SzKlára:
Egy olyan oldalt kerestem, ahova kreatív és egyedi(nek hitt) hangszer ötletemet feltölthetem, de m... (2013.10.20. 01:33)Otthoni hangszerkészítés gyerekeknek
okosanya:
@paintressy: köszönöm, örülök, hogy nem egyedül vagyok gyereklelkű felnőtt :)
Bár szerintem azon k... (2013.09.01. 11:36)Rumini Datolyaparton
Szindrana:
Nem, nem vagy egyetlen :) Én arra is használtam az anyaságot, hogy feltűnés nélkül beülhessek gyer... (2013.09.01. 11:24)Rumini Datolyaparton
Katica3:
Még egy fontos dolog, ami kimaradt.: van út az anyatej és a tápszer között, ez pedig a női tej, az... (2013.08.03. 21:57)Az újszülött táplálása: a tápszer
okosanya:
@paintressy: köszönöm, örülök, hogy nem egyedül vagyok gyereklelkű felnőtt :)
Bár szerintem azon k... (2013.09.01. 11:36)Rumini Datolyaparton
Katica3:
Még egy fontos dolog, ami kimaradt.: van út az anyatej és a tápszer között, ez pedig a női tej, az... (2013.08.03. 21:57)Az újszülött táplálása: a tápszer
varga.irisz:
Pfff... szóval, lehet, h elküldtem, v elszállt, amit eddig írtam... no még egyszer nekifutok.
Ma... (2011.10.14. 17:28)A gyermekek alvási szokásai
matheerika:
szia!
most találtam rá írásaidra.
át fogom böngészni a játékaidat, mert "gyűjtő" és felhasználó va... (2011.05.29. 10:18)Tavaszi találós kérdések gyerekeknek
Már két éve, hogy a nagylányommal elbúcsúztunk az ovitól. Akiknél aktuális ez a téma, tudják, ilyenkor az a szokás, hogy a szülők összedobnak valamennyi pénzt és közösen vesznek ajándékot az óvó néniknek. Ez természetesen nálunk is így volt, de főajándékként a gyerekek rajzaiból készült albumot kapták - elmondásuk szerint ez volt az igazi ajándék. Én pedig azt találtam ki, hogy ne csak úgy a kezükbe nyomjuk a csomagokat, legyen valami kis meglepetés: megtanítottam a lányomnak Cinca Katica: Búcsú című versét. A hatás fantasztikus volt: a szülők és az óvó nénik is nagyon meglepődtek és nagyon meghatódtak. Ez egy csodaszép, személyes hangvételű vers, különösen, ha egy olyan kislány mondja el, akinek kishúga van.
Ráadásul a gyerekem olyan ügyesen mondta el, hogy az egyes versszakoknál mindig arra nézett, akiről az a szakasz szólt, úgyhogy volt sírás-rívás. Utána odajöttek az óvó nénik és a dadus néni, megköszönték, hogy ilyen szép verset tanítottam a lányzónak.
Mielőtt bárki azt hinné, magamat fényezve írtam le ezt a történetét, inkább elmesélem, mi motivált abban, hogy megosszam veletek ezt a számomra nagyon fontos és szép eseményt.
Két év elteltével most az iskolában búcsúzunk a tanító nénitől. Szintén felmerült az ajándékozás kérdése és mivel a szülők között van egy tanító néni is, megkérdeztük tőle, mit gondol, milyen ajándékot vegyünk. Engem különösképpen nem lepett meg a válasza, de a többi szülő eléggé megrökönyödött. Véleménye szerint felesleges méregdrága ajándékkal elkápráztatni a tanító nénit, ugyanis ők nem azért választották ezt a szakmát, hogy év végén bezsebeljék a hatalmas ajándékokat. Sőt, kínosan érzik magukat, ha drága ajándékot kapnak. Elmondta, lehet, hogy nekünk, szülőknek ez hihetetlenül hangzik, de számukra tényleg az az öröm, ha látják a gyerekeken a fejlődést, a boldogságot az arcukon, amikor egy-egy nehezebb feladatot megoldanak. Ezért inkább olyan ajándékban érdemes gondolkodni, ami a gyerekekről szól vagy a gyerekektől van.
Úgyhogy, miután szülőtársaim magukhoz tértek, sikerült megállapodnunk, hogy az ovishoz hasonló albumot fogunk készíttetni, amiben minden gyerek keze munkája bent lesz. Természetesen itt is készülünk versekkel, bízva abban, hogy így tudjuk a legjobban megköszönni a tanító néninek azt a fantasztikus munkát, amit két éven át végzett a gyerekeinkért.
Összegyűjtöttem néhány szép ismert és kevésbé ismert verset, amivel biztosan örömet tudtok szerezni gyerkőcötök nevelőinek. Megérdemlik a hálát részünkről, hiszen az óvó nénik "anyjuk helyett anyjuk" a gyerekeinknek és ezért néha bármennyi köszönet is kevés. Talán ezek a szép versek jobban el tudják mondani helyettünk a lényeget, különösen, ha a gyerekeink mondják:
Mentovics Éva: Búcsú az óvodától
Első nap az óvodában
sírdogáltam – úgy tudom.
Csordogáló könnyeim közt
mosolyt láttam arcodon.
Ölbe vettél, cirógattál,
megfogtad a kezemet.
Bátorító mosolyodból
sugárzott a szeretet.
Tyúkanyóként óvtál minket,
tanítgattál, neveltél.
Játék közben számtalanszor
velünk együtt nevettél.
Óvó nénik, dadus nénik,
kispajtások, óvoda …
Az itt töltött szép éveket
nem felejtjük el, soha.
Tali Gitta: Óvodáskor
Óvodáskor! De szép évek!
Sosem felejtünk el Téged.
Homokozó, s libikóka.
Mennyi játék, mennyi móka!
Eddig tartott, itt most vége,
tanulás lép a helyére.
Elballagunk, búcsút veszünk.
Óvó néni, nem felejtünk!
K. László Szilvia: Ovi-búcsúztató
Most, hogy ilyen nagy lettem,
Vár az iskola.
Elbúcsúzom tőletek,
Viszlát, óvoda!
Sok játékod, szép meséid
Nagyon szerettem,
Óvó néni kedves arcát,
El nem feledem.
Szép emlékek, nagy élmények,
Nem szállnak tova soha,
Visszajövök, s elmesélem
Milyen az az iskola.
Donászy Magda: Búcsú az óvodától
Kicsik voltunk, nagyon leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi-lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.
Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.
De jó is volt ide járni!
Mennyi öröm várt itt ránk!
Sok-sok mese, nóta, játék,
Napsugaras szép világ.
Itt játszottunk télen-nyáron.
Nőttem, s velem nőtt a szék.
A baba, a labda, autó,
Tanultam verset, mesét.
Hej, de jó volt ide járni
Úgy-e, bizony gyerekek?
Óvó néni, akárcsak az
Édesanyánk, szeretett.
A csengőig ágaskodtam …
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom:
Te is megnősz, kisöcsém.
Kicsik voltunk, nagyon leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged , szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.
Mentovics Éva: Hív a csengő
Hároméves múltam éppen …
Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.
Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.
Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, és elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska.
Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke …
Óvó nénik, kispajtások –
néha azért visszajárok.
Gazdag Erzsi: Vers az óvodáról
Olyan ez az óvoda,
mint egy mese-palota
csupa dal, csupa vers
csupa játék.
Énekel itt valahány
kicsi fiú, kicsi lány.
Ha lehetne még
én is ide járnék.
Óvó néni úgy szeretne:
anyám helyett anyám lenne.
Sose sírnék, sose rínék,
egész nap csak énekelnék.
Cinca Katica: Búcsú
Drága, öreg óvodám!
Milyen szép is vagy ma!
Virágruhát öltöttél fel
erre a nagy napra.
Elbúcsúzom én most tőled,
játszottam már eleget,
sírtam is és kacagtam is,
másnak adom helyemet.
Kinőttem az ágyacskámat,
kisszékem is pici már,
fakocka és játékmackó,
isten veled, mesevár!
Óvó nénim szépen kérlek,
mesélj majd a húgocskámnak,
úgy ahogyan nekem tetted,
hogy ne érje sose bánat.
Dajka nénim szeretgess meg,
utoljára tekints rám!
Te voltál, ki mindig fáradt,
hogy ragyogjon az óvodám.
Itt az idő, elközelgett,
iskolába indulok,
de hozzátok visszajárni
mindig örömmel fogok.
Donászy Magda: Hogy is volt
Édesanya kézen fogott
S így kísért az óvodába.
Ámulattal léptem be
A játékok birodalmába.
-De jó lesz a gyerekekkel
Csupa móka, kacagás!
Büszkén nézett rám a mama:
-A gyermekem óvodás!
-Bizony jó lesz – mondogattam
Hőscincérként bátran.
Ám amikor megérkeztünk,
Csak szepegve álltam.
Aztán csak azt vettem észre,
Óvodáskor három éve,
Az első nap félénksége –
Emlék lett belőle.
Oviba már magam megyek
Vigasztalom a kicsiket.
-Ne szipogjál kiskoma,
Remek hely az óvoda!
K. László Szilvia: Tarisznyába való vers
Lehet szegény, aki gazdag,
s lehet gazdag a szegény,
csak az a fontos, milyen kincs ül
bent, a szíved rejtekén.
Ha megtanulsz mosolyogni,
észreveszed, ami szép.
Rádöbbensz majd, amit te adsz
mások azt nyújtják feléd.
Gyűjts magadnak igazgyöngyöt,
rakj el minden szép mesét,
ne hagyd, hogy a kedved rontsa
buta, bántó, rossz beszéd!
Ülj le néhány gondolattal,
hallgasd, hogyan hegedül,
mert ha veled van a fejed,
soha nem vagy egyedül.
Mentovics Éva: Ég veletek!
Erdőszéli óvoda:
sok kisgyermek jár oda.
Árnyat nyújtó zöld liget –
százéves tölgy integet.
Rügyet bontó fák alatt
a három év elszaladt.
Kinőttük a kis szobánk,
hívogat az iskolánk.
Óvó nénink, dadusunk,
hamarosan búcsúzunk.
Vár reánk a friss tudás.
Ég veletek! Indulás!
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik!
Végre végetért az esős időszak (legalábbis nálunk), így a pocsolyaugrálást felválthatta a jó kis homokozás.
Azt bizonyára tudjátok, hogy a homokban való játék fejleszti a kezek finom motorikáját. Alig van még egy olyan anyag, ami ennyire lenyűgözné a gyerekeket. Már egészen kicsi kortól érdemes beengedni gyerkőcünket a homokozóba, hiszen rengeteg tapasztalatot szerezhet játék közben.
1 éves kor: A száraz homok átpereg az ujjak között, a vizes homokból pedig remek tortácskákat lehet sütni vagy gombócokat formázni. A kicsik szeretik a tenyerükkel paskolni a homokot vagy a lábukkal döngölni.
A homokozóban a gyerekek sokat tanulhatnak utánzás által. Azt is megtanulhatják, hogyan kell tekintettel lenniük egymásra és jó dolog néha kicserélni egymással a játékokat.
Tapasztalatom szerint a legtöbb játszótéri "veszekedés" a homokozóra koncentrálódik (a másik kényes pont: a hinta). Szerintem az nektek is feltűnt már, hogy gyermekedet a másik gyerek homokozó lapátja sokkal jobban érdekli, mint a sajátja. Arról nem beszélve, ha valaki valami szuper spéci markolóval vagy egyéb "ínyencséggel" jelenik meg.
Érdemes rögtön az elején tisztázni gyermekünkkel a szabályokat: ha Danika szeretné megkapni Sárika hupilila lapátját, akkor cserébe neki is adnia kell valamit Sárikának.
Problémát szokott még jelenteni a homokozóban, ha vegyes életkorú társaság dolgozik együtt. A kicsik rendszerint tönkreteszik a nagyok műveit: ilyenkor szokott a lapát vagy vödör koppanni az elvetemült gyermek fején. Amin persze nem lehet csodálkozni, de azért jobb megelőzni, többek között ezért sem ajánlott 3 éves kor alatt egyedül hagyni gyermekünket a homokozóban. Bár a dohányzást most már betiltották a játszótereken, de a mobilnyomogatást még nem, ezért a bőszen sms-ező anyukák gyerekére is figyelemmel kell lenni a saját gyermekünk testi épsége érdekében.
Ha úgy érezzük, gyermekünk nem tudja még betartani a szabályokat vagy aznap épp rossz napja van és nem hajlandó a társaira tekintettel lenni (pl. homokot szór a fejükre, esetleg a szemükbe, kérés nélkül elveszi a játékokat, stb.), vegyük ki a homokozóból, vigyük egy kicsit távolabbra a többiektől és halkan, de határozottan beszéljük meg vele, hogy mit szabad és mit nem. Annak, hogy a homokozó közepén ráverünk a fenekére vagy a kezére, hogy a többi szülő lássa, milyen "jól" neveljük a gyerekünket, semmi értelme.
Ha ezek után nem ment el a kedved a játszótéri homokozástól, olvasd tovább, milyen jó kis játékokat lehet játszani nagyobb gyerekekkel.
2 éves kortól: leülünk a homokozóban egymással szemben és egy hatalmas kupacot építünk, majd mindketten el kezdjük ásni az alagutat. A kicsik hatalmasat szoktak kacagni, ha megérzik ujjunkat a homok alatt. Építhetünk úgy is alagutat, hogy ne szakadjon be és akkor kis labdákat, autókat vagy üveggolyókat guríthatunk át rajta egymásnak.
Labdaút: építsünk egy magas homokvárat és a kezünkkel körbe-körbe lapogassuk le, majd egy kislabdával nyomjunk szerpentinszerű utat a homokba. Ismételjük meg többször, hogy az út szép sima legyen. Ha készen vagyunk, mindenki leguríthat a hegyről egy kisebb labdát vagy kisautót.
Kreatív kétévesekkel nedves, letaposott homokba bottal rajzolhatunk vagy különböző dolgokból (kavics, ágak, termések, stb.) képet készíthetünk.
Háromévesek: ez az a kor, amikor a homokozásba mindenféle szerepjátékot beépíthetünk, gyermekünk nagyon fogja szeretni. Az egyik ilyen játék: a Jön a pék. A gyerekek homokot töltenek a kis formákba és sütit sütnek. Mielőtt kiborítanák a homoksüteményeket, egy darab kartonpapírt tesznek alá. Azután a pékmesterek kiszállítják a süteményeiket. Kinek sikerül elszállítani a sütijét a homokozótól pl. a padig anélkül, hogy leesne a kartonpapírról?
El lehet játszani valakinek a születésnapját vagy felépíteni Csipkerózsika várát és közben elmesélni a történetet. Tulajdonképpen csak a képzelet szabhat határt ezeknek a játékoknak, nem véletlenül szeretik a gyerekek annyira.
Ha több gyermek van a homokozónál, lehet homokszállítást játszani (szintén hároméves kortól). Mindenki kap egy-egy egyforma méretű homokozóvödröt és egy műanyag poharat. A homokozóvödrök néhány méternyi távolságra állnak a homokozótól. A feladat a következő: a gyerekek telemerítik a poharukat, elfutnak vele a vödrükhöz és a poharaikból átöntik bele a homokot. Azután gyorsan vissza a homokozóhoz egy újabb szállítmány homokért. Amikor a játék vezetője tapsol, mindenki megáll. Az nyer, akinek a legjobban tele van a vödre.
Ennek során a gyerekek megtanulják, hogy az ügyességi játékoknál elsősorban nem a gyorsaság, hanem a megfontoltság a lényeg. Aki ugyanis túl gyorsan szalad, útközben túl sok homokot szórhat ki.
Ti milyen játékot szoktatok játszani a homokozóban?
Íme egy bizonyíték arra, hogy a homokozás kortalan "játék", a felnőttek így csinálják:
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik!
Bár a címben azt írtam, hogy 0-3 éves korig, azt gondolom, akárcsak a mese, a mondókázás is - ahogy a legjobb gyermekjátékokon látható - 0-tól 99 éves korig aktuális elfoglaltság.
Először babaként élvezzük, ahogy édesanyánk ringat és dúdolgat, aztán ahogy növögetünk, mi magunk kezdünk el mondókázni a kistestvérünknek vagy az ovis társainkkal. Később az iskolában is találkozunk gyerekdalokkal, mondókákkal, nyelvtörőkkel. Még később pedig szülőként próbáljuk felidézni a régi-régi dúdolókat, melyeket anyukánktól, nagymamától hallottunk. Az idő múlásával pedig egyszercsak édesanyából nagymamák leszünk és nagy-nagy szeretettel ringatjuk a kicsi unokáinkat, és ha szerencsénk van, akkor akár a dédunokáinkat is. Ezért nagyon fontos, hogy minél több mondókát, versikét tudjunk, hiszen ezáltal szerettetjük meg gyermekeinkkel az éneklést és nem utolsósorban nagyon sok meghitt percet szerezhetünk magunknak és gyermekeinknek a mondókázással.
Most pedig jöjjenek a mondókák:
Altató:
Aludj, baba, aludjál, nyuszika is alszik.
Este van a faluban, esti harang hallszik.
A baba felállásához: (gyakran előfordul, hogy a kicsik annyira figyelnek az énekre, még elesni is elfelejtenek)
Áll a baba áll, mint a gyertyaszál.
Jár a baba jár, mint egy kismadár.
Láblóbálás:
A kicsit az ölünkbe vesszük, vagy ha már nagyobbacska felültetjük asztalra vagy valamilyen magas tárgyra és a dal ritmusára lóbáljuk a lábát.
Lóg a lába, lóg a, nincsen semmi dolga,
mert ha dolga volna, a lába nem lógna.
Járástanulás:
Kezét megfogva lassan lépegetünk a babával.
Jár a baba, jár
mint a kiskirály,
szedegeti a lábát,
koptatja a bocskorát.
Séta nagyobb gyermekkel:
Aki nem lép egyszerre,
nem kap rétest estére.
Pedig a rétes igen jó,
katonának az való.
Nem megyünk mi messzire,
csak a világ végire.
Ott se leszünk sokáig,
csak tizenkét óráig.
Ugrálás: a gyerekek nagyon szeretnek ugrálni
Ugráljunk, mint a verebek,
rajta, gyerekek!
Csiklandozás: megfogjuk a baba kezét és körbesimogatjuk a tenyerét a mutatóujjunkkal:
Kerekecske, dombocska,
itt szalad a nyulacska,
erre megyen, itt megáll,
itt egy körutat csinál,
ide bújik, ide be,
kicsi gyermek keblibe.
A végén jól megcsiklandozzuk (természetesen az életkorának megfelelően - az egészen kicsi babák is nagyon szeretik és gőcögve nevetnek).
Főzőcske: a gyerek tenyerében kavargatunk az ujjunkkal, megsózzuk, megpaprikázzuk, mintha az lenne a fazék. Az "ábelétől" a tenyerébe tapsolunk és a végén megkóstoljuk a "főztünket".
Borsót főztem, jól megsóztam,
meg is paprikáztam. Ábele, bábele, fuss!
Lovagoltató: az elején lassan döcögtetjük, a közepétől gyengéden dülöngéltetjük a gyermeket.
Kicsi kocsi, három csacsi,
döcögő, döcögő.
Benne gyerek, kicsi, kerek,
göcögő, göcögő.
Hintázáshoz:
Hinta, palinta, régi dunna, kiskatona,
ugorj a Dunába!
Etetéskor mondogatjuk:
Csukd be szemed,
nyisd ki szád,
teszek bele
........... (husikát, stb.)
Lovacskázás: felültetjük a gyereket a nyakunkba, két kezét megfogjuk és szaladgálunk vele:
Borsót, vegyenek!
Borsót vegyenek!
Egy másik felnőtt megcsipkedi a gyerkőcöt, mintha egy zsák borsó volna.
Tapsoltató:
Süti, süti kalácsot, apának, anyának
meg a ........ (a baba nevét énekeljük itt)
Csipkedős mondóka: a gyermek keze fejét gyengéden megcsípjük, fel-le hintáztatjuk mondókázás közben:
Csip-csip csóka,
vak varjúcska,
jó volt-e a kisfiúcska,
ha jó volt a kisfiúcska,
ne csípd meg őt vak varjúcska.
A mondókázáshoz nincs szükség különösebb zenei képzettségre vagy szép hangra, bárki megtanulhatja. Nem kell attól félnünk, hogy nem fog tetszeni a babánknak a hangunk, ugyanis minden babának a saját anyukája hangja a legszebb (erről később írok majd egy bejegyzést, érdemes lesz elolvasni!).
Ha tetszettek a mondókák és szeretnél még több mondókát olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.
Anyák napján minden kisgyerek megköszönti édesanyját, nagymamáját. Természetesen ezért rengeteg ölelést és puszit kap. Arra gondoltam, hogy a puszi mellé kaphatna a gyerkőc mesét is, ezért kerestem nektek egy fiús és egy lányos anyák napi mesét.
A fogadtatásról még nekem sincs tapasztalatom - én is csak reggel fogom kipróbálni, de bízom a gyerekeim mese szeretetében és így mindenkinek jól kezdődhet a napja.
Bartócz Ilona: Anyák napja
Volt egyszer egy mesebeli kisfiú, Jancsikának hívták őt is, mint a legtöbb mesebeli kisfiút. Jó kisfiú volt meg rossz kisfiú, csöndes is volt, lármás is volt, akárcsak az igazi kisfiúk. Ennek a Mesebeli Jancsikának volt egy üveggolyója, de nem ám olyan üveggolyó, amilyen a te zsebedben van, meg néha az enyémben is! Jancsika üveggolyója igazi varázsgolyó volt: ha jól a tenyerébe szorította, s közben elmondta a varázsigét: „Hipp-hopp, az legyek, ami akarok!” – Mesebeli Jancsika nyomban átváltozott valamivé, amihez éppen kedve volt.
Hol cinke képében röpdösött, hol mint vidám mókus ugrált a legmagasabb fák ágain, aztán beállt nyuszinak, őzikének, gyíknak, halacskának, amihez éppen kedve volt. Egy szép napon meg addig-addig szorongatta az üveggolyót, míg medveboccsá változott.
Mesebeli Jancsika most mint medvebocs ballagott a szamócás erdőben. Összetalálkozott az erdő legeslegöregebb medvéjével, s illedelmesen köszönt neki:
-Jó reggelt, Legöregebb Medve! Nem vagyok ám bocs, egy percig se hidd, én vagyok a Mesebeli Jancsika!
-Brummm … Hallottam ám rólad, te gyerek! Sok kalandodat emlegeti az erdő apraja-nagyja!
-Igazán? Ez nagyon kedves az erdő apraja-nagyjától! És mondd csak, Legöregebb Medve, arról is hallottál, hogy hétfőn cinke voltam, ide-oda szálltam, felhők között, csillagok közt jártam, de aztán megtámadott a Gonosz Sas?
-És hogyan menekültél meg a Gonosz Sastól, hova bújtál előle?
-Nem bújtam én sehová! Visszarepültem az én mesebeli anyukám mesebeli házacskájába, a házacska ablakán kopogtam, kinyílt az ablak, és én megint Mesebeli Jancsika voltam, akit nem bánthat a Gonosz Sas, mert vigyáz rá az anyukája.
-Brummm … - mondta a Legöregebb Medve. – Jó annak, akinek anyukája van. És mikor halacska voltál, és a vizek mélyén jártál …, mesélt csak erről!
-- Mikor halacska voltam, és a vizek mélyén jártam, a folyóban aranyhomokot, a tengerben drágagyöngyös kagylót láttam. És egyszer hálóba akadtam. De nem ijedtem ám meg! A halászok hangosan dicsekedtek, hogy milyen szép halacska van a hálójukban, ezt meghallotta az én anyukám, odaszaladt, és az erős kezével széttépte a hálót, sírt is, nevetett is, és azt mondta: „Csakhogy ismét nálam vagy, Mesebeli Jancsika!”
-Brummm … - mondta a Legöregebb Medve. – Jó annak, akinek anyukája van!
-Jó bizony – mondta a medvebocs, azazhogy Mesebeli Jancsika. – Nekem a legjobb a világon, mert szállhatok a felhők között, hogy megszámoljam a csillagokat, lemerülhetek a mély vizekbe, hogy gyöngyöt halásszak, elmehetek akár a világ másik végébe is, nem félek, mert a mesebeli házacska ablakából mindig engem figyel az anyukám, mindig tudja, hol vagyok, mindig tudja, hogyan segítsen, ha bajban vagyok, és mindig megcsókol, ha hazamegyek a világ másik végéből.
-Brummm – mondta az erdő legeslegöregebb medvéje. – Jó, ha egy kisfiúnak varázsgolyója van, de a legeslegjobb mégiscsak az, hogy anyukája van.
Petrolay Margit: A legszebb vasárnap
Járt az óvodába egy kisleány: Zsuzsikának hívták. Piros szalagot hordott a hajában, és piros volt a köténye is. Ennek a piros köténynek a zsebében volt egy lyukas kétfilléres. Zsuzsika nagyon vigyázott rá, a világ minden kincséért el nem költötte volna. Pedig egy fiú az óvodában már egy forintot is ígért érte. De Zsuzsika még azért sem adta oda.
Nem adom a lyukas pénzt senkinek, mert édesanyának akarok ajándékot venni rajta anyák napjára.”
Pedig akkor még éppen csak hogy elmúlt karácsony: még térdig ért a hó az óvoda udvarán.
Jaj, hol van még anyák napja?!
Egyszer aztán kisütött a nap, elolvadt a hó is, és kirügyeztek az orgonabokrok a kerítések mellett. És ebből megtudta Zsuzsika, hogy közeledik már anyák napja.
Mindennap elővette a pénzét, és megolvasta, aztán megnyugodva visszatette a piros kötényke zsebébe: megvolt, nem hiányzott belőle semmi.
Mikor már az orgona is elvirágzott, egy napon így szólt az óvó néni a gyerekekhez.
-Tudjátok-e, milyen nap lesz most vasárnap?
-Tudjuk! – felelték a gyerekek kórusban.
-Tudjuk! – felelte Katika is. – Karácsony lesz!
-Jaj, Katika, bizony rosszul tudod! – mondta az óvó néni. – Tudhatnád, hogy elmúlt már karácsony!
-Én tudom! – kiáltotta Danika. – Vasárnap lesz.
-Vasárnap! Vasárnap! De milyen vasárnap? Ki tudja, melyik a legszebb vasárnap az esztendőben?
De már erre elkiáltotta magát Zsuzsika is:
-Anyák napja lesz, óvó néni, kérem!
-Az bizony! – felelte az óvónéni. – Verset is tanulunk, szép köszöntőverset, azzal köszöntsétek édesanyátokat!
Tanulta is Zsuzsika a verset szorgalmasan, még este, az ágyban is azt mondogatta. Ment is neki, mint a vízfolyás, csergedezett, mint a tiszta vizű erdei patakocska.
Így jött el a szombat, amikor csak délig vannak a gyerekek óvodában. Elindult Zsuzsika is hazafelé, de mégse ment haza, mint más napokon, hanem bement a cukorkaüzletbe, mert volt a kirakatban egy szív színtiszta cukorból, azt akarta megvenni édesanyjának.
Elő is vette a lyukas kétfillérest, és kitette a pultra.
-Kérem azt a cukorszívet a kirakatból! Azt akarom ajándékozni anyukámnak anyák napjára.
-Jaj, Zsuzsikám – mondta a boltos néni -, hozzál másik pénzt, mert ezt nem tudom ám én felváltani neked!
De Zsuzsikának nem volt másik pénze, hát azt gondolta magában:
„Akkor inkább megveszem a selyemkendőt, amit a szomszéd bolt kirakatában láttam. S ha még marad pénzem, visszajövök a cukorka szívért.”
Azzal fogta a lyukas kétfillérest, és bement a szomszédos boltba. Kitette a pultra, és így szólt:
-Tessék nekem ezért ideadni azt a selyemkendőt a kirakatból!
-Jaj, Zsuzsikám – szólt a boltos bácsi -, szaladj haza másik pénzért, mert ebből én nem tudok ám neked visszaadni!
-Nem kell visszaadni – felelte Zsuzsika -, legfeljebb nem veszem meg a cukorka szívet, hiszen ez a selyemkendő is tele van szívekkel.
De a boltos bácsi egyre csak azt mondogatta, hogy sajnos, nincsen neki aprópénze, nem adhatja oda Zsuzsikának a szép, tarka selyemkendőt.
Elbúsulta magát Zsuzsika. Hiába van a szép, fényes kétfillérese, ha senki se tudja neki felváltani! És elindult hazafelé nagy búbánatosan.
Ahogy ment, mendegélt, kis gyalogúthoz ért, mely a réten át a házukig vezetett. A gyalogút mellett kicsi fehér százszorszépek álldogáltak. Ismerték Zsuzsikát, mert minden délután arra ment haza az óvodából.
Meg is szólították:
-Mit búsulsz, Zsuzsika?
-Hogyisne búsulnék, mikor holnap lesz anyák napja, és én semmi sem vettem anyukámnak. Pedig van egy lyukas pénzem, de senki sem tudja felváltani!
-Ne búsulj, Zsuzsika – vigasztalták őt a százszorszépek -, köss csokorba bennünket, és úgy köszöntsd fel holnap édes anyukádat! Csak el ne felejts friss vízzel megitatni minket!
-Az bizony jó lesz! – örült meg Zsuzsika, és leguggolt a fűbe százszorszépet szedni. De vigyázott, hogy ne fájjon a kis virágoknak. Mikor már egy marékra valót összeszedett, szépen csokorba kötötte, elbúcsúzott a virágos réttől, és indult volna haza a kis bokrétával. De akkor hirtelen elszontyolodott, majdhogy sírva nem fakadt:
-Jaj, de mi lesz a szép lyukas kétfilléresemmel?!
Belenyúlt a kötője zsebébe Zsuzsika, de bizony volt – nincs kétfilléres. Az bizony kihullott a sok hajolgatás közben …
Ha a kétfilléres el nem veszett volna, a kis csacsi Zsuzsika még sírva fakadt volna. De szerencsére elveszett, és Zsuzsika örömében nevetni kezdett. Hogyne örült volna, hiszen holnap anyák napja lesz, és ő egy csokor százszorszéppel köszönti fel édesanyját az év legszebb vasárnapján …
És a kétfillérest úgyse tudta senki felváltani.
Ha tetszettek a mesék és szeretnél még máskor is hasonló történeteket, meséket olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.
Ha tetszettek a versek és ötletek és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.
Ma volt az oviban az anyák napi ünnepség, ahol a pici lányom először mondott nekem anyák napi verset (Tordon Ákos: Anyák napi mondóka).
Annyira ügyes és talpraesett volt, hogy még sírni is elfelejtettem. Miután elmondta a versikét, az ölembe kucorodott és rögtön a lényegre tért: Mama, akkor most már mehetünk fagyizni?
Összegyűjtöttem néhány anyák napi versikét, mondókát - elsősorban apukák figyelmébe ajánlom. Van még néhány nap a versikék megtanításához, de ha nagyon nem megy vagy nincs időtök, elég, ha rajzoltok egy szívecskét, befestitek pirosra és valamelyik kis verset beleírjátok. Vasárnap reggel egy csésze kávé az ágyba és hozzá egy piros szívecske, biztos siker (tapasztalatból mondom: nálam nagyon bejön!).
Ha mégis szeretnétek valami saját készítésű ajándékkal meglepni gyermekeitek édesanyját, a következő ötletekből válogathattok:
Papírvirág, nyaklánc, virágos váza, stb. : http://www.gyermeksziget.hu/otletbazar_anyaknapi_ajandek_papirvirag_kep.php
Egy évvel ezelőtt szinte semmi mást nem kellett rajzolnom a háromévesemnek, csak katicát, de azt minden mennyiségben. Természetesen nemcsak rajzoltam a katicákat, hanem mindenféle katicás dolgot is készítettem; illetve játékokból, ruhákból is mindig a katicás volt a nyerő.
Szerintem nincs olyan kislány vagy akár kisfiú, aki ne szeretné a katicákat, ezért - a teljesség igénye nélkül - összegyűjtöttem néhány katicás dolgot:
Katicás sablon, ha rajzolni vagy festeni szeretnél:
Mit hamarosan? Péntektől már rendelheted is a Pagonyban! Hivatalosan az április 22-től megrendezésre kerülő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg a Boribon-sorozat legújabb darabja, de ha érdekel, te már itt belelapozhatsz.
A történet elsősorban kisfiúknak szól, ugyanis a könyv címe: Boribon focizik. A meséből megtudhatjuk, hogyan tanul meg Boribon focizni az Annipannitól kapott labdával.
A nemrég József-Attila díjat kapott szerzővel, Marék Veronikával készült interjút pedig itt tudjátok elolvasni. Nagyon élvezetesen mesél a saját gyerekkori játékairól, pl. megtudhatjuk, milyen játékokat lehet játszani az "unalmas" iskolai órák alatt, illetve milyen játékokat készített gyermekkorában. Továbbá az egyes mesekönyvek keletkezésének titkait is megosztja velünk.
Szerintem ennek a könyvnek is ott a helye gyermekünk könyvespolcán.
Utolsó kommentek