Bár az időjárásban jártas szakemberek még nem biztatnak a tavasz eljövetelével és a kesztyű sem volt felesleges a délutáni játszóterezésnél, én azért reménykedem.
A lányaim mai napi kedvenc játéka: melyikünk áztatja el magát jobban az ereszekből csepegő (helyenként ömlő) vízzel? Ezen apropóból összegyűjtöttem néhány hóolvadásról szóló verset.
Illyés Gyula: Csöpög a hólé
Cseppre csepp, csöpög a hólé
sűrűn már az ereszen,
gyöngyfüggöny leng a ház hosszán,
hajladozik fényesen.
Minden ház egy tündérkastély,
csupa ékszer, csupa dísz,
gyémántos a kazal, boglya,
még a kutya óla is.
Szilágyi Domokos: Olvadás
Csirr-csurr,
csöpög az eresz,
háztetőről a hó lassan
földre szekerez,
szelek dalolnak, mulatnak,
kurjongat a szélben az ablak,
Tavasz-tündér lakomázik,
folyik a lé
Hencidától Boncidáig!
Weöres Sándor: Olvadás
Csipp,
csepp,
egy csepp,
öt csepp
meg tíz:
olvad a jégcsap
csepereg a víz.
Kányádi Sándor: Pitty-potty
Pitty-potty, pitty-potty,
pittyen, pöttyen,
ereszen a jégcsap
meg-megcsöppen,
meg-megcsurran,
csoronkálgat,
aki tesz alája
mosdótálat,
s abba mosdik
reggel-este,
nem lesz annál
szebb lány egy se.
Osvát Erzsébet: Megszökött a hó
Éjjel, míg aludtam,
megszökött a hó.
Ki szöktethette meg?
Talán Télapó?
Pityergett az eresz,
sírtak a tetők,
fényes, kerek tócsa
állt a ház előtt.
A nagy sírás-rívást
megunta Nap.
Nosza, le is küldött
száz napsugarat.
Száz kis napsugarat,
vígat, nevetőst.
Abba is hagyták a
sírást a tetők!
Tócsák könnye szárad,
kandikál a fű.
Oda a búbánat!
Ó, de nagyszerű!
Utolsó kommentek