Tapasztalatom szerint a totyogók legalkalmasabb viselete a melegítő vagy sort.
Ugyanis ez az az életkor, amikor gyermekünk mozgásfejlődése meglendül és lehetővé válik számára, hogy érdekes dolgokat szerezzen meg magának és azokat ki is próbálja.
Többek között előszeretettel használja a filceket, tollakat, festékeket, magyarul minden olyan eszközt, amellyel kimoshatatlan foltokat szerezhet a ruhájára. Ezért nem érdemes habos-babosba öltöztetni még a kislányokat sem.
A gumis derék jobb, mint a zipzáras, gombos: a kicsik még nem tudják egyedül felvenni vagy levetni. Felülre egy sima pamut pulcsit vagy pólót adjunk. A kertésznadrágnál jobb a farmer, hogy a gyermek gyorsan letolhassa, ha sürgős dolga van, a gumis derék is ezért fontos.
A kislányok is járhatnak ugyanígy vagy kaphatnak harisnyanadrágot. A ruha, a szoknya azonban veszélyes lehet a lépcsőn közlekedő totyogónak, mert felbukhat benne.
A ruhavásárlásnál ügyeljünk arra, hogy egy kicsit nagyobb legyen a kelleténél, ne nője ki másnapra a gyermek, de ne is legyen akkora, hogy gátolja a mozgást és mire kényelmes lenne, már tönkre is ment.
Nyári hőségben mindkét nembeli totyogónak jó a rövidnadrág, a póló és a vászonsapka, a tarkót is védő légiós fazonú a legjobb. A kislányok hordhatnak rövid szoknyácskát, amiben nem buknak fel.
Hidegben praktikus a meleg, mosható kabát vagy bélelt, vízhatlan dzseki, lehetőleg kapucnival, amit idővel önállóan is fel tud venni. A gyapjú télikabát tündérien állhat, de nehéz tisztán tartani és a totyogó életmódjából fakadóan a kabátka több időt tölthet a patyolatban, mint a gyereken. Fontos még a kesztyű és a gumicsizma (gyapjúzoknival) esős időre.
Éjszakai viseletre legcélszerűbb a pizsama; hőségben lehet rövid ujjú, télvíz idején hosszú ujjú. A hálózsák korszakon már túl van. A hálóinget pedig jobb mellőzni, mert a kis totyogó könnyen felbukik, ha rálép a szegélyére. A köntös ízlés dolga, bár olyan kellemes, meleg viselet, hogy a lefekvéshez kedvet csinálhat az ódzkodó totyogónak.
Ennek a korszaknak jellemző tünete, hogy a kis totyogó folyton kibújik a cipőjéből. Szerintem mindenkinek van mulatságos sztorija arról, honnan került elő a kiscipő vagy melyik utcát kellett többször is átkutatni, hogy a hiányzó cipőt megleljük, esetleg melyik boltból szaladtak utánunk, mert ott felejtettük a lábravalót.
Igazából sok mindent nem lehet csinálni ezzel a problémával. Fogunk mi még örülni, hogy erre hajlandó, amikor nagyobb korában sárosan állít haza a játszótérről. A legtöbb amit tehetünk, megpróbáljuk nyomon követni, hová rakja a levetett lábbelit, hogy aztán ne kelljen órákig hajkurásznunk az elkóborolt topánkát. Utcán vagy bevásárlás során szintén fokozott figyelmet fordítsunk a kiscipőkre, rengeteg időt megspórolhatunk vele, ha időben észrevesszük a cipőlehúzást. Ha van nagyobb tesó, őt is megkérhetjük, segítsen a figyelésben.
Kedvenc szórakozásuk még a totyogóknak, hogy nyilvános helyen nekivetkőznek. Próbáljuk értésére adni kicsikénknek, hogy ez nem illik, de ne vegyük a szívünkre a dolgot. Vetkőzni sokkal könnyebb, mint öltözni, a 12-18 hónapos totyogók bevett attrakciója. A többi szülő meg fogja érteni a helyzetet.
A totyogók sem nagyon szeretnek öltözni, úgyhogy náluk is trükköznünk kell a cél elérése érdekében. Legyünk hatékonyak! Előző este készítsük ki, amit rá akarunk adni, itt is az egyszerűség legyen a jelszavunk, a babrás holmi elkedvetlenítő.
Öltöztessük cselesen: vonjuk el a figyelmét egy játékkal vagy könyvvel, amíg ráhúzzuk a pólót. Az egyik Bartos Erika könyvben olvastam, hogy a kicsi Gergőt a kedvenc rágcsálnivalóival próbálták rávenni a tesói a gyorsabb öltözködésre. Ezt is ki lehet próbálni.
Biztassuk, hogy önállóan is próbáljon felvenni ezt-azt. Az utánzás is hasznos lehet, lássa, hogyan öltözünk mi.
Ha látjuk, hogy önállóan szeretne öltözni, hagyjuk rá, és ha mégis közbe kell lépnünk, azt tapintatosan tegyük. Adjunk rá egy ruhadarabot cserébe azért, hogy a következőt önállóan veszi fel. Ne siettessük; ha több idő kell neki, ám legyen, ezért érdemes inkább egy kicsit korábban kelnünk.
Bátoríthatjuk azzal is, hogy megkönnyítjük a dolgát: a cipzárakat mellőzzük, nem sokra megy velük, jobb a mackónadrág. A gomb is próbára teheti a totyogót, ehelyett is nagy áldás a gumi és a tépőzár. A türelmünknek meglesz az eredménye: két és fél éves korára segítség nélkül és hallatlan öntudattal fog bugyit, nadrágot húzni.
Utolsó kommentek