Néhány hete a kezembe akadt egy cikk az eltűnő gyerekkorról és az elavult gyerekjogról.  Azóta is azon tanakodom, vajon mennyire van igaza a  cikkben szereplő pszichológusnőnek, aki ugyanis azt állítja, hogy a babablogok veszélyforrást jelentenek a gyermekekre, mivel a szülők a gyerekük mindennapjait teregetik ki és közben azzal sem törődnek, hogy mit fog szólni ehhez a gyerek nagyobb korában.

Igaz, hogy elsősorban a hírességek gyerekeire gondolt, akik kicsi koruktól a média állandó szereplői, de engem azért elgondolkodtatott ez a feltevés. Hiszen az internet tele van "mezei" anyukákkal, akik akár naponta többször is világgá kürtölik, hogy csemetéjük éppen mit csinált és mindezt természetesen fotókkal  illusztrálják.

Az utóbbi időben nagy divat lett  bloggereket hívni különböző TV-, rádióműsorokba; nagy példányszámú újságok készítenek velük riportokat és jónéhány blogból született már könyv is. Azt, hogy jelen pillanatban, ki minősül híres vagy hírhedt  bloggernek, a látogatók döntik el, tehát tulajdonképpen mindenki előtt nyitva áll ez a lehetőség. Akár előttem is ...

A fenti gondolatot folytatva elméláztam, mi lenne, ha - hála nektek kedves olvasóim - a hatalmas látogatottsági rekordomra tekintettel, kiadók tömkelege ostromolna, hogy könyvet készíthessen az eddig megjelent bejegyzéseimből, ami persze tartalmazná a saját gyerekeim  pisilési és egyéb magánjellegű szokásait, mert hát tapasztalat és példák felsorakoztatása nélkül  mégsem lenne ildomos észt osztani gyereknevelési ügyekben. Természetesen örülnék a felkérésnek és boldogan készülnék a nagy napra, amikor megjelenik ELSŐ könyvem és a könyvesboltok előtt kígyózó sorok várnak rám, hogy dedikáltathassák nehezen megszerzett példányaikat. Örömöm egészen addig tartana, amíg egy hatósági közeg meg nem jelenne egy hétpecsétes bírósági végzéssel, miszerint szép, szép, hogy tapasztalatlan szülőket segítettem, okítottam megszorult helyzetükben, DE közben a saját gyerekeim erkölcsi fejlődését veszélyeztettem, többszöri alkalommal lelki sérüléseket okozva. Ejnye-bejnye. Na, itt szerencsére kifogyott a kávé a csészémből és magamhoz tértem ...

Komolyra fordítva a szót, a blogoló anyukák (apukák) előszeretettel osztanak meg a nagyközönséggel olyan információkat is, ami egyébként egy normál beszélgetés során sohasem lenne beszédtéma. Gondolok itt a különböző betegségekre, tünetekre, rossz szokásra; a gyerekünk olyan viselt dolgaira, amit nem szívesen szellőztetnénk mások előtt, de a világháló természetesen más, már-már olyan mint egy megértő, nagy család. Bármit írsz, biztos, hogy lesz legalább 1 valaki, aki elolvassa és reagál rá. A meztelen fotókról, kakis pelusokról és egyéb intimitásokról már nem is beszélve. Bár ezek szerintem inkább a gyerek személyiségi jogait sértik, mintsem az erkölcsi fejlődését befolyásolják és mivel a gyerekek vajmi keveset tudnak a személyiségi jogaikról, ezért annyira talán nem is zavarja őket, hogy anyjuk (apjuk) , mit irkál róluk.

Kínos lenne, ha kiskamaszunk első szerelmét az hiúsítaná meg, hogy a leendő kedves rátalált a blogunkra, amelyben érzékletesen ecseteljük, mennyi problémát okoz még mindig a gyerekünk: miket vág a fejünkhöz egy hiszti során vagy olyan lusta, hogy ki sem lehet kergetni a szobájából.

Vagy képzeljétek el, amikor alkalmi ismerőseitekkel napok óta a gyereked óvónőjét fikázod és egyszercsak megjelenik a kommentek között: "hahó, itt az óvónéni személyesen ...". Kellemetlen, de bármikor előfordulhat.

Amikor elolvastam a cikket, az első gondolatom az volt, hogy azonnal törlöm a blogomat, aztán lenyugodtam és szisztematikusan végignéztem, - olvastam, van-e kompromittáló fotó, megjegyzés a gyerekeimről. Be kell vallanom, van - na semmi durva -, de nem vagyok biztos benne, hogy néhány év múlva nem lesznek miattuk kellemetlen pillanataim.

Személy szerint nem gondolom, hogy az írásaimmal károsan befolyásolom a gyerekeim életét, az azonban aggaszt, van-e jogom, illetve van-e jogunk kiteregetni a gyerekeink "szennyesét"? Egyértelmű, hogy egyetlen normális szülőben sem az a vágy buzog, hogy na én ebből most jól meggazdagszom; inkább a gyereknevelés szép, időnként nehéz pillanatait szeretnénk megosztani közeli és távolabbi barátainkkal, ismerőseinkkel. De akkor is! Engem nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a pszichológusnőnek mégiscsak igaza van. Lehet, hogy a gyerekjog hamarosan utoléri magát és büntetni fogják az ilyen "felelőtlen" szülői magatartást?

Ja, és a címnek mi köze a témához? Tényleg van olyan blogger(anyuka), aki a gyerekéről szóló történeteket megjelentette könyvben és ezért természetesen PÉNZT kap.

Szerintetek van realitása az aggodalmamnak? Na, nem a törvényre gondolok, hanem a blogolás (baba, gyerek) hogyan fér össze az erkölcsi normánkkal? Mert naplót írni, az oké, de megosztani mindenkivel?