A gyermeknevelési szakirodalom szerint a szülők egyik legfontosabb célja, hogy segítsék gyermekeiket leválni magukról, támogassák őket az önálló emberré válásban, hogy egy nap majd szüleik nélkül is képesek legyenek boldogulni.
Ez a törekvés családonként változó, van ahol előbb, van ahol később gondolják a szülők, hogy most már igazán "önálló lehetne ez a gyerek".
Az időponttól függetlenül azonban mindenképpen fontos, hogy ne saját képmásunkat lássuk gyermekünkben, hanem egy egyedi kis lényt, akinek bizony sokszor teljesen más ízlése, érzése, vágyai, álmai vannak.
Igen, de hogyan segítsünk gyermekünknek az önállóvá válásban? A legjobb megoldás:
- ha önálló cselekvést engedünk neki,
- hagyjuk, hogy megküzdjön a saját problémájával,
- és tanuljon a hibáiból.
Itt most biztos sokan arra gondolnak, "szó nélkül nézzem végig a hibáit és a szenvedéseit, mikor egy perc alatt megoldhatnám helyette"? "Miért ne köthetném be a cipőfűzőjét, vagy miért ne mondhatnám meg, mit tegyen, ha összeveszett a barátnőjével? Hiszen én vagyok a felnőtt, aki tapasztalt és nyugodtan rám bízhatja magát."
Mikor gyermekünk elkezdi az óvoda nagycsoportját, az óvónénik - jó esetben - felhívják a szülők figyelmét, próbálják meg kibírni, hogy a gyermek egyedül öltözzön, egyedül vegye fel a cipőjét és természetesen egyedül kösse meg a cipőfűzőjét. Nem azért, hogy ezzel az óvónők munkáját megkönnyítsék, hiszen nem is ez a feladatuk, hanem gyermekük személyiségének egészséges fejlődése érdekében.
Ugyanis, ha belegondolunk, már az ún. dackorszak hisztijei is arról szólnak, hogy gyermekünk önállóan szeretne tenni-venni, mi pedig ezt korlátozzuk és ebből van a probléma.
Bizonyos dolgokban gyermekünk egyértelműen függ tőlünk, nagyon sok mindent meg kell mondanunk, mutatnunk neki és el kell végeznünk helyette. Viszont éppen ez a függő helyzet, amely ellenséges érzéseket válthat ki belőle, mivel az állandó függés miatt tehetlennek érzi magát, dühös, frusztrált lesz és neheztelni fog ránk.
Szerencsére nap mint nap találkozunk olyan lehetőségekkel, amelyekkel gyermekünk önállóságát erősíthetjük.
Ötletek az önállóság támogatására
- Hagyjuk gyermekünket döntést hozni. Például játszótéren: "öt perc múlva indulnunk kell, addig csúszdázni vagy hintázni szeretnél?"; öltözködésnél: "a piros pólódat kéred vagy a virágosat?" Ezek a választási lehetőségek, mind a döntéshozatalt gyakoroltatják. A felnőttek élete tele van döntésekkel, legyen szó karrierről, életstílusról vagy párkapcsolatról. Nagyon nehéz annak a dolga, akinek nem volt lehetősége erre felkészülni gyermekkorában.
- Mutassunk tiszteletet gyermekünk erőfeszítései iránt. Például várjuk ki türelmesen, amíg egyedül megköti a cipőfűzőjét, ahelyett, hogy megszidjuk az ügyetlensége miatt. Ha egyedül szeretne felbontani egy üveget, ne vegyük ki a kezéből, hanem inkább adjunk tanácsot, hogy tudja könnyebben lecsavarni a kupakot. Ha a gyermek erőfeszítéseit tisztelet övezi, akkor ő is összeszedi a bátorságát, és megküzd maga a problémáival.
- Ne tegyünk fel túl sok kérdést. A gyermekek úgyis elmesélik, amit akarnak, ha hagyjuk őket.
- Ne siessük el a válaszadást. Minden gyermek életében van olyan időszak, amikor a "miért?"-ekre keresi a választ. Ha gyermekünk feltesz egy kérdést, akkor engedjük meg neki, hogy először maga keresgélje a választ. Például: "Apa, honnan jön az eső?" "Ez egy érdekes kérdés. Te mit gondolsz?"
- Bátorítsuk gyermekünket az otthonunkon kívüli eszközök és források használatában. Például: "Anya, szerintem beteg a teknősünk. Mit csináljak?" "Azon gondolkodom, hogy a kisállatkereskedő tudna-e segíteni." Vagy: "a barátaim az óvodában mindig kapnak gumicukrot otthon, én is kaphatok?" "Először beszéljünk a fogorvossal és kérdezzük meg, mi a véleménye a dologról." Ezzel a módszerrel bizonyíthatjuk gyermekünknek, hogy nem függ teljesen tőlünk. A külső világ - kisállatkereskedő, fogorvos - is segítségül hívható, ha gondja van.
- Ne vegyük el a reményt. Például: "Apa, lehet, hogy mérnök leszek." Ha nem is a legjobban tanul gyermekünk, azért ne azt mondjuk, hogy : "ilyen matek jegyekkel jobb, ha leteszel róla", hanem például: "szóval a mérnöki pályát fontolgatod?" Ahelyett, hogy eleve csalódásra készítjük fel gyermekünket, engedjük, hogy kipróbáljon és tapasztaljon dolgokat. Azzal, hogy megpróbáljuk megóvni a csalódástól, sokszor a reménytől, az álmodozástól és bizonyos esetekben az álmai elérésétől is megfoszthatjuk őt.
Ha most valaki kételkedik abban, hogy "csak" ennyiből áll az önállóságra nevelés, annak bizony igaza van. Ez csak néhány tipp a sok közül, ami arra szolgál, hogy gyermekünk önálló, kompetens személyiségnek lássa magát.
Ha odafigyelünk gyermekünk érzéseire, megosztjuk vele saját érzéseinket, vagy bevonjuk a problémák megoldásába, azzal mindig arra bátorítjuk, hogy támaszkodjon saját magára.
Utolsó kommentek