Nemrégiben városunk egyik frekventált utcájában található gyermekruha boltban vásároltam. A szokásos csevegés közben előkerült az anyaság témája, miszerint gyereket szülni a legcsodálatosabb dolog a világon és ezt semennyi pénz és semekkora karrier nem pótolhatja.
Beszélgetésünket egy anyuka kiabálása zavarta meg, aki tipegő korú gyerekét húzta maga után és közben üvöltözött vele. Az eladó hölgy kellő szemforgatás után elmesélte, hogy ez egy teljesen mindennapi látvány ezen az utcán, sőt naponta többször is előfordul. Megjegyezte, szerinte nagyon sok nő csak azért szül gyereket, mert a divatos ruha és cipő mellé jól néz ki egy divatos ruhába öltöztetett baba. Aztán, amikor jönnek a problémák, akkor már nem olyan jó a gyerek, marad a verés és a kiabálás.
Bevallom őszintén, egy kicsit túlzásnak éreztem ezt a véleményt, de aztán elgondolkodtam rajta, hogy mi, nők miért is akarunk mindenáron szülni. Hiszen a szülés fenekestül felforgatja az életünket: az alakunk eldeformálódik, a mozgásterünk beszűkül, az otthon töltött évek alatt a szókincsünk 75 %-át nem használjuk (amire meg használnánk, még a legalapvetőbb kifejezések sem jutnak az eszünkbe), a karrierünknek lőttek, ráadásul a párunk sem biztos, hogy tolerálja a megváltozott körülményeket és olajra lép.
Egy baba világrajöttének a megtervezése a legfontosabb döntés az ember életében, mivel a következményeivel hosszú éveken át kell számolnia. Az anyaság nem egy kalap, amit, ha megununk, letesszük és keresünk másikat. Az anyaság egy életen át tartó feladat, ami sokszor jár fájdalommal, lemondással, de a legnagyobb örömöket és csodákat is anyaként tapasztalhatjuk meg.
A gyermekvállalást nagyon meg kell fontolni; léteznek azonban olyan helyzetek, amikor nem tanácsos a szülést választani:
- Nagyon gyakori és helytelen indok a gyermekvállalásra, ha a nem működő kapcsolatunkat vagy házasságunkat próbáljuk megmenteni a szüléssel. Nem szabad abban hinni, hogy egy baba helyrehozhatja azt, amit két felnőtt ember elrontott. Ha a párunktól nem kapjuk meg a megfelelő törődést, szeretetet - ne egy kisbabával próbáljuk kompenzálni ezt a hiányt: a baba nem játékszer.
- Csak azért vállalkozunk a szülésre, hogy eleget tegyünk a családunk és barátaink elvárásainak. Bizonyára kellemetlen, hogy a "mikor jön már a baba?" kérdés áll minden hétvégén a családi ebéd középpontjában, de ezért még nem muszáj gyereket vállalni. Ugyanis nem a szüleink, testvéreink fognak kétóránként szoptatni és nem nekik kell éjszakánként többször is felugrálni a kicsihez, tehát a döntés sem tartozik rájuk, bármennyire szeretjük őket.
- "Kellemetlen, hogy nincs kivel elmennem bulizni, mert minden barátnőmnek gyereke van." Ha azonban nem érezzük a késztetést, hogy mi is boldog anyák legyünk, csupán az egyedülléttől való félelem motívál, attól még nem lesz harmonikus családunk, mint azoknak, akik önszántukból, belső késztetésre szánták rá magukat a szülésre.
- "Nem érzem jól magam a munkahelyemen, a terhesség és a baba menekülést jelenthet a kemény munkahelyi harcokból." Ez valóban így van, de nem szabad elfelejteni, hogy egy kisbaba ellátása, gondozása során szintén nem lesz lehetőségünk megvalósítani önmagunkat. Így aztán könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy sem a munkában, sem a magánéletünkben nem érezzük magunkat sikeresnek, ezáltal egyenes út vezet a depresszióhoz.
- Nem szabad gyermeket vállalni az öregedéstől való félelmünkben sem, vagy azért, mert esetleg azt gondoljuk, kimarad valami az életünkből.
- "A saját édesanyám nem volt valami jó anya, tudom, hogy én jobban csinálnám. "Az elrontott gyermekkorunkat soha nem kárpótolhatja a saját gyermekünk. Nem szabad azért gyereket szülni, hogy a saját álmainkat, vágyainkat vele teljesítsük be.
- "Szeretek anyáskodni, de a férjem ezt nem értékeli, egy kisbaba biztosan hálás lesz érte." Nagy tévedés, ha valaki azt hiszi, a gyerekeitől visszakapja azt a gondoskodást, amit anyaként nekik adott. Ráadásul a férj sem fog örülni, hogy a baba miatt hátrébb szorul a listán.
A gyermekvállalás akkor lesz örömteli, ha a párunkkal együtt egyformán akarjuk, és a gyermeknevelést nem kötelező feladatként éljük meg, hanem kreatívan, boldogan osztjuk meg gyermekünkkel a nap minden percét, amire majd nagymama korunkban is szívesen emlékezünk vissza.
Te miért akarsz gyereket szülni, illetve, ha már vannak gyerekeid, miért szültél?
Utolsó kommentek