A busójárás Mohács idegenforgalmi látványossága. Sőt Mohács télűző-tavaszköszöntő népszokását az UNESCO vagyis az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete 2009 őszén felvette az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.
A régi mohácsi farsang egymástól jól elválasztható részre különült: a gyermekek és a felnőttek farsangjára. A két világháború közötti időszakban még általános gyakorlat volt az, hogy a farsangvasárnapot megelőző hét keddjén a gyermekek álöltözetben házról házra jártak. A fiúk leányruhába, a leányok fiú ruhába öltöztek. Arcukat nem faálarccal, hanem harisnyával vagy átlátszó kendővel fedték el. Kezükben kereplőt, fabuzogányt vagy botot tartottak. Megdöngették a kapukat és bao, bao kiáltással, a kereplők forgatásával nagy lármát csapva ugráltak be az udvarra.
A múlt században, a század elején a gyermekek farsangjárása adománygyűjtéssel párosult. Nyársat vittek magukkal, amire a háziak kolbászt, hurkát tűztek. Később a nyárshordás elmaradt. Kaláccsal, édességgel kínálták a gyermekeket, akik buzogányukkal, botjukkal megveregették a ház sarkát és a kemence száját. Minden háznál megismételték ezt a műveletet, amelyben valószínűleg ősi termékenységvarázslás emléke őrződött meg.
A felnőttek farsangja farsangvasárnapon kezdődött és húshagyókedden este fejeződött be. A szokásban részt vett minden ötven év alatti férfi, legények és házasemberek egyaránt. A szokás résztvevői három csoportba sorolhatók.
A busó (busu) alakoskodók alkották a busójárás fő csoportját. Sajátos faálarc takarta fejüket. Többnyire bő gatyát húztak magukra, szalmával kitömték, lábszárnál elkötötték. Szőrével kifordított bundát vettek fel, amit derekuknál kötéllel kötöttek körül és arra tehénkolompokat akasztottak. Oda tették az ajándékul szánt mosófát, rokkát vagy vízhordó rudat. Ez utóbbit a legény annak adta, akit feleségül szándékozott venni.
A résztvevők másik csoportjába a macskarának nevezett nem faálarcos, ruházatukban és eszközeikben is más alakoskodók tartoztak.
A busókat kísérő jankelék a farsangjárók harmadik csoportjába tartoznak. Arcukat bekormozzák vagy ronggyal fedik. Hamuval töltött zsákot visznek. A hamuzsákos alakok feladat, hogy a busóktól távol tartsák a zavart okozókat, főleg a gyermekeket.
Jellegzetes alak volt még a buzogányos, kereplős, kürtös és a kürthordozó.
A busócsoport legfontosabb kelléke a fából készült maszk. (A farsangolók közül busónak lényegében csak a famaszkos alakokat tekintették.) A famaszkok nagyszámú változatait ismerjük a régi és az újabb busójárásból. Az egyik csoportba azok a maszkok tartoznak, amelyeknek a hátlapi részét mélyen és meredeken vésték ki. Ezeken az arcvonalak elnagyoltak, az orr nagy, a szemöldök alatti bemélyedés kissé ívelt, a homlokrészre állati szarvakat erősítettek. Ezek emberi arcok szarvakkal. Használtak azonban olyan maszkokat is, amelyek kifejezetten állatfejet ábrázoltak. Az állatmaszkok közül leggyakoribb a bika és a disznó volt. A harmadik csoportba tartoznak azok a vékony fából készült maszkok, amelyek kizárólag emberi arcot ábrázolnak részletesen kidolgozott arcvonásokkal.
A hagyományos maszkok közé az utóbbi évtizedekben - a karneváli jellegből következően - a legkülönbözőbb formák és ábrázolások kerültek. A régi maszkok arcrészének az alapszíne a vörös volt, a száj kékes vörös, a szemhéj fehér, a szemöldök és a bajusz fekete, a fogak fehérek. A kellékek közül említésre méltó még a kürt. Ez két-három méter hosszúságú. Kettéhasított, kivájt és gúzzsal újra összeerősített fűzfából készült. Két résztvevő vitte. Az egyik busó a kürt vastagabbik végét a vállára vette, a másik végét a kürtös tartotta, aki menet közben bele-belefújt. A kürt hangja nagy távolságra is elhallatszik. A busócsoport tagjainak a kürtös a reggeli órákban tülköléssel jelezte a farsangolás kezdetét. A résztvevők a kürtös házánál gyülekeztek.
Amikor még nem volt irányított a busójárás menete, a mohácsi farsang lényegében nem különbözött más települések farsangi felvonulásától, illetőleg a házról házra járó csoportok cselekedeteitől. Nagy zajjal, kolompolással, kerepléssel jelentek meg a busók a házaknál, ahol megdöngették a kaput. Az udvart körbejárták, bementek az istállóba, az állatokat megkerülték, a hamuzsákos ember az istálló szalmájára, a ház tornácának földjére és a küszöbökre hamut hintett. A század elején előfordult, hogy a busók ekét is vittek magukkal, s néhol végighúzták az udvaron. A gazda a busókat beinvitálta a házba, ahol étellel, itallal kínálta meg őket.
A kiszemelt házak meglátogatása után a busócsoportok a Busó térre mentek, ahol egy máglya körül kólót táncoltak.
A busójárást magyarázó monda szerint Mohácsot a török uralom alól a busók szabadították meg. A maszkos alakoskodók tülkölésétől, kolompolásától a törökök megrémültek és elfutottak a városból.
Ha szeretnétek az idei busójáráson részt venni Mohácson, itt tudjátok megnézni a programokat.
Ha pedig mégsem utaztok, akkor nagyon jó kis hétvégi program lehet a busójárás feldolgozása lapbook formájában.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.
Utolsó kommentek