Kezdő anyukaként fogalmam sem volt róla, hogy milyen meséket kellene olvasnom pici lányomnak és ad hoc jelleggel vásároltunk neki könyveket mindenféle témából. Annyira tapasztalatlan voltam, hogy 3 hónapos korában egy hatalmas Andersen kötetet vásároltam neki, amit én is nehezen bírtam fogni, olyan súlyos volt. Az lebegett lelki szemeim előtt, milyen jó lesz hosszú-hosszú órákat tölteni olvasással ebből a könyvből.

Hát igen ... eltelt néhány hónap és közben rájöttem, az én gyerekemet egyáltalán nem érdekli ez a böhöm mesekönyv, úgyhogy el is ajándékoztam, hogy nyoma se  maradjon "elbénázott" vásárlásomnak. Az eszembe sem jutott, hogy esetleg később valóban jókat fogunk olvasni belőle. Hiába, egyszer mindenki volt kezdő anyuka ...

Szép lassan rájöttem, hogy a keménytáblás, mondókás könyveket szereti, amiket akár egymás után 10-15-ször is elolvastatott velem. Vagyis addig mutogatott, amíg nem olvastam újra és újra. Ráadásul ezekből a könyvekből jó kis házikókat lehetett építeni, és ami nagyon érdekes számomra, hogy elmúlt már 7 éves és még mindig eszébe jut néha, hogy elővegye ezeket a kis könyveket és építgessen belőlük, mindig más és más lakókkal benépesítve.

Később aztán az óvodában óvónénik felhívták figyelmünket, hogy milyen meséket olvassunk a gyereknek: mi az, amit feltétlen olvassunk és mi az, ami még várhat. Ezen útmutatás alapján teljes lelki nyugalommal kikölcsönöztem a könyvtárból az 5. születésnapja után egy Benedek Elek mesegyűjteményt és - persze, miért is ne - esti meseként több mesét is olvastam belőle. Na, ne tudja meg senki azt az éjszakát, ami ezután következett! Egy-két óra után elkezdett nyögdécselni, szipogni aztán sírdogálni és egyre jobban sírni. Több óra elteltével sikerült kihámoznom az összefüggéstelen szavaiból, hogy rosszat álmodott az esti mesékkel kapcsolatban és egyszerűen nem bírt megnyugodni. Ott és akkor eldöntöttem, hogy soha többet nem hallgatok másra, csak a saját anyai megérzésemre, ami szerintem minden anyának csalhatatlan. Úgyhogy vártunk egy évet, közben megnéztünk egy-két Benedek Elek-es bábelőadást, ami határozottan tetszett a kicsi lánynak és utána mertem csak szépen egyesével - válogatva a mesék között - újra megpróbálni az olvasást.

Második gyerekemnél nem voltak ilyen problémák, ő kapásból azokat a meséket hallgatta, amiket a nagy és egyáltalán nem izgatták fel a boszorkányos, ördögös mesék. Bár legutóbb mikor Az égigérő fát-t néztük (szintén Benedek Elek mese) a bábszínházban, a sárkány kissé megrémisztette, de mivel utána egész nap a darabról beszélgettünk, mi tetszett a legjobban, miért félt a sárkánytól, stb. estére teljesen helyére tette a dolgokat, úgyhogy nem okozott gondot az éjszakai alvásban. De ezt első gyereknél még nem tudja egy tapasztalatlan szülő, vagy legalábbis én nem tudtam ...

Természetesen volt pozitív könyvélményünk is kb. 4 éves kora körül, amikor beleszerelmesedtünk a Pöttyös Panni sorozatba. Szinte már vadásztunk az újabb és újabb könyvekre,  mivel  egyáltalán nem lehetett kapni a könyvesboltokban (valamilyen rejtélyes oknál fogva!) és a könyvtárban is nagy szerencse kellett hozzá, hogy elcsípjünk egy-egy könyvet. (Egyébként a könyvek eltűnéséről jut eszembe, hogy húsvét előtt például "szerény kis városunkban" egyáltalán nem lehetett kapni Berg Judit: Tündérnaptár c. könyvét, amibe az egyik történet húsvétról szólt.)

A Pöttyös Panni könyvekkel kapcsolatban találtam egy nagyon jó kis elemzést az igazán jó mesékről és ezen belül is a Pöttyös Panni-ról Hasmann Károlyné tollából, aki a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Iskola és Gimnázium vezető tanítója.

"Egyre gyorsuló, rohanó világunkban nem is vesszük észre, hogy nagyon kevés időt fordítunk gyermekeinkre. Elmaradnak a délutáni beszélgetések, az esti mesék, pedig a kisgyermek számára a mesevilág sajátos élményeket nyújt, ami mással nem pótolható.
Az igazán jó mese – mint Szepes Mária Pöttyös Panni sorozata – felkelti a gyermek érdeklődését, elindítja képzeletét, hat az érzelmeire, gondolkodására, megmozgatja alkotókedvét.

A Pöttyös Panni mesékben a szerző játékos, kedves szituációkat mutat be a gyermekek életkori sajátosságait figyelembe véve. Segítséget ad a különböző konfliktusok helyes megoldásához az óvodapedagógusoknak, tanítóknak, szülőknek, nagyszülőknek egyaránt. A mesék erősítik a gyermekek kötődését a családhoz, a felnőttekhez, az óvodához, később az iskolához.

A szerző a tárgyakat emberi tulajdonságokkal öltözteti fel, s így mutatja meg a csöppségeknek, hogyan lehet a rosszat jóra változtatni. Képzeletben a csillagok között járnak, s a napocska körül táncolnak. Megtanulnak a színekkel beszélgetni – melyiktől lesz melegünk, melyiktől fázunk. Találkoznak a legfontosabb szerszámokkal, megismerik használatukat. Játékaik közben tapasztalatokat szereznek, hogyan lehet örömet szerezni másoknak. A mesék arra is példát mutatnak, hogyan lehet a természet kincseit felhasználni játékok készítéséhez, hogyan lehet balesetmentesen közlekedni, a kisebbeket oltalmazni, befogadni másokat is a közösségünkbe.

A történetek érdeme, hogy mindennapos események segítségével tanítanak. Eszmei tartalmat közvetítenek, nyelvezetük könnyen és jól érthető a kicsik számára. Arra késztetik a gyermekeket, hogy meg tudják különböztetni a valóságot a lehetetlentől, és képzeletükben tovább vigyék az eseményeket; játsszanak a szereplőkkel, a tárgyakkal.

A Pöttyös Panni kötetek bizonyítják, hogy lehet olyan meséket írni, amelyek a szépre, a jóra nevelnek, és kerülik az erőszakot, amelyekkel sajnos nap, mint nap találkoznak gyermekeink.
Minden felnőttnek ajánlom, hogy sok ilyen mesét mondjon és olvasson a kicsinyeknek, mert rajtunk is múlik, felnőtteken, hogy később barátjuk lesz-e a könyv."
 

Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy már 3 éves kortól élvezhetőek a Pöttyös Panni könyvek, ugyanis az óvodakezdéssel indul a történet. (Helyesbítek: az első könyv címe Pöttyös Panni, és az ovikezdés előtti eseményekről szól. Utána következik a Pöttyös Panni az óvodában. Most lebuktam, de tényleg régen olvastam; a kicsi lányomnak az Anna, Peti, Gergő könyvek jönnek be.)

Tényleg ne sajnáljuk az időt gyermekünktől, hogy hozzábújjunk és együtt olvasgassunk! Higgyétek el, megéri! Olyan hamar eljön az az idő, amikor megtanul olvasni és lazán közli: "kösz, Anya, majd én ...". Addig élvezzük ki a kisgyermekkor minden szépségét és merüljünk bele önfeledten gyermekünkkel együtt a mesék világába.