Néhány évvel ezelőtt érdekes felismerés született egy felmérés során; melynek eredményeképpen létrehoztak egy új fejlődési szakasz kategóriát a serdülőkor és a felnőttkor között, ez pedig az utóserdülőkor. Ide azok a harmincas éveiben járó fiatalok tartoznak, akik biológiailag felnőttek, a lelkük azonban kamasz.
Általában még a szüleikkel élnek, nincs igazán jövőképük, félnek az elköteleződéstől, kapcsolataik felszínesek. Gondolom, már rájöttetek, hogy ez a híres Pán Péter-szindróma, ami elég rendesen megosztja a közvéleményt.
Ennek a fejlődészavarnak a lényege, hogy az önértékelési problémákkal küzdő fiatal nem tudja elfogadni, hogy a krízisek az élet velejárói, a saját személyiségének a fejlődését szolgálják. Inkább meghátrál, visszamenekül a biztonságos gyermeki létbe.
A bajok ott kezdődnek, amikor egy önbizalomhiányban szenvedő, érzelmileg éretlen fiatalember családot alapít, ami normál esetben együtt jár a felelősségvállalással. A mai Pán Péterek azonban mind a családalapítással, mind pedig a gyermekneveléssel járó felelősséget átruházzák a párjukra, tőle várják a biztonságot, egyfajta "anyapótléknak" tekintik házastársukat.
Egy idő után felmerül a kérdés: a Pán Péter-apa milyen értéket tud adni a fiának? Hogyan lesz hiteles a gyereke számára apaként, ha ő még mindig a "gyerek" státuszában él? Hogyan fog a szexualitásról beszélni a gyerekének, amikor a saját életéből hiányzik a kiegyensúlyozott és fejlett szexualitás megélése? Köztudott, hogy a férfiak érzelmileg zárkózottabbak, mint a nők: nem vagy csak nagyon nehezen tudnak beszélni az érzéseikről, gondolataikról. A Pán Péter-apa esetében ez még hatványozottabban jelentkezik. De vajon tisztában vannak ezek az apák azzal, hogy ha a gyerekük nem fordulhat hozzájuk a problémáikkal, kérdéseikkel, akkor elveszítik a gyerek bizalmát és megszűnnek számukra létezni, mint APA?
Aki egy kicsit jártas a mesék világában, az tudja, hogy jó anyák nem nagyon vannak a mesékben. Vagy már régen meghaltak, vagy rögtön a mese elején meghalnak, de azért a túlvilágról is segítik gyermeküket. Az apák viszont mindig ott vannak a gyerekek mellett, gondoskodnak róluk, ügyelnek arra, hogy meglegyen a hozományuk, segítenek megfelelő párt találni, mindig igyekeznek igazságosan dönteni. Az apa a mesében a tartás, a bizalom és biztonság hordozója, a törvény és kötelesség szimbóluma. A mesebeli apák felelősséget vállalnak nemcsak a kinti, de a "benti" birodalmakért is.
A való világ gyakorlata sajnos azt mutatja, hogy az "igazi" apák nem értik vagy nem akarják érteni a fenti értékek jelentőségét sem a saját, sem gyermekük életében. Amióta megszűnt a nagycsalád intézménye és minden generáció különél(het), elszakadt egy nagyon fontos családi láncszem, mégpedig a nagyszülő és unoka között. A nagyszülők nagyon sok olyan tudást, bölcsességet adtak az unokáknak, amit még ők is a szüleiktől, nagyszüleiktől kaptak és ezáltal biztonságban voltak a kis gyermeki világukban, ettől volt erejük küzdeni a kihívásokkal és elhitték, hogy mindenre képesek az életben.
A hirtelen jött szabadság aztán átcsapott szabadosságba és az igazán fontos dolgok háttérbe szorultak; a szülők rohannak, kora reggeltől késő estig dolgoznak, szolgálják az anyagi világot. A gyerekek pedig vagy a TV, vagy a számítógép társaságában töltik a szabadidejüket és inkább energiát vesztenek, mint kapnak. Azt pedig mindenki ismeri a meséből , hogy erő nélkül nem lehet legyőzni a sárkányt. A sárkány legyőzésének titka pedig ott van minden népmesében, csak el kell olvasni.
A népmesék hősei sem másoktól várják a megoldást, maguk néznek szembe a veszélyekkel: ha hallgatnak a szívükre és használják az eszüket, bármilyen nehézséget képesek legyőzni.
A Pán Péter-szindrómában szenvedőknek érdemes lenne mesét olvasni, hogy szembe tudjanak nézni magukkal és átvehessék az irányítást saját életük felett; ezáltal a gyerekeik jövőjét is szebbé tehetnék.
Találtam egy nagyon jó és tanulságos mesét a szexuális felvilágosítás fontosságáról, szerintem nagyon benne van a lényeg.
Anyámasszony fiacskája (afrikai mese)
Megházasodott egy ember. A felesége teherbe esett, gyereket szült, fiúgyereket. Kivitte magával a mezőre. Ott is nőtt fel a fiú, kint a mezőn. Mindig az anyjával dolgozott, szép szál legény lett belőle. Az anyja főzött rá, a legény meg kint dolgozott a mezőn. Szép szál, erős legény volt, az anyja etette, ő meg csak dolgozott kint a mezőn.
Egyszer emberek jártak a mezőn. Látták a legényt, és azt mondták:
- Milyen szép szál, erős legény!
És azt kérdezték tőle:
- Hát asszonyt nem veszel magadnak?
De a legény azt felelte:
- Nem én. Én csak enni szeretek. És az anyám ad ennem: sokat is, jót is.
Egy napon kiment a mezőre a fiú apja is. Azt mondta a fiú apja:
- Hát asszonyt nem veszel magadnak? Legyen neked is fiad! Gyere, menjünk be a faluba!
Bementek a faluba. Az apa lenyírta a fia haját. Amikor ezzel megvolt, szép gyöngyöket ajándékozott neki. Gyöngyfüzért akasztott a nyakába. Gyöngyfüzért kötött a lábára meg a bokájára. Gyűrűt, karperecet húzott a karjára. Vörös festékkel kente be a testét, új ágyékkötőt adott rá, és azt mondta:
- Menj, keress asszonyt magadnak, hogy neked is fiad lehessen.
Elment a fiú. Ment-mendegélt, nézegette a lányokat. Akadt is egy lány, aki tetszett neki. Elvitte a lányt az apja házába, és azt mondta:
- Ezt a lányt elvenném.
- Jól teszed – mondta az apja.
Elvitte az apa a fiát meg a lányt a kunyhóba. Azt mondta az apa:
- Ez a te kunyhód. Vidd be a lányt a kunyhóba, vedd el, amijét el kell venni, tedd meg, amit meg kell tenni, hogy teherbe essen.
Bevitte a fiú a lányt a kunyhóba, lefektette az ágyra, ő maga meg kiszaladt a kunyhóból, meg sem állt, míg az anyjához nem ért, ki a mezőre. Azt mondta az anyjának:
- Éhes vagyok, anyám, adj valamit ennem.
Adott az anyja, a fiú meg ott maradt nála, kint a mezőn. A lány is kiszaladt a kunyhóból, meg sem állt, míg a fiú apjához nem ért. Azt mondta a lány a fiú apjának:
- Nem vette el a fiú, amit el kellett volna vennie, nem tette meg, amit meg kellett volna tennie. Bevitt a kunyhóba, de aztán elszaladt.
Útnak eredt a fiú apja. Meg sem állt, míg a feleségéhez nem ért, ki a mezőre. Azt kérdezte a feleségétől:
- Itt van a fiam?
- Itt van a fiad – felelte a felesége. – Tegnap este jött ide, és azt mondta: „Éhes vagyok, anyám, adj valamit ennem.” Adtam neki, ő pedig megette, és itt is maradt.
Mondta rá a fiú apja:
- A fiam tegnap megházasodott. De nem vette el a lánytól, amit el kellett volna vennie, nem tette meg, amit meg kellett volna tennie. Ide szaladt hozzád, és enni kért tőled. Nem mehet ez így tovább. Azt mondom, hogy ezután ne adj neki enni, vagy csak rossz ételt adj. Majd akkor hazaszalad a feleségéhez.
- Jól van – felelte az asszony.
Hazament az ember.
Nemsokára megint előkerült a fiú, és azt mondta az anyjának:
- Éhes vagyok, anyám, adj valamit ennem.
- Vettél tegnap asszonyt magadnak, vagy sem? – kérdezte az apja. – És elvetted-e, amit el kell venni, megtetted-e, amit meg kell tenni?
- - Asszonyt vettem, de tőle semmit el nem vettem, vele semmit meg nem tetem – mondta a fiú.
- - Menj csak a feleségedhez – mondta az apja. – Vedd el tőle, amit el kell venni, tedd meg, amit meg kell tenni. Aztán mondd meg neki, hogy adjon valami jó ételt enned. Ha te jóllakatod, ő is jóllakat téged.
Hazament a fiú a feleségéhez. Elvette tőle, amit el kell venni, megtette, amit meg kell tenni. Megmosakodott az asszony, jó ételt főzőtt. A fiú csak nézte. Odavitte az asszony a jó ételt. Megette a fiú. Amikor már mindent megevett, azt mondta:
- Gyere be a házba! Tegyük meg még egyszer meg még egyszer, amit meg kell tenni.
Teherbe is esett az asszony, gyereket szült, fiúgyereket.
Igen, az apa dolga, hogy embert és házasembert faragjon a fiából, mert az anyjától csak enni tanul meg az ember.
Nektek mi a véleményetek az apák szerepéről?
Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.
Hamarosan az "Apák szerepéről a lányok életében" téma következik. Iratkozz fel, hogy le ne maradj a folytatásról!
Utolsó kommentek