Mivel iskoláskorban gyermekünk ismét egy kicsit önállóbbá válik, fontos a korlátok kijelölése, illetve a napi odafigyelési idő alkalmazása a problémák elkerülése érdekében.
Továbbá fontos a rendszeres családi tanácskozás, ahol bármelyik családtagot érintő problémát megbeszélhetjük.
Ha mindezek ellenére mégis problémás helyzetbe kerül gyermekünk, az alábbiak szerint reagáljunk:
Ha gyermekünk kárt okozott (például valamit eltört vagy ellopott, félelmet vagy fájdalmat okozott valakinek), akkor ne szorítsuk szemrehányó "miért?" kérdésekkel sarokba. Ide tartozik az a kérdés is, hogy "Miért tetted ezt tönkre?". Az ilyen kérdéseket a gyerekek gyakran egyáltalán nem tudják megválaszolni.
Próbáljuk meg inkább nyugodtabb helyzetben tisztázni, hogyan történt a problémás eset. Mondhatjuk a következőt: "Meséld el nekem, mi történt!" Beszéljük meg ezenkívül azt is, hogyan lehet a kárt jóvátenni: saját pénzéből vagy a saját munkájával kell megtérítenie.
Az ilyen tisztázó beszélgetéseket tárgyilagos hangnemben folytassuk le, anélkül, hogy hangunkból ideges számonkérés érződne, mert ebben az esetben gyermekünk elutasítva érezné magát.
Az ilyen beszélgetések során világosan és egyértelműen mondjuk el a gyermekünknek, hogy nem helyeseljük viselkedését. Igyekezzünk azonban azt is megérteni, miért cselekedett gyermekünk erőszakosan. Lehet, hogy több figyelemre van szüksége, több sikerélményre, dicséretre, elismerésre, több felügyeletre és irányításra vagy más példaképre.
A bolti lopást vagy az osztálytárs elpáholását nem tekinthetjük gyerekcsínynek. A rendőrségnek amilyen gyorsan csak lehet, el kell kapni a tettest és problémás viselkedésével szembesíteni kell őt. Az elkövető így érzi, hogy bűnös magatartásának közvetlen következményei vannak. A gyereknek éreznie kell a kárt, és ennek a kárnak a felszámolásáért való fáradozást.
Minden gyereknek, akinél tartós magatartásprobléma kialakulásának veszélye áll fenn, lehetőséget kell kapnia arra, hogy szabadidejében szociálpedagógiai kezelésre járhasson, hogy más példaképet is lásson, és a szülői házon kívül fontos, tartós, megbízható kapcsolatot tudjon kiépíteni jóindulatú, segítőkész felnőttekkel.
Mindennap tudnunk kell, hogy van a gyermekünk, jól érzi-e magát vagy rossz a hangulata. Tudnunk kell, hogy gyermekünk nem vált-e éppen erőszak áldozatává az iskolában vagy a szabadidejében, nem fenyegetik, zsarolják vagy kínozzák más gyerekek vagy fiatalok. Mint az alábbi videóban:
Az iskolai erőszakot a tanároknak komolyan kell venniük, hiszen fontos, hogy az ártalmatlan birkózásokat a veszélyes tanulói erőszaktól megkülönböztessék. Az áldozatokat bátorítani kell, hogy szavakkal és testileg is védekezzenek, anélkül, hogy ők maguk támadójukat erőszakosan megütnék.
Nagyon hatásos lehet egy küzdősport megtanulása, ami fejleszti az érzékelést és önbizalmat ad, de fegyelmet és korrektséget is követel. Gyermekünket azonban arra is biztatni kell, kérjen segítséget felnőttektől.
Itt nézhetitek meg egy erőszakos cselekmény következményét; sajnos nem az egyetlen az utóbbi hónapokban.
Nem könnyű a gyermeknevelés felelőssége, de sok-sok szeretettel, türelemmel és nem utolsósorban meghitt családi légkörrel sokat tehetünk gyermekeink agressziójának megfékezéséért, illetve kordában tartásáért.
Összefoglaló tanácsok:
- A családi problémák gyakran könnyen felszámolhatók a családi tanácsban, feltéve, hogy minden résztvevő érdekelt a megoldásban. Vegyük komolyan gyermekünk ellenvetéseit.
- Fogadjuk el, ha a nevelők vagy a tanárok gyermekünket bírálják. Ne tüntessük fel gyermekünk problémás magatartását ártalmatlan színben.
- Működjünk együtt az óvodával, iskolával.
- Ügyeljünk a zavart érzékelésfejlődés jeleire. Ilyen jellegezetes jelzések lehetnek a nyugtalanság, hiperaktivitás, koncentrációs nehézségek, motorikus bizonytalanság, félénkség, hiányzó finommotoros készségek:a festés, barkácsolás, stb. terén, jobb-, balkéz-bizonytalanság, diszlexia,számolási nehézségek.
- Fontos együttműködnünk az óvodával, iskolával, háziorvossal, hogy még idejekorán segítséget tudjunk találni gyermekünk számára.
- Természetesen a gyerekeknek is meg kell tanulniuk a frusztrációkat agresszív magatartás nélkül feldolgozni. Ebben mi szülők, úgy segíthetünk gyermekünknek, ha naponta felajánljuk számára a megértő beszélgetés lehetőségét.
Gyermekünk későbbi fejlődési szakaszában, a sok mélyreható változási folyamat által meghatározott pubertáskorban is érvényesek a fenti tanácsok.
- Maradjunk vele napi párbeszédben, továbbra is adjuk meg a szabályokat és normákat, de fokozatosan egyre több szabad teret is biztosítsunk a számára, hogy kifürkészhesse az életet, hiszen ez a fejlődési szakasz az elválással és az önállósodással ér véget.
- Gyermekünk azonban fiatal felnőttként is érezze, hogy nálunk bármikor szívesen látott, kedves vendég.
Neked mi a véleményed erről?
Utolsó kommentek