A babák már az anyaméhben is szopják az ujjukat vagy a kezüket. Ezt már azelőtt is tudtuk, hogy az ultrahang fényképes bizonyítékot adott volna erre: sok újszülött kezén vagy karjuk egy részén elvékonyodott a bőr.

Már a két hetes csecsemők is a szájukba tudják venni és szopják az ujjukat vagy a kezüket, koordinálatlan mozgásuk miatt azonban nem képesek még hosszabb ideig egy helyben tartani. A legtöbb baba azonban általában később kezdi el szopni a hüvelykujját, mert még nem talál bele a kezével a szájába, vagy ha mégis sikerül, túl pici az ujjacskája és kicsúszik a szájából, nem tudja jóízűen szopizni.

A szopásnak két funkciója van: egyrészt természetesen így jutnak a csecsemők táplálékhoz, másrészt pedig az önmegnyugtatás hatékony eszköze. A szopás működésbe hozza azokat a reflexeket, amelyek lassítják a szívverést és elernyesztik az izmokat.

Vannak babák, akiket a szopás mindennél jobban megnyugtat - nehéz megállapítanunk, hogy éppen a tej vagy inkább a szopás aktusa hiányzik-e nekik. A szoptatott babák hozzájutnak a szükséges, evés nélküli, megnyugtató szopizáshoz, ha nem korlátozzuk a szoptatási időt (komfortszopizás).

A tápszerrel táplált baba nem tud úgy szopni, hogy közben ne igényelje a cumisüveget, ezért, ha igény szerint etetjük is, szüksége lenne egy kis szopizásra, hogy jól érezze magát.

A vigasztaló szopás igényének kielégítésére a legjobb a baba saját keze: mindig hozzáférhető és minden más tárgynál higiénikusabb.

A cumihasználattal kapcsolatban számos érv és ellenérv létezik. Ha a baba sokat sír, és nem tudja vagy nem akarja az ujját szopni, akkor adhatunk neki cumit. Csak kevés gyermeknevelési szakkönyv javasolja a cumi használatát, de ha semmilyen más módon nem lehet megnyugtatni a babát, akkor a cumi segíthet.

Ha úgy döntünk, hogy a babának szüksége van cumira, óvakodjunk attól a gyakorlattól, hogy minden nyekkenésre betesszük a szájába a cumit. Először próbáljuk meg kitalálni, mire van szüksége a babának. A cumit csak akkor szabad használni, amikor már minden más nyugtatással megpróbálkoztunk.

Vannak babák, akik már születésük előtt megtalálják és szopják az ujjukat és életük első napjától kezdve eredményesen használják őket saját megnyugtatásukra. Más babák viszont csak segítséggel és csak néhány hetes korukban tanulják meg, hogy a kezük erre is jó lehet. Ha túl sokat sír a baba, és semmivel sem tudjuk megvigasztalni, de azt sem szeretnénk, hogy cumizzon, kipróbálhatjuk azt a megoldást, hogy rávezetjük az ujjszopás módszerére. Próbáljuk meg néhányszor betenni az öklét a szájába, hogy rávezessük a dologra, és ne takarjuk be a kezét, mert akkor nem talál rá a hüvelykujjára.

A szülők gyakran aggódnak, ha észreveszik, hogy kisbabájuk szopja az ujját. Pedig ez tulajdonképpen jó dolog, ugyanis az a baba, aki - minden segítség nélkül - tudja szopni az ujját, rendelkezik egy önmegnyugtató módszerrel és ezáltal nem fogja elveszettnek érezni magát. Szinte minden csecsemő szopja az ujját időnként, de csak kevesen folytatják ezt 3-4 éves koruk után is. Az ujjszopáshoz a gyerekek általában addig ragaszkodnak, amíg szükségük van rá, és abbahagyják, amikor már egyéb módon is meg tudják nyugtatni magukat.

Az ujjszopás ritkán okoz orvosi problémákat. Azoknál a gyerekeknél, akik naponta több órán keresztül erőteljesen szopják az ujjukat, gyakran előfordul, hogy felhólyagosodik a bőrük. Ha a gyerek 6 éves kora után is - amikor már kezdenek kibújni a maradó fogai - folytatja az ujjszopást, különböző fogszabályozási problémák alakulhatnak ki. De ezek a problémák csak az intenzív, napi 6 órát meghaladó ujjszopásnál jelentkeznek.

 Neked mi a tapasztalatod az ujjszopásról?