Minden kis totyogó szeret a felnőttek térdén lovagolni. Minthogy kisbabakoruktól jásszuk velük ezeket a játékokat, gyakran ezeket a dalokat és versikéket tudják a legjobban.
A legtöbb mondókának két különböző eleme van: a lovaglás - néha eltérő ritmusban - és az elmaradhatatlan lehuppanás.
Íme néhány lovagoltatós mondóka:
Hac, hac, katona
(Ültessük a kicsit a térdünkre és lovagoltassuk.)
Hac, hac, katona
Kinek deres a lova,
Lám az enyém fekete,
A Tiszán is átmenne.
Gyi, paci, paripa
(Lovagoltatjuk, a végén lehuppanhat.)
Gyi, paci, paripa,
Ketten ülünk egy lóra,
Hárman a csikóra.
(Zsupsz.)
Egyszer egy időben
(Változó ütemben lovagoltatjuk, esetleg a szöveg alapján más mozdulatokkal is kísérhetjük, a végén lehuppanthatjuk.)
Egyszer egy időben, szilaji erdőben,
Szarkák veszekedtek.
Szarka papné meghallotta,
Szúnyog lábát kirántotta.
Nézi, mint a csík.
Lába megcsúszik.
Egy nagy tóba beleesik.
Társaitól messze esik.
Ó, P, Q, nagy torkú,
A kis Bence (vagy a gyerek neve) leesett
a padlásról. ZSUPPSZ!
Ez az egyik legjobb módszer arra, hogy megéreztessük a picivel a dal ritmusát. Emellett azt is elősegíti, hogy a gyermek meghallja azokat a rövid kis hangokat, melyekből felépülnek a szavak, ez pedig az olvasáshoz és helyesíráshoz szükséges készségeket fejleszti.
Utolsó kommentek