Okos Anya kreatív gyermeknevelés

Néhány szép vers pedagógus napra:

Sass Ervin: Köszöntő pedagógusnapra

Rózsát hoztunk

köszöntőnek,

Pedagógusnapra,

tudjuk, hogy a

tanár bácsi

örömmel fogadja.

Piros rózsa

a mi hálánk,

és köszönjük szépen,

hogy tanított

jóra-szépre

egész hosszú évben.

Gondoljon majd

szeretettel

erre az osztályra,

rózsát hoztunk,

köszöntőül

szívből szól a hála.

Donászy Magda: Tanítómnak

Szép virágcsokromnak

Köszönt minden szála,

Nem fáradtál annyit

Év közben hiába.

Oktattál, neveltél,

Oly türelmes voltál,

Velem együtt köszönt

Lásd az egész osztály.

Taníts még sokáig

Új szavakra szépre,

Őrizzen meg köztünk

Örökre a béke.

Donászy Magda: Tanítók napja

Köszönöm virágok,

hogy kinyíltatok.

Még szebbé tettétek

az ünnepnapot,

a tanítók napján;

mert a szó nehéz,

tudásért, jóságért,

bármit mond: kevés.

Helyettük beszéljen

szótlan szirmotok.

Köszönöm virágok,

hogy kinyíltatok.

Osváth Erzsébet: Tanítómnak

Írni tanítottál.

Bizony, nem ment könnyen.

Írás közben néha

hullott is a könnyem.

Odaültél mellém,

vezetted a kezem,

s egyszerre a betűk

elindultak velem.

Be sokszor biztattál:

A betűk barátok!

Velük barangoljuk

be a nagyvilágot.

A könyvek visznek el,

mintha szárnyuk lenne,

űrutazásokra,

erdőrengetegbe.

Kistestvéreinknek,

amikor csak kérnek,

mi olvasunk fel már

verseket, meséket.

Jó szóval, tanáccsal

te álltál mögöttünk.

Ünnepeden engedd,

hogy ezt megköszönjük.

Osváth Erzsébet: Tanítóinknak

Tanító nénik!

Tanító bácsik!

Egy kisdiák

áll előttetek.

Kisdiák a sok százból,

ezerből –

Jóságtokat

hadd köszönje meg!

Hadd köszönjem

azt az igazi kincset,

amelyet ti

adtatok nekünk.

S amely bűvös

erejével annyi

új titokra

nyitotta szemünk.

Neonfénynél is

szebben világít

a tudás, mit

kaptunk tőletek.

Szeretetünk

sugárzik felétek.

Ragyogja be

szép ünnepetek!

Hajnal Anna: A jó tanítónk dicsérete

Reggel kérdezte anyácskám,

mit álmodtál kicsi lánykám?

Sírtál, féltél,

mosolyogtál, felnevettél.

-          Azt álmodtam, úsztam mélyen,

tenger alatt sötétben,

sírtam, féltem,

s lámpa gyúlt a sötét éjben.

Álmodtam, barlangban jártam,

jaj sötétben botorkáltam,

sírtam féltem,

s lámpa gyúlt a sötétségben.

Magda néni jó kezében

fény gyúlt ki a sötét éjben,

s minden szép lett,

amerre a lámpa fénylett:

tengerfenék csupa csillag,

liliomok, szegfűk nyíltak,

lámpafényben

gyémánthalak úsztak szépen.

Kézen fogott Magda néni:

-          a barlangban sem kell félni,

mert a lámpa

mindig felgyúl a homályba.

B. Radó Lili: Tanítónk

Kézen fogott, és megmutatta,

hogy milyen szép a mi világunk.

Az ő szemével kezdtünk nézni,

s ma már a magunkéval látunk.

Látjuk hazánkat, életünket,

s hogy mit tud tenni egy-egy ember –

de e tengernyi tarka képet

ő töltötte meg értelemmel.

Ezt megköszönni gyűltünk össze,

s amit mondunk, nem üres szólam,

a szívünk tiszta muzsikája

csendül e néhány, meleg szóban:

amit tudunk, amihez értünk,

az út, amelyen visz a léptünk,

hogy eljussunk egy messzi célig,

mind róla vall ma, őt dicsérik

hálás szavaink neki szólnak,

aki vezetőnk, példaképünk

s jó barátunk: a tanítónknak!

Már két éve, hogy a nagylányommal elbúcsúztunk az ovitól. Akiknél aktuális ez a téma, tudják, ilyenkor az a szokás, hogy a szülők összedobnak valamennyi pénzt és közösen vesznek ajándékot az óvó néniknek. Ez természetesen nálunk is így volt, de főajándékként a gyerekek rajzaiból készült albumot kapták - elmondásuk szerint ez volt az igazi ajándék. Én pedig azt találtam ki, hogy ne csak úgy a kezükbe nyomjuk a csomagokat,  legyen valami kis meglepetés: megtanítottam a lányomnak Cinca Katica: Búcsú című versét. A hatás fantasztikus volt: a szülők és az óvó nénik is nagyon meglepődtek és nagyon meghatódtak. Ez egy csodaszép, személyes hangvételű vers, különösen, ha egy olyan kislány mondja el, akinek kishúga van.

Ráadásul a gyerekem olyan ügyesen mondta el, hogy az egyes versszakoknál mindig arra nézett, akiről az a szakasz szólt, úgyhogy volt sírás-rívás. Utána odajöttek az óvó nénik és a dadus néni, megköszönték, hogy ilyen szép verset tanítottam a lányzónak.

Mielőtt bárki azt hinné, magamat fényezve írtam le ezt a történetét, inkább elmesélem, mi motivált abban, hogy megosszam veletek ezt a számomra nagyon fontos és szép eseményt.

Két év elteltével most az iskolában búcsúzunk a tanító nénitől. Szintén felmerült az ajándékozás kérdése és mivel a szülők között van egy tanító  néni is, megkérdeztük tőle, mit gondol, milyen ajándékot vegyünk. Engem különösképpen nem lepett meg a válasza, de a többi szülő eléggé megrökönyödött. Véleménye szerint felesleges méregdrága ajándékkal elkápráztatni a tanító nénit, ugyanis ők nem azért választották ezt a szakmát, hogy év végén  bezsebeljék a hatalmas ajándékokat.  Sőt, kínosan érzik magukat, ha drága ajándékot kapnak. Elmondta, lehet, hogy nekünk, szülőknek ez hihetetlenül hangzik, de számukra tényleg az az öröm, ha látják a gyerekeken a fejlődést, a boldogságot az arcukon, amikor egy-egy nehezebb feladatot megoldanak. Ezért inkább olyan ajándékban érdemes gondolkodni, ami a gyerekekről szól vagy a gyerekektől van.

Úgyhogy, miután szülőtársaim magukhoz tértek, sikerült megállapodnunk, hogy az ovishoz hasonló albumot fogunk készíttetni, amiben minden gyerek keze munkája bent lesz. Természetesen itt is készülünk versekkel, bízva abban,  hogy így tudjuk a legjobban megköszönni a tanító néninek azt a fantasztikus munkát, amit két éven át végzett a  gyerekeinkért.

Összegyűjtöttem néhány szép ismert és kevésbé ismert verset, amivel biztosan örömet tudtok szerezni gyerkőcötök nevelőinek. Megérdemlik a hálát részünkről, hiszen az óvó nénik "anyjuk helyett anyjuk" a gyerekeinknek és ezért néha bármennyi köszönet is kevés. Talán ezek a szép versek jobban el tudják mondani helyettünk a lényeget, különösen, ha a gyerekeink mondják:

Mentovics Éva: Búcsú az óvodától

Első nap az óvodában

sírdogáltam – úgy tudom.

Csordogáló könnyeim közt

mosolyt láttam arcodon.

Ölbe vettél, cirógattál,

megfogtad a kezemet.

Bátorító mosolyodból

sugárzott a szeretet.

Tyúkanyóként óvtál minket,

tanítgattál, neveltél.

Játék közben számtalanszor

velünk együtt nevettél.

Óvó nénik, dadus nénik,

kispajtások, óvoda …

Az itt töltött szép éveket

nem felejtjük el, soha.

Tali Gitta: Óvodáskor

Óvodáskor! De szép évek!

Sosem felejtünk el Téged.

Homokozó, s libikóka.

Mennyi játék, mennyi móka!

Eddig tartott, itt most vége,

tanulás lép a helyére.

Elballagunk, búcsút veszünk.

Óvó néni, nem felejtünk!

K. László Szilvia: Ovi-búcsúztató

Most, hogy ilyen nagy lettem,

Vár az iskola.

Elbúcsúzom tőletek,

Viszlát, óvoda!

Sok játékod, szép meséid

Nagyon szerettem,

Óvó néni kedves arcát,

El nem feledem.

Szép emlékek, nagy élmények,

Nem szállnak tova soha,

Visszajövök, s elmesélem

Milyen az az iskola.

Donászy Magda: Búcsú az óvodától

Kicsik voltunk, nagyon leszünk,

Hívogat az iskola:

Csingi-lingi! Gyertek, gyertek!

Szól a csengő szép szava.

Megyünk ím már, hogyne mennénk,

Kedvesek ám a betűk.

De most azért óvodásként,

Mégis könnyes a szemünk.

De jó is volt ide járni!

Mennyi öröm várt itt ránk!

Sok-sok mese, nóta, játék,

Napsugaras szép világ.

Itt játszottunk télen-nyáron.

Nőttem, s velem nőtt a szék.

A baba, a labda, autó,

Tanultam verset, mesét.

Hej, de jó volt ide járni

Úgy-e, bizony gyerekek?

Óvó néni, akárcsak az

Édesanyánk, szeretett.

A csengőig ágaskodtam …

Most elérem könnyedén,

S a kicsiknek most én mondom:

Te is megnősz, kisöcsém.

Kicsik voltunk, nagyon leszünk,

Hívogat az iskola,

De téged , szép óvodánk,

Nem felejtünk el soha.

Mentovics Éva: Hív a csengő

Hároméves múltam éppen …

Eleinte sírtam, féltem.

Eltelt egy év, kettő, három,

hat gyertya ég a tortámon.

Gyorsan szálltak el az évek.

Már nem sírok, nem is félek.

Sőt, hogyha még engednétek,

itt töltenék néhány évet.

Tudom, tudom, ezt nem lehet.

Meg is értem, és elmegyek.

Vágyom is a sok tudásra.

Vár a tankönyv, irka, táska.

Csengő hív a tantermekbe.

Vár a betű, számok, lecke …

Óvó nénik, kispajtások –

néha azért visszajárok.

Gazdag Erzsi: Vers az óvodáról

Olyan ez az óvoda,

mint egy mese-palota

csupa dal, csupa vers

csupa játék.

Énekel itt valahány

kicsi fiú, kicsi lány.

Ha lehetne még

én is ide járnék.

Óvó néni úgy szeretne:

anyám helyett anyám lenne.

Sose sírnék, sose rínék,

egész nap csak énekelnék.

Cinca Katica: Búcsú

Drága, öreg óvodám!

Milyen szép is vagy ma!

Virágruhát öltöttél fel

erre a nagy napra.

Elbúcsúzom én most tőled,

játszottam már eleget,

sírtam is és kacagtam is,

másnak adom helyemet.

Kinőttem az ágyacskámat,

kisszékem is pici már,

fakocka és játékmackó,

isten veled, mesevár!

Óvó nénim szépen kérlek,

mesélj majd a húgocskámnak,

úgy ahogyan nekem tetted,

hogy ne érje sose bánat.

Dajka nénim szeretgess meg,

utoljára tekints rám!

Te voltál, ki mindig fáradt,

hogy ragyogjon az óvodám.

Itt az idő, elközelgett,

iskolába indulok,

de hozzátok visszajárni

mindig örömmel fogok.

Donászy Magda: Hogy is volt

Édesanya kézen fogott

S így kísért az óvodába.

Ámulattal léptem be

A játékok birodalmába.

-          De jó lesz a gyerekekkel

Csupa móka, kacagás!

Büszkén nézett rám a mama:

-          A gyermekem óvodás!

-          Bizony jó lesz – mondogattam

Hőscincérként bátran.

Ám amikor megérkeztünk,

Csak szepegve álltam.

Aztán csak azt vettem észre,

Óvodáskor három éve,

Az első nap félénksége –

Emlék lett belőle.

Oviba már magam megyek

Vigasztalom a kicsiket.

-          Ne szipogjál kiskoma,

Remek hely az óvoda!

K. László Szilvia: Tarisznyába való vers

Lehet szegény, aki gazdag,

s lehet gazdag a szegény,

csak az a fontos, milyen kincs ül

bent, a szíved rejtekén.

Ha megtanulsz mosolyogni,

észreveszed, ami szép.

Rádöbbensz majd, amit te adsz

mások azt nyújtják feléd.

Gyűjts magadnak igazgyöngyöt,

rakj el minden szép mesét,

ne hagyd, hogy a kedved rontsa

buta, bántó, rossz beszéd!

Ülj le néhány gondolattal,

hallgasd, hogyan hegedül,

mert ha veled van a fejed,

soha nem vagy egyedül.

Mentovics Éva: Ég veletek!

Erdőszéli óvoda:

sok kisgyermek jár oda.

Árnyat nyújtó zöld liget –

százéves tölgy integet.

Rügyet bontó fák alatt

a három év elszaladt.

Kinőttük a kis szobánk,

hívogat az iskolánk.

Óvó nénink, dadusunk,

hamarosan búcsúzunk.

Vár reánk a friss tudás.

Ég veletek! Indulás!

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik!

Végre végetért az esős időszak (legalábbis nálunk), így a pocsolyaugrálást felválthatta a jó kis homokozás.

Azt bizonyára tudjátok, hogy a homokban való játék fejleszti a kezek finom motorikáját. Alig van még egy olyan anyag, ami ennyire lenyűgözné a gyerekeket. Már egészen kicsi kortól érdemes beengedni gyerkőcünket a homokozóba, hiszen rengeteg tapasztalatot szerezhet játék közben.

1 éves kor: A száraz homok átpereg az ujjak között, a vizes homokból pedig remek tortácskákat lehet sütni vagy gombócokat formázni. A kicsik szeretik a tenyerükkel paskolni a homokot vagy a lábukkal döngölni.

A homokozóban a gyerekek sokat tanulhatnak utánzás által. Azt is megtanulhatják, hogyan kell tekintettel lenniük egymásra és jó dolog néha kicserélni egymással a játékokat.

Tapasztalatom szerint a legtöbb játszótéri "veszekedés" a homokozóra koncentrálódik (a másik kényes pont: a hinta). Szerintem az nektek is feltűnt már, hogy gyermekedet a másik gyerek homokozó lapátja sokkal jobban érdekli, mint a sajátja. Arról nem beszélve, ha valaki valami szuper spéci markolóval vagy egyéb "ínyencséggel" jelenik meg.

Érdemes rögtön az elején tisztázni gyermekünkkel a szabályokat: ha Danika szeretné megkapni Sárika hupilila lapátját, akkor cserébe neki is adnia kell valamit Sárikának.

Problémát szokott még jelenteni a homokozóban, ha vegyes életkorú társaság dolgozik együtt. A kicsik rendszerint tönkreteszik a nagyok műveit: ilyenkor szokott a lapát vagy vödör koppanni az elvetemült gyermek fején. Amin persze nem lehet csodálkozni, de azért jobb megelőzni, többek között ezért sem ajánlott 3 éves kor alatt egyedül hagyni gyermekünket a homokozóban. Bár a dohányzást most már betiltották a játszótereken, de a mobilnyomogatást még nem, ezért a bőszen sms-ező anyukák gyerekére is figyelemmel kell lenni a saját gyermekünk testi épsége érdekében.

Ha úgy érezzük, gyermekünk nem tudja még betartani a szabályokat vagy aznap épp rossz napja van és nem hajlandó a társaira tekintettel lenni (pl. homokot szór a fejükre, esetleg a szemükbe, kérés nélkül elveszi a játékokat, stb.), vegyük ki a homokozóból, vigyük egy kicsit távolabbra a többiektől és halkan, de határozottan beszéljük meg vele, hogy mit szabad és mit nem. Annak, hogy a homokozó közepén ráverünk a fenekére vagy a kezére, hogy a többi szülő lássa, milyen "jól" neveljük a gyerekünket, semmi értelme.

Ha ezek után nem ment el a kedved a játszótéri homokozástól, olvasd tovább, milyen jó kis játékokat lehet játszani nagyobb gyerekekkel.

2 éves kortól: leülünk a homokozóban egymással szemben és egy hatalmas kupacot építünk, majd mindketten el kezdjük ásni az alagutat. A kicsik hatalmasat szoktak kacagni, ha megérzik ujjunkat a homok alatt. Építhetünk úgy is alagutat, hogy ne szakadjon be és akkor kis labdákat, autókat vagy üveggolyókat guríthatunk át rajta egymásnak.

Labdaút: építsünk egy magas homokvárat és a kezünkkel körbe-körbe lapogassuk le, majd egy kislabdával nyomjunk szerpentinszerű utat a homokba. Ismételjük meg többször, hogy az út szép sima legyen. Ha készen vagyunk, mindenki leguríthat a hegyről egy kisebb labdát vagy kisautót.

Kreatív kétévesekkel nedves, letaposott homokba bottal rajzolhatunk vagy különböző dolgokból (kavics, ágak, termések, stb.) képet készíthetünk.

Háromévesek: ez az a kor, amikor a homokozásba mindenféle szerepjátékot beépíthetünk, gyermekünk nagyon fogja szeretni. Az egyik ilyen játék: a Jön a pék. A gyerekek homokot töltenek a kis formákba és sütit sütnek. Mielőtt kiborítanák a homoksüteményeket, egy darab kartonpapírt tesznek alá. Azután a pékmesterek kiszállítják a süteményeiket. Kinek sikerül elszállítani a sütijét a homokozótól pl. a padig anélkül, hogy leesne a kartonpapírról?

El lehet játszani valakinek a születésnapját  vagy felépíteni Csipkerózsika várát és közben elmesélni a történetet. Tulajdonképpen csak a képzelet szabhat határt ezeknek a játékoknak, nem véletlenül szeretik a gyerekek annyira.

Ha több gyermek van a homokozónál, lehet homokszállítást játszani (szintén hároméves kortól). Mindenki kap egy-egy egyforma méretű homokozóvödröt és egy műanyag poharat. A homokozóvödrök néhány méternyi távolságra állnak a homokozótól. A feladat a következő: a gyerekek telemerítik a poharukat, elfutnak vele a vödrükhöz és a poharaikból átöntik bele a homokot. Azután gyorsan vissza a homokozóhoz egy újabb szállítmány homokért. Amikor a játék vezetője tapsol, mindenki megáll. Az nyer, akinek a legjobban tele van a vödre.

Ennek során a gyerekek megtanulják, hogy az ügyességi játékoknál elsősorban nem a gyorsaság, hanem a  megfontoltság a lényeg. Aki ugyanis túl gyorsan szalad, útközben túl sok homokot szórhat ki.

Ti milyen játékot szoktatok játszani a homokozóban?

Íme egy bizonyíték arra, hogy a homokozás kortalan "játék", a felnőttek így csinálják:

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik!

Bár a címben azt írtam, hogy 0-3 éves korig, azt gondolom, akárcsak a mese, a mondókázás is - ahogy a legjobb gyermekjátékokon látható - 0-tól 99 éves korig aktuális elfoglaltság.

Először babaként élvezzük, ahogy édesanyánk ringat és dúdolgat, aztán ahogy növögetünk, mi magunk kezdünk el mondókázni a kistestvérünknek vagy az ovis társainkkal. Később az iskolában is találkozunk gyerekdalokkal, mondókákkal, nyelvtörőkkel. Még később pedig szülőként próbáljuk felidézni a régi-régi dúdolókat, melyeket anyukánktól, nagymamától hallottunk. Az idő múlásával pedig egyszercsak édesanyából nagymamák leszünk és nagy-nagy szeretettel ringatjuk a kicsi unokáinkat, és ha szerencsénk van, akkor akár a dédunokáinkat is. Ezért nagyon fontos, hogy minél több mondókát, versikét tudjunk, hiszen ezáltal szerettetjük meg gyermekeinkkel az éneklést és nem utolsósorban nagyon sok meghitt percet szerezhetünk magunknak és gyermekeinknek a mondókázással.

Most pedig jöjjenek a mondókák:

Altató:

Aludj, baba, aludjál, nyuszika is alszik.

Este van a faluban, esti harang hallszik.

A baba felállásához: (gyakran előfordul, hogy a kicsik annyira figyelnek az énekre, még elesni is elfelejtenek)

Áll a baba áll, mint a gyertyaszál.

Jár a baba jár, mint egy kismadár.

Láblóbálás:

A kicsit az ölünkbe vesszük, vagy ha már nagyobbacska felültetjük asztalra vagy valamilyen magas tárgyra és a dal ritmusára lóbáljuk a lábát.

Lóg a lába, lóg a, nincsen semmi dolga,

mert ha dolga volna, a lába nem lógna.

Járástanulás:

Kezét megfogva lassan lépegetünk a babával.

Jár a baba, jár

mint a kiskirály,

szedegeti a lábát,

koptatja a bocskorát.

Séta nagyobb gyermekkel:

Aki nem lép egyszerre,

nem kap rétest estére.

Pedig a rétes igen jó,

katonának az való.

Nem megyünk mi messzire,

csak a világ végire.

Ott se leszünk sokáig,

csak tizenkét óráig.

Ugrálás: a gyerekek nagyon szeretnek ugrálni

Ugráljunk, mint a verebek,

rajta, gyerekek!

Csiklandozás: megfogjuk a baba kezét és körbesimogatjuk a tenyerét a mutatóujjunkkal:

Kerekecske, dombocska,

itt szalad a nyulacska,

erre megyen, itt megáll,

itt egy körutat csinál,

ide bújik, ide be,

kicsi gyermek keblibe.

A végén jól megcsiklandozzuk (természetesen az életkorának megfelelően - az egészen kicsi babák is nagyon szeretik és gőcögve nevetnek).

Főzőcske: a gyerek tenyerében kavargatunk az ujjunkkal, megsózzuk, megpaprikázzuk, mintha az lenne a fazék. Az "ábelétől" a tenyerébe tapsolunk és a végén megkóstoljuk a "főztünket".

Borsót főztem, jól megsóztam,

meg is paprikáztam. Ábele, bábele, fuss!

Lovagoltató: az elején lassan döcögtetjük, a közepétől gyengéden dülöngéltetjük a gyermeket.

Kicsi kocsi, három csacsi,

döcögő, döcögő.

Benne gyerek, kicsi, kerek,

göcögő, göcögő.

Hintázáshoz:

Hinta, palinta, régi dunna, kiskatona,

ugorj a Dunába!

Etetéskor mondogatjuk:

Csukd be szemed,

nyisd ki szád,

teszek bele

........... (husikát, stb.)

Lovacskázás: felültetjük a gyereket a nyakunkba, két kezét megfogjuk és szaladgálunk vele:

Borsót, vegyenek!

Borsót vegyenek!

Egy másik felnőtt megcsipkedi a gyerkőcöt, mintha egy zsák borsó volna.

Tapsoltató:

Süti, süti kalácsot, apának, anyának

meg a ........ (a baba nevét énekeljük itt)

Csipkedős mondóka: a gyermek keze fejét gyengéden megcsípjük, fel-le hintáztatjuk mondókázás közben:

Csip-csip csóka,

vak varjúcska,

jó volt-e a kisfiúcska,

ha jó volt a kisfiúcska,

ne csípd meg őt vak varjúcska.

A mondókázáshoz nincs szükség különösebb zenei képzettségre vagy szép hangra, bárki megtanulhatja. Nem kell attól félnünk, hogy nem fog tetszeni a babánknak a hangunk, ugyanis minden babának a saját anyukája hangja a legszebb (erről később írok majd egy bejegyzést, érdemes lesz elolvasni!).

Ha tetszettek a mondókák és szeretnél még több mondókát olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

Anyák napján minden kisgyerek megköszönti édesanyját, nagymamáját. Természetesen ezért rengeteg ölelést és puszit kap. Arra gondoltam, hogy a puszi mellé kaphatna a gyerkőc mesét is, ezért kerestem nektek egy fiús és egy lányos anyák napi mesét.

A fogadtatásról még nekem sincs tapasztalatom - én is csak reggel fogom kipróbálni, de bízom a gyerekeim mese szeretetében és így mindenkinek jól kezdődhet a napja.

Bartócz Ilona: Anyák napja

Volt egyszer egy mesebeli kisfiú, Jancsikának hívták őt is, mint a legtöbb mesebeli kisfiút. Jó kisfiú volt meg rossz kisfiú, csöndes is volt, lármás is volt, akárcsak az igazi kisfiúk. Ennek a Mesebeli Jancsikának volt egy üveggolyója, de nem ám olyan üveggolyó, amilyen a te zsebedben van, meg néha az enyémben is! Jancsika üveggolyója igazi varázsgolyó volt: ha jól a tenyerébe szorította, s közben elmondta a varázsigét: „Hipp-hopp, az legyek, ami akarok!” – Mesebeli Jancsika nyomban átváltozott valamivé, amihez éppen kedve volt.

Hol cinke képében röpdösött, hol mint vidám mókus ugrált a legmagasabb fák ágain, aztán beállt nyuszinak, őzikének, gyíknak, halacskának, amihez éppen kedve volt. Egy szép napon meg addig-addig szorongatta az üveggolyót, míg medveboccsá változott.

Mesebeli Jancsika most mint medvebocs ballagott a szamócás erdőben. Összetalálkozott az erdő legeslegöregebb medvéjével, s illedelmesen köszönt neki:

-          Jó reggelt, Legöregebb Medve! Nem vagyok ám bocs, egy percig se hidd, én vagyok a Mesebeli Jancsika!

-          Brummm … Hallottam ám rólad, te gyerek! Sok kalandodat emlegeti az erdő apraja-nagyja!

-          Igazán? Ez nagyon kedves az erdő apraja-nagyjától! És mondd csak, Legöregebb Medve, arról is hallottál, hogy hétfőn cinke voltam, ide-oda szálltam, felhők között, csillagok közt jártam, de aztán megtámadott a Gonosz Sas?

-          És hogyan menekültél meg a Gonosz Sastól, hova bújtál előle?

-          Nem bújtam én sehová! Visszarepültem az én mesebeli anyukám mesebeli házacskájába, a házacska ablakán kopogtam, kinyílt az ablak, és én megint Mesebeli Jancsika voltam, akit nem bánthat a Gonosz Sas, mert vigyáz rá az anyukája.

-          Brummm … - mondta a Legöregebb Medve. – Jó annak, akinek anyukája van. És mikor halacska voltál, és a vizek mélyén jártál …, mesélt csak erről!

-          - Mikor halacska voltam, és a vizek mélyén jártam, a folyóban aranyhomokot, a tengerben drágagyöngyös kagylót láttam. És egyszer hálóba akadtam. De nem ijedtem ám meg! A halászok hangosan dicsekedtek, hogy milyen szép halacska van a hálójukban, ezt meghallotta az én anyukám, odaszaladt, és az erős kezével széttépte a hálót, sírt is, nevetett is, és azt mondta: „Csakhogy ismét nálam vagy, Mesebeli Jancsika!”

-          Brummm … - mondta a Legöregebb Medve. – Jó annak, akinek anyukája van!

-          Jó bizony – mondta a medvebocs, azazhogy Mesebeli Jancsika. – Nekem a legjobb a világon, mert szállhatok a felhők között, hogy megszámoljam a csillagokat, lemerülhetek a mély vizekbe, hogy gyöngyöt halásszak, elmehetek akár a világ másik végébe is, nem félek, mert a mesebeli házacska ablakából mindig engem figyel az anyukám, mindig tudja, hol vagyok, mindig tudja, hogyan segítsen, ha bajban vagyok, és mindig megcsókol, ha hazamegyek a világ másik végéből.

-          Brummm – mondta az erdő legeslegöregebb medvéje. – Jó, ha egy kisfiúnak varázsgolyója van, de a legeslegjobb mégiscsak az, hogy anyukája van.

Petrolay Margit: A legszebb vasárnap

Járt az óvodába egy kisleány: Zsuzsikának hívták. Piros szalagot hordott a hajában, és piros volt a köténye is. Ennek a piros köténynek a zsebében volt egy lyukas kétfilléres. Zsuzsika nagyon vigyázott rá, a világ minden kincséért el nem költötte volna. Pedig egy fiú az óvodában már egy forintot is ígért érte. De Zsuzsika még azért sem adta oda.

Nem adom a lyukas pénzt senkinek, mert édesanyának akarok ajándékot venni rajta anyák napjára.”

Pedig akkor még éppen csak hogy elmúlt karácsony: még térdig ért a hó az óvoda udvarán.

Jaj, hol van még anyák napja?!

Egyszer aztán kisütött a nap, elolvadt a hó is, és kirügyeztek az orgonabokrok a kerítések mellett. És ebből megtudta Zsuzsika, hogy közeledik már anyák napja.

Mindennap elővette a pénzét, és megolvasta, aztán megnyugodva visszatette a piros kötényke zsebébe: megvolt, nem hiányzott belőle semmi.

Mikor már az orgona is elvirágzott, egy napon így szólt az óvó néni a gyerekekhez.

-          Tudjátok-e, milyen nap lesz most vasárnap?

-          Tudjuk! – felelték a gyerekek kórusban.

-          Tudjuk! – felelte Katika is. – Karácsony lesz!

-          Jaj, Katika, bizony rosszul tudod! – mondta az óvó néni. – Tudhatnád, hogy elmúlt már karácsony!

-          Én tudom! – kiáltotta Danika. – Vasárnap lesz.

-          Vasárnap! Vasárnap! De milyen vasárnap? Ki tudja, melyik a legszebb vasárnap az esztendőben?

De már erre elkiáltotta magát Zsuzsika is:

-          Anyák napja lesz, óvó néni, kérem!

-          Az bizony! – felelte az óvónéni. – Verset is tanulunk, szép köszöntőverset, azzal köszöntsétek édesanyátokat!

Tanulta is Zsuzsika a verset szorgalmasan, még este, az ágyban is azt mondogatta. Ment is neki, mint a vízfolyás, csergedezett, mint a tiszta vizű erdei patakocska.

Így jött el a szombat, amikor csak délig vannak a gyerekek óvodában. Elindult Zsuzsika is hazafelé, de mégse ment haza, mint más napokon, hanem bement a cukorkaüzletbe, mert volt a kirakatban egy szív színtiszta cukorból, azt akarta megvenni édesanyjának.

Elő is vette a lyukas kétfillérest, és kitette a pultra.

-          Kérem azt a cukorszívet a kirakatból! Azt akarom ajándékozni anyukámnak anyák napjára.

-          Jaj, Zsuzsikám – mondta a boltos néni -, hozzál másik pénzt, mert ezt nem tudom ám én felváltani neked!

De Zsuzsikának nem volt másik pénze, hát azt gondolta magában:

„Akkor inkább megveszem a selyemkendőt, amit a szomszéd bolt kirakatában láttam. S ha még marad pénzem, visszajövök a cukorka szívért.”

Azzal fogta a lyukas kétfillérest, és bement a szomszédos boltba. Kitette a pultra, és így szólt:

-          Tessék nekem ezért ideadni azt a selyemkendőt a kirakatból!

-          Jaj, Zsuzsikám – szólt a boltos bácsi -, szaladj haza másik pénzért, mert ebből én nem tudok ám neked visszaadni!

-          Nem kell visszaadni – felelte Zsuzsika -, legfeljebb nem veszem meg a cukorka szívet, hiszen ez a selyemkendő is tele van szívekkel.

De a boltos bácsi egyre csak azt mondogatta, hogy sajnos, nincsen neki aprópénze, nem adhatja oda Zsuzsikának a szép, tarka selyemkendőt.

Elbúsulta magát Zsuzsika. Hiába van a szép, fényes kétfillérese, ha senki se tudja neki felváltani! És elindult hazafelé nagy búbánatosan.

Ahogy ment, mendegélt, kis gyalogúthoz ért, mely a réten át a házukig vezetett. A gyalogút mellett kicsi fehér százszorszépek álldogáltak. Ismerték Zsuzsikát, mert minden délután arra ment haza az óvodából.

Meg is szólították:

-          Mit búsulsz, Zsuzsika?

-          Hogyisne búsulnék, mikor holnap lesz anyák napja, és én semmi sem vettem anyukámnak. Pedig van egy lyukas pénzem, de senki sem tudja felváltani!

-          Ne búsulj, Zsuzsika – vigasztalták őt a százszorszépek -, köss csokorba bennünket, és úgy köszöntsd fel holnap édes anyukádat! Csak el ne felejts friss vízzel megitatni minket!

-          Az bizony jó lesz! – örült meg Zsuzsika, és leguggolt a fűbe százszorszépet szedni. De vigyázott, hogy ne fájjon a kis virágoknak. Mikor már egy marékra valót összeszedett, szépen csokorba kötötte, elbúcsúzott a virágos réttől, és indult volna haza a kis bokrétával. De akkor hirtelen elszontyolodott, majdhogy sírva nem fakadt:

-          Jaj, de mi lesz a szép lyukas kétfilléresemmel?!

Belenyúlt a kötője zsebébe Zsuzsika, de bizony volt – nincs kétfilléres. Az bizony kihullott a sok hajolgatás közben …

Ha a kétfilléres el nem veszett volna, a kis csacsi Zsuzsika még sírva fakadt volna. De szerencsére elveszett, és Zsuzsika örömében nevetni kezdett. Hogyne örült volna, hiszen holnap anyák napja lesz, és ő egy csokor százszorszéppel köszönti fel édesanyját az év legszebb vasárnapján …

És a kétfillérest úgyse tudta senki felváltani.

Ha tetszettek a mesék és szeretnél még máskor is hasonló történeteket, meséket olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

Anyák napján nemcsak az édesanyákat köszöntjük, hanem a nagymamákat is. Ehhez gyűjtöttem össze néhány szép versikét:

Donászi Magda: Nagyanyónak

Halkan, puhán

Szirom pereg,

Simogatja

Öreg kezed.

Piros szegfű

Halvány rózsa,

Téged köszönt

Nagyanyóka.

Donászi Magda: Nagyanyónak …

Édes-kedves Nagyanyókám!

Anyák napja van ma.

Olyan jó, hogy anyukámnak

is van édesanyja.

Reggel, mikor felébredtem

az jutott eszembe,

anyák napján legyen virág

mind a két kezembe.

Egyik csokrot neked szedtem,

odakünn a réten,

Te is sokat fáradoztál

évek óta értem.

Kimostad a ruhácskámat,

fésülted a hajamat,

jóságodat felsorolni

kevés lenne ez a nap.

Köszönöm, hogy olyan sokat

fáradoztál értem,

és hogy az én jó anyámat

felnevelted nékem.

Molnár Endre: Nagyanyámnak

Nagymamához menni

nagyon szeretek,

habos kávé vár ott

s torta szelet.

Kalács is van nála

benne mazsola,

Legédesebb mégis

az ő mosolya.

Nagymamánál lenni

mindig csodaszép,

jó uzsonna után

vár a hintaszék.

Amíg ringatózva

beszélek vele,

megsimogat mindig

lágyan a keze.

Én a nagymamámat

nagyon szeretem,

mert csak szépet és jót

ad mindig nekem.

S úgy köszöntöm este,

ha megyek haza,

a viszontlátásra

drága nagymama.

Rákos Sándor: Nagyanyó

Nagyanyó fürge,

mint a csík.

Hajnalban kél, friss harmattal

mosakszik.

Bizony fürge, mint egy

kisleány:

délelőtt főz, varrásba fog

délután.

Láttad-e már az

ablaknál?

Gyűszűjével a fényes tű

fel-leszáll.

Vajon nagyanyó

mit gondol,

míg lábánál cirmos alkony

dorombol?

Gyűszűjével a fényes tű

fel-leszáll,

nagyanyó varr. Rámosolyog

a selyemfonál.

Fejet csóvál s a fonálra

visszamosolyog:

„Surranj, selyemfonalacskám,

sok még a dolog.”

Donászi Magda: Nagymaminak

Anyák napján reggel,

Mikor a nap felkel,

Nagymamikám elé állok

sok-sok szeretettel.

Édes jó anyámat

fölnevelte nékem,

Most én értem fárad,

mint anyámért régen.

Ha nincs itt, hiányzik,

jöttét várva-várom,

nála jobb nagymami

nincs a világon.

Mesét mond, ha kérem,

főz, vasal naponta,

mintha mindnyájunknak

édesanyja volna.

Anyák napján reggel,

mikor a nap felkel,

őt is felköszöntöm

hálás szeretettel.

Az ajándékozáshoz pedig itt találtok néhány jó ötletet:

http://okosanya.blog.hu/2010/04/29/anyak_napi_versek_es_ajandekotletek

Ha tetszettek a versek és ötletek és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

Ma volt az oviban az anyák napi ünnepség, ahol a pici lányom először mondott nekem anyák napi verset (Tordon Ákos: Anyák napi mondóka).

Annyira ügyes és talpraesett volt, hogy még sírni is elfelejtettem. Miután elmondta a versikét, az ölembe kucorodott és rögtön a lényegre tért: Mama, akkor most már mehetünk fagyizni?

Összegyűjtöttem néhány anyák napi versikét, mondókát - elsősorban apukák figyelmébe ajánlom. Van még néhány nap a versikék megtanításához, de ha nagyon nem megy vagy nincs időtök, elég, ha rajzoltok egy szívecskét, befestitek pirosra és valamelyik kis verset beleírjátok. Vasárnap reggel egy csésze kávé az ágyba és hozzá egy piros szívecske, biztos siker (tapasztalatból mondom:  nálam nagyon bejön!).

Ha mégis szeretnétek valami saját készítésű ajándékkal meglepni gyermekeitek édesanyját, a következő ötletekből válogathattok:

Papírvirág, nyaklánc, virágos váza, stb. : http://www.gyermeksziget.hu/otletbazar_anyaknapi_ajandek_papirvirag_kep.php

Nárcisz: http://www.csaladinet.hu/hirek/szabadido/hobbi_kreativitas/12073/narcisz_tojastartobol_-_ajandekok_anyak_napjara

http://beta.kreativhobby.hu/hirek/anyak-napi-ajandekok-1-resz

http://beta.kreativhobby.hu/hirek/anyak-napi-ajandekok-2-resz

Lakásdekoráció anyák napjára: http://beta.kreativhobby.hu/hirek/lakasdeko-anyak-napjara

Szív alakú ajándékdoboz: http://beta.kreativhobby.hu/hirek/sziv-alaku-ajandekdobozka-anyak-napjara

Dobozka préselt virágmatricával: http://beta.kreativhobby.hu/hirek/anyak-napi-dobozka-preselt-viragmatricaval

Anyák napi fotók: http://beta.kreativhobby.hu/hirek/anyak-napi-ajandekok-fotokkal

Anyák napi ajándékötlet csomagok: http://beta.kreativhobby.hu/hirek/anyak-napi-otletcsomagjaink

Anyáknapi torták:

http://rossamela.blogspot.com/2007/05/ljenek-az-desanyk.html

http://www.kreativcafe.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=517&Itemid=136

http://g-rid.info/post/144321526/anyak-napi-pavlova-torta

Ötletparádé tanácstalan apukáknak: http://gyermekszoba.blog.hu/2008/05/02/otletparade_kreativ_ajandekok_anyak_napjara_tanacstalan_apukaknak

Itt pedig a versek:

Iványi Mária: Anyák napja ünnepén

Rózsa, szegfű, tulipán,

Neked nyílt ki anyukám.

Csöndes eső nevelgette,

Arany sugár melengette.

Takargatta futó felhő,

Csókolgatta szelíd szellő,

S mind letéptem neked én

Anyák napja ünnepén.

Tordon Ákos: Anyák napi mondóka

Anyukám, anyukám

Találd ki,

Hogy az én nagy kincsem

ugyan ki.

Ki más lehetne.

Ha nem Te,

Ültess hát gyorsan az

öledbe.

Radó Lili: Telefonnál

Halló! halló ki beszél ott?

Ez anyukám hangja!

Jaj, de jó, hogy telefonálsz,

én vagyok itt! Panka!

Olyan szépen játszogattam

Egész hosszú délután …

Hanem most már gyere, gyere

siess haza anyukám!

Donászi Magda: Anyák napján

Tavaszodik. Kis kertemben

kinyílik a tulipán.

Ragyognak a harmatcseppek

anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,

kéknefelejcs, tulipán,

neked adom anyák napján

édes-kedves anyukám.

Donászi Magda: Édesanyámnak

Te vagy a nap

fenn az égen.

Én kis virág

meseréten.

Ha nem lenne

nap az égen

nem nyílna ki

a virág.

Virág nélkül

de szomorú

lenne ez a

nagy világ.

Várkonyi Katalin: Dallal és virággal

Kinyílott a rózsa

Anyák ünnepére.

Illatos csokorra

Bőven jut belőle.

Aki értünk annyit,

S oly szívesen fárad …

Dallal és virággal

Köszöntjük anyánkat.

Ágh István: Virágosat álmodtam

Édesanyám,

virágosat álmodtam,

napraforgó –

virág voltam álmomban.

Édesanyám,

te meg fényes nap voltál,

napkeltétől

napnyugtáig ragyogtál.

Kis Jenő: Meghajtom magam

Meghajtom magam most,

friss csokor kezemben,

sose vert a szívem

ennél melegebben.

Nyújtom kicsi csokrom

édes jó anyámnak,

s töröm a fejem: néki

mi mindent kívánjak?

Gyöngyöt a nyakába?

sok zsírt a bödönbe?

Mosogatógépet,

hogy magát ne törje?

Azt is, de leginkább,

hogy sokáig éljen,

s boldog legyen, boldog

egész életében!

Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél

Velem voltál örömömben.

Velem voltál bajban.

Velem voltál, ha sírtam,

Velem, ha kacagtam.

Meséltél és meséltél

igazakat, szépet.

Kívántam, hogy a meséd

sose érjen véget.

Mit adtam én cserébe?!

Te azt sosem kérted.

De talán a két szemem

elárulta néked.

Sarkady Sándor: Anyám örömére

Hajnal harmatozik,

Rózsa pirosodik

Május örömére –

Hajnal volnék, harmatoznék,

Rózsa volnék, pirosodnék

anyám örömére.

Jancsik Pál: Anyák napjára

Édesanyám, ma már tudom,

mennyit dolgozol érettem,

kicsi vagyok még, de azért

nagy jóságod megértettem.

Néked mindent megköszönni

szavam elég sosem lehet,

engedd meg, hogy szép csöndesen

megcsókoljam dolgos kezed.

Füleki János: Anyák napjára

Zöld erdőben, zöld mezőben

Kék virágot szedtem.

Kék virágom gyöngyharmattal

Meg is öntözgettem.

Gyöngyharmatos kék virágom,

Szellő simogatta.

Aranyszínű, puha selymét

Napsugár csókolta.

Édesanyám adhatnék-e

Ajándékot szebbet?

E kis virág – úgy érzem én –

a szívemben termett.

Szép Ernő: Anyám

Ugyebár Barátom

Nem kell ahhoz számtan,

Hogy megolvashassam

Nekem itt összesen

Hány édesanyám van.

Tudhatom, láthatom

Ugyebár, hogy hány van.

Egyetlen, egyetlen,

Egyetlen anyám van.

Óh kedves gyerekek

hogy kell rá vigyáznom.

Másikat nem kapok

Sehol a világon.

Létai Lajos: Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna,

Én azt is megkeresném.

Ha csak egy csillag gyúlna,

fényét idevezetném.

Ha csak egy madár szólna,

megtanulnék a hangján.

Ami csak szép s jó volna,

édesanyámnak adnám.

Madár János: Édesanyám

Ha napsugár volnék,

arcod fölött

mosolyogna az ég.

Ha fa volnék,

ablakod alá hívnám

a madárkákat.

Ha méhecske volnék,

elhoznám néked

a virágok üzenetét.

Donászi Magda: Ajándék

Színes ceruzával

rajzoltam egy képet,

anyák napján reggel,

Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy

aranyos madarat,

aranyos madárra,

aranyos tollakat.

Elkészült a madár.

Nem mozdul a szárnya …

Pedig, hogyha tudna,

a válladra szállna.

Eldalolná csöndben

tenéked egy dalban,

amik anyák napján

mondani akartam.

Vladimír Reisel: Édesanyámnak

Mit is adjak, anyám, néked,

Ünnepedre szép emléket?

Hóvirágból csokrot szedtem,

mi szép szó volt, kikerestem.

Mit nem mond el a szóvirág,

elmondja azt a hóvirág.

Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma?

Mi van ma, mi van ma?

Édesanyák napja

Pár szál virág a kezemben:

édesanyám kapja.

Azt is azért adja,

aki szorongatja:

Édesanyám, édesanyám

jó szívvel fogadja!

Donászi Magda: Anyák napján

Anyák napján,

anyák napján,

szebb a világ

anyák napján.

Szebb a világ,

több a virág!

Neked nyílik

minden virág.

Zöldebb a fű,

az ég kékebb,

fényes május

köszönt Téged.

Én meg csak itt

állok, állok,

szép szavakat

nem találok.

Egy szál virág

a kezemben,

velem együtt

hallgat csendben.

Csak a madár

dalol a fán:

Neked dalol

Édesanyám.

Donászi Magda: Anyák napja van ma

Üres a kis csóka fészek

Egy májusi reggel.

Az öt vidám csókagyerek

Tán világgá ment el.

Jönnek! Szólt a kakukk,

Ki a legmesszebbre látott,

Kis csőrében mindegyik hoz

Egy-egy szál virágot.

Csóka mama szívdobogva

Keresgette őket,

De nem látták sem a nyuszik,

sem a fürge őzek.

Hol voltatok? Szólt az anyjuk,

S megcsuklik a hangja.

Neked hoztunk virágot,

Mert ma van anyák napja.

Osvát Erzsébet: Édesanyámnak

Ha itthon vagy

Olyan jó nekem,

Szobánk is megszépül

hirtelen.

Vidám lesz minden:

a cserép virág,

a képek, könyvek

és mica cicánk.

Tudom nem lehetsz

mindig velem.

Hazavárlak mégis

szüntelen –

Hangod hallani,

játszani veled,

megsimogatni

fáradt, szép kezed.

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

Egy évvel ezelőtt szinte semmi mást nem kellett rajzolnom a háromévesemnek, csak katicát, de azt minden mennyiségben. Természetesen nemcsak rajzoltam a katicákat, hanem mindenféle katicás dolgot is készítettem; illetve játékokból, ruhákból is mindig a katicás volt a nyerő.

Szerintem nincs olyan kislány vagy akár kisfiú, aki ne szeretné a katicákat, ezért - a teljesség igénye nélkül - összegyűjtöttem néhány katicás dolgot:

Katicás sablon, ha rajzolni vagy festeni szeretnél:

http://bolthely.hu/kepessegfejlesztojatek/id/00072_Mini_sablon_keszlet

Katicás társasjáték, ügyességi játék, mágnestábla, báb, zenélős katica kicsiknek és más katicaságok:

http://bolthely.hu/kepessegfejlesztojatek/kereso/katica_sablon

Ha kézműveskedni szeretnétek a katicákkal:

katicás füzér: http://www.prittworld.com/hu/pritt-world/kezmuves-oetletek/husveti-kezmuves-oetletek/mokas-figurak-fuezere.html

katicás fakanál:

http://kreativkozpont.hu/otlet/fakanalbab-napocska-katica-mehecske

katicás könyvjelző:

http://kreativotlettar.blog.hu/

katicás pohárcsipeszek: tuti ötlet szülinapi zsúrra

http://www.konyhaweb.hu/doc/222

 katicás asztali díszek:

http://www.prittworld.com/hu/pritt-world/kezmuves-oetletek/husveti-kezmuves-oetletek/katicas-asztali-diszek.html

Ha csak katicás színezőt szeretnétek a gyerkőcnek: a katicák mellett méhecskék, virágok és egyéb kedves minták is találhatók:

http://www.csaladinet.hu/tudastar/kifestok/anyak_napi_kifestok/

Ha a gyerekszobát szeretnéd benépesíteni katicákkal: katicás falvédő, ágytakaró

http://www.ajandekkatalogus.hu/ajandek/gyerekek-gyermekek/gyerek-szoba-kiegeszitok/data/tetel/kod015239/219/

katicás futóbicikli:

http://www.vatera.hu/katicas_futobicikli_fabicikli_uj_garanica_166159760.html

katicás zeneszerszámok:

katicás kasztanyetta: http://www.gyermekabc.hu/17639-Kasztanyetta-katicas.html

katicás dob: http://www.shopmania.hu/shopping~online-baba-gyermek-jatekok~vasarlas-dob-katicas~p-2703086.html

katicás hangszerkészlet:

http://www.regiojatek.hu/termek-06566-fa_hangszer_keszlet_katicas_guk.html

Kisbabáknak:

katicás babacsörgő:

http://www.hasbro.com/hu_HU/playskool/shop/details.cfm?guid=05756003-19B9-F369-1077-E4CDAF31D92B

katicás zenélő tükör:

http://alomjatek.unas.hu/spd/unas_256021/Fisher_price_rozsaszin_katicas_zenelo_tukor

A szülinapos katicabogárimádók biztos örülnének a következő katicabogaras tortáknak (hihetetlen mennyi ügyes kezű, kreatív anyuka létezik):

http://www.recept-oldal.hu/cikkek/tortak/katica-torta

http://www.tortaimado.hu/2009/01/katicabogr-torta.html

http://www.tortaimado.hu/2009/01/katicabogar-torta-2.html

 http://recept.network.hu/kepek/tortak/katica_torta

 http://www.gasztrostudio.hu/receptek/recept.php?id=219

 http://stopcukiszeged.hu/?q=node/10

http://judit-mitfztemma.blogspot.com/2009/09/katica-torta.html

katicás könyvek:

Katicás játékos könyv: http://www.csudajatek.hu/index.php/default/catalog/product/view/id/24/s/katicas-jatekos-konyv/category/100/

Pötyi, a kis katica: http://www.polc.hu/konyv/potyi_a_kis_katica/186087/

Katica kalandjai: http://www.aukcio.ittvettem.hu/nikovics-anna-katica-kalandjai-4433807.html

Miért pettyes a katicabogár: http://www.zsibvasar.hu/?op=art&aid=3329563

A katicabogár elveszett pöttyei: http://www.libri.hu/konyv/a-katicabogar-elveszett-pottyei.html

Tíz kicsi katicabogár: http://www.libri.hu/konyv/tiz-kicsi-katicabogar.html

katicás ovisjeles párna:

http://www.kolyokvar.hu/640-katicas-ovisjeles-parna.html

Katicabogaras versek:

Lovas Gábor: Katica

Hol alszik a katica?

Erdőben, mezőben –

megpihen a levélen,

elbújik a fűben.

Egész nap csak repdesett,

fáradt már a szárnya –

megmossa a pettyeket

könnyű lesz az álma.

Ott alszik a katica,

erdőben, mezőben –

hintázik a levélen,

álmodik a fűben.

N. László Endre: Katica-hívogató

Hová repülsz, merre

szállsz,

meleg otthont, hol

találsz?

Réten hálsz,

erdőn hálsz,

meleg otthont nem

találsz.

Falevélen

vagy fűszálon

fogja le szemem

az álom.

Erre jöttem,  erre szálltam,

örülök, hogy rád találtam.

Szalai Borbála: Katicabogárka

Katica-,

katica-,

katicabogárka,

jaj de szép,

jaj de szép,

rajtad a kabátka!

Olyan színű,

mint a pipacs,

hét gomb is van rajta –

tán a szabó

piros pipacs

szirmaiból varrta.

katicabogaras dal:

http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/32836/gryllus-vilmos/katicabogar-zeneszoveg.html

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

Végh György: Virághozó április

Elmúlt a tél: itt a tavasz,

minden bokor újra éled –

a földből a virágokat

előhúzzák a tündérek.

Április is segít nekik,

megáll minden kicsi fánál –

virágot tűz mindenhová:

tavasz van ott, merre járt már.

Virágot hint a friss szélbe,

száll a színek zivatarja –

s merre elmegy, a kopár föld

virágoktól  tarkabarka.

Sebők Éva: Április

A nap az égen karikázik,

a sok pitypang a réten ázik.

Eső esik és tócsa-hab,

s egy gomba,

mely épp most kinő,

így szól:

-          Minő bolond idő!

Fazekas Anna: Április

Áprilisi gólyahír

sárga ruhát öltött.

Éhes, ébred, mocorog

föld mélyén a hörcsög.

Langyos hólé csörgedez,

váj a földbe gödröt.

Tyúkanyó tíz totyogó

pelyhes csibét költött.

Zápor porzik, süt a nap

villámlott és dörgött,

Civakodó feleségét

páholja az ördög.

Gaál Ferenc: Áprilisi dal

Iciri-piciri emberkék

nézik az ég milyen tengerkék.

Dombon a fű milyen bársonyzöld,

léptükre a rigó új dalt költ.

Jer ide – te rigó – megvárunk.

Tarts velünk, légy ma a pajtásunk.

Fütyülöd – fütyüljük – trillió,

Gyereknek-rigónak csudajó!

Radnóti Miklós: Április

Ragyogó rügyön álldogál a nap,

indulni kész, arany fején kalap.

Fiatal felhő bontja fönt övét

s langyos kis esőt csorgat

szerteszét,

a rügy kibomlik tőle és a nap

pörögve hull le és továbbszalad.

László Gyula: Április

Barkás bokron rigó rikkant:

itt a tavasz, tillió!

Nem is gondol már a télre,

csak fütyülni: élni jó

Börtönéből rügy kipattan,

újra éled minden ág,

zöld levélkék köszöntenek,

életadó szabadság

Világvégi otthonából

szellő suhan, üde, friss.

Üdvözölni jött el hozzád,

csodálatos április

Marsak: Április

Április, április

Esőcseppek hangja friss,

Tócsa ül az utakon,

Patak fut a rétre,

Kint sürög már a napon,

Hangyák fürge népe.

A medve is útra kel,

Nedves fák közt lépked,

A sok madár énekel,

Réti virág ébred.

Ha tetszettek a versek és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

Mit hamarosan? Péntektől már rendelheted is a Pagonyban! Hivatalosan az április 22-től megrendezésre kerülő  Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg a Boribon-sorozat legújabb darabja, de ha érdekel, te már itt belelapozhatsz.

A történet elsősorban kisfiúknak szól, ugyanis a könyv címe: Boribon focizik. A meséből megtudhatjuk, hogyan tanul meg Boribon focizni az Annipannitól kapott labdával.

A nemrég József-Attila díjat kapott szerzővel, Marék Veronikával készült interjút pedig itt tudjátok elolvasni. Nagyon élvezetesen mesél a saját gyerekkori játékairól, pl. megtudhatjuk, milyen játékokat lehet játszani az "unalmas" iskolai órák alatt, illetve milyen játékokat készített gyermekkorában. Továbbá az egyes mesekönyvek keletkezésének titkait is megosztja velünk.

Szerintem ennek a könyvnek is ott a helye gyermekünk könyvespolcán.