Az első gyermekemnél még kötelességemnek tartottam, hogy mindenféle csoportos foglalkozásra elcipeljem, nehogy lemaradjon valamiről. Mivel én még a Boci-boci tarkát is hamisan éneklem, ezért elsődleges szempont volt a gyermek zenei fejlesztése.
Nagy szervezkedések, időpontegyeztetések árán sikerült bejutni egy "zeneovi" elnevezésű játékos dalokat tanító gyermekfoglalkozásra. Ahol mindenre számítottam, csak arra nem, hogy az egyébként csak 30 perces foglalkozást a lányom unni fogja. Egyedül a zeneszerszámok foglalkoztatták, ez is kb. a 20. percig, aztán 10 másodpercenként megkérdezte: "mama, mikor megyünk már?". Egyszerűen nem értettem: énekeltünk, játszottunk, érdekes hangszerek voltak, ráadásul gyerekek között és mégsem ...
Nemhiába vagyok "okos anya", rávezettem magam a megoldásra: annak ellenére, hogy se hangom, se hallásom nincs, születése óta énekeltem a kicsi lányomnak; megvettem a korának épp aktuális zenei cd-ket és együtt énekeltük. Neki nem az volt a fontos, hogy a mamának zeneiskolából származó képzett hangja legyen, hanem az együtténeklés. Ezt pedig megkapta tőlem, a körítés pedig nem volt fontos. Úgyhogy kedves botfülű anyukák, nyugodtan énekeljetek, a gyerkőcök imádni fogják!
Egyik kedvenc emlékem ezzel kapcsolatban: kétéves korában az esti szertartásunk részévé vált, hogy felültettem az asztal tetejére és ott énekelte el apukájának az aznap megtanult dalokat meg az összes többit, amit csak tudott.
Bár az igazság kedvéért azt azért el kell mondanom, hogy nekem viszont nagyon hasznos volt a zeneovi, a második gyermekemnél már tudtam, hogyan kell játékosan tanítani a dalokat.
A kisgyerekek sokkal könnyebben bekapcsolódnak olyan dalba, amihez valamilyen tevékenység kapcsolódik - még ha a szöveget el is felejtik, a cselekvések eszükbe jutnak. Emellett azt is megtanulják, milyen öröm a közös játék.
Borsót főztem
Borsót főztem
Tevékenység: jobb kezünkkel kavargató mozdulatokat teszünk.
Jól meg sóztam, meg is paprikáztam.
Tevékenység: előbb egyik, majd másik kezünkkel úgy teszünk, mintha sót, illetve paprikát hintenénk.
Ábele-bábele, bumm.
Tevékenység: saját tengelyünk körül megfordulunk, majd a "bumm"-ra tapsolunk egyet. Ha ülve "főzünk", akkor kevergetünk tovább és a "bumm"-ra szintén tapsolunk.
Ezt a kis dalt a keresztmamink anyukája tanította nekünk, aki sérült gyerekekkel is foglalkozik: Gyuszi nyuszi fekszik árokban.
Gyuszi nyuszi fekszik árokban
Tevékenység: leguggolunk és féloldalt kezünkra hajtjuk fejünket, mintha aludnánk.
Hosszú hegyes füle van, pici piros szeme van
Tevékenység: kinyújtott középső- és mutatóujjainkkal hosszú füleket mutatunk a fejünkön, majd összehúzott szemünkre mutatunk.
Ide néz, oda néz, szétpislant.
Tevékenység: balra nézünk, jobbra nézünk, majd körbe.
Mókuska, mókuska (ennek a dalnak a nevezetessége, a pici lányomnak ez volt az első dala, amit megtanult, a huncutos résznél a saját nevével).
Mókuska, mókuska felmászott a fára
Tevékenység: mászó mozdulatokat teszünk.
Leesett, leesett, kitörött a lába
Tevékenység: a földre huppanunk és fél lábunkat szorongatjuk.
Doktor bácsi, ne gyógyítsa meg!
Tevékenység: fejünket rázzuk.
Huncut a mókus, újra fára megy.
Tevékenység: ujjunkat ingatjuk, majd újra mászó mozdulatokat teszünk.
Mit tanul a kisgyerek?
Bizonyos szavakhoz és dallamhoz kapcsolva megjegyez egy eseménysort. Azzal, hogy a megfelelő időben végzi a mozgásokat a dalra, megtanul odafigyelni a ritmusra. A kisgyerekeket elégedettséggel tölti el, ha mindent jól csinálnak, és ebből önbizalmat merítenek.
Utolsó kommentek