Alexandriai Szent Katalint, mint koronás szüzet, kerékkel és pallossal ábrázolják. A filozófusok, molnárok és kerékgyártók védőszentje.
Sienai Szent Katalin 1347-ben született, a Szent Domonkos harmadik rendjében tevékenykedett, betegeket ápolt, szegényeket segített, bűnösöket térített, kongregációkat szervezett. Kora politikai életébe nagy békítő befolyása volt. Ő bírta rá XI. Gergely pápát, hogy visszatérjen Avignonból Rómába. Részt vett a Firenze és a római kúria kibékülésében, valamint VI. Orbán pápa hatalomra segítésében. A lélek bölcsességével tűnt ki, ő az első nő, akit egyháztanítóvá avattak. Legendája szerint Krisztus őt is eljegyezte, mint alexandriai védőszentjét és sebeinek hordozására találta méltónak. 33 éves korában halt meg a magára kiszabott szigorú aszkézis következtében.
Katalin a középkor egyik legtiszteltebb, legnépszerűbb női szentje, a Virginus Capitales, továbbá a tizennégy segítő szent egyike. Középkori nagy népszerűségébe belejátszott Alexandriai Szent Katalin legendája, aki bölcsességével ötven tudóst nyert meg a kereszténységnek, s mikor Maxentius császár kerékbe törette volna, a kínzóeszköz a legenda szerint darabokra hullt.
Alexandriai Szent Katalin magyar nyelvű legendája a X. században készült, ez a XIII. században kiegészült a királylány megtérésének, még később születésének csodálatos históriájával:
Régen a pogány világban egy Costus nevű jámbor király kincsekben bővelkedett, de nélkülözte a legértékesebbet, mert nem volt gyermeke, akire országát hagyhatta volna. Népét Alexandriába gyűjtötte és felszólította, hogy az ott felállított kőbálvány előtt a király kívánságának teljesítéséért imádkozzanak. Az imádság azonban nem hallgattatott meg. A király ekkor Görögországból, egy Alforabius nevű híres bölcset hívott meg, aki azt a tanácsot adta, hogy öntessen arany szobrot az egy istennek képével és hirdesse, hogy ő az istenek istene. A király követte a tanácsot és kilenc hónap múlva leánygyermeke született, akit Katalinnak nevezett el és tudós mesterekkel neveltetett fel.
Amikor Katalin szépségben és bölcsességben tündöklő hajadonná serdült fel, atyja meghalt, így átvette az ország kormányzását. Egy alkalommal huszonnégy szűzzel, huszonnégy matrónával és száz lovaggal útra kelt, de éjszaka egy erdőben eltévedt. Itt egy remetére talált, aki beszélgetés kzben megkérdezte Katalintól, miért nem megy férjhez? Katalin büszkén felelte, hogy nem talált magához méltó kérőt. A remete mosolyogva megjegyezte, hogy ő ismer egy hatalmas császárt, akinek a fia éppen hozzá illenék. Katalin kijelentette, hogy ő holtig szűz marad. Mire a remete felvilágosította, hogy a császár fiának az a tulajdonsága, hogy jegyesét örök szűzességben megtartja; anyja is szűz és a neki szolgáló lányok is szűzek. Ekkor Katalin szerette volna látni a császár fiát, a remete pedig elővett egy képet, mely a császár fiát és annak anyját ábrázolta, vagyis Szűz Máriát és Krisztust.
Éjjel álmában megjelent Katalinnak a szent szűz Krisztussal, aki azonban elfordul tőle és anyja kérésének dacára elutasítja őt. Ezután Katalin ismét a remetéhez fordul, aki a keresztény vallásra oktatja és megkereszteli. Hazatérvén, álmában újra megjelenik neki Szűz Mária, ölében a gyermek Krisztussal, aki most már szeretetteljesen feléje hajol és gyűrűvel eljegyzi magának, majd megjósolja neki, hogy vértanúi halált fog érette szenvedni.
Nem sokkal később Maxentius császár Alexandriába vonul és megparancsolja, hogy mindenki a pogány isteneknek áldozzék. Katalin elmegy a császárhoz és felszólítja, hogy térjen Krisztushoz. A császár szerelemre lobbant a szép lány iránt és ötven bölcset hivatott, hogy eltántorítsák hitétől.
Katalin az ötven bölccsel vitába bocsátkozott, melynek eredményeként a bölcseket megtérítette, akiket azonban a császár ezért kivégeztetett. A császár, miután Katalin ellenállt csábításának, megkínoztatta és börtönbe záratta a lányt. Itt kereste fel a császárné, aki Katalin körül sebeket gyógyító angyalokat talált. A látvány és Katalin szavai annyira meghatották a császárnét és kísérőit, hogy keresztényekké lettek.
A császár újból maga elé rendelte Katalint, egy késekkel felszerelt kerekekből álló kínzószerkezettel próbálta jobb belátásra bírni, Katalin azonban továbbra is visszautasította ajánlatát, ezért a császár halálta ítélte. Az angyalok azonban megmentették Katalint, a kerék darabokra tört és sok katona halálát okozta. A császárné szót emelt Katalinért és kérte férjét, hogy ne bántsa, hiszen ő is hisz Krisztusban, a férje azonban nem hallgatta meg, őt és kíséretét is megkínoztatta és lefejeztette, majd megparancsolta, hogy Katalint is fejezzék le.
Amikor a hóhér levágta Katalin fejét, vér helyett tej folyt a testéből, majd angyalok jöttek és testét a Sinai hegyre vitték, míg lelke a mennyországba repült. Halála előtt arra kérte az Urat, hogy aki segítségül hívja az ő nevét, egészséges gyermeke szülessen és ne haljon meg gyermekágyba.
Mivel Katalin a hit igazságát olyan bölcsen védte, ezért a filozófusok, teológusok, ügyvédek, később a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok, tanulók védőszentje lett. A halála előtt segítséget ígért a betegeknek és haldoklóknak, ezért a középkori kórházak patrónájaként is megjelent. A börtön és kínzatásának csodás erejű elviselése miatt pedig a foglyok is hozzá imádkoztak szabadulásért. A legenda szerinti kínzókerék összetörése miatt pedig mindazok az iparosok, akik kerékkel foglalkoztak, szintén segítségül hívták.
Katalin-napi népszokások, időjóslás
Katalin-nap a régi pásztoremberek emlékezetes napja volt, mivel ezen a napon hajtották ki utoljára a csordát.
Katalin-napkor egy zsákba dughagymát szedtek és felkötötték a szabadkéménybe, hogy meleg és gőz járja át.
Katalin napja időjósló és szerelmi varázsnap is. Régen az ünnep után sem lakodalmat, sem táncmulatságot nem szoktak rendezni, mivel közelgett az adventi időszak.
Szokás volt Katalin-napján valamely gyümölcsfa ágát vízbe tenni - ez volt a Katalin-gally - , ha ez karácsonyig kivirágzott, azt jelentette, hogy az a lány, aki az ágat vízbe tette, a következő évben férjhez mehet.
Sóvidéken a lányok Katalin-napi szokása az orgonaág virágoztatása volt. Vizes edénybe néhány orgonaágat állítottak és mindegyiknek legénynevet adtak. Úgy tartották, amelyik ág kivirágzik karácsonyra, olyan nevű legény lesz a leány jövendőbelije.
Időjósló megfigyelés szerint, ha Katalinkor kopog, karácsonykor tocsog. Ennek a fordítottja is érvényes, ami azt jelenti, hogy a Katalin-napi fagy esős karácsonyt hoz, a Katalin-napi eső pedig szép, fagyos ünnepet.
Ha Katalin szépen fénylik,
a Karácsony vízben úszik.
Ezt bizonyítja a közmondás is: ha Katalinkor megállott a liba a jégen, akkor karácsonykor sáros lesz.
Katalin-nap női dologtiltó nap, a Szerémségben ilyenkor nem szabadott kenyeret sütni.
Doroszlón viszont férfi dologtiltó napként tartották számon. Nem szabadott szántani, sem befogni a kocsit, ne forogjon a kerék, mert Katalint kerékbe törték. Leálltak a malmok is, a kendergyárak, az összes kerekesek, malmosok a templomba mentek, mert védőszentjük volt Katalin.
Csantavéren, Sárosfán ezen a napon böjtöltek a legények, hogy megálmodják, ki lesz a feleségük.
(Forrás: Móser Zoltán: Névviseletek)
Ha tetszett a cikk és szeretnél további népszokásokat megismerni, iratkozz fel a blogértesítőre!
Utolsó kommentek