Sarkadi Sándor: Húsvéti mondókák
Birka, barka, berkenye,
Eljött húsvét reggele:
Rózsavizet Erzsónak,
Piros tojást Ferkónak!
Harangoznak Húsvétra,
Leszakadt a tyúklétra:
Kezdődik a locsolás –
Nekem is jut egy tojás.
Locsolózni járok,
Piros tojást várok:
Ákombákom, mákom –
A húszast se bánom!
- Szabad-e locsolni?
Én kicsike vagyok,
A fogaim nagyok.
Adjanak egy kalácsot
Hogy harapjak nagyot!
Ma jöttem egy tojásért,
Holnap jövök leányért.
Ha nem adnak tojáskát,
Ülü vigye tyúkocskát!
Palotai Gyöngyvér: Korán reggel
Korán reggel útrakeltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi!
Palotai Gyöngyvér: Húsvét
Itt a Húsvét, eljött végre
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájuk.
Kis Húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz
már holnap.
Ne fuss hát el szép virágom,
Locsolásért csók jár, három!
Sarkadi Sándor: Húsvéti páros
Húsvét hajnalodik,
Lehet-e locsolni?
Mivel locsolnál meg,
Locsolkodó legény?
Rózsa harmatával,
Harmatozó rózsa.
Mit kívánsz cserébe,
Locsolkodó legény?
Nyíló barkaágat,
Három hímes tojást.
Tessék, barka ága,
Tessék, hímes tojás.
Kufár Róza: Locsoló-vers
Hajnali harmatban,
selyemfüves réten,
ezer virág friss illatát
kalapomba mértem.
Rozmaringos hintón
repültem idáig,
kék nefelejcs, tulipános,
takaros kis házig.
Van ennek a háznak
olyan virágszála,
kinek harmat rózsavíztől
kivirul orcája.
Tóth Károly: Húsvét napján
Hol e háznak fehérnépe?
Ifjú lányka, kedves nénje, -
Csoda illat üvegembe,
Így készültem az ünnepre.
Erdőn, mezőn, ahol jártam,
Egy puttonyos nyulat láttam.
Puttonyába festett tojást,
Gyönyörűet, színest, csodást.
Sárga foltost, felhő-kéket,
Ibolya színűből négyet.
Barna héjast, mint fű-zöldet,
Osztogatni alig győzte.
Locsolkózni szabad? Lehet?
Várom, - mi lesz a felelet.
Fazekas Anna: Húsvéti vers
Kásás lett a hótakaró,
olvadozik, szörcsög a hó,
beisszák a szomjas rögök,
szellő jár a tar fák között.
Ám a pocs-pocs, vizes földbül
hóvirág-szár kél, kizöldül,
bokrok ágán bársony barka,
közeledik Húsvét napja.
Készül hímes, piros tojás,
megkezdődik a locsolás.
Húsvét hétfőn egész nap,
aki öntöz, tojást kap.
Végh György: Kleofás a didergő kis tojás
Volt egyszer egy kis tojás,
úgy hívták, hogy Kleofás.
Bimm-bamm, dáridom.
Megvette egy nyuszika,
nyuszi-lány volt: Zsuzsika.
Bimm-bamm, dáridom.
Megkérdezte Zsuzsika:
„Kell-e neked szép ruha?”
bimm-bamm, dáridom.
„Persze – mondta a tojás -,
fázik ám a Kleofás!”
Bimm-bamm, dáridom!
Befestette Zsuzsika,
a húsvéti nyuszika.
Bimm-bamm, dáridom.
Nem fázik már a tojás:
a zöldbundás Kleofás!
Bimm-bamm, dáridom!
Drégely László: Nyúlkergető
Tapsi koma, rajta,
Fussál erre-arra,
Először Icához,
Aztán a Macához.
Az egyik ad répát,
A másik egy vékát,
Tojást mérjél azzal
Virágzó tavasszal,
Húsvét ünnepnapján:
Fuss! Fuss! Fuss!
Szabó Lőrinc: Húsvét vasárnap
Húsvétvasárnap
egész tucat
tojást találsz a
virágok alatt.
Itt? Ott! Hol? Amott,
a tüskebokorban!
Fuss ide, amoda,
dugdossa a laboda!
Drégely László: Három nyuszi
Kis kút, nagy kút,
Közte út fut.
Rajta három
Tapsifüles
Szamárháton
Kukutyinba
Igyekszik –
Hol a zabot
Kihegyezik.
Ha tetszettek a versek és szeretnél még hasonlókat olvasni, iratkozz fel a blogértesítőre, hogy szólni tudjak, ha új bejegyzés érkezik.
Utolsó kommentek