Olvasgatva a kisgyermekes fórumokat, sokszor tapasztalom, hogy a szülők mennyire tehetetlennek érzik magukat, ha a gyermekük olyan dolgot csinál, amiért ők megbüntetnék, de mégis bizonytalanok, hogy mit tegyenek - ilyenkor kérik a szülőtársak segítségét.
Amikor a büntetés kérdése felmerül, legtöbbször a következő indokokat írják a szülők:
- ha nem büntetsz, akkor a gyereket semmi nem állítja meg
- hogyan tanulja meg, hogy mit nem szabad, ha semmiért nem büntetem meg?
- annyira tehetetlennek érzem magam
- a fejemre fog nőni, ha nem büntetem meg.
A Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyv nagyszerűen megfogalmazza, miért is nincs szükség büntetésre. dr. Ginott szerint: "egy gyereknek igenis meg kell tapasztalnia a cselekedeteinek a következményeit, de nem a büntetést". Úgy gondolta, hogy egy szeretetteljes kapcsolatban nincsen helye a büntetésnek, mivel a büntetéssel az az alapvető baj, hogy nem működik. A büntetéssel éppen annak a belső folyamatnak a működését akadályozzuk meg, melynek során a gyermekünk saját helytelen viselkedésével szembenéz.
Akkor hát mit lehet tenni a büntetés helyett?
Legelőször is próbáljuk megelőzni az olyan helyzeteket, amelyeknél tudjuk, hogy problémák szoktak előfordulni. Pl. ha gyermekünk a bevásárlásnál hisztizni szokott, előtte otthon játszhatunk "boltosat", melynek során megtaníthatjuk a gyermeknek a fontosabb bolti illemszabályokat. Írhatunk bevásárló listát közösen (képeket is lehet bele ragasztani), amely alapján gyermekünknek kell megtalálni és összegyűjteni az élelmiszereket a kosárba.
Büntetés helyett:
- Vezessük rá a gyermeket, hogyan lehetne a segítségünkre.
- Határozottan fejezzük ki rosszallásunkat (anélkül, hogy a gyermek jellemét támadnánk)
- Mondjuk meg, mik az elvárásaink vele szemben.
- Mutassuk meg, hogyan tehetné a gyermek jóvá a hibáját.
- Adjunk választási lehetőséget és cselekedjünk aszerint.
- Engedjük, hogy a gyermek megtapasztalja helytelen viselkedésének következményeit.
Ez így elolvasva valóban nem tűnik túl bonyolultnak, igaz? Akkor miért büntetünk mégis? Mert sokkal egyszerűbb hirtelen felindulásból odacsapni a gyerek fenekére vagy kezére, vagy épp eltiltani a kedvenc meséjétől, mint a saját hozzáállásunkat megváltoztatni.
Ha visszagondolunk arra, hogy nekünk hogy esett a büntetés gyermekkorunkban, rá kell jönnünk arra, hogy a büntetés során nem az volt az első gondolatunk, hogy hogyan tegyük jóvá, amit elkövettünk, hanem a düh, a bosszú, az önsajnálat és egy sor más negatív érzés. Miből gondoljuk, hogy a gyermekeinknél ez máshogy működik?
A büntetés elkerülése érdekében osszuk meg gyermekünkkel érzéseinket és figyeljünk oda mi is az ő érzéseire; ne higgyük, hogy visszaél vele, ha nem leszünk elég kemények.
Konfliktus esetén nem az számít, ki kerül ki győztesen a vitából, hanem, hogy olyan megoldás szülessen, ami mindkét félnek jó. Nem szabad ragaszkodnunk ahhoz, hogy csak nekünk lehet igazunk, mert mi vagyunk a felnőttek. Helyette inkább tanítsuk meg gyermekünket, hogyan tud aktívan közreműködni a számára is megnyugtató megoldások kidolgozásában.
Utolsó kommentek