Ballagás napja = ügyintézés napja. Hogy ez mit is jelent? Mint kisgyermekes anyának, nem kis szervezést és fejtörést okoz egy-egy hivatali ügy elintézése.
A hozzávalók listája: tömött hátizsák, egy heti élelem, szórakoztató játékok, mesekönyvek tömkelege és egy fő szórakoztató személy (ez lennék én).
Nem tudom, ki hogy van vele, de én valahogy mindig úgy érzem, ha nem gyerekkel lennék, biztos, előbb végeznék, sőt, már az is meg szokott fordulni a fejemben, szándékosan váratnak az ügyintézők (lehet, hogy a "gyivisek" titkos kémei és csak arra várnak, anyukánál szakadjon a cérna és már vigyék is a gyereket). Ez persze hülyeség, de a 2-3 órás várakozás már képes ilyen kényszerképzeteket előidézni.
De MA minden megváltozott! Csodálatos felfedezést tettem közepes méretű kis vidéki városunkban:
Az utcák tömve voltak mindenféle korosztállyal, szép ruhában és kezükben rengeteg virággal. Először bosszankodtam, hogy lassan tudok haladni babakocsival, de aztán, mivel az első helyen 10 perc alatt végeztem a korábbi 40 helyett, a második helyen pedig csak azért tartott 5 percig az ügyintézés, mert közben a kislányom lelépett (útközben elveszítettük az egyik matricás albumát és visszament megkeresni); kezdett valami összefüggés derengeni a virágcsokros emberek és a hivatali helyek tátongó üressége között.
Bizony, bizony: ballagás volt a mi szép kis városkánkban, és nagyon megdicsértem magamat, hogy ilyen okosan mára szerveztem az ügyek intézését (igaz, csak véletlenül!).
Úgyhogy levontam a következtetést: ezután figyelemmel fogom kísérni a tömegeket megmozgató rendezvényeket és csak aznap és abban az időintervallumban megyek "papírozni" (ez természetesen csak a hétköznapokra vonatkozik).
Utolsó kommentek