Épp most kaptam az egyik kedvenc könyvesboltom (Pozsonyi Pagony) hírlevelét, miszerint megszületett az Év Gyermekkönyve díj. Itt olvashatjátok a szerzővel készült riportot.
"A 2008-as év IBBY díjasa az Év Gyermekkönyve Kategóriában nagy örömünkre ismét egy Pagony szerző lett. Szijj Ferenc, a zseniális és különleges író Zöldség Anna és a beszélő póniló című könyve kapta meg idén a díjat. Előző könyve, a Szuromberek királyfi már előre jelzett egy izgalmas, posztmodern meseírói utat, ami a Zöldség Annában a szó jó értelmében egyszerűsödött, fogyaszthatóbbá vált, de olyan izgalmakat tartogat az olvasóknak, amik bizony nem mindennapiak. Interjúnkban kérdeztük gyerekregény írásról, tervekről és arról, hogyan válik valaki gyerekkönyvíróvá...
- Van-e abban igazság, hogy sokszor költők, írók azután kezdenek el gyerekkönyvet írni, amikor már született is gyerekük? Nálad ez hogyan történt?
Gondolom, aki nem direkt gyerekkönyv-szerzőnek készül, annak kell valami alkalom a gyerekkönyv-írásra, és egy ilyen alkalom lehet például egy gyerek, ahogy az én esetemben is történt, valóban. Ez is úgy megy, mint általában az irodalom, hogy "ilyet én is tudnék csinálni", meg hogy "sőt, jobbat is" – miután már az ember felolvasott néhány könyvet a gyerekének. Meg aztán első menetben hajlamos azt gondolni az ember, hogy a gyerekkönyv-íráshoz ismerni kell a gyermeki lelket, és egy szülő hogyne ismerné. Pedig ha jobban belegondolunk, nem biztos, hogy egy szülő ebből a szempontból előnyben van.
- Leképezed valamelyest a gyerekmesékbe azt a világot, ami körülvesz?
Valahogy le kell képezni, mert a szülő (a felnőtt) mindig azon van, hogy megtanítsa a gyereknek a világot, ahol majd neki később el kell igazodnia egyedül. De persze csak óvatosan lehet leképezni, különben a gyereknek rögtön elmenne a kedve az egésztől. Nem írhatok arról, hogy vannak őrültek, akik gyerekeket lőnek le, egyszerűen azért, mert mondjuk romák azok a gyerekek. Arról viszont megpróbálhatok írni, hogy például van valamiféle buta, meg nem gondolt hazaszeretet, amitől még lehet valaki nagyon is önző – de persze ő is megjavulhat.
- Milyen meséket mesélsz otthon a gyerekeknek?
Rendes meséket mesekönyvből, mindenfélét, ami jön. Például Illyés-átdolgozásokat is (Hetvenhét magyar népmese), de abban nem szeretem, hogy sűrűn váltogatja a jelen idejű és múlt idejű igealakokat.
- Honnan jönnek a szereplők nevei, mint Haén Cica, Vörhenyes Milkó, Brüsszeli Béka? Keveredik az otthoni élményekkel, családi nyelvezettel, gyerekeid mondásaival és a fantáziával?
Igen, sok minden keveredik. A Brüsszeli Béka például létező állat, és a valóságban is az Anyám tyúkját szokta szavalni, színfalhasogató átéléssel. Meg hát jó néhány otthoni elszólás, tévesztés, ötlet, gyermeki szójáték, illetve ezek továbbcifrázása.
- Már a Szurombereknél is élmény volt számomra, ami ismét csak felerősödött bennem a Zöldség Annánál, hogy rengeteg párbeszéddel dolgozol, kevesebb leíró résszel. Nekem ez a gyereknyelvet és a dinamizmust hozta felszínre, de lehet, hogy rossz felé járok...
Nem, mert tényleg, a gyerekkor első fele jórészt párbeszédben zajlik (leszámítva az effektív mesélést, felolvasást), azt talán jobban tudja követni a gyerek írásban is, és tényleg dinamikusabb, drámaibb így egy történet. Plusz a nevelési szempont: kommunikációs képességek.
- Sok ironikus, a mai világra reflektáló momentum van a két regényben. Lackfinál találkoztam ehhez hasonlóval a Kövér Lajosban. Sokszor az üzletelésről/bizniszről, a "drágaságról" írsz, ami iszonyú vicces (és minden didaktikus sallangtól mentes). Hogyan/miért lettek ezek ennyire központi témák?
A nem túl gazdag családokban ez fontos téma, úgyhogy ez is olyan, hogy van róla a gyereknek előzetes tudása, arra lehet építeni, lehet így a dologgal viccelődni. Plusz nevelési szempont.
- Nem nagy felfedezés, ha azt mondom, nem csak gyerekeknek szólnak a könyveid. Mennyire motivált, hogy a szülő is jól érezze magát olvasás közben?
Némileg összeolvad ugye a valóságban is a két horizont, a gyermeki és a szülői, szinte egy hermeneutikai szimbiózis jön létre, miért ne lehetne ezt egy meséskönyvben is leképezni?
- Előző könyvedet Roskó Gábor illusztrálta, a Zöldség Annát pedig Ménes Ágnes. Miért őt választottad?
Egyrészt adott bizonyos halvány jelzéseket már régebben arról, hogy adott esetben szívesen dolgozna együtt velem, és aztán amikor elég konkrét lett a dolog, akkor szaván (jelzésén) fogtam. De meg amúgy is gondoltam, hogy kellőképp fogékony lesz erre a kitalált alakra és a vele kapcsolatos történetekre. Itt nem annyira ironikus, mint inkább romantikus, érzelmesebb illusztrációkra volt szükség, de végül a romantika és érzelem mellett ráadásképp, szerencsére némi játékosság és irónia is bele lett rajzolva az egészbe.
- Az év gyerekkönyve díj elnyerése mit jelent számodra?
Nagy megtiszteltetést.
- És végül, de nem utolsó sorban: tervezel-e új gyerekkönyvet, vagy felnőtt kötetet a közeljövőben?
Gyerekkönyvet most nem tervezek, de nem tudhatom, mit hoz az élet, mert lám, most született egy újabb gyermekem, egy fiú, és lehet, hogy ő is kiköveteli a magáét. Én próbálom majd lebeszélni, nem tudom, sikerül-e végül."
Gondolom, aki nem direkt gyerekkönyv-szerzőnek készül, annak kell valami alkalom a gyerekkönyv-írásra, és egy ilyen alkalom lehet például egy gyerek, ahogy az én esetemben is történt, valóban. Ez is úgy megy, mint általában az irodalom, hogy "ilyet én is tudnék csinálni", meg hogy "sőt, jobbat is" – miután már az ember felolvasott néhány könyvet a gyerekének. Meg aztán első menetben hajlamos azt gondolni az ember, hogy a gyerekkönyv-íráshoz ismerni kell a gyermeki lelket, és egy szülő hogyne ismerné. Pedig ha jobban belegondolunk, nem biztos, hogy egy szülő ebből a szempontból előnyben van.
- Leképezed valamelyest a gyerekmesékbe azt a világot, ami körülvesz?
Valahogy le kell képezni, mert a szülő (a felnőtt) mindig azon van, hogy megtanítsa a gyereknek a világot, ahol majd neki később el kell igazodnia egyedül. De persze csak óvatosan lehet leképezni, különben a gyereknek rögtön elmenne a kedve az egésztől. Nem írhatok arról, hogy vannak őrültek, akik gyerekeket lőnek le, egyszerűen azért, mert mondjuk romák azok a gyerekek. Arról viszont megpróbálhatok írni, hogy például van valamiféle buta, meg nem gondolt hazaszeretet, amitől még lehet valaki nagyon is önző – de persze ő is megjavulhat.
- Milyen meséket mesélsz otthon a gyerekeknek?
Rendes meséket mesekönyvből, mindenfélét, ami jön. Például Illyés-átdolgozásokat is (Hetvenhét magyar népmese), de abban nem szeretem, hogy sűrűn váltogatja a jelen idejű és múlt idejű igealakokat.
- Honnan jönnek a szereplők nevei, mint Haén Cica, Vörhenyes Milkó, Brüsszeli Béka? Keveredik az otthoni élményekkel, családi nyelvezettel, gyerekeid mondásaival és a fantáziával?
Igen, sok minden keveredik. A Brüsszeli Béka például létező állat, és a valóságban is az Anyám tyúkját szokta szavalni, színfalhasogató átéléssel. Meg hát jó néhány otthoni elszólás, tévesztés, ötlet, gyermeki szójáték, illetve ezek továbbcifrázása.
- Már a Szurombereknél is élmény volt számomra, ami ismét csak felerősödött bennem a Zöldség Annánál, hogy rengeteg párbeszéddel dolgozol, kevesebb leíró résszel. Nekem ez a gyereknyelvet és a dinamizmust hozta felszínre, de lehet, hogy rossz felé járok...
Nem, mert tényleg, a gyerekkor első fele jórészt párbeszédben zajlik (leszámítva az effektív mesélést, felolvasást), azt talán jobban tudja követni a gyerek írásban is, és tényleg dinamikusabb, drámaibb így egy történet. Plusz a nevelési szempont: kommunikációs képességek.
- Sok ironikus, a mai világra reflektáló momentum van a két regényben. Lackfinál találkoztam ehhez hasonlóval a Kövér Lajosban. Sokszor az üzletelésről/bizniszről, a "drágaságról" írsz, ami iszonyú vicces (és minden didaktikus sallangtól mentes). Hogyan/miért lettek ezek ennyire központi témák?A nem túl gazdag családokban ez fontos téma, úgyhogy ez is olyan, hogy van róla a gyereknek előzetes tudása, arra lehet építeni, lehet így a dologgal viccelődni. Plusz nevelési szempont.
- Nem nagy felfedezés, ha azt mondom, nem csak gyerekeknek szólnak a könyveid. Mennyire motivált, hogy a szülő is jól érezze magát olvasás közben?
Némileg összeolvad ugye a valóságban is a két horizont, a gyermeki és a szülői, szinte egy hermeneutikai szimbiózis jön létre, miért ne lehetne ezt egy meséskönyvben is leképezni?
- Előző könyvedet Roskó Gábor illusztrálta, a Zöldség Annát pedig Ménes Ágnes. Miért őt választottad?
Egyrészt adott bizonyos halvány jelzéseket már régebben arról, hogy adott esetben szívesen dolgozna együtt velem, és aztán amikor elég konkrét lett a dolog, akkor szaván (jelzésén) fogtam. De meg amúgy is gondoltam, hogy kellőképp fogékony lesz erre a kitalált alakra és a vele kapcsolatos történetekre. Itt nem annyira ironikus, mint inkább romantikus, érzelmesebb illusztrációkra volt szükség, de végül a romantika és érzelem mellett ráadásképp, szerencsére némi játékosság és irónia is bele lett rajzolva az egészbe.
- Az év gyerekkönyve díj elnyerése mit jelent számodra?
Nagy megtiszteltetést.
- És végül, de nem utolsó sorban: tervezel-e új gyerekkönyvet, vagy felnőtt kötetet a közeljövőben?
Gyerekkönyvet most nem tervezek, de nem tudhatom, mit hoz az élet, mert lám, most született egy újabb gyermekem, egy fiú, és lehet, hogy ő is kiköveteli a magáét. Én próbálom majd lebeszélni, nem tudom, sikerül-e végül."
Utolsó kommentek