Már két éve, hogy a nagylányommal elbúcsúztunk az ovitól. Akiknél aktuális ez a téma, tudják, ilyenkor az a szokás, hogy a szülők összedobnak valamennyi pénzt és közösen vesznek ajándékot az óvó néniknek. Ez természetesen nálunk is így volt, de főajándékként a gyerekek rajzaiból készült albumot kapták - elmondásuk szerint ez volt az igazi ajándék. Én pedig azt találtam ki, hogy ne csak úgy a kezükbe nyomjuk a csomagokat, legyen valami kis meglepetés: megtanítottam a lányomnak Cinca Katica: Búcsú című versét. A hatás fantasztikus volt: a szülők és az óvó nénik is nagyon meglepődtek és nagyon meghatódtak. Ez egy csodaszép, személyes hangvételű vers, különösen, ha egy olyan kislány mondja el, akinek kishúga van.
Ráadásul a gyerekem olyan ügyesen mondta el, hogy az egyes versszakoknál mindig arra nézett, akiről az a szakasz szólt, úgyhogy volt sírás-rívás. Utána odajöttek az óvó nénik és a dadus néni, megköszönték, hogy ilyen szép verset tanítottam a lányzónak.
Mielőtt bárki azt hinné, magamat fényezve írtam le ezt a történetét, inkább elmesélem, mi motivált abban, hogy megosszam veletek ezt a számomra nagyon fontos és szép eseményt.
Két év elteltével most az iskolában búcsúzunk a tanító nénitől. Szintén felmerült az ajándékozás kérdése és mivel a szülők között van egy tanító néni is, megkérdeztük tőle, mit gondol, milyen ajándékot vegyünk. Engem különösképpen nem lepett meg a válasza, de a többi szülő eléggé megrökönyödött. Véleménye szerint felesleges méregdrága ajándékkal elkápráztatni a tanító nénit, ugyanis ők nem azért választották ezt a szakmát, hogy év végén bezsebeljék a hatalmas ajándékokat. Sőt, kínosan érzik magukat, ha drága ajándékot kapnak. Elmondta, lehet, hogy nekünk, szülőknek ez hihetetlenül hangzik, de számukra tényleg az az öröm, ha látják a gyerekeken a fejlődést, a boldogságot az arcukon, amikor egy-egy nehezebb feladatot megoldanak. Ezért inkább olyan ajándékban érdemes gondolkodni, ami a gyerekekről szól vagy a gyerekektől van.
Úgyhogy, miután szülőtársaim magukhoz tértek, sikerült megállapodnunk, hogy az ovishoz hasonló albumot fogunk készíttetni, amiben minden gyerek keze munkája bent lesz. Természetesen itt is készülünk versekkel, bízva abban, hogy így tudjuk a legjobban megköszönni a tanító néninek azt a fantasztikus munkát, amit két éven át végzett a gyerekeinkért.
Összegyűjtöttem néhány szép ismert és kevésbé ismert verset, amivel biztosan örömet tudtok szerezni gyerkőcötök nevelőinek. Megérdemlik a hálát részünkről, hiszen az óvó nénik "anyjuk helyett anyjuk" a gyerekeinknek és ezért néha bármennyi köszönet is kevés. Talán ezek a szép versek jobban el tudják mondani helyettünk a lényeget, különösen, ha a gyerekeink mondják:
Mentovics Éva: Búcsú az óvodától
Első nap az óvodában
sírdogáltam – úgy tudom.
Csordogáló könnyeim közt
mosolyt láttam arcodon.
Ölbe vettél, cirógattál,
megfogtad a kezemet.
Bátorító mosolyodból
sugárzott a szeretet.
Tyúkanyóként óvtál minket,
tanítgattál, neveltél.
Játék közben számtalanszor
velünk együtt nevettél.
Óvó nénik, dadus nénik,
kispajtások, óvoda …
Az itt töltött szép éveket
nem felejtjük el, soha.
Tali Gitta: Óvodáskor
Óvodáskor! De szép évek!
Sosem felejtünk el Téged.
Homokozó, s libikóka.
Mennyi játék, mennyi móka!
Eddig tartott, itt most vége,
tanulás lép a helyére.
Elballagunk, búcsút veszünk.
Óvó néni, nem felejtünk!
K. László Szilvia: Ovi-búcsúztató
Most, hogy ilyen nagy lettem,
Vár az iskola.
Elbúcsúzom tőletek,
Viszlát, óvoda!
Sok játékod, szép meséid
Nagyon szerettem,
Óvó néni kedves arcát,
El nem feledem.
Szép emlékek, nagy élmények,
Nem szállnak tova soha,
Visszajövök, s elmesélem
Milyen az az iskola.
Donászy Magda: Búcsú az óvodától
Kicsik voltunk, nagyon leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi-lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.
Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.
De jó is volt ide járni!
Mennyi öröm várt itt ránk!
Sok-sok mese, nóta, játék,
Napsugaras szép világ.
Itt játszottunk télen-nyáron.
Nőttem, s velem nőtt a szék.
A baba, a labda, autó,
Tanultam verset, mesét.
Hej, de jó volt ide járni
Úgy-e, bizony gyerekek?
Óvó néni, akárcsak az
Édesanyánk, szeretett.
A csengőig ágaskodtam …
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom:
Te is megnősz, kisöcsém.
Kicsik voltunk, nagyon leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged , szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.
Mentovics Éva: Hív a csengő
Hároméves múltam éppen …
Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.
Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.
Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, és elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska.
Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke …
Óvó nénik, kispajtások –
néha azért visszajárok.
Gazdag Erzsi: Vers az óvodáról
Olyan ez az óvoda,
mint egy mese-palota
csupa dal, csupa vers
csupa játék.
Énekel itt valahány
kicsi fiú, kicsi lány.
Ha lehetne még
én is ide járnék.
Óvó néni úgy szeretne:
anyám helyett anyám lenne.
Sose sírnék, sose rínék,
egész nap csak énekelnék.
Cinca Katica: Búcsú
Drága, öreg óvodám!
Milyen szép is vagy ma!
Virágruhát öltöttél fel
erre a nagy napra.
Elbúcsúzom én most tőled,
játszottam már eleget,
sírtam is és kacagtam is,
másnak adom helyemet.
Kinőttem az ágyacskámat,
kisszékem is pici már,
fakocka és játékmackó,
isten veled, mesevár!
Óvó nénim szépen kérlek,
mesélj majd a húgocskámnak,
úgy ahogyan nekem tetted,
hogy ne érje sose bánat.
Dajka nénim szeretgess meg,
utoljára tekints rám!
Te voltál, ki mindig fáradt,
hogy ragyogjon az óvodám.
Itt az idő, elközelgett,
iskolába indulok,
de hozzátok visszajárni
mindig örömmel fogok.
Donászy Magda: Hogy is volt
Édesanya kézen fogott
S így kísért az óvodába.
Ámulattal léptem be
A játékok birodalmába.
- De jó lesz a gyerekekkel
Csupa móka, kacagás!
Büszkén nézett rám a mama:
- A gyermekem óvodás!
- Bizony jó lesz – mondogattam
Hőscincérként bátran.
Ám amikor megérkeztünk,
Csak szepegve álltam.
Aztán csak azt vettem észre,
Óvodáskor három éve,
Az első nap félénksége –
Emlék lett belőle.
Oviba már magam megyek
Vigasztalom a kicsiket.
- Ne szipogjál kiskoma,
Remek hely az óvoda!
K. László Szilvia: Tarisznyába való vers
Lehet szegény, aki gazdag,
s lehet gazdag a szegény,
csak az a fontos, milyen kincs ül
bent, a szíved rejtekén.
Ha megtanulsz mosolyogni,
észreveszed, ami szép.
Rádöbbensz majd, amit te adsz
mások azt nyújtják feléd.
Gyűjts magadnak igazgyöngyöt,
rakj el minden szép mesét,
ne hagyd, hogy a kedved rontsa
buta, bántó, rossz beszéd!
Ülj le néhány gondolattal,
hallgasd, hogyan hegedül,
mert ha veled van a fejed,
soha nem vagy egyedül.
Mentovics Éva: Ég veletek!
Erdőszéli óvoda:
sok kisgyermek jár oda.
Árnyat nyújtó zöld liget –
százéves tölgy integet.
Rügyet bontó fák alatt
a három év elszaladt.
Kinőttük a kis szobánk,
hívogat az iskolánk.
Óvó nénink, dadusunk,
hamarosan búcsúzunk.
Vár reánk a friss tudás.
Ég veletek! Indulás!
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik!
Utolsó kommentek