Hogy miben? Természetesen TV-nézésben! Az AGB Nielsen kutatása alapján, melynek során a 2010. évi nézettségi adatokat vették figyelembe, a magyar gyerekek napi 197 percet néznek tévét, ráadásul ennek a 60 %-át teljesen egyedül.
(Fotó: Thinkstock)
Ez a szám egy kicsit elképesztett. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a tv-vel rendelkező családokban néznek tv-t a gyerekek, de ennyit? Ha belegondolok a saját napirendünkbe, egyszerűen nem is férne bele 197 percnyi tévézés (már ha lenne tévénk).
A pedagógusok évek óta mondogatják, hogy a gyerekek egyre fáradtabban érkeznek az iskolába, mivel egyre későbbi időpontokig maradnak fenn. Ennek egyik fő oka, hogy egyre több olyan műsor van a tévében, amely az egész családot "lefoglalja" és a szülőknek egyszerűbb és kényelmesebb megoldás, ha együtt nézik a műsort, mint az esetleges meseolvasás vagy beszélgetés.
A pszichológus szakemberek szerint egyértelműen a szülők felelőssége a tv "villanypásztorként" való használata. Bár állítólag az is közrejátszik a szülők döntésében, hogy nem akarják kirekeszteni gyermeküket a közösségekből, ahol fő témaként szerepel az esti tv-műsor aktuális epizódjainak megtárgyalása.
Utóbbi indokot azért megcáfolnám: kb. 6 éve nincs televíziónk és eddig még egyik gyermekünket sem érte hátrányos megkülönböztetés azért, mert nem volt perfekt a tévé műsorok szereplőinek zaftos életéből. Ez nem jelenti azt, hogy elzárva tartjuk őket a külvilágtól, csupán más érdekes, értékes és kreatív elfoglaltságot kínálunk nekik és persze rengeteg mesét olvasunk.
Hallottatok már a Médiaunió 2011-es kampányáról? "Olvass esti mesét a gyermekednek, tölts vele együtt tartalmas időt!" címet viseli a társadalmi célú kampány a pozitív társadalmi változások eléréséért. (Pedig amikor megszavazták ezt a témát, még nem ismerték a fenti kutatás eredményét! Úgy látszik, ők már előtte tudtak valamit.)
Schmidt Mária a Kuratórium elnöke elmondta: „A bizalom erősítését, a közösségépítést a mikroközösségekben, a családban kell elkezdeni. Sok családban természetes az, hogy a szülők foglalkoznak a gyerekekkel, szeretik és elfogadják őt, segítik fejlődését. Egyre több riasztó jel mutat azonban arra, hogy a gyerekeket sokan (akár önkéntelenül is, saját túlterheltségük okán is) elhanyagolják, nevelésüket kizárólag az oktatási intézményekre bízzák. A szülői részvételt a nevelésben, a pozitív minták átadását, a gyermek problémáira, gondjaira való odafigyelést azonban nem pótolhatja semmi.”
Somody Imre és Hankiss Elemér Kuratóriumi tagok kiemelték, hogy „A mese többnyire önmagán túlmutat, morális mondanivalót, értéket közvetít, éppen ezért különösen fontos, hogy szánjunk időt a mesélésre. Szánjunk időt gyermekeinkre.”
Különösen szégyenteljesnek érzem ezt az eredményt, amikor olyan kiváló gyermekpszichológus, mint dr. Vekerdy Tamás évtizedek óta tanítja a magyar szülőknek a helyes tévézés szabályait.
Régebben írtam egy bejegyzést - többek között Vekerdy professzor tanítása alapján - a tévénézés káros hatásairól:
http://okosanya.blog.hu/2009/03/19/a_tevenezes_karos_hatasai
Kiegészítésként még annyit tennék hozzá, az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen azt mutatják számomra, hogy a gyerekek nagyon jól feltalálják magukat tv nélkül is, csak a megfelelő eszközöket kell biztosítanunk a számukra.
A Médiaunió plakátján szerepel a következő mondat: Egy gyermekre egy nap 7 perc jut. Belefér az esti mese?
Nálatok belefér?
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még hasonló témában olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.
Utolsó kommentek