Az "okos baba" program talán az egyetlen olyan fejlesztési módszer, ami élesen megosztja a kismamákat és anyukákat.

A módszert alkalmazók természetesen dicsérik és nagyon elégedettek az elért eredményekkel, az ellenzők viszont nem értik, miért van szükségük a kisbabáknak olvasás tanítására, illetve matematika és nyelvek tanulására már kisbabakorban. A múlt héten jelent meg egy cikk kedvenc női lapomban az okos baba módszerről.

A cikkben szereplő anyuka a 13 hónapos kislányát vizsgáztatta éppen, aki könnyedén felismerte a mutatott állatos kártyák közül a mókus képét. De ezenkívül szókártyás, számos és idegen nyelvi elemeket is tartalmaz a program, amivel már egészen kicsi babánkat is fejleszthetjük.

 dr. Vajda Zsuzsanna pszichológus szerint a siettetett fejlesztés akár káros is lehet, mivel a folyamatosan fejlesztett gyerekek életéből kimarad az önálló játék képessége.

Néhány hónappal ezelőtt hasonló témában írtam egy blogbejegyzést, ahol dr. Vekerdy Tamásra hivatkoztam, ugyanis én is azt látom, hogy a szülők "őrült" módon ragadnak meg minden lehetőséget gyermekük fejlesztésére.

Véleményem szerint (ahogy ezt korábbi cikkemben is megírtam) a kicsi babánknak és nagyobb gyermekeinknek is

már a pocakunkban kezdődő szeretetteljes kapcsolatra van leginkább szüksége, testi és lelki értelemben vett érzelmi biztonságra - majd szabad játékra, mesére,  dúdolókra, mondókákra, versikékre, különböző kreatív tevékenységek (homokozás, gyurmázás, festés, stb.) lehetőségére, beszédben és cselekvésben jó mintákra, melyeket utánozhat.

A fórumokat olvasgatva elég sok olyan véleményt találtam, ami engem megriasztott: én például nem szeretném, ha a 2 éves gyerekem olvasna és 100-ig tudna számolni, a kínai nyelv perfekt tudásáról nem beszélve.

Természetesen foglalkozni kell a kicsikkel, de a saját személyiségüknek és ritmusuknak megfelelően. Rengeteg olyan fejlesztő játék létezik (ingyen!), amellyel hasonló eredményeket lehet elérni, anélkül, hogy beleavatkoznánk gyermekeink spontán fejlődésébe és megakadályoznánk az önálló játék kialakulásának képességét.

A program alapvetően elősegítheti az iskoláskori tanulás könnyebbé tételét, mivel az "okos baba" módszert használók már rengeteg tudással és információval rendelkeznek. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ezek a kis "zsenik", akik már kétévesen olvasnak, számolnak; mit fognak csinálni az iskolában, hiszen számukra már nem lesz semmi "új a nap alatt". A magyar közoktatás - szerintem - nincs felkészülve az "okos babák" fogadására.

A témában megjelent egy másik cikk dr. Vekerdy Tamás és dr. Ranschburg Jenő véleményével. Ebben volt néhány mondat, amit szeretnék a figyelmetekbe ajánlani ; akár a kreatív gyermeknevelés mottója is lehetne:

"Ha én a kertemben elültetek egy kis tuját, tőlem függ, mekkorára nő, vagyis attól, milyen talajba teszem, hogyan gondozom, táplálom. De almafa sosem lesz belőle! Minden gyerekben benne van születése pillanatában a saját személyisége lényege, a magja. A szülő és a szűkebb környezet sokat segíthet, vagy árthat, de ezt a lényeget nem változtathatja meg."

Nektek mi a véleményetek az "okos baba" programról?