Néhány szép vers pedagógus napra:
Sass Ervin: Köszöntő pedagógusnapra
Rózsát hoztunk
köszöntőnek,
Pedagógusnapra,
tudjuk, hogy a
tanár bácsi
örömmel fogadja.
Piros rózsa
a mi hálánk,
és köszönjük szépen,
hogy tanított
jóra-szépre
egész hosszú évben.
Gondoljon majd
szeretettel
erre az osztályra,
rózsát hoztunk,
köszöntőül
szívből szól a hála.
Donászy Magda: Tanítómnak
Szép virágcsokromnak
Köszönt minden szála,
Nem fáradtál annyit
Év közben hiába.
Oktattál, neveltél,
Oly türelmes voltál,
Velem együtt köszönt
Lásd az egész osztály.
Taníts még sokáig
Új szavakra szépre,
Őrizzen meg köztünk
Örökre a béke.
Donászy Magda: Tanítók napja
Köszönöm virágok,
hogy kinyíltatok.
Még szebbé tettétek
az ünnepnapot,
a tanítók napján;
mert a szó nehéz,
tudásért, jóságért,
bármit mond: kevés.
Helyettük beszéljen
szótlan szirmotok.
Köszönöm virágok,
hogy kinyíltatok.
Osváth Erzsébet: Tanítómnak
Írni tanítottál.
Bizony, nem ment könnyen.
Írás közben néha
hullott is a könnyem.
Odaültél mellém,
vezetted a kezem,
s egyszerre a betűk
elindultak velem.
Be sokszor biztattál:
A betűk barátok!
Velük barangoljuk
be a nagyvilágot.
A könyvek visznek el,
mintha szárnyuk lenne,
űrutazásokra,
erdőrengetegbe.
Kistestvéreinknek,
amikor csak kérnek,
mi olvasunk fel már
verseket, meséket.
Jó szóval, tanáccsal
te álltál mögöttünk.
Ünnepeden engedd,
hogy ezt megköszönjük.
Osváth Erzsébet: Tanítóinknak
Tanító nénik!
Tanító bácsik!
Egy kisdiák
áll előttetek.
Kisdiák a sok százból,
ezerből –
Jóságtokat
hadd köszönje meg!
Hadd köszönjem
azt az igazi kincset,
amelyet ti
adtatok nekünk.
S amely bűvös
erejével annyi
új titokra
nyitotta szemünk.
Neonfénynél is
szebben világít
a tudás, mit
kaptunk tőletek.
Szeretetünk
sugárzik felétek.
Ragyogja be
szép ünnepetek!
Hajnal Anna: A jó tanítónk dicsérete
Reggel kérdezte anyácskám,
mit álmodtál kicsi lánykám?
Sírtál, féltél,
mosolyogtál, felnevettél.
- Azt álmodtam, úsztam mélyen,
tenger alatt sötétben,
sírtam, féltem,
s lámpa gyúlt a sötét éjben.
Álmodtam, barlangban jártam,
jaj sötétben botorkáltam,
sírtam féltem,
s lámpa gyúlt a sötétségben.
Magda néni jó kezében
fény gyúlt ki a sötét éjben,
s minden szép lett,
amerre a lámpa fénylett:
tengerfenék csupa csillag,
liliomok, szegfűk nyíltak,
lámpafényben
gyémánthalak úsztak szépen.
Kézen fogott Magda néni:
- a barlangban sem kell félni,
mert a lámpa
mindig felgyúl a homályba.
B. Radó Lili: Tanítónk
Kézen fogott, és megmutatta,
hogy milyen szép a mi világunk.
Az ő szemével kezdtünk nézni,
s ma már a magunkéval látunk.
Látjuk hazánkat, életünket,
s hogy mit tud tenni egy-egy ember –
de e tengernyi tarka képet
ő töltötte meg értelemmel.
Ezt megköszönni gyűltünk össze,
s amit mondunk, nem üres szólam,
a szívünk tiszta muzsikája
csendül e néhány, meleg szóban:
amit tudunk, amihez értünk,
az út, amelyen visz a léptünk,
hogy eljussunk egy messzi célig,
mind róla vall ma, őt dicsérik
hálás szavaink neki szólnak,
aki vezetőnk, példaképünk
s jó barátunk: a tanítónknak!
Utolsó kommentek