Ahhoz, hogy egy család jól működjön és a gyermek is jól érezze magát, különböző szabályokra és korlátokra van szükség, amit a család minden tagjának tiszteletben kell tartani. A családi és társadalmi szabályok révén a gyermekek és felnőttek egyaránt biztonságban érzik magukat.
Véleményem szerint az együttélés szabályai családonként eltérőek. Ezekről lehet beszélgetni, vitatkozni, kinek mi vált be és miért, vagy másoknál ugyanaz a szabály, miért nem. Ennek ellenére vannak alappillérek, melyekre minden család építkezhet. Ezek a következőek:
- A dolgok tiszteletben tartása
A kisgyermek egészséges felfedezőkedvéhez hozzátartozik a dolgok tönkretétele és szétszedése is, de meg kell tanulnia azt is, hogy ne rombolja szét szándékosan és értelmetlenül a tárgyakat és környezetét.
Ha a felépített tornyot ledönti és a kockák közben szerteszét ugrálnak, az értékes tapasztalatokkal bírhat a számára.
Ha azonban apa szemüvegét eltöri vagy a szomszéd virágait a virágágyásból kitépkedi, akkor az már más emberekkel és az ő tárgyaikkal szembeni egyértelmű határátlépést jelent, bár közben fontos élettapasztalatot gyűjt (előfordulhat, hogy nem is akart kárt okozni).
Ez a határ nincs mindig világosan körvonalazva, mégis fontos, hogy a gyerekek megtanulják környezetük tárgyainak épségét tiszteletben tartani, és ha ez már korán sikerül nekik, később tisztelni tudják majd a környező világot és a természetet is.
- Védelem a veszélyeztetéstől
Magától értetődőnek tekinthető, hogy a kisgyermeket meg kell akadályozni abban, hogy kiszaladjon az úttestre vagy belenyúljon a konnektorba. Meg kell óvni attól, hogy önmagában kárt tegyen.
- Mások jogainak tiszteletben tartása
A gyermeknek meg kell tanítanunk, hogy más emberek sérthetetlenségének jogát tiszteletben tartsa. Például egy kétéves gyereknek meg kell tanulni, hogy ne üssön a homokozó lapáttal más gyerek fejére.
A szabályok betartása nem jelenti azt, hogy nem élhetünk szabadon.
A szabályok a korrektségről szólnak és az emberek megnyugszanak, ha azt érzik, hogy becsületesek.
Az emberek az évezredek során az együttélés megkönnyítése érdekében különböző értékeket állapítottak meg. Ide tartozik önmagunk és mások tiszteletben tartása, a őszinteség, becsületesség, a korrektség, a felelősségtudat, az együttérzés és a beleélés képessége, a hála, a barátság, és a békülékenység. Ezeket az értékeket nem lehet ráerőszakolni senkire sem, hisz egy ilyen módszer ellentmondana ezen értékek lényegének.
A nevelési folyamatban újra és újra meg lehet és meg is kell beszélni ezeket az értékeket, a legfontosabb mégis az, hogy mi magunk példát mutassunk. A gyermek legfőbb jellemzője ugyanis az utánzás. Egy ilyen értékrendszer értelmét mindenki felfedezheti, ha megérti, hogy személyesen neki is az legkellemesebb, ha barátságosan és tisztelettel kezelik, nem csapják be, ha fáj valami vagy bánat éri, akkor egy őszintén együttérző embert tudhat maga mellett, és bízhat a barátságában. Ezeknek az értékeknek az elsajátítása tesz képessé bennünket az egymással való felelősségteljes kapcsolatra.
Ha valamelyik szülő kiró egy eltúlzott büntetést, aminek semmi köze az elkövetett bűnhöz, ezt még maga a vétkes gyerek is, mint nem tisztességes dolgot éli meg. Továbbá, ha a kiszabott büntetést a szülő nem tartatja be, elveszítheti hitelét saját gyermeke előtt.
Ezek után érthető, hogy a gyerek a jövőben nem lesz becsületes más emberekkel szemben, hisz édesanyjuk vagy édesapjuk sem mutat más példát nekik. Ha mi, felnőttek nem élünk a fent felsorolt pozitív értékek szerint, akkor elősegítjük az agresszív, bűnöző hajlam kifejlődését gyermekünkben.
Folytatás következik: A családi szabályrendszer felállítása
Utolsó kommentek