Még mindig tart Szent Márton hete városunkban, és az ünnepléshez találtam még egy libás gyerekdalt, bár ebben azért van már tyúk és tücsök is:
A gúnárom elveszett, keresésére megyek – magyar népdal
A gúnárom elveszett, keresésére megyek.
Nincsen annak más jegye: szárnya tolla fekete.
Az én tyúkom megbódult, a fazékba belebújt.
Ó, én édes tyúkocskám, te leszel a vacsorám.
A kis tücsök ciripel, hátán semmit sem cipel.
Balra dűl, meg jobbra dűl, talán bizony hegedül.
A 6 hónapos baba már nagyon sok mindent megtanult: vannak dolgok, amikkel már egyedül is boldogul és van olyan, amit még tanulnia kell. A különböző játékok során tanul a baba és gyakorolja a már megtanultakat, ezért nem mindegy, hogy mit játszunk vele.
Hat hónapos korban az arcunk, a hangunk az, ami a legjobban elbűvöli. A legunalmasabb házimunka is érdekfeszítő a számára, a tárgyakról nem is beszélve, melyekkel dolgozunk. A babák szeretik és egyre jobban igénylik a mozgásos játékokat: ezzel nemcsak a fejlődésüket segítjük elő, az együtt hancúrozás, tornázás jót tesz a kötődés erősítésének.
A ritmus, a mozgás és szoros érzelmi kapcsolat rengeteg összeköttetést hoznak létre a baba agyában, ezek mind hozzájárulnak a későbbi fejlődéséhez.
Az ölbeli mondókák, arcsimogatók, lovagoltatók továbbra is a baba kedvencei lesznek, de már megpróbálkozhatunk a táncikálással.
Fogjuk meg erősen a babát a hóna alatt, és valamilyen puha felületen vagy a combunkon kezdjük el táncoltatni. Közben énekeljük az alábbi mondókát és végezzük a szövegnek megfelelő mozgásokat:
Cini-cini muzsika,
Táncol a kis Zsuzsika (itt behelyettesíthetjük a baba nevét)
Jobbra dűl, meg balra dűl,
Tücsök koma hegedül.
A kisbabák imádják a zenét és a ritmust. Már az anyaméhben érezték édesanyjuk szívverésének ritmusát, és hallották, ahogy áramlik a testében a vér. Az énekkel kísért tánc az egyik leghatékonyabb módszer a baba fejlesztésére.
Öleljük magunkhoz a babát és járkáljunk körbe a szobában, miközben a kedvenc dalát énekeljük. Válasszunk népdalokat, rövid kis gyermekdalokat. A játékot még élvezetesebbé tehetjük, ha éneklés közben hajladozunk, forgunk, különböző lépésformákkal járunk.
A lovagoltató-hintáztató játékokat nagyon élvezik a kisbabák, emellett fontos szerepet játszanak az egyensúlyozási készségük kialakulásában.
Sokféleképpen lovagoltathatjuk a babát: a térdünkre vagy az ölünkbe ültetve, hason vagy hanyatt fekvésben a térden ide-oda hintáztatva. A lovacskázást, hintáztatást mindig kísérje valamilyen ritmikus mondóka, ének. Egy egyszerű kis népi mondóka:
Hinta, palinta,
Hintázik a kisbaba. (Itt mondhatjuk a baba nevét.)
Nagyon jó kis lovagoltatós mondókákat találtok a www.kerekito.hu oldalán.
Milyen mozgásos játékot játszhatunk a 6 hónapos babával?
A mozgásos tevékenységek folyamatosan ismétlése megerősíti azokat az idegi pályákat, amely az agy gondolkodási területéről a mozgásvezérlés területére, valamint az izmokat mozgató idegekhez futnak.
A rugdalózás fejleszti a mozgáskészséget, ráadásul a babákat nem kell különösképpen noszogatni, maguktól is imádnak rugdalózni.
Sok rugdalózónak, zokninak színes az orra, ezt nagyon szeretik a kicsik nézegetni. Kaphatók olyan mamuszok, amik csörögnek a rugdalózáskor, de tehetünk bokacsörgőt is a kicsire, nagyon fogja élvezni.
Ebben a korban a babatornáztatót is élvezettel használják a babák, imádják ahogy a lelógó játékokat megrúgják és azok mozognak, csörögnek, zörögnek.
A babatornáztató azonban csak addig érdekes a babának, amíg nem kezd el csúszni-mászni, ezért, ha nem akarunk beruházni babatornáztatóba, készíthetünk házilag is rugdosós játékot. A kiságyba kössünk fel egy szalagot közvetlenül a baba lába fölé, amire különböző csörgős, zörgős játékokat, csengettyűket teszünk, és mutassuk meg neki, hogy mi történik, ha megrúgja.
A kisbabák gyakran hintáztatják magukat valamiféle rugózó mozgással. Ezek a mozdulatok a mászást készítik elő. Fektessük a babát hasra egy takaróra vagy matracra. Helyezzünk egy érdekes tárgyat, mondjuk egy színes csörgőlabdát, közvetlenül a baba elé, de annyira, hogy éppen ne érje el. Mozgassuk a játékot előtte ide-oda. Ahogy a kicsi megpróbálja elérni a játékot, valószínűleg egy picit előre fog csúszni érte. Ha kell, segítsünk neki egy picit, hogy el tudja venni a játékot, majd dicsérjük meg az ügyességét.
Tornagyakorlatokkal erősíthetjük a baba lábizmait. Ha torna közben énekelünk, azzal a baba nyelvi készségét is fejlesztjük.
Fektessük a babát hanyatt valamilyen szilárd felületre (a pelenkázó is lehet), a bokájánál fogva hajlítsuk be, majd nyújtsuk ki a kicsi lábát, miközben a következő mondókákat mondjuk:
Tornássz, baba, tornásszál,
Nőjél nagyra, mint egy vár!
vagy
Teregeti kacsóját,
Nyújtogatja bábóját.
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha újabb bejegyzés kerül fel az oldalra! Naponta más téma: gyermeknevelés, babafejlesztés, mondókák, barkácsötletek, érdekességek.
A kézfejen lévő kevesebb idegvégződés elbírja, sőt kívánja az erősebb ingerületet, a "csípést". Éppen ebből a többletingerből jön létre a "csípésjáték" kellemes érzése. A többlet-ingerületből származó feszültség elvezetése történik hónalj- vagy állcsiklandozással, fantáziajátékkal (pl. a varjú elhessegetésével).
A csipkedő mondókáknál felváltva egymásra helyezzük kezeinket, a kézfej bőrét gyengéden megcsípve tartjuk, s mondóka közben le-fel emelgetjük. Az utolsó szónál hirtelen visszarántjuk.
Csípi-csóka,
Varjú vágja,
Holló kopácsolja!
*
Csip csip csóka
Vak, vak, vakvarjúcska,
Lakatomnak kulcsa,
Bőr a papucsa,
Fekete kutya ne tüdő
Vékony vászon lepedő,
Elszállott a csóka ...
Elszállott a csóka ...
*
Csípi-csóka,
Varjú vágja,
Kakas parancsolta.
Hess!
*
Csip-csip, csóka,
Vakvarjúcska,
Komámasszony kéreti a szekeret,
Hess le, tyúkom, hess, hess, hess!
Mutató- és hüvelykujjunkkal megcsípjük a gyerek keze fejét, és éneklés közben ritmikusan emelgetjük, mintha repdesne a csóka:
Csip-csip, csóka,
Vakvarjúcska,
Komámasszony kéreti a szekerét,
Nem adhatom oda,
Tyúkok ülnek rajta.
Hess le, tyúkok, hess, hess!
(Gyengéden rácsapkodunk a gyerek keze fejére, mintha csókát csapkodnánk.)
*
Csipi-csóka, vakvarjúcska,
Fészket rakott a csóka,
Ángyomasszony kertjébe,
Fügefa tetejére,
Hess, te csóka,
Ne vidd el a csirkénket,
Hess!
*
A gyermek keze fejét gyengéden megcsípjük (mintha a csóka csőre csípné, fel-le hintáztatjuk a mondóka közben:
Csipi-csóka, vakvarjúcska,
Jó volt-e a kisfiúcska?
Ha jó volt a kisfiúcska,
Ne csípd meg őt, vakvarjúcska! Hess!
A "ne csípd meg"-től a levegőben csapkodjuk a gyermek kezét, mintha a csókát hessegetnénk.
Csipi-csóka, vakvarjúcska,
Ha jó volt a kisfiúcska,
Ne csípd meg,
Te vakvarjúcska!
Ha rossz volt a kisfiúcska,
Csípd meg jól,
Te vakvarjúcska!
Csip-csip-csip!
*
Csip-csip, csóka,
Vad varjúcska,
Jó voltál, te kisfiúcska?
Nem bánt már a vad varjúcska.
*
Csípi, csípi, kánya,
Varjú, varjú vágta,
Hajnal hegedülte,
Kakas énekelte!
*
Csip-csip, csóka,
Vágj, vágj, varjú,
Azért küldött anyámasszony,
Adja oda szekeréjét.
Nem adhatom oda,
Tyúkok ülnek rajta,
Hess el, te!
*
Csip-csip, csóka,
Vakvarjúcska,
Cseng az óra
Virradóra,
Percet sem vár,
Öltözik már
Kis Katóka,
Fürgén lép a lába,
Az óvoda (iskola) várja.
*
Csipi-csóka, vakvarjúcska,
Adjál nekem szénát!
Nem adok szénát,
Csak szalmát,
Annak is a legalját,
Hess!
*
Csip-csip csóka,
Vakvarjúcska,
A madarak esznek,
Tyúkok veszekednek,
Hess, hess, hess!
Ha tetszettek a mondókák és szeretnél még több mondókát olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre!
Kányádi Sándor: November
Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régről nem kelepel
kéményen a gólya.
Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.
Pedig fúj, ahogyan
fújni tud november,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.
Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák és a varjak.
Olvassátok el a Márton-napi népszokásokról szóló cikkemet és beszélgessetek a népi hagyományokról a gyermek életkorának megfelelően.
Az egészen kicsiknek vágjatok ki papírból libát, fesse vagy színezze ki és közben mondókázzatok az alábbi gyűjteményből:
Réce-ruca, vadliba,
Jöjjenek a lagziba!
Kést kanalat hozzanak,
Nehogy éhen haljanak.
Ha jönnek lesznek,
Ha hoznak, esznek.
(mondóka)
*
A gúnárom elveszett,
keresésére megyek,
Nincsen annak más jegye:
szárnya, tolla fekete.
Az én tyúkom megbódult
A fazékba belebújt.
Ó, én édes tyúkocskám,
Te leszel a vacsorám.
A kis tücsök ciripel,
Hátán semmit nem cipel,
Jobbra dűl meg balra dűl,
Talán bizony hegedül.
(magyar népdal)
*
Egyél libám, egyél már,
nézd a Nap is lement már.
Éjfél tájba', nyolc órára,
Esti harangszóra.
Bim, bam, bom
(dal)
*
Nincs szebb madár, mint a lúd
Nem kell neki gyalogút.
Télbe, nyárba mezitláb,
Úgy kíméli a csizmát.
(mondóka)
*
Hatan vannak a mi ludaink,
Három szürke, három fekete.
Gúnár, gúnár, libagúnár,
Gúnár az eleje,
Szabad a mezeje,
Akinek nincs párja,
Az lesz a gúnárja.
(Kolompos: Jönnek a huszárok című albumból)
Ludasjáték: (ha több gyerek játszik együtt)
Muzsikaszó közben kézenfogva, ha sokan vagyunk, csípőre tett kézzel körbe-körbe megyünk. Mikor elhallgat a zene, elengedjük egymás kezét, vagy levesszük a csípőnkről. Kiszemelünk magunknak valakit, és igyekszünk minél gyorsabban megfogni a kezét. Ha sikerült, a párunkkal együtt leguggolunk. Akinek nem jut pár, állva marad, ő lesz a “gúnár”. Mindenki rámutat, és háromra kiáltjuk:
Te vagy a gúnár!
*
„Novemberben, Márton napján
Liba gágog, ég a kályhán,
Aki libát nem eszik
Egész évben éhezik”
*
„Siess libám, begyet rakni,
Hazamegyünk tüzet rakni,
Estére, vacsorára mákoscsíkot főzni.”
*
„Bánhidai legények, libát loptak szegények,
Nem jól fogták a nyakát,
Elgágintotta magát,
Gí-gá-gú, te vagy az a nagyszájú”
*
„Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.”
(népköltés megzenésítve)
*
Elesett a lúd a jégen,
majd fölkel a jövő héten.
*
Egy, petty, libapetty,
terád jött a huszonegy!
*
Felelgetős:
- Gyertek haza, ludaim!
- Nem merünk.
- Miért?
- Félünk.
- Mitől?
- Farkastól.
- Hol a farkas?
- Bokorban.
- Mit csinál?
- Mosdik.
- Mibe mosdik?
- Arany medencében.
- Mibe törölközik?
- Kis cica farkába.
*
Héja, héja, lakatos!
Látom, lábad ripacsos.
Addig libát nem adok,
míg a lábad ripacsos.
Csörlőre, csattogóra,
ángyomasszony ablakára!
*
Héja, héja,
nincs itt liba,
szomszédban van,
eredj oda,
eredj oda,
huss, huss, huss!
*
Száz liba egy sorba,
Mennek a nagy tóra,
Elől megy a gúnár,
Jaj, de begyesen jár!
Gi-gá-gá!
*
Nincs szebb madár, mint a lúd,
Nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb
Nevelgeti a fiát.
(népköltés)
*
Hajnal Anna: Lúd
Bukik, mosdik, tollászkodik,
Piros csőrrel hivalkodik,
Fürdik a lúd,
Hófehér,
Tiszta ő,
Ha vízhez ér!
Fehérséges, szürkeséges,
Méltóságos, fürgeséges,
Társaságban beszélgető,
Fontoskodva lépegető,
Hazafelé öntudattal,
Gőgös hölgyi mozdulattal
Ideszól,
Odaszól,
Kacér bóbita alól.
*
Jankovich Ferenc: Libák
Harminchárman keltünk útra,
Mikor mentünk világgá.
Harmincan sem jöttünk vissza –
Gági-gégém, húgom, hop!
Gágá, gigágá!
Arra jött a limpes-lompos,
Mikor mentünk világgá,
Lúdgégére éhes farkas –
Gági-gégém, húgom hop!
Gágá, gigágá!
El is értünk egy nagy tóba,
Mikor mentünk világgá,
Egy nagy libaúsztatóba –
Gági-gégém, húgom hop!
Gágá, gigágá!
Tiszta vízben megmosdottunk,
Mikor mentünk világgá,
Mégis sáros lett a tollunk –
Gági-gégém, húgom hop!
Gágá, gigágá!
*
Mondókázás közben elkészíthetitek az alábbi libás sütit:
Hozzávalók:
Elkészítés:
Tipp: a tésztát természetesen más tésztával (pl. leveles tészta, omlós tészta, egyszerű túrós alaptészta) is helyettesíthetjük.
(Tuti tippek)
Libás barkácsötletek gyerekeknek:
Vágjunk ki rajzlapból vagy kartonból egy libás sablont, majd a kicsivel együtt tépjünk fehér, piros és narancssárga krepp-papírból apró darabkákat.
Ragasztózzuk meg a papírt, majd nyomkodjuk bele a kis fecniket a ragasztóba.
A három év alattiak is jól elboldogulnak ezzel a feladattal.
A libavarrást inkább nagyobb, középső csoportos óvodásoknak ajánlom.
Egy fehér kartonra rajzoljunk libát, majd 0,5 cm-ként bökdössünk lyukakat a vonal mentén.
A gyerkőc a mintának megfelelő színű cérnákkal "varrja" körbe a libát.
Ezt a libás képet különböző szemes terményekkel, magocskákkal lehet elkészíteni. A beragasztózott papírra rá kell nyomkodni a szemeket (felezett sárgaborsó, rizs, szezámmag, a liba szeme babból készült).
A felragasztás után következhet a háttér megfestése.
Mivel elég nagy türelmet igénylő munka, szintén óvodásoknak ajánlom, de természetesen kicsikkel is ki lehet próbálni. Esetleg több menetben készítsétek el a ludacskát.
Süti sütés és barkácsolás közben hallgathattok népzenét (Kolompos, Kalamajka, Ghymes, Szalóki Ági), és ha meguntátok az üldögélést, táncra is perdülhettek a kicsivel.
Figyelmetekbe ajánlom Szalóki Ági libás dalát:
Ha tetszettek az ötletek és szeretnél máskor is hasonló tippeket kapni, iratkozz fel a blogértesítőre!
Mártonok a nevük napját a híres Márton-napi lúd megölésével s elfogyasztásával ünneplik meg. Ez régen nagy esemény volt, majdhogynem olyan, mint a disznóölés.
Csokonainak tulajdonítják a következő tréfás verset, a "nyársraítéltetett Márton-napi lúd" búcsúzó liba dalát:
"Már liba koromban hallottam e napnak
Hírét, hogy innepe van Mártony papnak.
Rég tudom, hogy ilyenkor a torkos babona
Eleitől fogva nyársra ludat vona,
Mert apám, anyám is mikor megölettek,
E nyalánk szokásnak áldozati lettek."
De hát hogyan kerül ide a lúd, a liba?
Az egyik változat szerint Márton, aki a kora középkor legnépszerűbb szentje volt, szerzetesként szeretett volna élni, viszont az emberek, látva jóságát (megosztotta köpenyét egy koldussal), szent életét, püspökké akarták választani. Márton a megtisztelő cím elől elbújt egy libaólba, nehogy megtalálják. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, így mégiscsak püspökké választották.
A másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza, s kezünkbe adja a Márton név eredetének kulcsát is.
November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja, amikor nagy eszem-iszomot rendeztek: asztalra tették az új bort, ettek-ittak, hiszen még volt az új termésből bőven, s ürítgették a poharakat, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol.
A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely meg a hadisten, Mars szent madara volt: - a harcias madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.
A lúd római "beceneve", az "avis Martis" - Mars isten madara, afféle régi szófejtéssel - Márton madara - lett a keresztény naptárban, s így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. De a reformációnak sem kellett felhagyni a Márton-napi lúdazás dicséretes hagyományával: a protestánsok meg Luther Márton neve napján ürítgeték a poharaikat ilyenkor.
Márton kultusza Pannónia földjén bizonyára már a honfoglalás előtt is virágzott. Tiszteletét maga Szent István is felkarolta, mikor a zászlaira éppen a hadvezér Márton képét festette. Álmában, látván a besenyők támadását, így kiáltott föl: távozzatok, mert az Úr védelmemre adta Szent Mártont, aki nem engedi, hogy az igazság legelőjét pusztítsátok. Nem csoda, hogy Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett.
A magyar kereszténység bölcsője, a mai pannonhalmi néven emlegetett bencés apátság is Szent Márton tiszteletére épült azon a helyen (Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született. A legújabb kutatások viszont kétségkívül tisztázták, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely.
Márton ünnepe már a téli évnegyed kezdőnapjának számít, de a paraszti hagyományban még az ősz ünnepei közé tartozott. Régen Márton a gazdasági év őszi zárónapja volt. Baranyában pl. akkor hajtották be a gulyát telelőre.
Mit nevezünk Szent Márton vesszejének?
A pásztorok ezen napon egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek a barmai kijárnak a legelőre, a csordába. Ez a nyaláb vessző volt a Szent Márton vesszeje.
Nagymagyaron a Márton-köszöntőt versbe mondták el. A pásztorokra, gazdára, az egész háznépre s a háziállatokra is Isten áldását kérték. E köszöntő jutalmaképpen a gazda megfizette a "bélesadót", vagy másképpen nevezve a "rétespénzt". Ilyenkor minden gazdánál nagy lakomát csaptak, vendégséget rendeztek az ünnep tiszteletére.
A Répcevidéken a pásztorok Márton estéjén végigjárták a falut, és a házakhoz így köszöntöttek be:
"Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét.
A szokást nem mi kezdtük, és nem mi végezzük.
Állataiknak annyi szaporulata legyen,
Ahány ága-boga van a vesszőnek."
Márton vesszeje rendszerint többágú volt. Bacsfán a a gazda ezzel veregette meg a disznókat, hogy egészségesek, edzettek, jó ízűek legyenek. A hit szerint, ahány ága volt a vesszőnek, annyit malacozott a kocadisznó.
A bősi gazdák Márton vesszejét a disznóól tetejére szúrták, mert ez megvédte az állatokat a dögvésztől. Tavasszal pedig ezzel a vesszővel hajtották ki a barmokat a legelőre, így ezeket nem érhette veszedelem, nem hullottak el.
Sepsén megverik egy hosszú póznával a diófa ágait, hogy jövőre többet teremjen.
Márton napja, mint időjóslás napja:
A tapasztalat szerint Szent Márton napja körül legtöbbször elromlott az idő és leesett az első hó. Ha hó esett, akkor azt mondták, hogy Szent Márton püspök fehér lovon jött.
Ha Márton napja fehér lovon köszöntött be, hosszú telet jósoltak, ha barna lovon jött, vagyis nem esett a hó, úgy tartották, karácsonyig nem is lesz. Ha kevés hó esett: Márton csak megrázta a szakállát.
"Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél" - mondja a rigmus.
Úgy tartották, hogy a Márton napra levágott lúd mellcsontja megmutatja, hogy milyen idő várható; ha barna volt: esős, ha fehér: havas telet vártak.
A galgamácsaiak szerint a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent.
Göcseji hagyomány, hogy Márton hetében sem mosni, sem szárogatni nem szabad, mert különben marhavész lesz.
A népi megfigyelések szerint "ha Márton napján lúd a jégen áll, karácsonykor sárban botorkál".
A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.
Márton-napi lakomák:
A hiedelem szerint ludat illik enni ezen a napon, mert, aki Márton-napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik.
Márton napjára általában megforr az új bor. A bornak Szent Márton a bírája - szól Dugonics jeles mondása. A régi céhvilágban a jól dolgozó egri mesterlegényekre mondták: megérdemlik a Márton poharát.
Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész évben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál egészségesebbek lesznek.
A kalotaszegi falvakban a jószág behajtása alkalmából Márton-napi bált rendeztek. Ezen a vidéken nagyon gyakori a Márton név, ezért, mint névnapot, ma is ünneplik névnapköszöntőkkel.
"Tündököljön élted ragyogó sugára,
Neve napja légyen szívünk vígsága.
Igyál egyet Márton, hogy jobb kedved légyen,
Hogy ne érjen téged semmiféle szégyen.
Márton poharából mindenki részt végyen!"
Felbáron Márton napján tartották a bojtárfogadó vásárt, s maguk a pásztorok is ezen a napon újították meg szerződésüket, vagy szegődtek új gazdához.
Márton napja a juhok számbaadásának, széthányásának napja. Legjobban a pásztorok várták, akik egész évben a falvaktól távol éltek, és évente csak egyszer-kétszer, a vásárok alkalmával mulathatták ki magukat. Ezért énekelték ősszel a pálpusztai pásztorok:
"Hozd el isten Szent Márton vasárinapját,
Hogy a pásztor mulathassa ki magát."
A mulatság után a pásztorok végigjárták a gazdákat és megkapták a bérüket.
Márton-napi közmondás:
Kövér, mint Márton lúdja.
(Forrás: Móser Zoltán: Névviseletek)
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blogértesítőre! Naponta új bejegyzések kreatív ötletekről, gyermeknevelésről, mondókák gyűjteménye.
Ez a gyerekszobai dekoráció valójában egy kétoldalú ablakdísz, ami azt jelenti, hogy mind a két oldalán ugyanazt a mintát látod.
Az ablakképek többféle mintával léteznek, az OPITEC Kft-nél lehet megrendelni a kész csomagokat; neked már csak vágni és ragasztani kell.
Az elkészítés menete:
1. Vágd ki a csomagban található sablonokat.
2. A kivágott sablonokat rajzold át a megfelelő színű kartonra vagy színes papírra. Ha ellenőrizted, hogy mindent jól rajzoltál fel, akkor kezdődhet a kivágás.
3. Az összeragasztáshoz egy számozott ábra nyújt segítséget. A számok megmutatják az egymást követő lépések sorrendjét. Először az ablakkép egyik oldalát ragaszd össze teljes egészében, majd fordítsd meg a képet, és hozzá illesztve ragaszd meg a másik oldalát.
Tipp: a túl folyékony és vizes ragasztótól hullámossá válhat a papír!
4. Az elkészült képet cérnán lógatva bárhova felakaszthatjuk a lakásban. Nagyon hangulatos dekoráció a gyerekszobába, de akár a nappaliban is jól mutat.
Előnye:
A csomagban benne van:
- a kész sablon,
- a hozzávaló színes papírok, kartonok, zsinórok, szalagok, rezgő szemek, stb.,
- számozott ábra segíti az összeragasztást.
Egyszerű, könnyen elkészíthető.
Kisgyerekes anyukáknak különösen ajánlott, mivel 6 darab jó minőségű kartonpapír áráért egy egész kreatív csomagot kapsz.
A sablon többször is felhasználható.
Évszakonként más-más dekorációval díszítheted a gyerekszobát vagy a lakást; évszakváltáskor nem kell kidobni, a következő évben is újra felrakhatod.
Miközben elkészítitek a sünis képet, megtanulhatjátok a gyerkőccel a következő verset:
Fésűs Éva: A sündisznócska
Tegnap korán esteledett,
Sündisznócska ágyat vetett.
Ágyat vetett az avarba,
Kicsinyeit betakarta.
Fújhat a szél szakadatlan,
Melegít a puha paplan.
Jó a meleg földi fészek,
Aludjatok kis tüskések!
Ha szeretnél hasonló kreatív ötleteket, mondókákat olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre! Naponta új cikkek gyermeknevelésről, babákról, mondókagyűjtemény barkácsötletekkel.
Egy kevésbé ismert őszi vers gyerekeknek.
Alszik az erdő
Ősz kószál a fák közt
színpompás palástban,
lehulló falevél
mindenütt nyomában.
Zivatarok helyett
csendes eső esik,
megmosdik az erdő,
mielőtt lefekszik.
Elkészítette már
avartakaróját,
és őszi szél susogja
kedvenc altatóját.
Hétvégén egy szülinapi buliban voltunk, ahonnan - jó szokásunkhoz híven - egy kölcsön mesekönyvvel tértünk haza. A könyvajánló szerint a mesekönyvben a kedvenc hercegnőink (Hófehérke, Csipkerózsika, Bell, Jázmin, Ariel, Hamupipőke) megmutatják, hogyan tehetjük boldogabbá, akik igazán fontosak nekünk.
Próbáltam nem túl kritikusan olvasni a történeteket, de sajnos, ismét meg kellett állapítanom, ez nem az a mesekönyv, amit jószántamból beletennék a könyvesboltban a kosaramba.
Természetesen volt néhány szép gondolat a barátságról, az őszinteségről, és néhány jó tanács, mint pl. adjuk önmagunkat a barátságban és a szerelemben is, akkor lehetünk boldogok.
Az egyik mese olvasásakor viszont fennakadtak a szemeim: olyan dologban próbálja befolyásolni a gyerekem véleményét, amiről fogalma sincs, hogy mit jelent, ráadásul, ha utánozni próbálja a történet főhősét (Jázmin), valószínű, nem is nagyon fogja megtudni, milyen a boldog szerelem.
A történet lényege röviden: Jázmin (Aladdin című meséből) próbálja a dzsinnt felvidítani, aki azért szomorkodik, mert nem talál magának társat. Jázmin vigasztalásként elmeséli a saját tapasztalatát a férjjelöltekkel, mennyi szörnyűségen kellett keresztülmennie, mire megtalálta az igaz szerelmet. Nagyon pozitív megnyilvánulás volt a részéről, hogy a ruhákat és az ékszereket nem tartotta fontosnak, rájött, nem ezek okozzák a boldogságot. Viszont megjelent a női emancipáció gondolata a mesében, ami nagyon tanulságos:
"Ahogy teltek a napok, úgy tűnt, a kérők is egyre rosszabbak lettek. Az egyik legborzasztóbb Macsó herceg volt.
- Hercegnő, van egy birodalmam, ahol csak a főzésre és a takarításra lenne gondja. Jázmin megdöbbent.
- Hol él maga? Azt akarja, hogy én végezzem a házimunkát? - kérdezte.
- Igen, olyan feleséget keresek, aki hajlandó rá - válaszolta.
- Valóban? Én pedig olyan férjet keresek, aki nem a kőkorszakban él!"
Ezek után csoda, ha a gyerekünket nem bírjuk rávenni a házimunkára, hiszen az csak az őskorban volt szokás?!
Bárhogy csűrjük-csavarjuk a nők jogait, azért én mégis azt gondolom, az otthon melegét, a családias légkört még mindig a nő tudja megteremteni. Az lenne a tökéletes, ha ebben maximális segítséget kapna a párjától, de ez már inkább a fiús mamák felelőssége; nagyon sok múlik azon, hogy otthon mit láttak, mire tanították anno a férjünket. Ha otthon az volt a természetes, hogy anya csinál meg minden házimunkát, apa pedig a tévé előtt söröz, vagy a takarítás ideje alatt lelép a barátaival, akkor valószínű, hogy hiába vagyunk az emancipáció lelkes hívei, ha a férjünknek teljesen más az elképzelése.
Azt gondolnánk, hogy a gyerekeknek azt számít csak, amire megtanítjuk őket, ezért fontosak a korai fejlesztések. Ez viszont tévhit! A gyermekünk abból tanul a legtöbbet, amit tőlünk lát: nem a könyvből, meg a fejlesztő foglalkozáson fogja megtanulni, hogyan kell zöldséget mosni és szeletelni, hanem tőlünk, mivel már kisbaba korában magunk mellé tesszük, amikor a konyhában dolgozunk. A takarítás, rendrakás ugyanilyen téma: a gyerekek utánzással tanulnak, ha tőlünk azt látják, mindig a helyére tesszük, amivel foglalkozunk, akkor valószínű, ők is ezt fogják tenni. Ha azt látják, hogy mindennap felporszívózunk, nekik sem fog nehezükre esni, hogy a saját kis szobájukat rendbe tegyék, főleg, ha még eszközöket (kis seprű, lapát, stb.) is kapnak hozzá.
Az utóbbi időben több fórumon is felmerült a gyerekvállalás kérdése pro és kontra; az egyik ismert női újságból idézek:
"Nekem tetszenek a kisbabák az utcán, de nem vágyom arra, hogy anyuka legyek. Mert láttam, hogyan élt anyu mellettünk. Tanult velünk, különórákra cipelt minket, szülői értekezletekre rohant, főzött, takarított, olyan volt, mint egy szolga, a napi nyolcórás munkája mellett. Kell ez nekem?"
Ugye mennyit számít a példa? Apuka teljesen hiányzik a képből, vajon miért? Az egyik történet mese, a másik valóság. Ha megkérdeznénk a férjünket, vajon melyik variációt választaná? Mert ez sem mindegy! Nehezen tudom elképzelni, hogy létezik olyan férj, aki egy életen át elviselné, hogy a felesége nem főz és nem takarít. Viszont a második variáció sem tökéletes: egy boldog párkapcsolatban a férjnek nem egy háztartási rabszolgára van szüksége.
Mi lehet a megoldás?
Szerintem az, ha úgy éljük a mindennapjainkat, hogy a gyermekünk nyugodtan utánozhasson. Jó, ha látja, hogy anya szeret a konyhában sertepertélni, mert akkor ő sem nyűgként fogja megélni a sütést, főzést. Fontos, hogy valóban szeretettel készítsük az ételt, lehetőleg a többi családtag bevonásával. Már az egészen pci gyerekre is lehet feladatokat bízni, amitől nemcsak ő érzi magát fontosnak, de mi is hamarabb elkészülünk. A takarítást, bevásárlást, gyerekek körüli feladatokat, ügyek intézését pedig tanácsos beosztani egymás között. Így anya sem lesz leterhelve túlságosan, jut magára is ideje és apa sem érzi úgy, hogy kimarad valamiből.
Egy utolsó, fontos gondolat: ha úgy érezzük, hogy a férjünk aránytalanul keveset vállal a házimunkából, gondolkodjunk el rajta, lehet, hogy azért, mert nem is kértük rá. A nő és a férfi teljesen máshogy látja az ilyen típusú feladatokat: amíg egy nőt zavar a fürdőből kiömlő szennyes, addig a férfi lazán átlép rajta, fel sem merül benne, hogy esetleg be kellene pakolni a mosógépbe. Ne várjuk tőle, hogy magától elmenjen bevásárolni, vagy neki álljon krumplit hámozni. Kérjük meg! Az is lehet, hogy szívesen vállalja, sőt, arra várt egész eddig, hogy hasznossá tegye magát, csak nem tudta, hogyan kezdjen hozzá.
Ha a gyermekünk azt látja, hogy a családban mindenki jókedvűen végzi a vállalt feladatát, ő is szívesen vesz részt a munkamegosztásban. Ja, és ne olvassunk olyan mesekönyvet a lányunknak, ami összezavarhatná a jól megtervezett családi idillt.
Neked mi a véleményed a női emancipációról? Fontos gyermekkorban megtanítani a lányunknak, vagy maradjon az ősi munkamegosztás?
Utolsó kommentek