A mai napi havazás örömére (este már szánkózni is el tudtunk menni) összegyűjtöttem néhány hóval kapcsolatos téli verset:
Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó
Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet,
minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
Tarbay Ede: Jégmanó
A jégmanó a hóra huppan,
hipp-hopp, a réten szertenéz,
körötte mindenütt csak hó van,
a szél fenyők közt fütyörész.
"Minden milyen fehér, vakító
a jégmanó így zsörtölög -
fákon, mezőkön, mindenütt hó,
fehér az ég a domb fölött."
Nagy morcosan a fákra ugrál,
befesti apró gyöngyeit,
piros bogyókat rejt a lomb már,
hullatja vérszín csöppjeit.
Szabó Lőrinc: Esik a hó
Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót:
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre.
Fehér már a város tőle:
fehér már az utca,
fehér már a puszta,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol,
nincs más
fekete
csak a Bodri
kutyának
az orra
helye,
és reggel az utca, a puszta, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!
Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben
Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető.
Hajnal Anna: Szánkón
Húzza a szánkót hegynek fel,
szuszog a Jankó hegynek fel.
Siklik a szánkó hegyről le?
Ujjong a Jankó hegyről le!
De puha fehér dunna a hó!
Még felborulni is jaj de jó!
Vörös az orra, a füle ég,
szuszog a Jankó, de húzza még.
Tarbay Ede: Szállingó
Puha hó,
szállingó,
ezüst-szőrű kiscsikó,
nevetés a csengője,
gyertyafény a gyeplője,
jégsörényes, szeme szikra,
csillagot rúg víg patkója,
puha hó,
szállingó,
ezüst-szőrű kiscsikó.
Várnai Zseni: Hull a hó
Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.
Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.
Kányádi Sándor: Hulldogál, fújdogál
Hulldogál, hulldogál, hull a hó,
lesz belőle vastag takaró.
Egy arasz, két arasz. Növöget.
Tart a búzának jó meleget.
Fújdogál, fújdogál, fúj a szél.
Szimatol, kotorász, keresgél.
De vajon talál-e egyebet,
három-négy megfagyott levelet.
Osvát Erzsébet: Hópettyek, hópelyhek
Pettyes lett a
sapkám, sálam,
a kabátom,
szemem,
szám.
Fent a fehér
hófelhőkből
fehér pettyek
hullnak rám.
Hófehér pettyrengeteg,
nagy hópehely fergeteg.
És amikor
hazatértem,
Fickó kutyám
odabent - megugatott,
mint egy
jöttment,
sose látott
idegent.
Szalai Borbála: Fehér lett minden
Ma reggelre minden
vakító fehér lett,
udvarunk is
vastag, fehér
paplan alatt ébredt.
Nem látszik a padka,
sem a kutya óla,
kert végén a
szemétdomb is
nyakig bújt a hóba.
Fehérek az utcák,
kanyargó ösvények,
rajtuk még a csizmanyomok,
azok is fehérek ...
Csak egy öreg csóka,
ott a kerítésen,
gunnyaszt, akár
vén anyóka,
talpig feketében ...
Utolsó kommentek