Fricit.
- Itt a remek alkalom.
Frici mackó talpra ugrott,
Fölemelete buksiját:
- Meséljetek Télapóról!
Kedves Pihe! Mondd tovább!
- Télapóka öreg bácsi.
Hóhegyeken éldegél.
Jégből van a palotája,
Kilenc tornya égig ér.
Miklós-napkor minden évben
Teletömi puttonyát.
Mézes-mázos ajándékkal
Szánkózik az úton át.
Frici egyre kíváncsibb lett:
- Nagyon hideg künn a tél?
- Gyáva bocs vagy! A hidegtől
Még a gyönge őz se fél!
Frici már nem tétovázott.
Bátran mondta: - Elmegyek!
Csak nem fekszem egész télen
Itthon, mint a betegek?
Nekifeszült az ajtónak.
Kinyitotta: - Nosza hát!
- Nem bújsz vissza!? – fenyegette
Öklével a nyírfaág.
Frici rá se hederített,
Sebbel-lobbal kiszaladt.
Fényes téli napsütésben
Nyalogatta a havat.
A két pihe elvezette
A befagyott patakig.
Jeges hátán csicsonkáztak,
Csúszkáltak egy darabig.
Hanem mikor a fák alól
Előbújt a téli est,
Frici ijedezve látta,
Hogy már sötétedni kezd.
Pihécske is vacogott már,
Pehelyke is remegett,
Hanem ők a bocs-bundában
Találtak a jó meleget.
A furfangos két mihaszna
Összebújva elaludt;
Fricike meg pityeregve
Keresgette: - Hol az út?
Szerencsére szelek anyja
Meglátta a fákon át,
Hogy a havas mackóbocsot
Cibálják az unokák.
- Mars haza a fellegekbe!
Aludjatok hajnalig!
Én elviszem a kicsi bocsot,
Bárcsak tudnám, hol lakik? –
Meddig mentek; ki tudhatná?
Tán a pelyhes fellegek.
Ám egyszer csak ott jártak a
Kilenctornyos vár felett.
Télapóka kipillantott,
Gyorsan oda sietett.
Nem tudta, a borzas havas
Bundácskában mi lehet.
Nagy nehezen lehámozta
Friciről a hósubát:
- Vaú! Vaú! Egy kismackó!
Kerülgették a kutyák.
Fényes szemű ezüst-cica
Odafutott: - Miaó!
A kis bocsnak édes-mézes
Őz-tejecske volna jó!
Télapóka símogatta.
Nem kérdezte: kicsoda?
Örült, hogy a megfagyott bocs
Oda került. Épp oda.
Aranyozott cicatálban
Kapott édes őz-tejet.
Télapóka szelíd keze
Símogatta szél helyett.
Ezüstcica miákolva
Hívogatta Fricikét.
Ám a kis bocs Télapókát
El nem hagyta semmiképp.
Fogócskázni sem volt kedve.
Télapónak segített,
Kis zsákokra, zsomborokra
Kötött piros zsineget.
Elmesélte Miklós bá-nak
Szánom-bánom könny között.
Hogy a kedves odújából
Két pihével megszökött.
Nem kér diót, csokoládét,
Még a lépesméz sem jó.
Csak azt kéri: odújába
Vigye vissza Télapó.
A Mikulás meghallgatta
A kis mackó-bánatot.
Megígérte másnap reggel
Hat rénszarvast szánba fog.
Legelsőnek Frici ül fel.
Ezüstcica búcsúzik.
A kutyák is hűségesen
Kísérik a kapuig.
Télapóka felrakta még
Három zsákját, puttonyát.
A kis bocsot ölbe vette,
Ne fázzon az úton át.
Szalad a szán, repül a szán.
Múlik a nap. Délután
Az ismerős barlang elé
Nesztelenül ér a szán.
Ott a kis bocs úgy leugrik,
Mint a sebes pillanat.
Nyírfaág, hogy jobban lássa,
Lerázza a friss havat.
Ilyet még a legöregebb
Jegenye se láthatott,
Miklós napján Télapóval
Ölelkező kis bocsot.
Fricike a nyitott ajtón
Belopódzik csendesen,
Mackóéknál ennyi zajra
Nem ébred fel senki sem.
Télapóka kinyitja a
Jégvirágos ablakot,
Keze nyomán itt is, ott is
Két üveg méz mosolyog.
Begurul a piros alma,
Csengő dió, mogyoró,
Lesz öröm, ha észreveszik
- Erre járt a Télapó!
Amikor a távolodó
Szarvasszánkó dala cseng,
A két pihe előbújik.
Jobbra libben, balra leng.
Pihe Fricit csiklandozza.
- Mi az? Meg se köszönöd,
Hogy elvittünk Télországba,
Szedte-vette bocs-kölyök! –
Nem csoda, hogy Fricikének
A szava is elakadt.
Egy csapásra kézre kapja
A két pihe-madarat.
Bedugja a vánkos csücskén.
Rábiccenti buksiját.
Februárig meg sem moccan
- Brumma, brumma! Jóccakát!
Birtalan Ferenc: Kata köszöntő
November vége.
Katalin nap.
Írj falevélre
Katalinnak.
Küldd el a széllel,
s ha megkapja,
hópihe térdel
az ablakba.
Isten éltesse
a Katát mind!
Teljen bélesre,
s nyárra megint.
Hozzávalók:
- piros, fehér, rózsaszín, sárga, barna és zöld színű karton
- fekete, piros filctoll
- olló
- ragasztó
- tű, cérna a felfüggesztéshez
A minta alapján vágjátok ki a csillagot egyszer, a Mikulást, a szakállát, az arcát, a zsákját 2-2 példányban.
Ragasszátok össze a Mikulásokat, rajzoljátok meg az arcukat, majd ragasszátok fel őket a csillag két oldalára.
Ezután már csak a kis fenyőfákat és zsákocskákat kell mindkét oldalra felragasztani. Tű segítségével fűzzetek cérnát a Mikulás sapkájába, és ennél fogva akasszátok fel az ablakba.
Számord Ignác: Mikulás-köszöntő
Jó Mikulás bácsi,
Isten hozott nálunk!
Csakhogy itt vagy végre,
Olyan régen vártunk!
Ugye soká jöttél?
Ugye elfáradtál,
Mire a zsákoddal
Idáig jutottál?
Foglalj helyet, kérlek,
A nagy karosszékben,
Nézd, itt a jó meleg
Kályha közelében.
Ez a teli nagy zsák
Megnyomta a hátad.
Bizony nehéz ilyen
Öreg bácsikának.
Hogy megkönnyebbüljön,
Ürítsd hát ki, kérlek!
Hisz beroskad tőle
Gyenge, öreg térded!
Ami bent van, itt is
Jó helyre kerülne,
Neki a sok gyermek
Bizony megörülne.
Cukrot, fügét, diót
Szépen elosztanánk,
Jóságos szívedet
Örvendve áldanánk.
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél további Mikulásos ötleteket, verseket olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre!
Donászy Magda: Télapó az erdőben
Napok óta, hetek óta
esik a hó szüntelen.
Ott hintázik a kopár fán
zöld fenyőfa levelen.
Vastag tölgyfa kérge körül
kemény páncélt von a jég.
Dideregve nyalogatják
szomjas szájú őzikék.
Tapsifüles mindhiába
szimatol a hó felett,
nem találja sehol sem az
édes répagyökeret.
Ugri mókus kedve illan,
üres gyomra korogó,
odújában fogytán van a
tökmag, dió, mogyoró.
És a madár? A vadgalamb,
a vörösbegy, kis rigó?
A végtelen Hóországban
nekik sem jut semmi jó.
Csak a cinke vigasztalja
csüggedező társait,
a magasból messze kémlel ...
mintha várna valakit.
Tavaly télen majd megfagyott,
betakarta már a hó,
alélt szíve alig dobbant ...
úgy talált rá Télapó.
Gémberedett tolla közé
lehelte a meleget,
adott neki faggyút, diót,
olajbogyószemeket.
Megígérte, ezután is
minden évben erre jár,
tán a kedves Télapókát
várja most a kismadár?
Hulló hóban, szélviharban
ott ül a fa tetején,
kicsi szívét dobogtatja
örömváró jóremény.
Alexandriai Szent Katalint, mint koronás szüzet, kerékkel és pallossal ábrázolják. A filozófusok, molnárok és kerékgyártók védőszentje.
Sienai Szent Katalin 1347-ben született, a Szent Domonkos harmadik rendjében tevékenykedett, betegeket ápolt, szegényeket segített, bűnösöket térített, kongregációkat szervezett. Kora politikai életébe nagy békítő befolyása volt. Ő bírta rá XI. Gergely pápát, hogy visszatérjen Avignonból Rómába. Részt vett a Firenze és a római kúria kibékülésében, valamint VI. Orbán pápa hatalomra segítésében. A lélek bölcsességével tűnt ki, ő az első nő, akit egyháztanítóvá avattak. Legendája szerint Krisztus őt is eljegyezte, mint alexandriai védőszentjét és sebeinek hordozására találta méltónak. 33 éves korában halt meg a magára kiszabott szigorú aszkézis következtében.
Katalin a középkor egyik legtiszteltebb, legnépszerűbb női szentje, a Virginus Capitales, továbbá a tizennégy segítő szent egyike. Középkori nagy népszerűségébe belejátszott Alexandriai Szent Katalin legendája, aki bölcsességével ötven tudóst nyert meg a kereszténységnek, s mikor Maxentius császár kerékbe törette volna, a kínzóeszköz a legenda szerint darabokra hullt.
Alexandriai Szent Katalin magyar nyelvű legendája a X. században készült, ez a XIII. században kiegészült a királylány megtérésének, még később születésének csodálatos históriájával:
Régen a pogány világban egy Costus nevű jámbor király kincsekben bővelkedett, de nélkülözte a legértékesebbet, mert nem volt gyermeke, akire országát hagyhatta volna. Népét Alexandriába gyűjtötte és felszólította, hogy az ott felállított kőbálvány előtt a király kívánságának teljesítéséért imádkozzanak. Az imádság azonban nem hallgattatott meg. A király ekkor Görögországból, egy Alforabius nevű híres bölcset hívott meg, aki azt a tanácsot adta, hogy öntessen arany szobrot az egy istennek képével és hirdesse, hogy ő az istenek istene. A király követte a tanácsot és kilenc hónap múlva leánygyermeke született, akit Katalinnak nevezett el és tudós mesterekkel neveltetett fel.
Amikor Katalin szépségben és bölcsességben tündöklő hajadonná serdült fel, atyja meghalt, így átvette az ország kormányzását. Egy alkalommal huszonnégy szűzzel, huszonnégy matrónával és száz lovaggal útra kelt, de éjszaka egy erdőben eltévedt. Itt egy remetére talált, aki beszélgetés kzben megkérdezte Katalintól, miért nem megy férjhez? Katalin büszkén felelte, hogy nem talált magához méltó kérőt. A remete mosolyogva megjegyezte, hogy ő ismer egy hatalmas császárt, akinek a fia éppen hozzá illenék. Katalin kijelentette, hogy ő holtig szűz marad. Mire a remete felvilágosította, hogy a császár fiának az a tulajdonsága, hogy jegyesét örök szűzességben megtartja; anyja is szűz és a neki szolgáló lányok is szűzek. Ekkor Katalin szerette volna látni a császár fiát, a remete pedig elővett egy képet, mely a császár fiát és annak anyját ábrázolta, vagyis Szűz Máriát és Krisztust.
Éjjel álmában megjelent Katalinnak a szent szűz Krisztussal, aki azonban elfordul tőle és anyja kérésének dacára elutasítja őt. Ezután Katalin ismét a remetéhez fordul, aki a keresztény vallásra oktatja és megkereszteli. Hazatérvén, álmában újra megjelenik neki Szűz Mária, ölében a gyermek Krisztussal, aki most már szeretetteljesen feléje hajol és gyűrűvel eljegyzi magának, majd megjósolja neki, hogy vértanúi halált fog érette szenvedni.
Nem sokkal később Maxentius császár Alexandriába vonul és megparancsolja, hogy mindenki a pogány isteneknek áldozzék. Katalin elmegy a császárhoz és felszólítja, hogy térjen Krisztushoz. A császár szerelemre lobbant a szép lány iránt és ötven bölcset hivatott, hogy eltántorítsák hitétől.
Katalin az ötven bölccsel vitába bocsátkozott, melynek eredményeként a bölcseket megtérítette, akiket azonban a császár ezért kivégeztetett. A császár, miután Katalin ellenállt csábításának, megkínoztatta és börtönbe záratta a lányt. Itt kereste fel a császárné, aki Katalin körül sebeket gyógyító angyalokat talált. A látvány és Katalin szavai annyira meghatották a császárnét és kísérőit, hogy keresztényekké lettek.
A császár újból maga elé rendelte Katalint, egy késekkel felszerelt kerekekből álló kínzószerkezettel próbálta jobb belátásra bírni, Katalin azonban továbbra is visszautasította ajánlatát, ezért a császár halálta ítélte. Az angyalok azonban megmentették Katalint, a kerék darabokra tört és sok katona halálát okozta. A császárné szót emelt Katalinért és kérte férjét, hogy ne bántsa, hiszen ő is hisz Krisztusban, a férje azonban nem hallgatta meg, őt és kíséretét is megkínoztatta és lefejeztette, majd megparancsolta, hogy Katalint is fejezzék le.
Amikor a hóhér levágta Katalin fejét, vér helyett tej folyt a testéből, majd angyalok jöttek és testét a Sinai hegyre vitték, míg lelke a mennyországba repült. Halála előtt arra kérte az Urat, hogy aki segítségül hívja az ő nevét, egészséges gyermeke szülessen és ne haljon meg gyermekágyba.
Mivel Katalin a hit igazságát olyan bölcsen védte, ezért a filozófusok, teológusok, ügyvédek, később a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok, tanulók védőszentje lett. A halála előtt segítséget ígért a betegeknek és haldoklóknak, ezért a középkori kórházak patrónájaként is megjelent. A börtön és kínzatásának csodás erejű elviselése miatt pedig a foglyok is hozzá imádkoztak szabadulásért. A legenda szerinti kínzókerék összetörése miatt pedig mindazok az iparosok, akik kerékkel foglalkoztak, szintén segítségül hívták.
Katalin-napi népszokások, időjóslás
Katalin-nap a régi pásztoremberek emlékezetes napja volt, mivel ezen a napon hajtották ki utoljára a csordát.
Katalin-napkor egy zsákba dughagymát szedtek és felkötötték a szabadkéménybe, hogy meleg és gőz járja át.
Katalin napja időjósló és szerelmi varázsnap is. Régen az ünnep után sem lakodalmat, sem táncmulatságot nem szoktak rendezni, mivel közelgett az adventi időszak.
Szokás volt Katalin-napján valamely gyümölcsfa ágát vízbe tenni - ez volt a Katalin-gally - , ha ez karácsonyig kivirágzott, azt jelentette, hogy az a lány, aki az ágat vízbe tette, a következő évben férjhez mehet.
Sóvidéken a lányok Katalin-napi szokása az orgonaág virágoztatása volt. Vizes edénybe néhány orgonaágat állítottak és mindegyiknek legénynevet adtak. Úgy tartották, amelyik ág kivirágzik karácsonyra, olyan nevű legény lesz a leány jövendőbelije.
Időjósló megfigyelés szerint, ha Katalinkor kopog, karácsonykor tocsog. Ennek a fordítottja is érvényes, ami azt jelenti, hogy a Katalin-napi fagy esős karácsonyt hoz, a Katalin-napi eső pedig szép, fagyos ünnepet.
Ha Katalin szépen fénylik,
a Karácsony vízben úszik.
Ezt bizonyítja a közmondás is: ha Katalinkor megállott a liba a jégen, akkor karácsonykor sáros lesz.
Katalin-nap női dologtiltó nap, a Szerémségben ilyenkor nem szabadott kenyeret sütni.
Doroszlón viszont férfi dologtiltó napként tartották számon. Nem szabadott szántani, sem befogni a kocsit, ne forogjon a kerék, mert Katalint kerékbe törték. Leálltak a malmok is, a kendergyárak, az összes kerekesek, malmosok a templomba mentek, mert védőszentjük volt Katalin.
Csantavéren, Sárosfán ezen a napon böjtöltek a legények, hogy megálmodják, ki lesz a feleségük.
(Forrás: Móser Zoltán: Névviseletek)
Ha tetszett a cikk és szeretnél további népszokásokat megismerni, iratkozz fel a blogértesítőre!
Hozzávalók:
Ha nem falra vagy ajtóra szeretnéd ragasztani, hanem felakasztani valahova, akkor szükség lesz még:
A mikulásfejet felragasztjuk egy nagy csillagra (20 cm) és egy szaténszalaggal felakaszthatjuk ablakdísznek. A fagolyókat kétszeresen kötözzük meg, tegyünk egy csomót a szalagra, húzzuk rá a gyöngyöket, majd fölötte kössünk ismét csomót.
Molnár Gyula: Télapó
Üstököm, ha megrázom,
dér csillog a faágon.
Szakállamból hull a hó,
én vagyok a Télapó.
Puttony van a hátamon,
nehéz terhét vállalom.
Figyeljetek gyerekek,
mennyi mindent cipelek.
Hét zacskóban mosolyt hoztam,
szép gondosan csomagoltam,
csengő, bongó furulyaszó
kísér, mint víg útravaló.
Hoztam nektek fiúk, lányok
bő zsákokban boldogságot,
bátorságot, békességet
- jó sokáig élvezzétek!
Kaptok tőlem ráadásul
Télapónak tarsolyából
csokit, fügét, cukrot, kekszet,
mind elhoztam, ami termett.
Fellegűző palástom
szétterítem vállamon.
Szakállamból hull a hó,
megérkezett Télapó.
Ha szeretnétek további mikulásos verseket, dalokat, dekorációs ötleteket kapni, iratkozzatok fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha újabb bejegyzés érkezik!
Már két hét sincs hátra a nagyszakállú megérkezéséig, úgyhogy ildomos lenne elkezdeni a készülődést. Ehhez szeretnék nektek mindenféle mikulásos ötletet adni: lesz mikulás vers, mikulás dal, mikulásos ablakdísz, mikulásos csillag és még én sem tudom pontosan, hogy mi.
Ha szeretnétek minél több mikulásos ötletet kapni tőlem, iratkozzatok fel a blogértesítőre!
Utolsó kommentek