Okos Anya kreatív gyermeknevelés

Mennyből az angyal lejött hozzátok,
Pásztorok, pásztorok,
Hogy Betlehembe sietve menvén
Lássátok, lássátok.

Istennek fia, aki született
Jászolban, jászolban,
Ő lészen néktek üdvözítőtök
Valóban, valóban.

Mellette vagyon az édesanyja,
Mária, Mária,
Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik
Szent fia, szent fia.

El is mennének köszöntésére
Azonnal, azonnal,
Szép ajándékot vivén szívükben
Magukkal, magukkal.

A kis Jézuskát egyelőképpen
Imádják, imádják,
A nagy Úristent ilyen nagy jóért
Mind áldják, mind áldják.

Végh György:

Csillagszórós karácsonyfa

Nemsokára karácsony lesz

ezüst hó hullt már a fákra:

szél-borzolta erdő szélen

didergett egy fenyőfácska.

Arra gondolt, ha jönnének

és kivágnák karácsonyra,

szép szobában, jó melegben

állhatna, mint karácsonyfa.

Egy kis nyuszi így mesélte

fenyőfánknak még a nyáron;

alig várta, hogy hó hulljon,

s itt legyen már a karácsony.

Egy szép havas téli reggel

teljesült is régi álma:

kivágták és ráfektették

őzek húzta csengős szánra.

Sok más fenyőtestvérével

arra várt a kicsi téren,

hogy valaki kiválassza:

őt válassza mindenképpen.

Egy mamácska meg is vette,

az erkélyre állította;

búsult is a fenyőfácska.

nem lesz mégsem karácsonyfa!

Aztán mégis elővették

díszítgették napról-napra:

csillagszórót, szaloncukrot

aggattak a kis gallyakra.

Került rá sok színes gyertya,

aranydió, papírangyal:

ő hívta be a kisfiút,

csengő hangú kis haranggal.

Lobogtak a színes gyertyák,

csillagszórók gyúltak sorra:

így lett a kis fenyőfából

örömhozó karácsonyfa.

Ha tetszett ez a vers és szeretnél még több karácsonyi verset olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre!

Kevés olyan jeles napunk van, amelyhez annyi hiedelem és szokás fűződne, mint Luca napjához. A Luca név jelentése latinul fényhozó, azt jelenti hajnalban született.

A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Legendájából írók, költők és festők merítettek. Oltalmáért fohászkodtak a vakok és a szembetegségben szenvedők, a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanúgy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoztak.

Arról, hogy ki volt Luca, eltérőek a vélemények: gyakran azt mondták róla, hogy boszorkány, de azt is hallottuk, hogy szűz volt.

A néprajzi szakirodalom szerint a mai magyar néphitben szereplő Luca valamiféle anyaistennő lehetett, aki a női munkát ellenőrizte, a szaporodást pártfogolta.

Több országban Szent Lúcia az eladósorban lévő lányok mennyei pártfogója és házasságszerzője. Vannak helyek, ahol a lányok Luca-napjától karácsonyig koszorúval járnak. Máshol Szent Lúcia rokkával jár, mintha fonna vagy orsót dob be a házba és a fonalat kóccá változtatja.

Luca-napi hiedelmek nemcsak a magyar néphitben léteznek, más országok szintén bővelkednek Luca-napi szokásokkal.

A német néphit szerint Luca éjszákáján különösen tevékenyek a szellemek és a boszorkányok; különféle módon kell védekezni ellenük. A gazdasszony szemet, tömjént és kökényágat vesz, s ezekkel kifüstöli a házat. Közben ügyelnie kell arra, hogy ne ejtsen le semmit, vagy ne veszítsen el semmit, mert különben szükséget fog szenvedni a következő esztendőben. Luca éjszakáján mindenkiit veszélyeztetnek a varázsigék és boszorkányátkok, hacsak valami szentelt tárgy attól meg nem szabadítja.

A német hiedelem szerint Luca napján és előestéjén nem szabad késő éjszakáig fonni, mert másnapra elcsavarodik az orsó. Nem szabad semmit sem kiadni a házból, tilos a kenyérsütés és a varrás.

Karintiában Luca-napján napfelkelte előtt cseresznyeágat szúrnak a homokba, s ha karácsonyra kihajt, teljesedik a lány kívánsága. Máshol meggyágat tesznek vízbe, ha kihajt négy hét múlva, az szerencsét jelent.

Norvégiában ezen az éjszakán rémek járnak.  Tirolban Luca-ajándékot hoz a lányoknak, olyat, mint Szent Miklós a fiúknak.

A cseheknél Luca Miklós kísérője, Burgenlandban pedig édességeket hoz a gyerekeknek. A bajoroknál és a cseh-németeknél majdnem teljesen egybeesik Luca a Perchtával. Ijesztő alakban jelenik meg szalmába burkolva, összekócolt hajjal, fenyegeti a lányokat és a gyerekeket, hogy a hasukat felmetszi és szalmával, homokkővel tölti meg. Néha "tényleg" jön is, férfinak öltözve, borsószalmával kitömött, nagy hassal. Másutt Miklós-napon jelenik meg Luca női öltözetben, kezében főzőkanállal, hosszú késsel és fenyegeti a gyerekeket.

A cseheknél külön van Perchta és Lúcia. Szent Lucia ijesztő alaknak öltözve jelenik meg a házaknál és kérdezi a háziasszonyokat, hogy felfonták-e a lányok a csepűt. Ha azt a választ kapja, hogy nem, vesszővel bünteti meg a lányokat. Rokkával jár, mintha fonna. Böhmerwaldban kecskeként jár, fehér kendőkkel takarva. A cseh szokás valószínűleg német eredetű. A szorbok hite szerint Luca napján óvakodni kell a boszorkányoktól, és semmit sem szabad kölcsönadni.

 A fagyalt a csehek Szent Lúcia fájának tartják, ezért teszik gonoszjáró napokon az ablakokba, ajtókba, a földekről, istállókból elűzi az egereket.

Svédország egyik legfontosabb ünnepe a Luca-nap, fesztiválokkal ünneplik az egész országban. Hagyományosan december 13-án hajnalban egy fehér ruhába öltözött  fiatal lány piros szárnnyal,  hajában vörösáfonya gallyakból és 7 gyertyából álló koronával járt házról házra, kezében péksüteménnyel. (ő volt a Lussibrud).  Svédországban még ma is szokás, hogy a családoknak van saját Lussibrudja :  Luca-napján általában a legfiatalabb lány gőzölgő kávéval és  édes péksüteménnyel, valamint dallal ébreszti családját.

A svéd ünnep jelentőségét bizonyítja, hogy a Néprajzi Múzeumban immár harmadik alkalommal rendezik meg a svéd Luca-napot, mely december 11-től 13-ig tart. A rendezvény érdekessége, hogy a három nap alatt éjszaka is nyitva lesz a múzeum és látogatható minden kiállítása. A fesztivál alatt gyerekprogramok és kézműves foglalkozások szórakoztatják a gyerekeket, valamint megismerkedhetnek a magyar és svéd Luca-napi hagyományokkal, valamint karácsonyi ételekkel.

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha újabb bejegyzés érkezik.

Csanádi Imre: Karácsony fája

Karácsonyi mondóka

Angol gyermekvers

Karácsony első napja van,

köszönt és minden jót kíván

egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony második napja van,

köszönt és minden jót kíván

két gerle és egy csíz

a csupasz körtefán.

Karácsony harmadik napja van,

köszönt és minden jót kíván

három veréb-zenész,

két gerle és egy csíz

a csupasz körtefán.

Karácsony negyedik napja van

köszönt és minden jót kíván

négy nyafka macska

három veréb-zenész,

két gerle és egy csíz

a csupasz körtefán.

Karácsony ötödik napja van,

köszönt és minden jót kíván

öt szélkakaska,

négy nyafka macska,

három veréb-zenész,

két gerle és egy csíz

a csupasz körtefán.

Karácsony ötödik napja van,

köszönt és minden jót kíván

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska,

három veréb-zenész

két gerle és egy csíz

a csupasz körtefán.

Karácsony hetedik napja van,

köszönt és minden jót kíván

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska,

három veréb-zenész,

két gerle és egy csíz

a csupasz körtefán.

Karácsony nyolcadik napja van,

köszönt és minden jót kíván

nyolc nyúl a vadász oldalán,

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska,

három veréb-zenész,

két gerle és egy csíz

a csupasz körtefán.

Karácsony kilencedik napja van,

köszönt és minden jót kíván

kilenc kötényes kislány,

nyolc nyúl a vadász oldalán,

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska,

három veréb-zenész

két gerle és egy csíz

a csupasz körtefán.

Karácsony tizedik napja van,

köszönt és  minden jót kíván

tíz tekergő kéményseprő

kilenc kötényes kislány,

nyolc nyúl a vadász oldalán,

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska

három veréb-zenész,

két gerle és egy csíz

a csupasz körtefán.

Karácsony tizenegyedik napja van,

köszönt és minden jót kíván

tizenegy táncos tarka úrnő,

tíz tekergő kéményseprő

kilenc kötényes kislány,

nyolc nyúl a vadász oldalán,

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska

három veréb-zenész,

két gerle és egy csíz

a csupasz körtefán.

Karácsony tizenkettedik napja van,

köszönt és minden jót kíván

tizenkét ugra-bugra úr,

tizenegy táncos  tarka úrnő,

tíz tekergő kéményseprő

kilenc kötényes kislány,

nyolc nyúl a vadász oldalán,

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska

három veréb-zenész,

két gerle és egy csíz

a csupasz körtefán.

(Tarbay Ede fordítása)

Nézd, eljött már a szép ünnep
Hó fedi már a háztetőt
Minden pont oly szép lett, mint akkor régen
Mikor még kisgyermek voltam én.

Száz csengő hangja hív téged
Ezüstben játszó dombtetőn
Színes gyertyák ragyognak rád
Ezer apró hóember vár.

Száll minden dallam, száll feléd
Titkot szór szét a havas éj
Angyal szállt le közénk és néz
minden gyermek csodát remél.
 

Alig ért véget a Mikulás ünnepe, máris tanakodhatunk a következő "fellépésen". Még szerencse, hogy advent erről szól: a készülődésről, az ajándékválasztás izgalmairól, a Jézuskának írt levelek összegyűjtéséről, mézeskalács és egyéb finomságok sütéséről, amiből persze a gyerekeket sem hagyhatjuk ki.

Már a 2. gyertyát is meggyújtottuk az adventi koszorún, előkerültek a karácsonyi díszek és a hosszú téli esték éppen megfelelőek további karácsonyi dekorációk készítésére, régi és újabb sütireceptek kipróbálására.

Nálunk sem állt meg az élet: gyűjtögetem a karácsonyi verseket, dalokat; bőszen vagdalom a karácsonyi sablonokat, hogy a lányok kedvük szerint fessék, színezzék, aztán a kész remekművekkel boldogan díszíthessék a szobájukat.

A következő két hétben - ha a H1N1 influenza vírus is úgy akarja - mutatok néhány karácsonyi ablakképet, képeslap mintát, apró karácsonyi díszeket, melyekkel tovább fokozhatjátok az otthoni karácsonyi hangulatot. Megmutatom, hogy mi milyen sütiket szoktunk sütni karácsonyra; ráadásul süteménygyárakat megszégyenítő mennyiségben, ugyanis mézeskalácsot ajándékozunk mindazoknak, akik egy kicsit is kedvesek a szívünknek (ebből következik a tömegtermelés).

Karácsonyi ajándékötleteket viszont ne várjatok tőlem: a nézeteim alapján, azt hiszem, a játékáruházak tulajdonosai rövid úton eltennének láb alól. Nap mint nap szembesülök azzal, hogy a gyerekeim a legjobban a saját maguk által kitalált játékokat élvezik. Ezekhez viszont nincs szükség semmilyen csillogó-villogó ketyerére, csupa olyan dolgot használnak fel a játékhoz, ami egyébként minden háztartásban fellelhető, magyarul ingyen van. Például zsip-zsuppozás plüssállattal, takarón vagy paplanon közlekedés a lakásban, állatjárás utánzása, főzőcskézés, szerepjátékok: pl. hétvégén a Holló király meséjét játszották el (mi is kaptunk benne szerepet) és még hosszan lehetne folytatni a sort.

Mielőtt sajnálni kezdenétek hányatott sorsú gyerekeimet, megnyugtatok mindenkit, a Jézuska a tőle szokott módon teljesíteni fogja a hozzá beérkezett levelekben szereplő kívánságokat, természetesen szigorúan cenzúrázva.  

A kreatívkodáson és sütésen kívül lesz még  beszámoló a Luca-napi hagyományokról és egyéb karácsony körüli népszokásokról.

Ha szeretnél velünk együtt készülődni a karácsonyra, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

Weöres Sándor: Suttog a fenyves zöld erdő

Suttog a fenyves zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűsszellő.

Suttog a fenyves zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

A gyermeknevelési szakirodalom szerint a gyerekek nagy része első osztályos korára már összerakja a képet a Mikulásról. Az óvodai, otthoni találkozások a Mikulással, az utcai Mikulások, akik nemegyszer párosával róják a kilométereket, az üzletekben kirakott Mikulás-csomagok, egy-két véletlen elszólás, titkolózás mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermekben tudatosuljon, miszerint nem a Mikulás pakolja tele a kiscsizmát, hanem a szülők.

Bár azért, akadnak bátor szülők, akik eleve felvállalják, hogy nincs is Mikulás, hanem tőlük kapja a gyerek a csomagot. Ez elég illuziórombolónak tűnik; én például imádok "Télanyót" játszani, annak ellenére, hogy a lányok életkorának növekedésével egyre furfangosabbnak kell lennem. Amikor pedig már megveregetném a vállamat, milyen ügyesen megoldottam a helyzetet, jön a hidegzuhany: "ugye, mama, te is észrevetted, hogy ez nem az igazi Mikulás volt?"

Az az igazság, a nagylányom 3 éves korában ejtette ki a száján először ezeket a szavakat, és én ennek ellenére minden évben úgy készültem, újra meg újra (nem lankadó lelkesedéssel), hogy na, majd most aztán sikerülni fog a produkció. Hát nem! Minden évben elcsúszunk valamin: vagy a cipő nem stimmel, vagy a nadrág barna, vagy a pulcsi lóg ki, vagy a bajusz csúszkál, vagy a hangja túl ismerős.

Mivel évek óta próbálom leszerelni a különböző kifogásokat, most már annyira biztosra akartam menni, hogy esetleg nehogy a csomagokon lévő íráson bukjam el, a férjem nyomtatta ki a neveket. Erre mi történt? A Mikulásnak írt kis "értékelő" szöveg buktatott le: felismerte az írásom. Teljesen kiment a fejemből, hogy néhány hete az internetről segítettem kigyűjteni állatokkal kapcsolatos szólásokat, amit ő bemásolt a füzetébe. A könnyebb olvashatóság érdekében nyomtatott nagybetűkkel írtam, úgy, ahogy a Mikulásnak írt levelet is ...

A következő bukta: a Mikulás a nagy rohanásban otthon felejtette a piros és a fekete noteszét, amibe a jó és rossz gyerekek neveit szokta feljegyezni, és amivel tavaly is nagy derültséget okozott. Mit lehet ilyenkor tenni? A gyerekszobából csempésztünk ki egy noteszt, amit ugyan hetek óta nem használtak a gyerekek, de a Mikulás távozása után 5 perccel már rögtön eszükbe jutott, hogy nincs a polcon az a bizonyos notesz. Életmentő telefon a nagypapának (ráfogtuk, hogy ő vitte el!), de az arcokból ítélve nem voltunk meggyőzőek.

A hét nagy részét azzal töltöttem, hogy Télanyóként  jól szerepeljek. Az apró kis kívánságok összegyűjtésén túl extra feladatot kaptam: a nagylányom ugyanis megírta a Mikulásnak, hogy a kedvenc boszorkányát se hagyja ajándék nélkül. Gondoltam, ez szuper lesz, a Fáni is kap ajándékot és akkor tutira erősítjük a Mikulás-kultuszt. Igen ám, de mit lehet venni egy plüss boszorkánynak, ami még értelmes ajándék is? Na mit, hát persze, egy seprűt, amivel közlekedhet ... Az ötlet jónak tűnt, csak aztán jött a következő probléma: hol lehet ekkora seprűt kapni, meg egyáltalán seprűt? Két napig városnéző körúton voltam, de az ominózus találkozás előtt néhány órával sikerült megszereznem a megfelelő méretű seprűt (igaz, a kirakatból kellett beimádkoznom, de sikerült!). Még arra is ügyeltem, hogy a Mikulás-csomagok közé betegyem a gyerekem levelét.

Hát, látni kellett volna azt a meglepett kis arcot, hogy került oda az ő levele a Mikulás kezébe? Mert az rendben van, hogy az adventi naptár mellől eltűnt a levél, de, hogy valóban meg is kapta a Mikulás, ilyen most fordult elő először. Úgy láttam, na most ez 100 %-ig bejött, innen már csak nyerhetünk! Aztán persze, miután elment a Mikulás, össznépi kórusban kiabálták, hogy miért is nem ő volt az igazi Mikulás. Egyedül a kicsi hallgatott, ő táncolt, tornázott, énekelt a Mikulásnak, egyáltalán nem érdekelte, hogy igazi vagy sem.

Összefoglalva a Mikulással való találkozásunkat:

Annak ellenére, hogy ügyesen, logikusan felsorolták az érveiket, hogy miért nem az igazi Mikulással találkoztak, jó volt látni, hogy szinte egymást licitálva mutogatták a könyveiket, ellenőrzöjüket az ál-Mikulásnak. Annyira aranyosak voltak ezzel a hatalmas hinni akarással. Az eszük tudja az igazat, de a szívük nem akarja elfogadni és ez annyira jó. Ez az, amit nem szabad elvenni a gyerekektől. Egyszóval: megérte a JÁTÉK. Jövőre újból próbálkozunk, tanulva a mostani hibákból, talán egyszer tökélyre bírjuk fejleszteni a Mikulás-produkciót. Ami biztató rám nézve, a barátaink nagylánya 10 évesen olyan csillogó, álmodozó szemmel nézte a Mikulást, segítette leülni és beszélgetett vele az iskolai dolgairól, hogy talán még nekem is megadatik a következő két év (hacsak valami csúnya malőr közbe nem jön).

 Azt  tudtátok, hogy az Ablak Zsiráf lerántja a leplet a Mikulásról? A Mikulás címszó alatt a következő szöveg áll: "December 6-án van Mikulás-nap. Régi szokás, hogy ezen a napon a gyerekek ajándékot kapnak a szüleiktől. A mese szerint a cukorkát, a csokoládét a piros ruhás, fehér szakállas, puttonyos Mikulás bácsi teszi be a gyerekek cipőjébe."

Így könnyű megjósolni a gyermeknevelési szakembereknek, hogy a gyerekek iskoláskorukra  tisztába jönnek a Mikulás eredetével. Alighogy megtanulnak olvasni, már le is leplezhetik a Mikulást. Tanító nénink a Szóbúvár lexikont ajánlotta az Ablak Zsiráf helyett; azt hiszem, nem kétséges, hogy lexikont váltunk.

A lányok ezt a kevésbé ismert Mikulás nótát énekelték nagy sikerrel a Mikulásnak:

Méhes Mária Viktória: Megérkezett a Mikulás

Csengő-csengő csingi-ling

Csizma koppan odakinn.

Kopogtatnak: kopp-kopp-kopp

Nyissuk ki az ablakot.

Ni-ni a jó Mikulás,

Bizony ő az senki más.

Ősz szakálla földig ér,

Haját belepte a dér.

Havas bunda a vállán,

Nehéz puttony a hátán.

Puttonyában sok-sok jó,

Füge, dió, mogyoró,

Hajas baba, kispuska,

Képeskönyv meg lovacska.

Kishegedű hu-hu-hú,

Hosszú virgács juj, juj, juj!

Nálatok milyen volt a Mikulás?

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.

Egy gyerekdal, ami valójában népdal:

 Ha esetleg, nem tudnátok a szövegét, de szeretnétek megtanulni: