Bár a címben azt írtam, hogy 0-3 éves korig, azt gondolom, akárcsak a mese, a mondókázás is - ahogy a legjobb gyermekjátékokon látható - 0-tól 99 éves korig aktuális elfoglaltság.
Először babaként élvezzük, ahogy édesanyánk ringat és dúdolgat, aztán ahogy növögetünk, mi magunk kezdünk el mondókázni a kistestvérünknek vagy az ovis társainkkal. Később az iskolában is találkozunk gyerekdalokkal, mondókákkal, nyelvtörőkkel. Még később pedig szülőként próbáljuk felidézni a régi-régi dúdolókat, melyeket anyukánktól, nagymamától hallottunk. Az idő múlásával pedig egyszercsak édesanyából nagymamák leszünk és nagy-nagy szeretettel ringatjuk a kicsi unokáinkat, és ha szerencsénk van, akkor akár a dédunokáinkat is. Ezért nagyon fontos, hogy minél több mondókát, versikét tudjunk, hiszen ezáltal szerettetjük meg gyermekeinkkel az éneklést és nem utolsósorban nagyon sok meghitt percet szerezhetünk magunknak és gyermekeinknek a mondókázással.
Most pedig jöjjenek a mondókák:
Altató:
Aludj, baba, aludjál, nyuszika is alszik.
Este van a faluban, esti harang hallszik.
A baba felállásához: (gyakran előfordul, hogy a kicsik annyira figyelnek az énekre, még elesni is elfelejtenek)
Áll a baba áll, mint a gyertyaszál.
Jár a baba jár, mint egy kismadár.
Láblóbálás:
A kicsit az ölünkbe vesszük, vagy ha már nagyobbacska felültetjük asztalra vagy valamilyen magas tárgyra és a dal ritmusára lóbáljuk a lábát.
Lóg a lába, lóg a, nincsen semmi dolga,
mert ha dolga volna, a lába nem lógna.
Járástanulás:
Kezét megfogva lassan lépegetünk a babával.
Jár a baba, jár
mint a kiskirály,
szedegeti a lábát,
koptatja a bocskorát.
Séta nagyobb gyermekkel:
Aki nem lép egyszerre,
nem kap rétest estére.
Pedig a rétes igen jó,
katonának az való.
Nem megyünk mi messzire,
csak a világ végire.
Ott se leszünk sokáig,
csak tizenkét óráig.
Ugrálás: a gyerekek nagyon szeretnek ugrálni
Ugráljunk, mint a verebek,
rajta, gyerekek!
Csiklandozás: megfogjuk a baba kezét és körbesimogatjuk a tenyerét a mutatóujjunkkal:
Kerekecske, dombocska,
itt szalad a nyulacska,
erre megyen, itt megáll,
itt egy körutat csinál,
ide bújik, ide be,
kicsi gyermek keblibe.
A végén jól megcsiklandozzuk (természetesen az életkorának megfelelően - az egészen kicsi babák is nagyon szeretik és gőcögve nevetnek).
Főzőcske: a gyerek tenyerében kavargatunk az ujjunkkal, megsózzuk, megpaprikázzuk, mintha az lenne a fazék. Az "ábelétől" a tenyerébe tapsolunk és a végén megkóstoljuk a "főztünket".
Borsót főztem, jól megsóztam,
meg is paprikáztam. Ábele, bábele, fuss!
Lovagoltató: az elején lassan döcögtetjük, a közepétől gyengéden dülöngéltetjük a gyermeket.
Kicsi kocsi, három csacsi,
döcögő, döcögő.
Benne gyerek, kicsi, kerek,
göcögő, göcögő.
Hintázáshoz:
Hinta, palinta, régi dunna, kiskatona,
ugorj a Dunába!
Etetéskor mondogatjuk:
Csukd be szemed,
nyisd ki szád,
teszek bele
........... (husikát, stb.)
Lovacskázás: felültetjük a gyereket a nyakunkba, két kezét megfogjuk és szaladgálunk vele:
Borsót, vegyenek!
Borsót vegyenek!
Egy másik felnőtt megcsipkedi a gyerkőcöt, mintha egy zsák borsó volna.
Tapsoltató:
Süti, süti kalácsot, apának, anyának
meg a ........ (a baba nevét énekeljük itt)
Csipkedős mondóka: a gyermek keze fejét gyengéden megcsípjük, fel-le hintáztatjuk mondókázás közben:
Csip-csip csóka,
vak varjúcska,
jó volt-e a kisfiúcska,
ha jó volt a kisfiúcska,
ne csípd meg őt vak varjúcska.
A mondókázáshoz nincs szükség különösebb zenei képzettségre vagy szép hangra, bárki megtanulhatja. Nem kell attól félnünk, hogy nem fog tetszeni a babánknak a hangunk, ugyanis minden babának a saját anyukája hangja a legszebb (erről később írok majd egy bejegyzést, érdemes lesz elolvasni!).
Ha tetszettek a mondókák és szeretnél még több mondókát olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.
Utolsó kommentek